Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-04-30 / 18. szám
2 BÉKÉS 1905. április 30. sülét mellé és az általuk rendezett alkalmi gyűjtések és mulatságok jövedelmeiből már is gazdag adományokkal gyarapították az egylet vagyonát. Különösen a jótékonyság terén utólérhetlen magyar nőkben talált az egyesület eddig is hasznos segítőkre. Ezt az önként támadt lelkesedést ápolni, a közös törekvésre kész nagyszámú, de elszórtan levő emberbarátot a munkában egyesíteni és szervezni az a feladat, a mely a további eredményt biztosítja és a mely feladatot akként javasol az egylet elnöke megvalósítani, hogy a most helyi egyesületet országos egyesületté alakítsuk át. A talaj ez átalakulásra annyira elő van készítve, hogy az első felhívásra ezrek fognak az egylet kötelékébe belépni és ez ezrek adománya és munkája fillérekből is rövid idő alatt össze hozza azt az összeget, a mely az első sanatoriumra, azután pedig a tüdővész ellen való küzdelem egyéb eszközeire szükséges. Ennek az egy czélra törekvő országos egyesülésnek szervezetet adni, czélja annak az alapszabálytervezetnek, a melyet a József főherczeg sanatorium egyesület május 8-án tartandó közgyűlésén vesz érdemleges tárgyalás alá és a melynek elfogadásától a tüdővész elleni társadalmi szervezkedés üdvös eredményei, első sorban a gyulai népsana- torium közeli felépítése várhatók. Hírek. A közigazgatási bizottság május havi rendes ülését jövő hó 8-án fogja tartani. HllSVÓt ünnepére — mint az egész nagyhótre, el lehet mondani — szintén nem kedvezett az időjárás. Borongós, szeles, hűvös, változékony áprilisi idő tartóztatta az ünneplőket a szabadba tett kirándulásoktól s a szórakozások kizárólagos neme, a 3Zoba, korcsma és kávéház maradt. A húsvéti ünneplők vallásossága az idén is szűkké tette azért a templomokat s husvét mindkét napján nagy tolongás, sok nép volt a templomokban és templomok előtt. Másodnapján a hagyományos loesolódás sem maradt el s a hűvös idő daczára, csak úgy nyakon öntötte a vederből a szerelmes parasztlegény szive választottját, hogy influenzát kapha ott bízvást tőle. Ez azonban vele jár a húsvéti hagyományokkal. A nyári menetrendben, mely holnap, május hó elsején lép életbe, a békésmegyei vasúti vonalakon az indulásnál néhány percznyi különbözeten kívül, semminemű lényeges változtatás nem történt. A Budapest keleti pályaudvar és Brassó között mindkét irányban Aradon át közlekedő gyorsvonat forgalma julius hó 1-től Brassótól Predeálig, illetőleg Bukarestig terjesztetik ki. A Szeged-Rókusról jelenleg délután 4 óra 7 perczkor és az uj menetrend szerint délután 4 óra 45 perczkor Szegedre induló vonat csatlakozása a Budapest felé közlekedő gyorsvonathoz Szeged rendező pályaudvaron megszűnik. Ennek pótlásául egy nj vonat helyeztetik forgalomba, mely csatlakozólag a Nagyvárad és Csaba felől délután Szeged-Rókusra érkező motorkocsi menethez, utóbbi állomásról délután 2 óra 57 perczkor fog indulni és Szeged (személy- pályaudvarra) délután 3 óra 13 perczkor fog érkezni, hol a Budapest felé az uj menetrend szerint délután 3 óra 24 perczkor induló gyorsvonathoz csatlakozást talál. A Szegedről jelenleg délután 4 óra 10 perczkor Szeged—Rókusra induló személyvonat, csatlakozólag a Temesvár, illetve Orsóvá felől jövő gyorsvonathoz, Szegedről már délután 3 óra 29 perczkor indittatik és Szeged—Rókuson az onnan délután' 3 óra 50 perczkor Gyulára induló motorkocsimenethez fog csatlakozni. Áthelyezések. A vármegye főispánja Merksz Rezső békéscsabai járási Írnokot a gyomai járásba, Atyimovics István gyomai járási Írnokot a vármegyei árvaszékhez és Ötvös János központi Írnokot a békéscsabai járásba kölcsönösen áthelyezte. Az országos vörös kereszt gyulai fiókja csütörtökön délután tartotta meg rendes évi közgyűlését dr. Lukács György elnöklete alatt, amelyen a pénztár állásáról szóló jelentést hallgatta meg és a számadásra nézve a felmentvónyt megadta. A gyűlés kicsiny érdeklődés mellett folyt le. Képviselőválasztók névjegyzéke. A vármegye központi választmánya folyó hó 26 áa tartotta ülését dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt s az 1906. évié érvénynyel bírandó országgyűlési képviselő- választók ideiglenes névjegyzéket egybeállitván, intézkedett az iránt, hogy ezen névjegyzék a törvénynek megfelelően folyó évi május hó 5-től 25-ig közszemlére tétessék s május hó 5—15-ig a vármegyei kiadó hivatalnál felszólalások adhatók be s ugyanott 15—25 ig ezen felszólalásokra az érdekeltek részéről észrevételek tehetők. A József főherczeg sanatorium egyesület dr Lukács György főispán elnöklete alatt csütörtökön délután tartotta évi rendes közgyűlését mintegy 15 tag részvételével. Az egylet vagyoni állását feltüntető pénztári jelentése Schmidt Iván pénztárnok terjesztette elő. E szerint az egylet vagyona az 1904. óv végén kitett 189107 K 11 fillért, a mely összeg a sorsjáték jövedelmével és azóta érkezett adományokkal eddig 312917 K 63 fillérre emelkedett. E vagyonból 295987 K 60 fillér készpénz, 5200 K még le nem fizetett alapító tagsági dij és 11730 K 08 fillér építési anyag. A jelentés tudomásul vétele után elnök előterjesztette, hogy a gyulai népsana- torium terveit Czigler tanár elkészítette, a költség- vetés azonban igen magas összegre rúg, miért is felkérte Dvorzsák műépítészt, hogy a terveket és költségvetést revideálja, iráayadóul jelölvén meg, hogy az építés költségei mintegy 400000 koronára rúghatnak. Miután ennek az összegnek összegy dése rövid idő alatt remélhető, a közgyűlés a gyulai sanatorium építési ügyének vezetésére egy építési bizottságot alakított, a melybe dr. Lukács György elnöklete alatt megválasztattak dc.Zöldy János, Szekér Gyula, Haviár Lajos, Molnár Albert és Schmidt Iván. Ezután az elnök megtette a lapunk vezető czikltében is ismertetett indítványát az egyesület országossá tételére és e czélból az alapizabályok megfelelő módosítására. Részletesen ismertette az uj alapszabálytervezetet, melynek lényege az, hogy az egylet székhelye Budapestre tétetnék át, ahol már is fennáll az egylecmk irodája, melyből az eddigi akcziót vezették. Az országosan szervezett egyesület szervei volnának a közgyűlés, amelyet felváltva az ország különböző városaiban tartanának, az igazgató tanács, a központi tisztviselőkbe! és a helyi szervezetek elnökeiből alakítva; az egyes városokban levő egyleti tagok csoportjai pedig sanatoriumi helyi bizottsígot képeznének, a központ vezetése mellett intézvén a jótékonysági tevékenységet. Az alapszabályok ezután az egyesülő ezáÍját kiterjesztenék a sanatorium létesítésén kívül a tüdővósz el 1 e,ni védekezés egyéb eszközeinek igénybe vételére is, amelyek mind egyszersmind az érdeklődés ébrentartására is alkalmisak. Az indítványhoz elsőnek llaviár Lajos szólott hozzá, a legteljesebb hála szavait intézvén az elnökhöz eddigi nagy fáradozásaiért, majd arra való tekintettel, hogy a meghívóból a tagok nem lehettek tájékozva a tervezett nagy átalakulásról, javasolta, hogy a tervezetet küldjék meg a tagoknak és egy uj rendkívüli közgyűlésen vegyék tárgyalás alá. Többek hozzászólása után a közgyűlés ily értelemben határozott és az elnök nyomban intézkedett az uj közgyűlésnek május 8 ra való összehívása iránt. Gyógyszertárátvétel. A gyulai Bodoky Mihály féle gyógyszertárt, — melyet néhai tulajdonosa ambicziózu8 működése, kiváló közegészségügyi intézménnyé fejlesztett, — uj bérlője, Wieland Dénes, május 1-én veszi át. A gyógyszertár uj kezelője éveken keresztül munkatársa, meghitt, bizalmas Másnap reggel még hidegebb lett. Az asz- szony is nagyon fázott. Mind a ketten elvoltak szontyolodva. Bődé Péter gondolkozott egy darabig, azután az asszony felé pislogott s csendesen megszólalt : — Hallod-e? Anyjuk! Nekem vóna két pengőm, odaadnám kemenezére. Az asszony dideregve nyögte ki — Nekem is van egy. S előkerült a két pengő a csizmaszárból, a sublót, aljáról a harmadik. — Háromért csak adnak kemenezét — motyogta az ember. Lealkudjuk — felelte rá az asszony. Mindketten bementek a vasárus bóltba. A pénzt az asszony vette magához s jól bekötözte a zsebkendő sarkába, jól beburkolta magát a nagykendőbe az ember is belebujt a bekecsébe. A bótban sokan voltak. A segédek nyitott ajtó mellett sürögtek, forogtak. Fiatal pirosképü legény ugrott elibük : — Jó reggelt bátyám uram ! Bődé Péter megbiczczentette a fejét és csendesen körülnézett a vasátus bótban ; nem szólt egy szót sem, hanem oda ment a tűzhelyekhez s elkezdett egy drágább fajtát tapogatni. — Hát ilyen kék nekünk, ugy-e, — fordult Böde az asszonyhoz. Az asszony is végig tapogatta a tűzhelyt, fölemelgette a karikáit, kinyitotta az ajtaját, megnézte a sütőjét, s nagynehezen kimondta: — Hát ez jó vóna! — Hogy adja ? kérdezte Böde a vasárus segédet. Az eleven szemű, pirosarczu legény odafordult feléjük, mert közben a többi vevőjével is foglalkozott. — Ezt bácsikám ? Ennek az ára tiz forint. Böde az asszonyra nézett, azután a segédre. — Nagyon drága, — mondta lassan. — Dehogy drága — felelte a segéd, — sütője is van. — Hát minek az ? kérdezte az asszony. — Minek ? Hát ebbe sütik meg kigyelme- tek a hurkát, kolbászt, a tepertős pogácsát. — Mán hogy ebbe ? — kérdezte Böde komolyan, egyet nyal a száján, hosszan nézegette a sütőt s csak azután folytatta : — De mink nem ölünk malaczot, igy hát hurkánk se lesz, se kolbászunk. — Akkor sütő nélkül adunk egyek, mondta a segéd. — Talán jó lesz egy ilyen kerek kis kemencze, a tetején karika van, lehet rajta főzni is. — Ilyet vettek Buziék is — mondta az asszony. — Hát azt hogy adja ? — kérdezte Böde. — Négy forint — felelte a segéd. — Ugyan mán! Hisz alig áll a lábán a kis kemencze, — szólt gyorsan az asszony. — A rozsda is megette félig ! — szólt Böde. — Ez a karika meg ki van csorbulva. — Hozok másik karikát, — szólt a segéd, elszaladt s hozott egy jó karikát. Az asszony sokáig próbálgatta, tologatta, igazitgatta a karikákat. — Hátha füstöl? — szólt aggodalommal. — Mintha sánta volna, — mondta az ember s néhányszor meglökte a kis pléhkemen- ezét. Miután a segéd körülményesen felvilágosította a házaspárt a kályha állapotáról és épségéről, az asszony újra felvette a szót : — Olcsóbban adja ! — Máskor is ide gyüvünk — tette hozzá az ember. — Három forint ötven az utolsó ára, alább nem adhatjuk, — mondta a segéd s hirtelen a másik vevőhöz ment. — Adja ide kettőért! Hallja az ur ? Két pengőt adunk érte! — kiabál az ember. — Sokat Ígért kend!— mondta neki haragosan az asszony. A segéd türelmetlenül ismételte, hogy három ötven az utolsó ára. — Hun van a gazda? — kérdezte B öde Gyerünk a gazdához! Megkövetem, azt a kemenezét két pengőért — szólt a vasárusnak, aki újra elmondta nekik, hogy három ötven a kemencze utolsó ára s feldicsérte a kályha összes jó tulajdonságait.
