Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-04-23 / 17. szám

1905. április 23. BÉKÉS 7 fogyjon, sőt inkább nőjjön a tisztelet nyilvánításá­nak módjában. Ezen fölfogásom következtében tar­tom igazán alávaló embernek azt, aki a múzeumba álkulcscsal behatolt és egyik szentünknek, Erkel Ferencznek emlékét őriző, nagyságát hirdető egyik serlege födelét elvitte. Nem az anyagi haszon eltu­lajdonításáért rossz az ő cselekedete, hanem azért rossz, mert szentségtörő kezekkel városunk, megyénk és országunk egyik legnagyobb emberének emlékét fertőztette meg az által, hogy nyilvánvalóvá tette azt, miszerint azon a helyen, ahol olyan nagy ember született, mint Erkel Ferencz, táplálkozik, állati életet él olyan is, aki előtt semmi szent nincs. Ez a feleletem ss—ó arra a kérdésére, mit szólok ehhez a dologhoz? Gyulán, 1905. április 13. Domonkos János, tanító. Nem is gondoltam, hogy vicczes kérdésemre nem ugyan doktor Domokos Ödön, hanem Domonkos János tanító ilyen behatóan fog válaszolni s sze­memre hányni a néhai Mogyoróssy János jeles tör­ténészünk előttem is igen tiszteletreméltó emléké­nek a megsértését. Pedig dehogy, eszemágában sem volt még élczelődni egyik jelesünk emlékével sem, de hivatkozhatom e lap felelős szerkesztőjére, mint a most élő nemzedék eleven lexikonjára, »0« is emlékezik rá, hogy bizony mutogatta, még pedig dicsekedve, Mogyoróssy János bátyánk, a hires gróf Nádasdy Ferenczné, szül. Báthory Erzsébet egyik papucsát, mint — akkor még a vármegyeházánál levő ■— gyulai muzeum ritkaságát, sőt rendesen el is mesélte a kedves öreg ur ennek a hires asszony történetének a rövid vázlatát. — S miért ne vette volna ajkára ennek a rettenetes asszonynak a nevét, hisz az iskolában is tanítják a történetét elrettentő például ? Ennyit kívántam a történeti hűség kedvéért elmondani ebben a korban, amelyben a nagyságot csak attól nem tagadják meg, akinél annak az elisme­rése anyagi haszonnal jár. Ez alapon tőlem és czikk- irótól igazán nincs oka senkinek azt megtagadni. Ám a rendőrfőkapitány másra kiváncsi, ő ugyanis azt szeretné tudni,, hogy kik azok a »kilincselők«, akiknek a kezükben marad minden valamire való utczaajtó kilincs. Arról van tudomása, hogy volt Gyulán egy »kilincshuzó-egylet«, de ez már régen úgy járt, mint a méhész-egylet, hogy idővel tagja egy lett s ekkor egy szép napon tartott közgyűlésen egyhangú határozattal feloszlott, az egylet vagyoná­nak hova fordítása feletti határozathozatal akkorra balasztatván, ha majd egy hasonszőrű egylet fog alakulni. Úgy látszik, ez az egylet, mint »kilincs­törő egylet« alakulóban van, sőt már, eredményesen is működik, a rendőrség most már csak arra ki­váncsi, hogy kik a tagjai, kik állnak az élén, mi­után ez uj s nem mindennapi őzéit szolgáló egylet alapszabályai még nem nyertek jóváhagyást, de semmi kétség benne, hogy a belügyminiszter átlátva az egyletnek a magyar kilincsipar fellendülésére irányuló hasznos voltát, sietni fog annak alapsza­bályait, amint hozzá felterjesztetnek, jóváhagyásával ellátni. Éppen azért ez utón fordulunk az igen tisz­teletreméltó egyesület vezetőségéhez, hogy mielőtt az egylet alapja javára egy újabb kilincs-törő estély rendezéséhez fognának, kilépve az ismeretlenség homályából, a meghívók kibocsátásánál rólunk se feledkezzenek meg, hogy a kiküldendő kilincs-törő tudósítónk a jelenvoltakról annak idejen lapunkban beszámolhasson. (Legalább a rendőrség csak egyik vasárnaptól a másikig nyomozna — eredménytelenül). Ezek után pedig felemelt fővel megyek borot­válkozni, no mert a borbélyok is felemelték a — nyirás- és borotválásért járó dijakat, Okosan tették, aki ad valamit a fejire, az fizessen többet, aki pedig nem akar többet fizetni, az legokosabban teszi, ha mindannyiszor, ahányszor nyiratkoznia, vagy borot­válkoznia kellene — elveszti a fejét. S ezzel a bor- bérharcz mielőtt felütötte volna fejét, már meg lett oldva, pedig már a segédek fennen fenték a borot­vájukat s kiadták a jelszót »le a bajuszkötőkkel«, de hát a mesterek előrelátóbbak voltak s Lemondták a mestert, mig alkalmazottaik haboztak. Mint mondják, a segédek ezenkívül elhatározták a »trinkgeld« köte­lező behozatalát s a »kis Wekerlék« forgalomból való kiküszöbölését. ([ss — ö.) Ny Mi tér,*) Értesítés. Van szerencsém értesíteni, miszerint sikerült az eddig is általam képviselve volt bécsi biztositó társaság főügynökségét meg­nyernem. Igyekezni fogok úgy a magam, nemkü­lönben intézetem jóhirneve megvédése érde­kében is azon tisztelt ügyfeleimet, kik a biz­tosítás terén bizalmukkal megtisztelnek, min­denkor a legjobban kielégíteni. Kérve a t. közönség további nagybecsű megbízatásait, teljes tisztelettel : 1412—3 Gubás János, a bécsi biztositó társaság főügynöke. *) E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a szerk. Közgazdaság. A gyulai kerületi betegsegélyzö pénztár köz­gvülési kiküldötteinek választását folyó hó 16-án délután a városháza nagytermében Szikes György városi jegyző, iparhatósági kiküldött elnöklete alatt, élénk érdeklődés mellett tartotta meg; ez alkalom­mal inkább a munkaadók részéről volt a választás iránt nagyobb érdeklődés, amennyiben ezek részé­ről 50 szavazati lap, ellenben az alkalmazottak ré­széről csak 39 szavazati lap adatott be. Közgyűlési ki­küldöttekül megválasztattak a munkaadók részéről : bal József, Szállá Lajos. Junászka Mihály, Remele József, Zuzmann János, Weisz Mór, Lindenberger Rudolf, Szénásy János, Gróh György, Fécsy Imre, Magyar Ferencz, László Antal, Krizsán András, Gróh Mihály, Dobay Ferencz, Mayer István, Diószegi Sándor, Grünfeld Jakab. — Az alkalma­zottak részéről: Dundler Károly, Mihók János, Mochnács György, Papp Sándor, Réti József, Stir Pál, Gudor Károly, Kiszel Antal, Korcsog János, Kiss István, Hévízi Pál, Klein Gerzon, Király Endre, Gyevnár István, Barát Gáspár, Csomós Mihály, Farka Bálint, Varga István, Barát Péter, Abaházi István, Nagy István, Csomós Ferencz, Schriffert Márton, Csűr István, Szabó István, Szabó János, Dézsi István, Vada József, Weisz Bertalan. Az aradi kereskedelmi és iparkamara, a kerü­letét képező Arad-, Békés-, Csanád- és Hunyad- vármegyék, továbbá Arad szab. kir. városnak 1904. évi általános gazdasági, kereskedelmi, ipari és for­galmi viszonyairól szóló jelentését lapunknak meg- küldötte. A jelentés ösmertetésére visszatérünk. Megkezdett vasútépítés. Az orosháza-szentes- csongrádi vasútnak egyik vonalszakaszán, Szentes- Csongrád között, teljes erővel megindultak a föld- munkálatok. Az engedményes Gerster és lövök budapesti mérnökök az építést Kiinger Adolf szegedi vállalkozó Cféggel eszközöltetik. A vállalkozó köz­vetlen az épitendő töltés lábjánál kiemelendő és a töltóstestbe beépítendő föld köbméteréért 19 fillér egységárt fizet a munkásoknak,[mely munkadij mel­lett mintegy 400—500 földmunkás, számosán békés- megyeiek, foglalkozik már az építés alá vett vonal- szakaszon a tőltésépitóssel. A gazdasági egylet közgyűlése. A békésvár­megyei gazdasági egylet ez évi rendes közgyűlését husvét másodnapján délelőtt 10 órakor tartja meg a csabai Kasznó helyiségében a következő tárgy- sorozattal : Elnöki megnyitó. Igazgató-elnök évi ielentése. A számvizsgáló bizottság jelentése és az 1904. évi számadások bemutatása. A kert eladás 1904. évi jegyzőkönyvének a törvónyszabta kívánal­mak szerint való módosítása. Indítványok. Nem engedélyezett tenyészállatvásár. A békés­megyei gazdasági egyesület a folyó hó 25-ón tar­tandó luxus lóvásárral kapcsolatban, tenyész- szarvasmarhavásárt is akart tartani és annak en­gedélyezését kérte a földmivelésügyi minisztertől. A miniszter azonban nem teljesítette a kérelmet, mint a vármegyéhez intézett leiratában mondja azért, mert a vármegye szarvasmarhatenyésztése nem áll oly magas niveaun, hogy a tenyészállat­vásártól lényeges eredmény volna várható. Állami müut. Hódmezővásárhely város törvény- hatósága kérte a kereskedelmi ministerf, hogy az állami beruházások terhére már a jövő évben épít­tesse ki azt az utat, mely Orosházától Vásárhelyig vonul s mely egy részét képezné az Orosházáról Csabára, onnan Berettyó-Ujfaluba épitendő III. transversalis müutnak. A minister most adta meg a választ a szomszédos törvényhatóság kérelmére, melyben kijelenti, hogy miután a város határában átvonu'ó törvényhatósági közutaknak 42 km. hosszú­ságában való kiépítése a folyó és jövő évi munka- programmba felvéve mines s abba most már bele sem illeszthető, ennélfogva a megfelelő építési összeg hiányában a kérelmet nem teljesítheti tehát csak 1908 fog kiépülni a kért uthálóza'. Törvényszéki csarnok. Áthelyezések. Az igazságügyminiszter lndre László dr. gyulai törvényszéki és Kalló Miklós topánfalvi járásbirósági aljegyzőket kölcsönösen áthelyezte. Kinevezés. A nagyváradi kir. Ítélőtábla elnöke Frailer Jenő gyulai törvényszéki díjtalan joggya­kornokot díjas joggyakornokká nevezte ki. Gyűlöletes, aljas bűnnel volt vádolva Molnár Sándor csorvási öreg földmives. Veje, Tímár Sándor vádolta azzal, hogy az öreg, kiskorú unokáján erő­szakot követett volna el és hogy vejének a hall­gatásért 200 forintot Ígért. A kir. törvényszék folyó hó 20-án tartott főtárgyalásán a vád nem igazol­tatott be s a bíróság az öreg Molnárt, dr. Müller Jenő védelme alapján, felmentette. Az Ítélet jogerős. Jövedelmező kereset mód. A múlt év telén a gyulai határon is kóbor czigányok több gazda lovát ellopták s természetes, hogy nem lehetett megta­lálni, mikor olyan segítségük volt, mint Szabó János lókupecz, ki 1904. február 6-án a hivatalos közegek félrevezetése mellett, nem létező két lováról járlatot állíttatott ki és azokat 20 koronáért eladta a kóbor czigányoknak, kik igy túladtak a lopott lovakon. E ténykedéséért, melyet őszintén be is ismert, 14 napi fogházat kapott. Sikkasztó ülnök- Csabán 1902. szeptember havában Kiss Kálmán ottani árvaszéki ülnök kö- rülbelől másfél ezer koronát elsikkasztott és Romá­niába szökött, úgy hogy az ellene kibocsátott nyo­mozó levél is eredménytelen maradt e hó 10-éig, mikor is amint a keleti határon bejött, a csend­őrség, a nyomozó levél alapján ráismerve, letar­tóztatta és a Csíkszeredái kir. ügyészség közvetíté­sével e hó 19-én a gyulai kir. ügyészséghez szál­líttatott, hol vizsgálati fogságba helyeztetett s minthogy ellene a vádirat is benyujtatott, ügye csakhamar főtárgyalá3 elé kerül. Különben neve­zettet hasonirányon alapuló bűncselekmény miatt a szókelyudvarhelyi kir. törvényszék is keresi. Megerősített halálos ítéletek. Az orosházi rablógyilkosok ügye a kúrián. Fiteró Miklós és társai ügyében, — akiket a gyulai esküdtbiróság kötél általi halálra ítélt, — a kir. kúria meghozta Ítéletét. A kúria az összes semmiségi panaszokat el­utasította s ezzel megerősítette az esküdtbiróság halálos Ítéletét. A szenzácziós esemény, — amely elé feszült érdeklődéssel tekintettek, — kedden, folyó hó 18-án következett be. A kúria Oberschall Adolf másod­elnök elnöklete alatt tárgyalta ezt az ügyet. Szegheó Ignácz dr. előad - bőven ismertette a bűnügyet, mely után Németh Péter dr., Mózes László dr. és Kömyei Béla dr. védőügyvédek hozták fel mindama enyhítő körülményeket, melyek a vádlottak érde­kében megemlíthetők és kérték a haiálitélet mel­lőzésével fegyházbüntetést kiszabni. Ezután Baum- garten Izidor dr. koronaügyósz szólalt fel, amely után a védők éltek a viszonválasz jogával. Nyomban a fentebb közölt határozat kihirde­tése után összeült a kegyelmi tanács, amelynek határozata titkos. A nagy érdeklődést támasztott bünper anyaga eléggé ismeretes ugyan már olvasóközönségünk előtt, mindamellett nem tartjuk feleslegesnek, ha röviden ismételjük amaz előzményeket, amelyek a gyulai kir. törvényszék termében hozott háromszoros ha­lálos Ítéletnek magyarázatául szolgálnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom