Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-04-09 / 15. szám
6 1905. április 9. BÉKÉS említjük, hogy az igazgatóság a módosított, alapszabályok értelmében Stern László intézeti főkönyvelőt czégjegyzési jogosultsággal ruházta fel s ezt a gyulai kir, törvényszéknél a czégjegyzékbe való bevezetés végett bejelentette. Kitüntetett gazdák. A napokban országos tenyészvásár volt a fővárosban. A vásár 1000 koronás nagy diját Wenckheim Géza gróf kondorsertés csoportja, a pizgau-melchtáli szavasmarha csoportnál az I. dijat ugyancsak a gróf bikája nyerte el. A sertéscsoport II ik kandiját gróf Wenckheim Frigyes uradalma kapta. A békési tejszövetkezet feloszlik. A békési tejszövetkezet a napokban tartotta évi közgyűlését. Előterjesztetett az évi mérleg, amely a mait esztendőről 2519T4 korona veszteséget tüntetett fel. A közgyűlés során Lavatka Gyula elnök öszes igaz gatótársai nevében is bejelentette a lemondást, mire a közgyűlés Csira Gergely korelnököt kérte föl az ügyok vezetésére. E hó 9-ikóre, vagyis mára, uj közgyűlés van egybehiva, a mely minden valószínűség szerint a szövetkezet feloszlatását fogja kimondani. A szövetkezet bomlását részint a tagok nem- bánomsága, részint az idei takarmányhinyhiány okozta. A Triesti Általános Biztositó-Társaság (Assicu razioni Generali) f. é. márczius hó 18 án tartott 73-ik közgyűlésén terjesztettek be az 1904. évi mérlegek. Az előttünk fekvő jelentésből látjuk, hogy az 1904. deczember 31-én érvényben volt életbiztosítási tőkeösszegek 710.811,866 korona és 28 fillért tettek ki és az óv folyamán bevett dijak 32.134.119 korona és 97 fillérre rúgtak. Az óletb ztositási osztály dijtartaléka 16.145.171 korona 85 fillérrel 190.337,407 korona 01 fillérre emelkedett. A tüzbiztositási ágban, beleértve a betöréses lopás elleni és tükörüvegbiztositást a díjbevétel 13.630.502,710 kor. biztos tási összeg u án 22.391,739 korona 95 fillér volt, miből 8.722,170 korona 40 fillér viszontbiztosításra fordittatott úgy, hogy a tiszta díjbevétel 13.669,569 korona 55 fillérré rugóit, mely összegből 9 447,372 korona 69 fillér mint díjtartalék minden tehertől menten jövő évre vitetett át. A jövő években esedékessé váló dijkötelezvónyek összege 90,301,649 korona 69 fillér. A szállítmánybiztosítási ágban a díjbevétel kitett 3.646,057 korona 20 fillért, tnely a viszontbiztositá sok levonása utáu 1.547,460 korona 56 fillérre rúgott. Károkért a társaság 1904.-ben 29.008,350 kor. 42 fillért folyósított. Ehhez hozzáadva az előbbi években téliesített kárfizetéseket, a társasáé' alapítása óta károk fejében 797.690,516 korona és 38 fillórnyi igen tekintélyes összeget fizetett ki. A nyereség tartalékok közül, melyek összesen 25.851,064 korona 11 fillérre rúgnak, különösen kiemelendők : az alapszabály szerinti nyereségtartalék, mely 5.250,000 koronát tesz ki, az értékpapírok árfolyamingadozására alakított tartalék, mely a 3.729,624 korona 17 fillér külön tartalékkal együtt 18.699,889 korona 05 fillérre emelkedett, továbbá felemlítendő a 160,000 koronára rugó kétes követelések tartaléka és az 590,587 korona 53 fillórnyi ingatlan tartalék Ezeken kívül fennáll még egy 1.150,587 koiona 53 fillért kitevő tartalék, melynek az a rendeltetése, hogy az életbiztosítási osztályban a kamatláb esetleges csökkenését kiegyenlítse. A társaság összes tartalékjai és alapjai, melyek első rangú értékekben vannak elhelyezve, az idei átutalások folytán 227.329,923 korona 25 fillérről 247.497,914 korona 42 fillérré emelkedtek, melyek következőképen vannak elhelyezve: 1. Ingatlanok és jelzálog követelések 38.468,591 K65 f. 2. Életbiztosítási kötvényekre adott kölcsönök —-------— — —20.002,699 K 07 f. 3. Letétemóuyezett értékpapírokra adott kölcsönök------— — 750,570 K 92 f 4. Értékpapírok — —------—172 857,054 K l • f. 5. Tárcza váltók------------------ 946,236 K 23 f. 6. A részvényesek bizt. adóslevelei 7.350 000 K — f. 7. Bankoknál levő rendelkezésre álló követelések, készpénz és az intézet követelései, a hitelezők követeléseineklevonásával 7.122,762 K44f. összesen 247.497,914 K 42 f. Ezen értékekből 51.5 millió korona magyar értékekre esik. Első Leánykiházasitási egylet m- sz. Az intézet 42-ik rendes közgyűlése márczius hó 30-án a tagok élénk és nagyszámú érdeklődése mellet tartatott meg. Az intézet ősz elnöke Schwarz Ármin, az ülést megnyitván, miután kegyeletes szavakkal emlékezett meg a röviddel ezelőtt elhunyt Kohn Károly alelnök személyéről, gyöngéi kedése folytán az elnökletet dr. Wittmanu Mór alelnökre ruházta át. Az előterjesztett igazgatósági jelentés és mérleg, melyből kitűnik, hogy az intézet az 1904. évben is örvendetesen gyarapodott, és hogy 1.028,053 kor. 94 fillér biztosított tőke kifizetése daczára a tartalékok 11,519 464 kor. 26 fiilérre emelkedtek a múlt év 10.520,392 kor. 67 fillérjével szemben; továbbá, hogy a kezelési feleslegből 172,618 kor. 36 fillérből az alapszabályszerü javadalmazások levonása után a bizt. tőkék felemelésére szánt alaphoz 86,309 kor 18 fillér, a külön tartalékhoz 34,523 kor. 67 fillér és hiv. nyugdíjalaphoz 5,000 kor. csatoltatott, néhány tag; hozzászólása után tudomásul vétetett és a fel- mentvény megadatott. Dr Bácskai Albert és Kalmár Sándor szöv. tagok azon támadásokra vo íatkozólag, melyeket az elmúlt esztendőkben röpiratokban és hírlapi czik- kekben az intézet ellen felhoztak, több Írásbeli kérdést intéztek a társulat igazgatóságihoz. Elnöklő dr. Wittmann Mór a legbehatóbb és legtüzetesebb módon válaszolt ezen kérdésekre, még pedig az eddigi közgyűlések által jóváhagyott mérlegek és igazgatósági jelentések nyomán, bebizonyítva azt, hogy mindezen támadások részben félreértéseken, részben pedig rosszindulaton alapszanak. A felügyelő- bízottá g elnöke, dr. Alexander Bernát a felügyelő bizottság nevében kijelenti, hogy éppen tekintettel ezen támadásokra, köteleségüknek tartják, hogy újból való megválasztásuk esetére, ezen tisztségükön megmaradjanak. Elnöklő dr. Wittmann Mór válaszadása egyhangúlag tudomásul vétetik és dr. Grosz Sándor és Dósa Kálmán szöv. tagok indítványára az igazgatóságnak, Schwarz Ármin elnöknek, Kohn Arnold vezérigazgatónak, a felügyelő-bizottságnak, a választmánynak és a hivatalnoki karnak köszönetét, biza lom és elismerést szavazott meg a közgyűlés, melynek napirendje ezzel véget ért. 121 1 A selyemtenyésztés ügye Békésvármegyében. (Bezerédj Pál országos selyemtenyésztési felügyelő évi jelentéséből.) Selyemtenyésztésünk mai állapotáról két előterjesztést leszek bátor tenni Nagyméltóságodhoz. Az egyikben a selyemtenyésztésnek országos állapotáról számolok be. Ezt megelőzőleg ebben a jelentésemben pedig az egyes megyék és községek szerint ismertetem selyemtenyésztésünk legújabb fejlődését. Ez utóbbi jelentésemre azért van szükség, hogy első sorban azok legyenek tájékoztatva selyemtenyésztésünkről, akik azzal foglalkoznak, vagyis a selyemtenyésztők zöme. Továbbá azok, kik közvetlenül hivatva vannak a vármegye és községek területén megtenni mindazon intézkedéseket, amelyek a selyemtenyésztés felvirágoztatására vezetnek. A tapasztalatok után a községek érdeklődéséről meg vagyok győződve. Selyemtenyésztőink bizonyára legjobban fognak érdeklődni selyemtenyésztésünk mai állapota iránt. Ezek rég felismerték annak hasznos voltát. Régóta tudják, hogy a selyemtenyésztés által ép akkor jutnak ama várva-várt első pénzhez az évben, midőn tavaszszal erre ép leginkább rá vannak szorulva. De bizonyára érdeklődni fognak a selyemtenyésztés állása iránt a megyék és községek is, mert ezek első sorban vannak hivatva a selyemtenyésztés érdekében saját hatáskörükben közvetlenül intézkedni. Ezen körök habár nem foglalkoznak közvetlenül a selyemtenyésztéssel, mégis tudják azt, hogy minő időszerű, hazafias törekvés emelni az ország anyagi jólétét és anyagi erejét. Valamint azzal is tsztában vannak, hogy a mai kor kulturális és történelmi hivatásának csak anyagilag erős és anyagilag önálló nemzetek felelhetnek meg. Ennek a czélnak a megközelitése szempontjából pedig selyemtenyésztésünknek és selyemiparunknak nagy szerep jutott. Erről meggyőződhetik mindenki, aki az ügyet közelebbről ismeri és annak fejlődését figyelemmel kiséri. Már most csak az a kérdés, vájjon megkedveli-e népünk a selyemtenyésztést oly mértékben, hogy annak nagy jövőt lehessen jósolni. Erre nézve szól janak a pontos számadatok, melyeket az idecsatolt statisztikai összeállítás tüntet fel. Ebből meg fognak győződni arról, hogy népünk megszerette a selyemtenyésztést. Mert amig 1879-ben alig pár száz család foglalkozott selyemtenyésztéssel, addig az idén több mint 2800 községben majdnem 113,000 család termelt selyemgubót, látván, hogy az mily hasznos foglalkozás. Ezt különben legjobban bizonyítja az a számadat, hogy a selyemtenyésztésböl az 1904 évben több mint 4'/a millió koronát keresett a nép. Ez összeg nagyobb részben a gubó termelők, kissebb részben a selyemgyári munkások között oszlik meg. Az országos selyemtenyésztési felügyelőség szervezése óta pedig több mint 60 millió koronára rúg az összeg, melyei hozzájárult a selyemtenyésztés, legszegényebb néposztályunk anyagi helyzetének javításához. Ezen jelenség mindenesetre örvendetes, sőt bámulatosnak tarthatják ezt az eredményt azok, akik régi felfogás szerint a selyemtenyésztést nagyon is alárendelt jelentőségű, komolyabb figyelemre alig méltó ügynek tartották. A szakember szemüvegén nézve azonban a dolgot, ezt az eredményt még kielégítőnek sem mondhatjuk, mert sokkal nagyobb eredményt tudtunk volna elérni bizonyos feltételek mellett. Ugyanis Magyarországban 1904-ben 112,712 tenyésztő 1.633,452 kgr. gubót termelt, melyért 2.859,945 koronát fizettünk ki. Egy tenyésztő tehát átlag 25 korona 37 fillért kapott. Ugyanezen évben Francziországban 125,244 tenyésztő, tehát 12,532-vel több, mint nálunk, termelt 7.825,485 kgr. gubót és 17.420,000 koronát kerestek. Átlagos keresete egy tenyésztőnek 139 koronára rúg. A selyemtenyésztés megkezdése óta Magyar- országon, — nem számítva a selyemfonó ipar által nyújtott keresetet, — a tenyésztőknek tisztán a termelt gubóért 41.190,467 kor. lett kifizetve. Ha a selyemtenyésztésre nézve nálunk is olyan kedvezők volnának a viszonyok, mint Francziaországban, vagyis ha elegendő szederfa állna rendelkezésre, akkor azok, akik tényleg selyemtenyésztéssel foglalkoztak, ugyanazon idő alatt a fenti arányban 308.125,000 koronát kerestek volna. Annak pedig, hogy selyemtenyésztésünk Magyarországon aránylag oly kevés jövedelmet nyújtott, egyedüli oka az. hogy nálunk nincs elég szederfa. Azt is felhozzák, hogy nálunk egyes vidékeken a lakásviszonyok nem megfelelők a selyemgubó tenyésztésére. Ez ugyan a legkevésbé elfogadható ellenvetés, mert a ki évenkint több 100 korona jövedelemre számíthat a selyemtenyésztés után, az e czélra szükséges helyiségről bizonyára könnyen gon- doskodhatik és gondoskodni is fog. Arra nézve pedig hogy mily pontosan beválik a fenti számítás a selyemtermelés tekintetében, meggyőződhetik bárki az ezen füzethez csatolt II. számú kimutatásból. Ebből láthatja hogy Bács vármegye 197,011 szederfájáról 800,409 koronát keresett a nép. Békésmegyében pedig az ott található 2,682 fáról 15,303 koronát Mert ebben van a selyemtenyésztés legfőbb nehézsége, hogy sok fáradsággal, messze utánjárással van összekötve a szederfalevél beszerzése. Annál szomoritóbb látni, hogy mily nagy mértékben pusztulnak el a szederfák, a melyekre pedig már annyi költséget és annyi fáradságot pazaroltak. Lásd XV. táblázatot. Szintén a selyemtenyésztés rovására esik az, hogy szederfák helyett kisebb-nagyobb mérvben másnemű fát ültettek közterekre. Ezen községeket XIV. számú kimutatásban soroljuk fel. Hálával kell megemlékezünk azonban azokról a községekről, melyek üdvös és hasznos intézkedéseket tettek a szederfák védelmére és azok szapori tására. Ezeket példa gyanánt szeretnők oda állítani az egész ország elé. így különösen helyes dolognak tartjuk, ha közel a községekhez létesítenek epreskerteket. Ezek a területek addig is, mig a fák megerősödnek, másra is fordíthatók. Később pedig, midőn a jószág a fákban már kárt nem tehet, ismét legelőnek használhatók. A selyemtenyésztés áldását népünkre nézve ma már 100,000-nél több család tapasztalja és ismeri. De általában terjed a jó vélemény és megtört a közöny, melylyel régebben az ügy iránt viseltettek. Figyelmünket azonban mégis azokra a hiányokra kell fordítanunk, a melyek még mindig fenforognak és a melyeknek pótlásától függ selyemtenyésztésünk egész jövője. E tekintetben néhány tényleges adatra hivatkozunk. örvendetesen emelkedett egy pár községben a selyemtenyésztők száma, mint ezt látjuk a IX. számú kimutatásból. Arra nézve pedig, hogy a hernyó gondos ápolása minő nagy befolyással lehet az eredményre, minden községben egyes tenyésztők szolgálhatnak bizonyságul, kiknek keresete 2—3 szoros a többi tenyésztők átlagos kereseténél. így pl. a VII. és VIII. számú kimutatás szerint Csorvás községben 117 korona, Újkígyós községben pedig 106 korona keresete volt egy tenyésztőnek. Ép ebből a szempontból feladatának tekinti a felügyelőség a tenyésztőket lehetőleg kioktatni és a tenj'észtés körül ellenőrizni. Ez már azért is szükséges, hogy ugyanazon munkával mentői nagyobb eredményt érjenek el. A selyemtenyésztési ismeretek terjesztése végett minden tenyésztő minden évben újra kap egy képekkel ellátott kimerítő és részletes utasítást a helyes és okszerű selyemtenyésztésről. Ezen kívül ott, ahol szükséges, még külön oktatónőket is alkalmazunk, kik a tenyésztés ideje alatt egy-két községben végig járván, oktatják és ellenőrzik a tenyésztőket. Hogy pedig még behatóbban történjék a tenyésztők oktatása, az intézet alkalmazottjai által még külön előadásokat is rendeztünk. Mert azt tapasztaltuk,
