Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-04-09 / 15. szám
XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. április 9. 15-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre_______... 5 K — f Évnegyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ES KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓUN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A nagyipar fejlődése. Politikai viszonyainknak váratlan átalakulása folytán az önálló vámterület sokkal közelebbi valószínűsége előtt állván, e fajta kérdések az eddigieknél sokkal hatalmasabb formában állanak elénk, lévén ez immár nemcsak közgazdasági és társadalmi, hanem elsőrendű politikai kérdés is, Czélunk ugyan ezen kérdésekkel csupán közgazdasági és társadalmi szempontból foglalkozni, mégis fokozottabb és általános érdeklődést nálunk éppen csak ezen háttér- áltál remélünk elérni. Előrelátás, kedvező körülmények, sőt talán puszta véletlen közreműködése folytán is városunk már rendelkezik egy-egy nagyobb iparvállalattal és így a gyáripar előnyeit, vagy hátrányait már jórészt saját tapasztalatunkból bírálhatjuk meg. Ezen bírálatot azonban minden esetre általános és magasabb szempontok kell, hogy vezessék. Főutczáinkon végig járva, egy ilyen séta különböző egyéniségekben — felfogásuk szerint — nagyon különböző impressiókat ébreszt. A Sugár-uton meg-megcsap bennünket néha a cognacgyár, vagy gyufagyár nem éppen ozondus illata, a gőzfürdő tájékán az ablakon keresztül csap — ma még — reánk a testőde gőze. Az Élővizcsatorna vize ugyanezen festődétől fekete, a kötőgyár újonnan építendő magas kéménye pedig sokak szerint talán majd kormossá teszi a levegőnket. Gazdasszonyáink panaszkodnak, hogy a harisnyagyár magához vonzza a női munkásanyagot, megnehezíti a cselédkérdést, úgy hogy maholnap már drága pénzért sem lehet cselédet kapni. A szocziálizmus a munkás létszámmal együtt hatalmasodik, növekszik és a fejünkre nő. Annyi a baj minden vonalon, hogy szinte egy nagy kérdéssé válik a nagy- közönség jőrésze előtt: vájjon érdemes-e ennyi kellemetlenséget, bajt magunkra zudit- tatni a nagyipar egy ilyen csekély fokáért? A bírálatot sohasem szabad másnak, mint tárgyilagos okoknak sugalni és mindent el kell követnünk esetleges kicsinyes, vagy balvéleményeket eloszlatni. Mindegyikének ezen iparvállalatoknak teljes erőből kell törekedniük a lehető tökéletesedés felé, leküzdve a technikai akadályokat ; ámde a magyar fogyás/.tó nagyközönségnek sem szabad, hogy közönyös legyen az, vájjon magyar ipar terméke az a mit vásárol, vagy nem, mert szinte közhelyé vált már azon mondás, hogyha függetlenek vagyunk iparilag, akkor bizonynyal mihamarabb megjön a függetlenség egyéb tereken is. Előttünk fekszik a kereskedelmi minisztérium legutóbbi évi jelentése a magyar szent korona országainak közgazdasági állapotáról. Kapcsoljuk ki belőle azt, a mi bennünket érdekel: bogy a kötött és szövött iparáru gyárnak milyen súlyos volt a helyzete az elmúlt esztendőben, a melyről különben évi jelentésében a helybeni vállalat igazgatósága is részletesen megemlékezik. Hallottuk a közgyűlésen, hogy az amerikai túlhajtott természetellenes spekuláczió eddig nem létezett módon kergette fel a nyers pamut árakat, amely végre is hatalmas esést kapott, maga alá temetvén a túlzó spekulánsokat. Szinte szerencse, hogy alig pár esztendős harisnyagyárunkat ez események rohanása magával nem rántotta. Egy-két fiatal magyar hasonló vállalatunkon kívül milliomosnak hitt bécsi czégek egész sorozata került hasonló körülmények között csődbe. Ezen nagymérvű veszteségek elháritásában minden esetre része kell, hogy legyen a vezetőségnek, a mely ezáltal csupán a részvényesek iránti kötelezettségének tett eleget, de így minden esetre reá szolgált a jövő bizalomra, a melyet már eddig is oly sok oldalról előlegeztek. E tekintetben csupán az elmúlt esztendő részvénytőke felemelési mozzanatára kell reá mutatnunk, a mely a mi viszonyaink között nagy sikerűnek mondható. Pénzügyi kimutatások alapján tudjuk, hogy ebben a tőkeszegény országban nagyobb pénzintézeteink pánczél szekrényeiben évek óta nehéz milliók vannak elzárva légmentesen, amelyeket óvnak a vállalkozások szelétől és viharától. Pénzintézeteink, különösen pedig vidéki takarékpénztáraink úgy hiszik, hogy jelzálog és váltóleszámítolásokban már kimerül gazdasági és nemzeti hivatásuk. Legritkább esetben lévén intézőik körében ipari és kereskedelmi érzékkel biró egyéniségek, ez könnyen érthető valami. Pedig hivatásuknak igazi tág és nálunk még teljesen kihasználatlan tere, a gyáripar vállalatok financzirozása körül volna. Ki vételes szerencse, hogy a gyulai pénzintézetek, a korszellem ezen szavát megértették és ott voltak a kötött és szövött íparárugyár részvénytársaság szélesebb és igazi alapozása körül. Kívánatos volna, bárha az ország összes pénzintézetei látnák és követnék ezt a példát, a mely azután a XX. század ipari honfoglalása volna. Felhangzik talán erre »mi lesz akkor a kisiparral ?« Kisiparosaink nem ke!l? hogy féljenek a nagyipar térfoglalásótól. Alkalmilag kifogjuk mutatni, hogy a gyáripar révén részben és iparáganként még intensivebben foglalkoztatnak, részben pedig más formában találnak a mai szűkösnél fokozottabb kereTÁRC1A. Egy igazán nagy férfiú. (Rajz a Csendes-Oczeán tájáról.) Louis Becke. Az időben Sidney lobogója még nagyhatalom számba ment a délvidéki tengereken, és még nem jártak arrafelé a vasbádog ládákkal megtömött sárgarézpántos gőzösök, melyeknek supercargó-i sorra kizsákmányolják az Ellice Kingstnill és Gilbert szigeteket és vigécz módra megrendeléseket gyűjtenek „szállítandó“ áru- czikkekre. Az időben még tisztes korú hullám- hasoga»ók mártogatták jól megrakott, esetlen derekukkal a Csöndes-Oczeán hömpölygő habjait, mint például a Spec, a Lady Alicia és a Bateson ; ezeknek az ódon hajóknak kés, balta, puska, rósz rum és jódohány volt a „rakományuk“ ellenben az újdonsült gőzösök csupa fehér napernyőt, papiros-csizmát és czipőt, német csinálmá- nyu varrógépet,meg aztán mindenféle olajnyomatos képeket czipelnek magukkal — a képekről pedig azt mondja a papirgalléros — kézelős, csinosan kikent-fent supercargó, hogy mevük „zephijr“ és legelőször is Emíliához, a benszülött tanító feleségéhez állít be velők, mivelhogy a tanítónő a legelőkelőbb a vidéken, hát csak illik, hogy ő válasszon legelőször. Az időben a Tokelan és Kingomill szigeteken még hirük — hamvuk sem volt a maguk dolgát nagy ügyesen ellátó benszülött hittérítőknek, hanem akinek szüksége volt valamire az csak a fehér kereskedőkhöz állított be. Ez a fehérbőrű kereskedő ember rendesen valami kicsiny koponyáju, nyers természetű férfiú vala — hol egy, hol más ausztráliai vagy amerikai czethalász hajóról szökött volt meg, vagy pedig valami vándor izmaelita volt, aki bizonyos okokból jobbnak találta itt az egyenlitő — melléki Csöndes-Oczeánnak daczos jellemű, lármás és szegénységben nyomorgó népei közt élni, minthogy a Society és Marquesás sziget csoportoknak egyhangúan boldogságos völgyeiben álmo- dozza végig a napjait. Ilyen ember volt Probyn is, aki az egyik Ellice-szigeten lakott, egy alacsony fekvésű, kerek formájú koralltermő szigetecskén. Valami |sydney-i czethalász hajóról származott ide egy napon egy láda ruhát, egy vagy két puskát és egy mázsa préselt dohányt hozva magával; egy vad szemű, szenvedélyes tekintetű benszülött asszony is jött vele, akinek mezítelen vállára és kebelére hosszú fekete haj hullámzott alá; az asszonynyal egy gyermek is volt, valami öt esztendős. Probynt a czethalász-hajónak második tisztje hozta ide egy csónakon. A fölizgult benszülöttek körülzajzották a jövevényeket; a tisztnek nem ia;en tetszett a nézésük, igy hát röviden búcsút mondott Probynéknak és a matrózok szélre visszafelé kezdettek evezni a hajójuk irányában, mely egy kis öböl vizén lengett : orral a szabad tenger felé. Ezek után a zajongó népség közelebb szorult Probynhez és a feleségéhez, s a kérdések özönével árasztotta el őket. A házaspár egy szó feleletet sem adott a kérdésekre. Probyn szívós izomzatú, ritkás hajú, szikár férfiú volt, mélyen bennülő nyugodt szemekkel; egyik lábát a mázsa dohányán nyugtatva, zsebre dugott kezekkel, csendesen állt ottan. Felesége daczosan nézett arra az ötven— Sirolinq A Ä\v S hathatós te0™0' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál wmt idült bronchitis, szamárhuiut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkiut 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 244 33—52 Xjap’ULnls: mai száma IO old.al.
