Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-04-02 / 14. szám
6 1905. április 2. BÉKÉS Halálozás. Özv. Jurenák Edéné született Yerner Antónia úrnő 71 éves korában elhunyt Szentesen. A biharmegyei Ferner család s Békésvármegyéből a báró Drechsel család gyászolják a közszeretetben állott derék úrnő elhunytát. A szülői gondatlanságnak esett áldozatául borzalmas módon egy bárom és fél éves kis leány Békésen. A szerencsétlenség a ludadi majorban történt, aho\ Hajnal Imréné kiszedte a kemenczó- ből a parázs pernyét s az alatt az idő alatt, mig a konyhából kiment vízért, hogy eloltsa az égő zsarátnokai, kis leánya a tüzes pernyébe esett és rettenetes módon összeégett. A hatóság megindította a vizsgálatot. Gyulai élet. — Kettős ünnep, boszton-bál, zöldségek a zöld asztal mellől. — Kettős ünneppel kezdtük a hetet. Gyümölcs- oltó Boldogasszony napjára vasárnap következett, szombaton meg szanatórium hangverseny, népiesen »tüdő bál« volt a vármegyeházán. A Gyümölcsoltó Boldogasszony napja Gyulán arról nevezetes, hogy ezelőtt vagy két évtizeddel ezen a napon égett le a fél Józsefváros, (talán azért olyan tüzesek most is józsefvárosi polgártársaink a közgyűléseken), a sza natórium hangverseny meg arról, hogy utána igen jól sikerült »boszton bál« kerekedett. Azért mondom, hogy boszton bál, mert ma már mindenre bosztont tánczolnak, ami tagadhatatlanul szép és esztétikus táncz, csak azzal az eggyel nem vagyok kibékülve, miért kell a csárdást is bosztonnak tánczolni a mostani bálakon. Ez én rám (pedig nem vagyok túlságosan »vadmagyar,« hiszen a 67-es alapon állok; > olyan hatást tesz, mintha a »Cserebogár, sárgacsere-: bogár« kezdetű népdalt valzer tempóba játszanék [ zongorán. Hanem hát a mostani fiatalság gusztusával nem mernék perbe szállani, mert még Márky Barna levágja a fülemet. Múlt szombaton a megyeházán, csütörtökön meg a városházán volt sikerült zártkörű mulatság. Itt ugyanis nem »tüdőbál« volt, hanem »tüdőverseny,« lévén évnegyedes rendes közgyűlés, melyen minden városatya erkölcsi kötelességének tartja rekedtté szónokolni magát. Most különösen a mérnök adta meg az árát a nagy kiabálásnak, mert ő alapos kis fizetés felemelésben részesült a város részéről 330 koronában állapítván meg nagylelkűen a képviselőtestület azon összeget melyet — le kell vonni a mérnök fizetéséből. A zárszámadások tárgyalása során ugyanis bejelentette a városi tanács, hogy a gimnázium építés felügyeletéért napi 1 korona pótdijat utalványozott a mérnöknek. A gimnázium építés vezetésével ugyanis Hübner műépítész van megbízva, de ő Pesten lakik s nagyon költséges lenne, hogy mindig lejárjon ide megnézni, hogy jól keverik-e a maltert s azért a tanács úgy gondolkodott, hogy olcsóbb lesz, ha a városi mérnök helyettesíti Hübnert. A dolog hübnere azonban az lett, hogy a »skupstina« nem fogadta el a mérnököt »Olcsó Jánosnak,« mert hát Eisele polgártárs szerint örüljön a mérnök, ha ingyen dolgozhat hivatalos órán kívül a városnak, úgy is sok 1200 forint, a mit a város kasszájából felszed. Hiába igyekezett megma- ' gyarázni a polgármester, a tisztelt önkormányzati1 elemeknek, hogy hát a gazdák közül másik is harmadik is negyedik is csak úgy tesz, hogy külön fizeti a béresét, ha külön munkát végez, hiába állt fel ékes szavakkal a megye alispánja városatyai minőségében, hogy megvédje a mérnöki érdekeket, a mérnököt 1 ugyan kifirunczvanczigolták. — Különben is rájárt 1 a mérnökre a rúd. Nyikora Illésnek az volt a panasza rá, hogy I nem akar ingyen dolgozni privátmunkát és előre kéri a taksát, mire a mérnök azt felelte, hogy szomorú tapasztalatok követelik, hogy „bizalmam az ősi erényben« — előre kell fizetni, Grófi polgártárs meg azt1 vette zokon, hogy a mérnök nem adja oda a város 1 térképeit a polgároknak, mire a mérnök ismét szomorú tapasztalatokra hivatkozott, lévén a város drága pénzbe került térképeinek mégis más hivatása, mint • az, hogy a tisztelt polgárok szalonnát egyenek rajta. Szóval igy szólták és szapulták a város ifjú »czirkal- mát« s még tán most is szólnák, ha fontosabb tárgyak nem élesztették volna a városatyák tüzét. K. Schrifert József városunk országgyűlési1 képviselője például iszonyú panamát fedezett fel. Mégis csak hallatlan, hogy a »hidak és átereszekre« 50.260 koronát költött a város tavaly. Hol van hát az a hid, hol van az az áteresz, aki tavaly ilyen rengeteg pénzbe került! S odatartotta a polgármester elé a i nyomtatott papirost,1 hogy ehen la itt áll nyomtatásban, hogy: »hidak, átereszek 50.260 kor. A polgármester már sáppadozni kezdett, hogy Uramfia, micsoda panama lehet itt, az ő tudtán kívül. Előkeresik a számadást, kisül, hogy ilyen dolgokra csak 466 korona ment ki a kasszából. Hol van hát a hiba ? Vagy Dobay nyomta rosszul számot, vagy valami hamisság lesz itt! Szerencse, hogy bejött Diósy bátyánk és megadta a számvevői szakvéleményt, mondván, hogy aki a kiadásokat akarja tudni, az ne a leltárt nézze, hanem a számadást, akkor kitűnik, hogy a városnak jelenleg 50.260 korona értébe fekszik hidak és átereszekben, de ezt uem a múlt évben költötték el, hanem úgy 30—40 esztendőn keresztül. Gyulavár megvételét először Petrái pasa eszközölte 1566-ban s most ugyanezt akarta megcsi nálni Császár doktor. Hogy miért akarta ezt megcselekedni Császár doktor s különösen, hogy miért kellett ezt a kérdést a vásártéren felállítandó illemhelyekkel összekapcsolni, mikor az egyik mütörté nelrni a másik meg köztisztasági kérdés, azt már nem tudta kifejteni Grófi képviselőtársunk, akit az időköz ben távozott Császár doktor a régi vár és a vásártéri illemhelyek megvédésével megbízott. A tanács különben azt véleményezte, hogy jobb kezekben van most a régi vár, mint mikor Petrái basa ült benne, tehát nem vesszük meg, illemhelyet meg majd akkoi állítunk, ha a vásártér kikövezése megoldást nyer, addig pedig csak maradjunk a régi egyszerüsitetl közigazgatás mellett . . , A korcsmái szabályrendelet módosításánál a kis Havasy mérgeskedett nagyon. Mert hát kérem mégis csak nagy zsarnokoskodás azt követelni, hogy az italmérési engedélyek üveg alatt lógjanak a szatócsboltokban. Ez teszi tönkre a szatócsokat, mert egy ilyen üveg testvérek közt is megér — egy hatost Tanczik főkapitánynak azonban sikerült meggyőzni a mérges kis embert, hogy ez a rendelkezés nem annyira az üvegesek, mint inkább a szatócsok érdekében történik, mert az italmérési engedélyt a legyek illemhelynek tekintik s igy ha üveg alatt nem lógnának, rövid idő alatt olvashatatlanokká válnának. Hanem olyan zugó éljenzést és helyeslést se hallottam a mezőrendőri törvény hatályon kívül helyezése óta a városházán, amilyen az ebadó szabály- rendelet ügyében kelt. A kutya adó, amelyet az egyik verzió szerint Kóhn Dávid hozott be Gyulára s amelyből Pettner polgártárs szerint az urakat nyugdíjazzák, különben is veres posztó. Eisele képviselőtársunk palam et publicze ki is jelentette, hogy kutyaadót nem fizet, ha száz végrehajtót küldenek is hozzá. Ezt a szerencsétlen, büróban született adót először K. Sehr iff ért toreadorozta meg, indítványozván, hogy a városban 1 kutyát, a tanyán 3-at tarthassanak adómentesen. A kegyelemdöfést azonban Kóhn Dávid adta meg neki, azzal kezdvén, hogy nem fogadja el i K. Schriffert indítványát, mert ő azt szeretné, ha nem 1 és 3 kutyát, hanem akár 60 kutyát tarthasson mindenki adó nélkül, mert ennél szerencsétlenebb — gyúanyagul, izgatásul, kortesfogásul felhasznált — adót nem fundálhatott volna ki a legelkány- szeredettebb fináncz-agyvelő sem. El kell törülni a ’öld színéről is ezt a veres posztót, mert addig delyre nem áll a közbéke, mig egyetlen kutyabárcza esz az országban. Lett erre olyan orkánszerü helyes- ,és és éljenzés, hogy a sieux-indiánok csata kiáltása kis miska (de nem a suszter) ehhez képest. Csak az a kérdés, mit mond majd rá a minis- íeriumban az az ambicziózus fiatal ember, aki az sbadó kifundálásáért elismerő kézszoritást kapott! ? Mert igen szép dolog lenne ugyanis az autonómia, áa — ambicziózus díjtalan ministeri fogalmazó gya- iornokok nem volnának ! . . . —re. Közgazdaság. Az iparos ifjúsági egylet által kezdeményezett és a kereskedelmi miniszter által engedélyezett szabászati tanfolyam márczius 25 ikén befejeztetett. Ugyanakkor délután volt a tanfolyamot bezáró vizsga, melyen résztvettek a kereskedelmi minisztérium kiküldöttje Vihar Béla felügyelő, budapesti tekintélyes szabóiparos, az aradi kereskedelmi iparkamara s a gyulai iparos ifjúság önképző egyletének képviselői s több iparbarát. A vizsga teljes eredménynyel folyt le, ékesen bizonyítván Csontos Imre szaktanár ügyességét, kiváló jó methodusát, de egyben a szaktanfolyamon résztvett szabóiparosok szorgalmát és tanulékonyságát is. A szaktan- folyam sikerét legjobban bizonyitá Vikár Béla felügyelőnek a vizsga végén meggyőződésből hangoztatott nyilatkozata, hogy a szaktanfolyamon résztvevők annyira elsajátították a szabászatot, hogy a legkényesebb Ízlést is ki fogják elégíteni ; abbeli óhajához pedig, hogy Gyula városa s vidéke intelli- gentiája bizalommal és megnyugvással dolgoztasson ezután szabó iparosainkkal, mert a fővárosban vagy külföldön dolgoztatás teljesen feleslegessé válik, a nézetünk szerint eddig is helytelenül, ezután pedig még indokolatlanabbul mellőzött helyi szabó ipar érdekében, a legmelegebben csatlakozunk. A békésvármegyei gazdasági egyesület Békéscsabán, április hó 25-én a katonai és luxusló-vásár- ral egyidejűleg tenyész-szarvasmarha-vásárt is rendez ahová csakis nyugati állat hajtható fel, tehón- üsző-bika egyaránt. Vevőkről is gondoskodott az egyesület. Akinek tehát megfelelő eladó jószága van, akár ló, akár nyugati tenyészszarvasmarha, az jelentse be a gazd. egyletnek Békéscsabán egy levelező-lapon. A szarvasmarhák közül az alkalmasnak talált üszőket és teheneket az egyesület díjazza és meg is vásárolja tagjai között leendő kiosztás végett, kik azokat 3 éves részletfizetésre vehetik át. Bővebb tájékozást nyújtanak a minden községhez megküldött falragaszok. Az első magyar általános biztositó társaság múlt hétfőn délután 4 órakor tartotta évi rendes közgyűlését Csekonics Endre gróf elnöklete alatt. Jelen volt 26 részvényes, kik összesen háromszáztizeunyolcz részvényt képviseltek. Az elnök megállapítván a közgyűlés határozatképességét a jegyzőkönyv hitelesítésére Kostyán Ferencz és Barcza Károly részvényeseket kérte föl. Jeney Lajos udvari tanácsos igazgató terjesztette elő az 1904-iki üzletévről szóló jelentést. Felolvastatván a felügyelő bizottság valamint a matematikai szakférfiak jelentése is, a közgyűlés az 1904, üzletévről szóló mérleget, mely a szabályszerű tartalékolások és levonások után 1,251.194 korona 50 fillér tiszta nyereséget mutat ki, — helybenhagyta. Az igazgatóságnak és felügyelő bizottságnak a felmentvényt megadta s elhatározta, hogy a részvényenként 400 koronát tevő osztalék már a holnapi naptól fogva fizettessék ki. Közhasznú és jótékonyczélokra az igazgatóság és a választmány- együttes javaslata alapján 14.000 koronát szavaztak meg. Egyéb közgyűlést illető folyó ügyek elintézése után megejtették a választást egy megüresedett felügyelőbizottsági tagsági helyre. A szavazatszedő küldöttség, mely Jankovich János, Lampel Vilmos és Szende Károly részvényesekből állott, kihirdette az eredményt, hogy felügyelő-bizottsági tagul egyhangúlag Berzeviczy Albert drt választották meg. Végül Jankovich János a részvényesek nevében lelkes beszéddel üdvözölte Csekonics Endre gróf elnököt, az alkalomból, hogy a társaság e napokban ünnepelte kórmányzótestületi taggá választásának 25-ik évfordulóját. Csekonics Endre gróf az ováczióért meghatottan mondott köszönetét. Miután még a jelenvoltak Ormódy Vilmost, a társaság vezérigazgatóját is a legszivélyesebb üdvözlésben részesítették, a közgyűlés véget ért. Törvényszéki csarnok. Duhajkodás. Gyulán, 1904. évi április hó 24-én a paraszt legények rendes szokásuknak hódolva, jverekedést rendeztek és pedig ez úttal nem a korcsmában, hanem a lóvasut hídja körül — s midőn Gábor János rendőr csendre intette őket, mindnyá-
