Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-13 / 11. szám
2 1904. márczius 13. melyek a kérdés megoldásánál figyelembe jöhetnek. A megindítandó adatgyűjtés a m. kir. központi statisztikai hivatalnak — melyet az adatok begyűjtésével és feldolgozásával megbíztam — az 1897. évi XXXV. t.-cz alapján a törvényhozás elé terjesztett munka- tervén nyugszik, tehát úgy az adatszolgáltatás kötelezettsége, mint az adatok pontos bevallása a törvényes kényszernél sokkal inkább fogja biztosítani az adatok hézag- talan teljességét és kifogástatan pontosságát az a hazafias kötelességtudás, melynek át kell hatnia a hazának minden polgárát akkor, midőn népünk legbecsesebb alkotmányos jogának igazságos, méltányos és czélszerü megállapítása függ a mérlegen. Nem kétlem, hogy a törvényhatóság a kötelességtudásnak fényes példájával fog e nagyfontosságu adatgyűjtésnél előljárni s saját hatáskörében mindent elkövet, buzdítva, vezetve, felvilágosítva, hogy minél teljesebb« minél megbízhatóbb adatokra jussunk. A statisztikai lapok kitöltése a községi elöljáróságok kötelességét képezi — Nem kívánom azonban sem az illető községeket a nagy gondot igénylő munkának ingyenes teljesítésére kényszeríteni, sem pedig az összeírás költségeit a községek terhére róni, ezért elhatároztam, hogy minden egyes kitöltött statisztikai lapért a m. kir. központi statisztikai hivatal utján, a községek 4 fillér költségtéritményben részesülnek, mely az összeírást végző közegek munkájának díjazására szolgál. Az esetleges fuvar- költségeket azonban maguk a községek tartoznak viselni. Az eljárás gyorsítása s a fölösleges munkák elkerülése végett a kérdőlapokat, melyekből tájékozásul 11 példányt a végrehajtásra vonatkozó utasítással együtt ide csatolok, a in. kir. központi statisztikai hivatal a községi és körjegyzőségnek közvetlenül fogja megküldeni és azok szintén közvetlenül fogják a kitöltött lapokat a statisztikai hivatalhoz beküldeni. A járási hatóságok azonban kötelesek az összeírás ideje alatt járásuk községeit a lehetőséghez képest beutazni s személyesen is felügyelni, hogy az összeírás a kiadott utasítás értelmében pontosan, lelkiismeretesen történjék. Kossuth Lajos is hozzánk tért pihenni, — Mert idegen föld nyugalmat nem ad 1 Érte el tudtunk Torinóba menni, — Elsöpörve az akadályokat!. . . . Kossuth Lajos is szabadság vitéze, A Habsburg-háznak lelkes ellene, Rebellis volt a bécsiek szemébe, De itt van, mert — akarta nemzete! Hát a szabadság legszebb daliája, A kuruczok vezérlő csillaga!? — Kardját hiába vonta ki, hiába 1 Őt elfödi az örök éjszaka? — 0, — ki mi nekünk hagyta kincsét, várát, Tömérdek földét s száműzésbe ment, Két lábnyi földet, — moly befödje álmát, Nem érdemelne itthon, idebent!? .... .... Ünnep ez a nap! Szentebb, mint a többi! A szabadság vallása ünnepe! Oh! jertek, jertek koszorúkat kötni A nagy száműzött siremlékire! .... Filléreinket hordjuk egy halomra! A gazdag többet, szegény keveset, Hogy itthon hajtsa fejét nyúgalomra, A ki miértünk annyit szenvedett! .... És akkor? — Újra lészen jogunk élni 1 Büszkén, szabadon, úgy mint hajdanán!. ... Jogunk lészen egy szebb jövőt remélni Az új ezredév kora hajnalán! Mert „hatalmas csak az a nemzet lehet, Mely megbecsüli porló, nagy fiát,“ S hatalmat véve az enyészet felett, Fejére fon tündöklő glóriát!.... Kiömlött vérünk drága váltság-ára : Édes szabadság, piros rózsaszál 1 Borulj a késő magyar ablakára BÉKÉS A törvényhatóság első tisztviselője gondoskodni tartozik, hogy a járási hatóságok felügyeleti teendőjüket minél hatályosabban teljesítsék; de azon kívül is, részint a vármegye hivatalos közlönye, részint tájékoztató felhívás kifüggesztése utján, részint pedig a vármegyei közönséggel való személyes érintkezés alkalmával mindent el kell követnie, hogy a nagy közönséget meggyőzze, mennyire fontos nemzeti érdek fűződik ez adatgyűjtés sikeréhez. - Budapesten, 1904. évi márczius hó 2-án. Tisza. s. k. A rendelet folytán a vármegye alispánja megfelelő utasítással látta el a járási és községi hatóságokat, azonkívül nagy falragaszok utján gondoskodott arról, hogy az összeirás czéljáról és kivitelének módozatairól a lakosság már előre kellőképen tájékozva legyen. Vármegyénk lakosságának felvilágoso- dottsága kellő biztosíték arra, hogy nálunk nem fog nehézséggel járni az összeirás és hogy mindenki hazafias kötelességtudással előfogja mozdítani a polgári jogok kiterjesztése alapvető munkájának sikerét. 2610—1904. Hirdetmény. Az országgyűlési képviselő választói jog uj törvényes szabályozása czéljából szükséges adatok gyűjtése, illetve a 20 éven felüli lakosok összeirása folyó évi márczius 15-től márczius 30-ig terjedő időben házról-házra való feljárás mellett fog foganatosíttatni. Ezen összeirás teljesítésére a város belterületére nézve Heilinger Károly adó-birtoknyilvántartó, Papp Gyula könyvvezető, Alcser Antal ellenőr, Gubás Tódor, Mundruczó Péter és Kisfia Lajos, a külterületekre nézve Drevenyák Tamás, Jeney Béla, Baksányi Árpád és Tapfer Mihály községi tanitók, továbbá Niedermayer Béla róm. kath. tanító vannak kiküldve. A város közönségének figyelme és kiváló jóakarata ezen összeirás nagy fontosságára, melynek egyedüli czélját az uj választói jog törvényes szabályozására szükséges adatok gyűjtése képezi, felhivatik azon figyelmeztetéssel, hogy aki tudva hamis vagy valótlan adatot vall be, vagy az adat szolgáltatását megtagadja, kihágást követ el és 100 kor. terjedő pénzbüntetéssel bűntetteik. Gyula, 1904. évi márczius hó 6-án. Dutkay Béla s. k., 102 1—1 polgármester. Elkésett levelek. — Eredeti tárcza- — A nagy ismeretlenről be sokat beszéltek a múlt század elején, be nagyon dicsőítették a Waverley, az Ivanhoe, a Lammermoori ara, a Kenilworth és megannyi kiváló regény szerzőjét. És nem lett nagyobb a dicsősége sir Scott Wal- ternek akkor sem, amikor előkelő pozicziót foglalt el a társaságban ; nem csökkent a hírneve, amikor vagyonilag tönkrement, a nagy ismeretlen, aki névtelenül megjelent regényeivel szerzett nevet, dicsőséges maradt mind e mai napig, halhatatlanná tette magát világszerte, ahol még van fogékonyság a szép, nemes, a lovagias iránt. A romantika nagy előharczosának emlékét pedig alig idézhette fel jobban valami, mint az a kötet, amely most előttünk fekszik : Magyar czime : Elkésett levelek. 2438-1904. X^ird.et32Q.én37-_ Gyula város tanácsa, mint elsőfokú iparhatóság a gyulai kerületi betegsegélyző pénztár gyulai közgyűlési kiküldötteinek választás utján megejtendő kiegészitése végett választási határnapul 1904. évi márczius 20-ikának délután 3 óráját és választási helyiségül a városháza nagytermét tűzi ki, melyre a pénztár kötelékébe tartozó biztosított pénztári tagok és munkaadók jelen hirdetmény utján meghivatnak. A választás szavazati czédulák utján történik, mely szavazati czédulákon csak annyi név lehet, amennyi kiküldött választandó. Választandó a munkaadók csoportjából 1, az alkalmazottak köréből 17 közgyűlési kiküldött. Gyulán a városi tanácsnak 1904. évi márczius 12-én tartott üléséből. Dutkay Béla, Szikes György, polgármester. Ill 1—1 II. jegyző, r Ébredés Rügybontó tavasz bíbor hajnalán Tündér fénysugár ragyog a hazán ... Mintha tetszhalott mozdul a sírban, Életre ébred az eszme, ifjan . . • . A „Turul madár“ szárnyát szétbontva Diadallal száll a remény lombra, Megcsendül vigan a győzelmi dal, Midőn felhangzik a „Talpra magyar 1“ A miért, a szív csak titkon epedt, A szó szabad lesz s vele a nemzet, Lehull a bilincs, törik a járöm, Győzelmet arat napfény az árnyon .... Majd a csatakürt riadót harsan, Felhő sötétlik ragyogó napban, Öröm rózsáját tépi a szélvész, Bár az ajkakon csók lángja ég még . . . Ah! a boldogság röppenő álom, Rezgő harmatcsepp nyíló virágon, Alig ragyog rá kelő nap fénye, Mint köd és pára elszáll a légbe .... Ábránd és való igy űzik egymást, Ássák, hántolják egymásnak sirját, Ám de az eszme nem hal meg soha, Tavasz jöttével ujul fa lombja .... Hazám, nemzetem, ne félj, ne rettegj ! Megvéd a remény, a hit, szeretet. Bizzál Istenben rendületlenül, Hited, reményed, meg nem szégyenül. És ha van kifogásunk a czim ellen, akkor ezt legfölebb a czimre nézve hangoztathatjuk, bár bajos lenne másképp találóbban, egy könyv czimzésére alkalmasabb módon visszaadni, amit a szerző eredetiben igy mond: „Briefe, die ihn nicht erreichten.“ Miklós Jenő, a fővárosi hírlapíró gárda egy igen rokonszenves tagja, aki a fordítással igazán irodalmi munkát végezett, maga is érezte ezt és azért — szokatlan, de helyes dolog — a magyar czim alá biggyesztette a németet is. Hadd tudják meg azonnal, hogy arról a könyvről van szó, amelynél szebbet, szívhez szólóbbat, hatásosabbat évtizedek óta nem produkált a német irodalom. Hozzátehetjük azt is, hogy szenzácziósabb sem igen akadt. A cz’m közhelylyé lett, czitálják mindenütt, ahol irodalmi készültséget fel lehet tételezni, parodizálják, arri a népszerűség kitűnő jele, még drama- tizálásával is megpróbálkoztak. És ki a szerző ? Maga a könyv hallgat róla. Amikor megjelent az első kiadás, nem szerepelt a könyvön a szerző és nem szerepel a hatvanötödik kiadáson sem, amelyből a fordítás készült, de időközben a sok kutatásnak, nyomozásnak volt valami foganatja és megirták a lapok, hogy a Kinában meggyilkolt Ketteler báró egy női rokona irta az „Elkésett levelek“-et. Meglehet, hogy úgy van, meglehet, hogy nincs. Szinte jobb szeretjük, ha az „Elkésett levelek“ szerzője is, miként annak idején Scott Walter, megmarad a nagy Az emlékezés fénysugárnál! .... Szórd el illatod kietlen szívébe, Hol örök úr a zsibbadás tele, Égő szirmaid hullasd el fölébe, Ihlesse meg a múlt költészete!.... Legyen előtte a szabadság napja, A Márczius Idusa drága, szent, Örökségképp’ apa fiúra hagyja E kincset, mely egy világot jelent! . . . A régi zászlót büszkén lobogtassa, Csak igy áll meg a viharban maga, így ég fölötte, mely útját mutassa, — Rákóczi Ferencz fénylő csillaga!
