Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-06 / 10. szám

XXXVI. évfolyam. Gyula, 1901. márczius O. lO-ik szám Előfizetési «Irak: Egész évre . . 10 K — „ Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 f Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetési dij előre fizetendő. Xyilttér sora 20 fillér. f f Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Főszerkesztő: l)r. llodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kőim Havid. Szerkesztőség é s kiadóhivatal: Gyulán, Tempi omtér, Dohay .János könyvkereskedése, lov a lap szellemi részét illet5a közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Ifjúsági egyesület. Tavaszodik. Márcziusi szellő csapdossa arczunkat. A földet boritó fehér hólepel ma­holnap átalakul az alatta pihenő földbe ve­tett magvak éltető nedvévé, hogy gyorsab­ban meggyökereztesse s megnövelje azokat. A nap mindinkább enyhülő sugarára a fák kopasz gályáin mosolyogva nyílnak ki a rü­gyek s örvendetesen szólalnak meg azokon az újraéledést hirdető madarak énekei. E tavasz azonban nemcsak a nagy ter­mészetnek, hanem az emberi társadalom igen jelentékeny elemének, az eddig csendes, téli nyugalomban élő és szellemileg csak folyto­nosan pihenő és erőtgyüjtő földmives fiata­loknak is uj életet szülő ébredése lesz. A minden téren haladó és tökéletesedő kov vi­lágosságot terjesztő s nemes elhatározásra buzdító sugarára ugyanis örvendetes erővel olvadni kezd bennök az a jégpánczél, mely­nek hidegitő hatása alatt sokszor oly érthe­tetlenül elszigetelték magokat minden uj esz­métől, lett légyen az a legjobb, a legszüksé- ségesebb és a legáldásosabb hatású reájuk nézve. Lelki életök tavaszodásával azonban már átlátják, hogy mind ez ideig merő tétlenség­ben s kárhoztatandó magaviselettel múlt el tőlük' az a hosszú, drága s az emberi élet virágzásának nevezett idő, amely az iskola­hagyás és a nősülés, vagy a katonáskodás életszakát egymással összeköti. A mai kor szellemfejlesztő hatása alatt érzik magokban, hogy a rövid emberi élet minden korszaká­nak meg van a maga kötelessége, célja annak terhével és örömével együtt. Tudják, hogy a gyermekkor az öntudatlan boldogságnak, majd meg az ismeretszerzésnek, a tanulás­nak az ideje ; a serdülő és a fiatal ember- kornak, — vagy amint mondani szokás — a legényéletnek legkomolyabb feladata: az iskolában tanult ismeretek megértése, azok kibővítése és a társaságban miként való for- golódás megszokása. Az önművelődésre, a jó modor megszer­zésére s amellett a lélek nemes szórakozá­sára azonban megfelő hely, idő és alkalom kívántatik. Sok ifjúnak hincs ám alkalma és követésre buzditó péld.át kevés lát maga előtt arra, hogy az iskoláztatás után tanul­ságos és gyönyörködtető könyvek olvasga­tása által a már addig szerzett ismereteit tovább fejlessze és sok ifjúnak a magavise­letét és szórakozását saját kénye-kedvén ki- vül semmi sem igyekszik s tudja napjaink­ban másoknak is tetsző korlátok közé terelni, mert nincs még olyan társadalmi intézmény — egy ifjúsági egyesület — amelyben az ifjúság önönmagát művelné és nemesen szó­rakoztatná. A mai kor jóra törekvő fiatalságáról fel sem tehető, hogy a bennök élő isteni szikra, a józan ész ne vágyódnék olykor-olykor hasznos és újabb dolgok megismerésére és felhasználására. Magok az ifjak beismerik — szivök-lelkök nemesebb sugallatából — hogy az ifjúság mai társadalmi életében nem elé- gittetik ki a tökéletesedés felé öntudatlanul sóvárgó lélek s ők magok érzik legjobban, hogy az igaz vallásosság helyreállítása, a tiszta, erkölcsös élet megteremtése, valamint a jó modor megszerzése s a kedély nemes szórakoztatása érdekében valami korszerű s megvalósításában tovább nem halogatható újítást kell megkezdeni. Az ifjúság életének orvoslását követelik a szülők szomorú tapasz­talatai is. Hány apa és anya látja, hogy az iskolában jól tanuló és jó magaviseletü gyer­mek : az iskolával együtt elhagy minden ta­nulási kedvet s kezébe nem venne a világért sem egy könyvet is, hogy elolvassa s inig egyikből-másikból vőfély nem lesz : egy sor Írást nem tenne, vagy tanulna meg; a maga­viseleté pedig soknak az önfejű makacsságig elromlik, mert nincs olyan egyesület, amely­ben a szülők, a tanítók és általában az öre­gebbek tiszteletet és engedelmességet ger­jesztő befolyása nemcsak a családban, az iskolában, hanem azonkivül a serdülő és legénykorban is fennmaradjon s irányitó és ellenőrző feladatát a már értelmesebb ifjúság életében könnyebben megvalósíthassa. A társadalom emez általánosan érzett hiányát meg kell szüntetni. Alakítsunk ifjú­sági egyesületet, amelyben a szülők és a tanítók vezetése és felügyelete alatt az ifjú­ság önművelődése s nemes szórakoztatása jó irányban megvalósulna. Az ifjúsági egyesület czélja a követke­zőkben állapíttatnék meg: »A tanköteles kort túlhaladott ifjúság­nál a hazafias érzületnek, a vallás-erkölcsi életnek ápolása, a hasznos ismeretek terjesz­tése, az ifjúságnak illem- és tisztességre való szoktatása. Evégből felolvasásokat, előadásokat ren­dez, ifjúsági könyvtárt alakit, nemesen szó­rakoztató mulatságot rendez, dalos-kört ala­kit. Az ifjúsági egyesület működési köréből minden felekezeti avagy politikai kérdés szi­gorúan kizárandó.« Az egyesülés éppen az emberiség leg- magasztosabb erénye; ez az egészséges köz­TÁR. 01 A, A kígyó d paradicsomban.*) Irta: Petelei István. Egy nagyon szép köntösös, czifra fehérnép állingál a zugó vásárban, szemmel tartva egy paraszt párocskát, mely a falujából benézett a városba, csodát látni. A paraszt legény kézen vezette az ő serdülő, sugár, kékszemü párját és untalanul boldogan össze-vissza néznek. Egy sátorból virágos pántlikát lobogtat feléjük egy vén nyigoczás. „Szép holmi“, mondja a legényke. „Gyönyörű, sóhajtja vissza a leányka — és még csipkék is vannak.1 A legény átkarolja a leányka derekát — örömében ez odasimul — és össze­mosolyognak. „Nagyon drága portéka“, súgja a leányka. „Menjünk, feleli a legény, mert meg­kívánod.“ A sátrak végében kihimezett fodros főkö­tök mosolyognak rájuk egy asztalról: „Illenék a fejedre — mondja a legény — a főkötő ?“ *) Mutatvány a kiváló író sajtó alatt levő uj.novel- láris kötetéből. „Úgy? — feleli a leányka — hogy illenék leány fejére a főkötő ?“ „De hát te nem is akarsz me­nyecske lenni?“ — kérdezi vidáman a legényke és megtaszitja a leányt. „Hát én mondjam ?“ — csippen vissza ártatlan hamiskcdással a leány s visszataszítja a legényt. Ezen is kaczagva, a nagyon szép köntösös czifra fehérnép közeledik az évődő párocskához és látszik, szinte szívja be a locsogásukat, mint akár a virágillatos levegőt. A párocska őgyelegvén odább, elérkeznek valami falusi asztalos portékájához s ott mind­járt letelepednek, szorosan egymás mellé, egy tulipános láda tetejére. „Mennyi minden fér el egy ilyen ládában, — mondja a leányka és meg­simogatja gyöngéden a gyöngyszinü láda tete­jét — ilyen lesz nekem, ugy-e ?“ „Hát annak a .<anapégénak a fiókjában még! — mutat a le­gény egy festett falóczára. „Óh, te buksi — ka- czag a leányka — annak a fiókjában csak ágy­nemű áll.“ A legény megcsípi a leánykát és karzagó szemmel perzsel rá : „S hát az ágyne­műben mi van ?“ A leányka ártatlanul felel: „Abban semmi sincsen; az csak áll, disznek, buksi.“ A legényke arcza nekimelegedik a beszél­getésbe és mindjárt egy ringó bölcsőre mutat, mely a fadivány mellett áll. A vállával meglöki a leánykát s megfogja a kezét forró kezével. „Hát az ott, lelkem — kérdezi és rámutat a bölcsőre — mi lesz abban ? A leányka megértve valamit, kipirul egé­szen a hajáig, feláll a ládáról és megsértődve, kedvetlenül igy szól ; „Csúfokat beszélsz, ez nem szép“ s kirántja kezét a legényéből. „Én semmit se szóltam“ — mondja restel­kedve a legényke és átakaria ölelni a leánykát. „Nem szeretem, aki orczátian1' — feleli a leányka s kisiklik az ölelés elöl. A legényke zavarodot­tan áll meg. A beszélgetés megszakadt közöttük. A na­gyon szép köntösös, czifra fehérnép mindezt irigykedéssel nézi félszemmel. A vásáros nép tolong körülöttük, gyerekek sípolnak, koldusok hermonikát nyomorgatnak; boltosok sikoltoz­nak; kocsisok káromkodnak; czigányok ordítva alkudoznak — a czifra fehérnép, mintha nem látna mást, nem hallana egyebet, mint amaz ártatlan párocska szelíd évődését. A maga ár­tatlan leánykorának rég bezárt ajtaja pattant Sirolin 5> soktól mint hathat ós s zerT°" tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 25 8—35 Laptink mai százma, ÍO oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom