Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-28 / 9. szám
4 BÉKÉS 1904. február 28. Deutsch Jakab, pénztáros: Braun Izsó, ellenőr: Schwimmer L. Adolf, könyvtáros : Deutsch Vilmos. Választmány: Dr. Berényi Ármin, Braun Mór, Braun Vilmos, Benedek Márton, Goldberger Ignácz, Ifkovics Tivadar, dr. Kóhn Mór, Kulpin Márk, Karácsonyi Károly, Mannheimer Arnold, Reisner Ede, Révész Géza, Weisz Mór, Wolf Zsigmond, Werner József és Zuzmann János. Számvizsgálók : Kliment Perencz, Sonnenfeld Miksa s Grünbaum Ármin. A gyulai iparos ifjúság önképző egylete folyó hó 14-én Mayer István alelnök elnöklete alatt tartotta meg évi közgyűlését, a tagok élénk érdeklődése mellett. Szénásy János elnök és Kóhn Dávid titkár vázolták az egyesület múlt évi működését, a melynek legfőbb mozzanata az az iparkiállitás, a melylyel az egylet fennál lásának huszonötödik évét jubilálta Ezen kiállítás nem csak nagy erkölcsi, hanem anyagi sikere is volt a gyulai iparos ifjúsági egyletnek, a mennyiben a kiállítás 5047 korona 07 fillér kiadásával szemben 7198 korona 20 fillér bevételt értek el és igy a kiállítás nem csak hogy hiánynyal nem járt, mint a múlt esztendőben az ország más helyén rendezett iparkiállitások, hanem 2151 korona 13 fillér tiszta jövedelmet is hozott az egyesületnek, mely ennek következtében ama szerencsés helyzetbe jött, hogy a ház építés és felszerelésből még fennállott 1300 korona adósságot egészen lefizette és ez idő szerint 1000 ko- rónán felüli készpénz áll rendelkezésére. Ezen körülmény egyrészről teljesen biztosítja az egyesületnek a legkedvezőtlenebb körülmények között is fennállását, a mennyiben az egylet működését függetleníti a különben is mérsékelt tagsági dijak befolyásától, ugyanis az egyletnek más természetű biztos jövedelmei minden körülmények között fede- zendik a kiadásokat, másrészről pedig a rendelkezésre álló pénz és befolyandó bevételek lehetővé teszik a könyvtárnak tetemes mérvű gyarapítását és az egyesületnek az iparos ifjak érdekében kifejtendő intenzivebb működését és ólénkebb egyleti életét. A közgyűlés az elnöki s titkári jelentések során hálás köszönetét nyilvánítja Lukács György főispánnak, a kiállítás erkölcsi s anyagi sikere kö rül kifejtett nagybecsű pártfogásáért, a kiállítási bizottság tagjainak és az egyesület tisztikarának a kiállítás rendezése körül éjjel és nappal kifejtett nagy tevékenységéért. Démusz János pénztárnok számvizsgáló bizottságilag felülvizsgált számadását a mely szerint az egyesületnek múlt évi bevétele 8296 korona 91 fillér, kiadása 7320 korona 04 fillér, tudomásul vette. Tudomásul vették Múlt Rezső könyvtárnok jelentését, mely szerint a könyvtári állaga 534 mü 476 kötetben, a múlt év könyvtár forgalma 536 kötet volt. Az egylet egy napilapot, 2 heti lapot. 2 szaklapot és egy élczlapot járat. A közgyűlés Sál József indítványára belép a budapesti iparművészeti társulat kebelébe, továbbá Licska József gondnoknak a kiállítás körül teljesített sok fáradságáért 100 korona jutalmat szavazott meg. A tisztujitás, Szállá Lajos korelnöklete alatt, a ki az önálló iparosok nevében üdvözölte az iparos- ifjúsági egyletet, a mely ipartestület hiányában az iparos mozgalmak gyulai képviselője, a következőleg történt: tiszteletbeli elnöknek lelkes éljenzések között egyhangúlag Szénásy János választatott meg, mint a ki az egyletnek keletkezése óta állandóan tagja, mindenkor tisztviselője s éveken át ügy- buzgó elnöke volt; elnök lett közfelkiáltással Sál József, alelnök (miután az eddigi alelnök Mayer István elfoglaltságára való tekintettel a választást nem fogadta el) Gyepes Gergely, jegyző Prág István, pénztárnok Démusz János, könyvtárnok Múlt Rezső (a ki szintén keletkezése óta ügybuzgó tagja s tisztviselője az egyletnek) és Kátay Ferencz, számvizsgálók Gróh Mihály és Lie ka Ferencz. A választmány titkos szavazás utján következőleg alakult meg: Székely Lajos, (mint az egyesület kebelében működő Erkel Ferencz dalkör ügybuzgó karnagya) Ludvig Ferencz, Kátay Lajos, Schartenreiter János, Kiska Lajos, Sárga Simon, Kiss István. Hegyi József, Jeszenszky Béla, Balázs József, Endrész Já- uos, Steigerwald Ferencz, ifj. Menyhárt Gáspár, Szatrán Imre, Barát István, Ludvig János, Tóth Gyula és Kocsis Mihály. Póttagok : Uferbach Rezső, Styr András, Ábrahám György és Merza Kálmán. Névváltoztatás. Pollák Frigyes csabai lakos, nevét belügyminiszteri engedólylyel Donát-ra magyarosította. A békésmegyei muzeum gyarapodása. Szilágyi István gyulai foldmives, szeregyh'ázi dűlőben levő szántóföldjén talált csészét egy bögrét, Nádházi András földmives szintén egy ott talált bögrét és Goldmann Sámuel füszerkereskedő egy ugyanott talált bögrét adtak a múzeumnak. Ezen edények a bronz-korszakból valók. Leiéi i helyökön Domonkos János muzeumőr f. hó 15 én ásatást rendezett, de mivel a föld onnét a tulajdonos által elhordatott, csak cserepeket talált. Nem messze azonban ezen helytől, egy sebes-körösi kavicsból, római vakolata tál épített épület alapjaira bukkant. A falból egy nagy darabot a múzeumba helyezett el. Szökevény cseléd. Deimel Lajos gyulai lakos az elhagyatottak boldogítójától, gráczi illetőségű cselédje, Wagner Emma, ki magyar szóra kapott ide, de kinek a magyar kenyér nem Ízlett, folyó hó 22-én este megszökött. A gyermekek nemes szivü gondozója e felett annyira kétségbe esett, hogy az összes rendőrség mozgósítása mellett a Körös alatti házak kutait gándzsákkal kikutattatta, nem-e lett öngyilkossá gondnokoltja, mig nem az eleki csendőrség távirata megmentette a kinos helyzettől, mely ugyanis azt tudatta a rendőrséggel, hogy a kis szökevényt megtalálták az eleki országúton s azonnal tolonczolni fogják. Miután a szökevény cselédet vissza fogadni nem akarta, az a rendőrség által Gráczba tolonczoltatott. Llri szélhámosok- Dunka Péter volt községi jegyző és felesége Blau Czeczilia lakás nélküli egyének országos körútra indultak : folyó hó 22-én Gyulára érkeztek s Fischer Dávid varrógép raktároshoz beáliitottak s ott az úri ember magát Ercsey Gyulának nevezte, azt mondván, hogy ő nyugalma zott pénzügyigazgatósági számtiszt, jelenleg Nagy pél községben telepedett le, a hol egy kis birtokot szándékozik vásárolni, kérte Fischert adna neki egy varrógépet részletfizetésre ; minthogy az idegennek úgy külseje, mint modora elég bizalom keltő volt, Fischer megkötötte az Ügyletet havi 10 koronás részletekre s a részletivet az idegennel volt nő, állítólag felesége irta alá Ercsey Gyuláné név alatt s a gépet onnan kocsin el is szállították, de nem Pólbe, hanem Gajdi István lakására, hol mindjárt áruba bocsátották. Hírül vette mindezeket Fischer, aki most már megtudva, hogy szélhámosokkal van dolga, a rendőrségre futott a hol is a csalókat jelővezettetve letartóztatták s még itt is közhivatal nők minőségüket színlelték s csak mikor megmo- toztattak, a náluk levő okmányokból állapittatot- meg kilétük. A szélhámosokat — miután Fischer a bünfenyitő eljárást megindítani nem kívánta — a rendőrkapitány kihágásért megbüntette és illetőt ségi helyeikre haza tolonczoltatta. Egy emberélet kárpótlása. Emlékezetes még olvasóink előtt a múlt nyáron történt azon sajnálatos szerencsétlenség, miről annak idején lapunkban is megemlékeztünk, hogy a magyar északkeleti vasút építésénél dolgozó gyulai kubikosok közül Csíki István csapatvezért Uzsákon, Beregmegyóben, közel az ország határához egy agyag-palatömeg elütötte s a derék munkás ember, a gyulai kubikusok elismert számoló mestere, fia és munkástársai szemeláttára egy jajjszó nélkül azonnal meghalt. A bonczolás megállapította, hogy a mellén keresztülguruló agyag pala ütésétől szivrepedést kapott, ami rögtön halálát okozta. Társai messziföldről kerítettek egy ruthén rom. kath. papot s nagy tömegben kisérték bus énekszóval a Beszkidek hegység magyar oldalában vágott sziklás sírjába. Miután a vasútépítő társaság a magyar állammal kötött egyezség szerint minden munkásnak életéért — melyet bármely baleset kiolt — kártérítésre volt kötelezve, igy a mi kubikosunk halálesete fejében is a temetési költségeken felül 2400 korona kárpótlás Ítéltetett meg, amit a vasúttársaság e héten Gyulán ki is fizetett az özvegynek és gyermekeinek. A dologban az a szomorú, hogy amit a derék munkás élete munkájával soha összekeresni nem birt, azt halálával kellett kiérdemelnie; de az a vigasztaló, hogy habár ez az összeg nem is adja vissza az elveszett életet, de mégis az élet nem áldoztatott fel hiába s az is megnyugtató, hogy nálunk is van még felsőbbség, aki a munkás életére és családjának érdekeire gondot visel és azt számon kéri. Lopások. Borbély János gyulai lakos bugye- lárisát, melyben 90 korona volt, a kakukkos órája tetején tartogatta, hogy senki hozzá ne nyúlhasson, eme nagy óvatosság mellett is folyó hó 22-én, midőn pénzecskéjét megnézni akarta, csak a bu- gyelárist találta, a 90 koronáját pedig valamelyik rokona, ki a rejtek helyet ismerte, elemelte. — Ifj. Szikes Mihály gyulai lakosnak a csikoséri szőlőkben levő kunyhóját folyó hó 23-ára virradó éjjelen ismeretlen tettesek feltörték s az abban lévő kézi eszközöket, valamint 6 darab fiatal gyümölcsfát elloptak. A rendőrség a nyomozást megindította. Helyreigazítás. Lapunk múlt számában közölt „Tolvaj lakótárs“ czimü hírünkre vonatkozólag, a károsult, Buchholz Jánostól felvilágosító sorokat vettünk, melynek értelmében kész örömmel rek- tifikáljuk eme hirünket olyképen, hogy az abban tettesül kitüntetett Tolnay Béla neve ártatlanul és hibás értesülés folytán került lapunkba, a tettes ugyanis — mint Buchholz nekünk hosszú levélben megírja — nem ő, hanem Szénégető József borbély- segéd volt, amit a magunk részéről ezennel helyreigazítva, sajnálatunknak adunk kifejezést, hogy téves értesülésünk alapján ' ártatlan ember nevét kellett meghurczolnunk. Újra tél. Már örültünk a tavaszi verőfénynek 8 a hagyományos Mátyás napja, melyről megvagyon írva, »ha jeget talál, jeget tör, ha jeget nem talál, csinál« ismét komor téli időt hozott a nyakunkra. A tavaszi napsugárnak vége lett, kellemetlen északi szél sivitott át Mátyás napján az utczákon, aztán megindult a hó s azóta esővel, zúzmarával, fagy- gyal és sárral vegyesen élvezzük az idei második telet. Szerencse azonban, hogy a napsugárnak most már ereje van s Mátyás mester nem soká telelhet a nyakunkon. § A Kossuth-szoborra újabban Hoffmann Mihály küldött be 10 koronát. Az összeg átadatott Gyula város polgármesterének. A gyulai ónk- tűzoltó egylet által folyó hó 15-én tartott álarezos bál alkalmával befolyt fizetések összege 40 koronát tesz ki. És pedig felülfizettek : Özv. grófAlmásy Kálmánná 10 koronát, dr. Bodoky Zoltán 6 koronát, Dobay János 5 koronát, Schvimmer L. Adolf 4 koronát, Weisz Mór 3 koronát, Sinszky Ferencz és Báyer Márton 2—2 koronát, dr. Bucskó Coriolan, Fidrich János, Rezei Silvius, dr. Lovich Ödön, dr. Koszté Emil, Hauberl Károly, Cs. Demkó József és Szállá Lajos 1—1 koronát. Nevezetteknek az egyesület ez utón fejezi ki köszönetét. Az álarezos bál bevétele 429 korona 90 fillért, kiadásai 373 korona 18 fillért tesz ki. — Megjegyeztetik azonban, hogy a kiadási tételben benn foglaltatik az egyesület részére ruhanemüekben vásárolt tárgyaknak mintegy 50 koronát tevő értéke. Leköszöntek a tiszti rangról. A hivatalos lap jelenti, hogy Pethes Manó és Horváth Lajos, a gyulai 2-ik honvédgyalogezred tartalékos tisztjei és Kintzig János a debreczeni 2-ik honvédhuszárezred tartalékos tisztje, védkötelezettségüknek eleget tévén, tiszti rangjukról lemondottak. Bohém-estély. A megye községei közül talán valamennyi kedélyesebb a megyeszékhelynél Gyulánál, mely olyan morózus, roszkedvü, mint egy vén, megsavanyodott bürokrata. De valamennyi közt talán legkedélyesebb Szarvas, ahol egymást érik a jókedélyü mulatságok, amelyek népesek is, hangosak is, mig mi itt Gyulán, ha nóha-napján ketten- hárman összejövünk egy bálban, úgy nézünk egymásra, mintha az orrunk vére folyna s azt sze- retnők, ha a teremnek nem négy, hanem tizenhat sarka volna, hogy ugyanannyi külön klikket alkothassunk. Szarvason persze máskép áll a dolog, ott minden bál sikerül s rendeznek merészet és sokszor. — mert nem buknak bele — megvan hozzá a publikum is, a hangulat is. A múlt héten bohém- estély hozta össze Szarvas társadalmát, melyen az
