Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-21 / 8. szám
6 B É K É S 1904. február 21. a a 20 fillér beléptidijért a látogató, a mellett, hogy a szöveget az egyik tanár felolvassa, még az előadás szövegkönyvét is megkapja. A tisztajövedelem a fizikai szertár gyarapítására fordittatik. Halálozás. Klenk József, Szarvas község egykori biríja, volt vármegyei b zottsági tag, folyó hó 10-én. életének 82-ik évében meghalt Szarvason. A megboldogult egy időben nagy szerepet játszott a közéletben s Szarvason általános népszerűségnek örvendett. Később teljesen visszavonult mindenféle nyilvános szerepléstől s öreg napjait a közügyek mezejétől távol, családi körben töltötte. Temetése nagy részvét mellett ment végbe. Ebzárlat. A múlt héten Tótkomlóson az egyház épületében nagy riadalmat okozott egy veszett kutya csatangolása. Botokkal felfegyverkezve, többen üldözőbe vették a veszedelmes állatot és agyonverték az udvarban. Emberben nem tett kárt, de valószínű, hogy több ebet megmart és emiatt Tótkomlóson 40 napi ebzárlat lett elrendelve. Lótolvajlás. K. Márton László körösladányi lakos záratlan istállójából f. hó 4-én éjjel ismeretlen tettesek elloptak két lovat. A panasz folytán a körösladányi csendőrség a nyomozást Körösladány és Vésztő községek határaiban megindította, s a Vésztőre vezető utón egy vastengelyü kocsit, továbbá a kocsin három lóra való szerszámot, egy zsák zabot, 2 drb vasvillát, egy férfi kabátot, egy sapkát, egy pár gyermek csizmát és egy kis baltát talált A lovakat pedig f. hó 9 én Gyula város határában az ottani csendőrség bitangságban megtalálta, s miután tulajdonosa kellőkép igazolta tulajdonjogát a rendőrkapitányság átadta a lovakat gazdájának. Az influenza feltűnésekor — körülbelül 1.0 év előtt — divatbetegségnek látszott és nevettek rajta. Idővel azoban ezt a kéretlen vendéget alattomos és veszélyesnek kellett megismernünk. Veszélyes különösen ama utóbajok végett, melyekkel jár. Ezen utóbajok legrosszabbika a légutak és légzőszervek tartós hurutja, mely gyakran súlyos tüdőbajjá fejlődik. Ajánlatos tehát minden hurutnál, mely az influenzából fejlődik, oly szert használni, mely minden hátrányos következményeknek elejét veszi. Ilynemű kiváló szer a »Sirolin«, kellemes izü, jól emészthető és jótékony hatású syrup, melynek alapelemei Thioeol és narancshéj-syrup. Ezen kitűnő gyógypráparatum minden hurutnál fényesen beválik, mert a legrövidebb idő alatt megszünteti s igy nem eléggé ajánlható. A ki kertjét szereti, szép virágokat és kitűnő konyhakerti terményeket akar, az fedezze magszük- ségletét Mauthner Ödön cs. és kir. udvari magkereskedésében Budapesten, Rottenbiller-utcza 38. A czég idei árjegyzékét, mely 226 oldalra terjed, kivánatra midenkinek ingyen küldi. Ezen árjegyzék az általánosan ismert, világhírű, kitűnő magvakon kívül, még a különösen érdekes és meglepő konyhakerti- és virágujdonságoknak egész sorozatát is tartalmazza. 74 1—2 TJtazázNizzába és Parisba. Az ország különféle vidékéről nagyobb társaság utazik február hó 27-én a Riviera paradicsomszerü partjaivá. Az utazás 14 napot vesz igénybe és az utazók megtekintik Velenczét, Milánót, Genuát, Nizzát, Marseillest, Lijont, Parist, Strassburgot és Münchent. Az utazás I osztályon 600, második osztályon pedig 500 koronába kerül teljes ellátással együtt. Az utazást Ladányi és Prekejszkv Budapesti utazási iroda (IV. Koronaherczeg-utcza 8.) rendezi. Jelentkezni lehet Dobay János könyvkereskedésében Gyulán, hol az érdeklődők bővebb felvilágosítást is nyerhetnek. Egy hónapig ingyen, f ^f.nöen szer' —SA----------______A±___ kesztett es mar is kö zkedveltségü Az újság politikai napilap kiadóhivatala bárkinek márcziusban ingyen küldi meg a lapot, a ki az előfizetési öszeget, ha csak egy hóra is, hó április elsejétől számítva már most beküldi a kiadóhivatalhoz, és megküldi minden előfizetőnek Mikszáth: „Az én kortársaim“ czimü gyönyörű albumát húsvéti ajándékkép, a ki a lapot félévi kötelezettséggel akár negyedévenként, akár havonként előfizeti. Az ujság-ot Gajári Ödön szerkeszti Herczeg Ferencz, Kozma Andor, Kóbor Tamás, Kenedi Géza és Mikszáth Kálmán főmunkatársak közreműködésével. Az újság lapunk mai számában foglalt hirdetésére felhívjuk t. olvasóink szives figyelmét. Irodalom. Az e rovatban közlött művek kaphatók DOBAY JÁNOS könyvkereskedesében Gyulán, hol minden külföldi és hazai lapra előfizetések is elfogadtatnak. Egy vándorszínész naplója. Annyiszor és annyiféleképpen feltalálták már az olvasónak a vándor szinész szenvedéseit szárazon és vizen, a földön és a menyországban, hogy az ilyen czimü kötet már nem is igen izgatja a kíváncsiságunkat. Ennek a könyvnek azomban van egy érdekessége, amely arra késztet bennünket, hogy végiglapozzuk a kötetet. Ez az érdekesség: a könyv szerzője, Hollósy Mihály. A könyvön a név alatt még ezt a sort is olvasuk : „A Népszínház őrmestere“. Magyarán: a Népszínház színpadi portása. Az ő szinészkorabeli emlékeit tartalmazza a kötet és ezek az emlékek felette érdekesek ; néhol vidámak, néhol meghatók, de mindig érdemesek arra, hogy elolvasuk őket. Hollósy Mihály, akinek nevével a fővárosi lapok tárczarovatában is gyakran találkozunk, magyaros stilusu, magyaros gondolkozást! iróember, aki ebben a kötetben még arról is tanúbizonyságot tesz, hogy jó ízléssel megtudja válogatni, hogy mi való a közönség elé. A csinos kiállítású köny ára 2 korona s kapható a szerzőnél. Érdekességét bizonyítja, hogy ma már második kiadásban jelent meg. Tarka képek. Kedves szerkesztő Ur! Ne csodálkozzék túlságosan, hogy lapunk eddig hallgatag és csendes szemlélődésbe merült barátnője, a tettek mezejére lép és az ujságosi- nálás nemes mesterségébe belekontárkodik, de lássa kényszerülve vagyok ezt tenni. Ugyanis e rovat eddigi buzgó (?) és rossz vicczeiről messze földön hires vezetőjét annyira megviselték a farsang utolsó napjainak fáradalmai, hogy saját bevallása szerint képtelen a rá rótt fontos kötelezettségnek eleget tenni és engem bízott meg, hogy ötét helyettesítsem, s azt hiszem eddigelé ez a legrosszabb viccze a mit embertársai elleti elkövetett-. Ha tehát nem úgy sikerülne a refe- ráda, mint a hogy Önök szeretnék, töltsék kérem csak ss—ó—n a bosszújukat, mert hölgyekkel szemben elvből udvariasnak kell lenni ugyebár, ha mégis érdemli néha a jogos és szigorú kritikát. — Elsősorban is beszámolok a farsang utolsó és legnépesebb mulatságáról az Ujvárosi-kör hangversenyéről. Ilyen szép és intelligens közönséget mint ezen az estén ott összegyűlt, a legrégibb tagok bevallása szerint sem láttak még e körben és ez első sorban is a mulatság lelkes elnökeinek és a rendezőbizottság tagjainak érdeme, nemkülömben a kör fáradhatatlan igazgatójának, (szerénységem tiltja, hogy több jelzővel is fel ruházzam) kik már hetekkel ezelőtt mindent elkövettek, hogy minél szeb sikert biztosítsanak. De mégis a legnagyobb vonzó erőt képezték a Szigligeti színház két tagjának fellépte, kik már a nyáron is kedvenczei voltak a gyulaiaknak és igy sokan jöttek, hogy őket viszontláthassák. A hangverseny Rácz Tóni zenekarának nyitányával kezdődött. A Hunyadi László czimü opera ouverturét játszották. Játékukonmeglátszott a gondos tanulás s a közönség tapsaival honorálta őket. Azután László Irén lépett az emelvényre é* elszavalta Várady Antal „Melyiket“ czimü gyönyörű költeményét s oly szépen és szivreha- tóan tolmácsolta a szegény anya fájdalmát, kit gyermekeitől akarnak elválasztani, hogy nem egy hallgatójának könnyek csillogtak a szemében és méltón megérdemelte azt a zajos tapsot ami szavalata elhangzása után hangzott. A rendezőség pedig egy nagyon szép cs ókorral lepte meg elismerése jeléül. A programra harmadik száma Horváth Kálmán éneke volt. Már megjelenésekor is nagyon barátságosan és tapssal fogadta a közönség. Elsőnek a „nőkről“ énekelt egy dalt s bizony ebben jó leirt bennünket, — hogy milyenek vagyunk, de ezért megbocsájtottuk neki, mert a végén mégis csak kijelentette, hogy mi vagyunk a teremtés koronái, (a mint hogy igaz is!) Azután a két verébről énekelt egy bájos dalt s hogy milyen sikere volt, bizonyitja az is, hogy a közönség nem engedte el addig, mig egy vidám magyar dalt el nem énekelt ráadásul. Zongorán Winter Róza urhölgy kisérte a tőle megszokott finomsággal s a közönség tapsai nagy részt neki is szólották. A rendezőség ötét is szép csokorral lepte meg. Ezután egy helybeli műkedvelő Vincze Ferencz ref. tanító lépett a pódiumra s elő adta saját szerzeményű monológját a „Csók próbát“. A szellemesen megirt és ügyesen előadott monológért lelkesen megtapsolták őt is és mint hallatszik, a tárgyalások már folyamatban is vannak, hogy azt a bizonyos csók-clubot megalakítsák, a melyre buzdította a hallgatóság fiatalabb részét Ötödik pont ismét László Irén szavallata volt. Endrődytől szavalta „Vissza várlak“ czimü költeményt; gyönyörű orgánumáról és szép előadásáról csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk és igazán nagykőn sajnáljuk, hogy a nyáron nélkülöznünk kel! őt, de reméljük, hogy nem ez volt a búcsúja a gyulai közönségtől és viszontlátjuk őt mielőbb. A hangverseny utolsó száma ismét a Horváth Kálmán énekszáma volt. Egy nagyon szép magyar dalt énekelt és miután több zongora hangjegy nem volt és igy nem lehetett az énekét kisérni, beakarta fejezni a programmot, de a közönség ebbe nem nyugodott bele és tapsolt kitartóan addig, mig egy vidám apróságot, az életből ellesve adott elő és egy szellemes vidám monológot és a közönség ki nem fogyott a ka- czagásból. így bebizonyította Horváth, hogy ha majd egyszer kivénül a szerelmes baritonságból mint komikus is kitünően megállja helyét. A hangverseny után a fiatalság nemes igyekezettel akart a tánczoláshoz fogni. Ezt azért teszem hozzá, hogy akart, mert csupán a jóakaratnál maradtak, mert úgy zsúfolva volt a terem, hogy a négyeshez feláUott loo párnak csak sétát jobbra lehetett vezényelni és még igy is alig tudtak eleget tenni a parancsnak. Mág reggel 5 órakor a legjobb kedvvel járták a tánczot, sőt annyira ment a jó hangulat, hogy még a cake-walké-ba is belefogtak, amit a legnagyobb igyekezettel rendezett az egyik vidám váradi vendég. A vendéglősnek sem lehet panasza, mert ugyancsak durrogtak a pezsgős üvegek és a lelkes fiatalság egy tagja még Vázsonyiról is megemlékezett. így nem lehetett panasza még a távollevőknek sem 1 Mulatságról lévén szó, rátérek a farsang egyetlen nagyszabású mulatságára a tiszti kar báljára. Bizony egy kicsit háládatlan volt a közönség a jó tánczosok iránt és hallatszik is, hogy egy kicsit neheztelnek is a tiszt urak. De hát tudja Isten, olyan furcsa természete is van a magyarnak; én részemről ugyanis annak tulajdonítom, hogy nem voltak annyian, mint a hogy remélték, hogy ez olyan ingyen bál volt, t. i. hogy belépti-dij nem volt és igy talán sokan genirozva voltak igénybe venni a tiszt urak vendéglátását, a kiket jóformán csak látásból ismernek. Es hogy miért van furcsa természete a magyarnak, azt is megmagyarázom azzal, hogy ha kispórolja azt az egy vagy két forintot, amit belépti díjul lefizet, büszkén tekintget körül, hogy mos“ már van jussa mulatni, mert saját pénze bánja. De szívességet olyan nehezen fogad el. Hja az ősi virtus! És ez a virtus nyivánult meg az én kedves —re barátomban is. mikor bátran tollat ragadott, melyért az a dicséret érte a mi kedves öreg lapunkat, —re barátunkat, hogy végre őt is sajtóperbe fogták, a ki pedig maga a megtestesült szelidsíg. De a szerkesztőségben lázas készülődés is folyik most. Elhatározták ugyanis lapunk ösz- ses szerkesztői, külső és belső m mkatársai, csendes és nagyhangú barátai és barátnői, hogy erre a tárgyalásra testületileg megjelennek, hogy —rét megvédelmezzék mert bizony köztünk
