Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-11 / 50. szám
2 BÉKÉS 1904. deczember 11. Hírek. A képviselőtestület folyó hó 5 én Dutkay Béla polgármester elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlésén az egyházakkal elcserélt faiskolai terüle tekre vonatkozó szerződések jóváhagyattak, mig az ifj. Braun János és nejével kötött ajándékozási szerződés érdemleges határozat hozatal idejéül de- czember 28-ik napja tűzetett ki. A legtöbb adót fizető képviselők névjegyzéke, — mely lapunk múlt heti számában közölve lett, — elfogadtatott. A városi rendörök drágasági pótlék iránti kérelmükkel, — miután ezen kiadást a város pénzügyi viszonyai nem bírják meg, — elutasittattak. A fogyasztási adónemnek megváltása és kezelésére nézve tett tanácsjavaslat, melyszerint eme adónemek az eddigi módozatok mellett kezeltessék, 68 szavazattal 6 ellenében elfogadtatott. Az alsófehérkörösi ármentesitő- társulat határozata, melyszerint egy használatból kivett őrházat 800 koronáért a városnak átenged, — tudomásul vétetett s a további intézkedések megtételével a tanács megbizatott. A vágóhid-dijak kezelésévél megbízottak részére a szokásos 300 korona kiutalványoztatott. Szigeti János kérelmére az epreskerti négy hold föld bérlete részére átadatott. A felsőbb leányiskola létesítése tárgyában kelt mini8teri határozat, az ismétlő iskola és polgári iskola 1903/4. évi számadások, továbbá az Élőviz- csatorna tulajdonosainak halászati társulattá alakulása tárgyábani tanács jelentés, pénztárvizsgálati jegyzőkönyv és közegészségi állapotokról szóló jelentés, tudomásul vétetett. A közgyűlés délelőtt 11 órakor befejeztetett. Áthelyezés. A pénzügyminiszter Farkas Izsó nagyhalmágyi járási számvevőt, volt gyulai m. kir. adótisztet, ugyancsak járási számvevőnek Elekre helyezte át. Az Alsó-fehér-körösi ármentesitö, belvizsza- bályozó és vizhasznositó társulat folyó hó 23-án délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést, ezt megelőzőleg délelőtt 9 órakor igazgató-választmányi ülést tart, a következő tárgysorozattal : 1. A föld- mivelésügyi ministernek 43195/V—2. sz. a. kelt rendelete folytán az 1885. évi XXIII. t.-czikk revíziója tárgyában kiküldött bizottság jelentése. 2. Ugyanannak 102179/V—2. sz. a. kelt leirata, melylyel az 1905. évi társulati költségvetést jóváhagyja. 3. Ugyanannak 102367/V—2. sz. a. kelt leirata, melylyel a társulati szakaszmérnök úti átalányának felemelésére vonatkozó 33/1904. sz. kgv. határozatot jóváhagyja. 4. Az Élővizcsatorna és műtárgyai kezelési szabályzata tervezetének előterjesztése. A megyebizottsági tag választások felülbírálása. A vármegye igazoló választmánya pénteken délután dr. Márki János helyettes elnök vezetése alatt tartott ülésében birálta felül a november 19-én megtartott megyebizottsági tag választásokról felvett jegyzőkönyveket. A választmány az összes választásokat, a melyek ellen nem adtak be feleb- bezést, megerősítette és a megválasztott bizottsági tagokat igazolta. A felebbezéssel megtámadott mandátumok közül igazolta a választmány a szarvasi III. alkerületben megválasztott dr. Mázor Elemér, a békéscsabai III. alkerületben megválasztott Bohus M. György (1801 házszám alatti) és a IV. alkerületben megválasztott dr. Vas Vilmos választását, ellenben megsemmisítette a választmány a Békéscsaba I. alkerületében megválasztott Lipták L. Pál választását, mert Békéscsabán három ily nevű egyén lakik és nem állapítható meg, hogy a szavazatok melyikre adattak le, ugyancsak megsemmisítette a békéscsabai III. alkerületben megválasztott Hrabovszky Pál és a IV. alkerületben megválasztott dr'. Linder Károly és dr. Povázsay Máté választását azon a czimen, hogy a választottak nem laknak két év óta a vármegye területén, illetve két év óta nem fizetnek itt adót. Végül hivatalból visszautasította a választmány Prág Bonifácznak a virilisek névjegyzéke ellen elkésetten beadott felebbezést. Helybenhagyott rendőrök. A rendőri gyámoltalanságnak a netovábbja az az eset, ami kedden éjjel az aradi utón történt. Kakonczátlankodó parasztlegények megtámadták a szolgálatot teljesítő rendőröket s amúgy isten igazában ellátták a bajukat. A virtuskodók négyen voltak : Holló István, Holló György, Vidó István és Szekeres Lajos. A rendőrök — szintén négyen : Szabó József, Tóth István, Kiss Ferencz és Bránya György. Ha megemlítjük még azt, hogy a legények fegyver nélkül támadtak a rendőrökre — összes harczi készségük egy két bot volt — mig a rendőrök karddal, forgópisztolylyal felszerelve vettek részt a küzdelemben, úgy teljes képe áll előttünk a kedd éji esemény hőseinek. Hogy a történeti sorrendet megtartsuk, a háborúság azzal vette kezdetét, hogy 3zabó József és Tóth István rendőrök figyelmeztették az aradi utón dalolva haladó legényeket: viselkedjenek csendesebben. A rendőri figyelmeztetésre a legényekben felforrt a virtus. Már most csak azért is. Még jobban neki eresztették a hangmkat, a dalolásból orditás lett, ami a rendőröket újabb felszólításra, annak hiú eredménye következtében pedig arra késztette, hogy a csendháborítók bekisérését próbálja nieg. De már ekkor Holló István és Holló György dolgozott. Az egyik elől, a másik hátul megragadta Szabó rendőr köpönyegét, miközben Vidó István öklével súlyos ütlegeket mért rá, Holló István pedig a botjával paskolta a hármójuk által közrefogott rendőrt, mig társát Tóth Istvánt addig Szekeres Lajos foglalkoztatta. Végre is Szabó rendőr, kit egyizben a földre is tepertek, kiszabadította magát kényelmetlen helyzetéből, kardot rántott és sípolni kezdett. Erre a legények elfutottak, a »Király« felé vevén Útjukat. A tiszti étkezde előtt kerültek ismét össze a rendőrök Holló István és társaival, akik újból megtámadták őket s ekkor Szabó rendőr, hogy a verekedőkre ráijesszen, forgópisztolyából a levegőbe lőtt. A pisztolydörrenés tényleg megtette a hatást, a legények megijedve, hirtelen széírebbentek, de az ijedtség csak rövid ideig tartott, mert csakhamar meggyőződvén róla, hogy a lövés egyikükben sem tett kárt, megint összefogtak s minthogy a virtus mégis csak virtus, a zsinagóga felé tartó rendőrök után mentek. Itt a heccz újból folytatódott. A legények támadtak, a rendőrök védekeztek s hogy a rend fegyveres őrei annál bizonyosabban kikapjanak, a megtámadott társaik „segítségére“ időközbon odaérkezett Kiss Ferencz és Bránya György rendőrök zsebretett kezekkel szemlélték az ütközetet. Végre is a tüzvonalban levő két rendőr, megunván a dicsőséget, megretirált, mire a passiv szerepet játszó rendőröknek, amiért egy ujjal sem nyúltak hozzájuk, szépen engedelmeskedett a négy legény s igy sikerült őket a rendőrségi laktanyába kisérni. Eddig a kedd éji épületes harcz története. Ehhez még csak annyit, hogy Holló István és társai ellen hatóság elleni erőszak miatt megindították az eljárást, mig a hivatásuk migaslatán álló rendőrök ellen fegyelmi vizsgálatot rendeltek el. Szanatóriumi hölgybizottság városunkban. Az egész országban rendkívüli buzgósággal karolták föl a hölgyek a népszanatoriumok eszméjét és vállvetve igyekeznek azon, hogy a népmentés érdekében indított hatalmas mozgalmat minél előbb diadalra segítsék. Bízunk abban, hogy ebben a szép akczió- ban városunk hölgyei is teljes lelkesedéssel vesznek részt. A József főherczeg Szanatórium Egyesület igazgató választmánya a lelke3 magyar hölgyek iránt akként óhajtja leróni háláját, hogy egy elsőrendű művészünk által díszes oklevelet rajzoltat, a mely a magyar hölgyek tevékenységét szimbolizálja, amit a szegénysorsu tüdőbetegek szanatóriumának felépithetése érdekében kifejtettek. Ami, bármily semhogy költőket szüljenek. Inkább h ttökrös gazdákat. A talaj sem alkalmas a költők okszerű fejlesztésére. Nagyon jó búza terem itt s a legutolsó csabai napszámos is jobb kenyeret eszik, mint például Norvégiában a költő fejedelem. — Ahol nincs kenyér nyomor, ott szunnyad az isteni szikra. Mikor egyszer a nővérem egy hatalmas kenyeret küldött nekem, a leányaim nem tudtak eleget enni belőle. Minden falat után csodálkozva néztek reárn s kérdezték: „Papa, hogy tudtál te Csabáról eljönni ?“ Ezen magam is sokat gondolkoztam, de ez nem tartozik ide. Ismétlem, a múlt század negyvenes éveiben történt. A jó csabai nép izgalmas napokat élt. Egy vakmerő rablóbanda tartotta rettegésben. Közvetetlenül Csaba alatt tanyázott s az orosházi országúton garázdálkodott. Oten-hatan voltak, bár némelyek esküdtek, hogy harmincznál is többet láttak. A csabaiak kezdték unni ezt az állapotot. Deputáczió ment a csendbiztoshoz. A deputáczió vezetője, az öreg Zelenyánszky, tiszteletteljesen fölkérte a csendbiztos urat, hogy ne sajnálna valami módon a tűrhetetlen állapoton segíteni. — Már nem is merünk a tanyára menni, — koczkáztatta meg alázatosan. A csendbiztos keményen rárivallt a depu- táczióra, hogy ne avatkozzék a hatóság dolgába. A hatóság nagyon jól tudja, hogy mit kell ilyen esetben tenni. Nem kér senkitől tanácsot. Menjenek Isten hírével s ha még valaki ilyen panasz- szal alkalmatlankodik, hát azt lehuzatja és húszon ötöt veret reá. Ne tessék ezen csodálkozni. A hatóság mindig ilyen volt. Nem szereti, ha dolgaiba beleártják magukat. Az ilyesmi csökkenti a hatóság tekintélyét. Pedig tekintélyre szüksége van a hatóságnak. Nemcsak magáért, hanem a közrend érdekében is. Ha nem volna hatósági tekintély, csinálni kellene mesterségesen. A deputáczió mégis leverten távozott. Éppen aznap hallatszott, hogy Riesz Dávidot rabolták ki az orosházi országúton. Hu»z ezüst tallért szedlek el tőle. Ezt mindenki borzasztónak találta, csak Riesz Dávid nem. Oka volt reá, hogy könnyen vegye a kalandot. — Azelőtt egy esztendővel ugyanis egy czigány lócsiszár becsapta a gyulai vásáron. Hamis ezüst tallérokkal fizetett. Riesz Dávid megtudta, hogy hamis pénz van nála, nagyon nyugtalan lett. Mit tegyen? Eldobja? Ehhez nem volt elég ereje, elég hősiessége, elég szive. Hiába, a pénzt, a készpénzt, még ha hamis is, sajnálja az ember az ablakon kidobni. Mikor azonban kirabolták s elszedték tőle a veszedelmes ércznemüt, megkönnyebbülten sóhajtott föl : Hála Istennek! Legaláhb nem csuknak be hamis pénz terjesztése miatt. Az állapot nem javult. A rablók makacsul kitartottak Csaba környékén. Hallatszott ugyan hogy néha elkalandoztak Szarvas, Orosháza és Tótkomlós alá, de a központi telep Csaba maradt. Nem is lóháton, ahogy tisztességes betyárokhoz illik, hanem kocsin jártak. Másban is eltértek a betyárhagyománytól. Nem loptak lovat, tehenet, nem hajtottak el juhokat, sertéseket, csak a pénzt szedték el az emberektől. Készpénzt, valutát. A készpmzt senki sem szereti odaadni Legkevésbbé az olyan szorgalmas, takarékos nép, mint amilyen a < sabai. Már hetekig, hónapokig tartott ez a garázdálkodás. Az emberek rettegve lépték át a város határát, mert az átkozott rablók éjjel-nappal talpon voltak. Evi- dencziában tartottak minden embert, akinél egy kis pénzmag, föltételezhető volt. Végre egy incidens lényegesen változtatott az áldatlan állapoton. Az incidenst Valastyán Dorka, egy szépségéről hires menyecske hozta létre. A nevezett hölgynek mindennap, mikor az éj les állt, valami sürgős, halaszthatatlan teendője akadt egy bodzás: tanyán. Hogy micsoda, azt nem tudom. Az ilyen dolgot nem jó a történeti félhomályból elövonszolni. Azonban kétségtelen, hogy Valastyán Dorka egyik éjjeli sétája alkalmával találkozott a rablókkal. O maga dicsekedett el vele. Ez a Valastyán Dorka, úgy latszik, nyílt, egyenes karakter volt. Egy szóval sem tagadta, hogy a rablók a találkozás alkalmával megölelték, megcsipkedték és megcsókolgatták. Ezt különben mindenki természetesnek találta. A rablók végre is nem trap-
