Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-04 / 49. szám
2 BÉKÉS 1904. deczember 4. Ev. ref. egyház 772 42 Ifj. Endrész András 751 — Vinkler Lajos, gyógyszerész 722 60 Dr. Berényi Ármin, ügyvéd 671 76 Schmidt Gyula 655 99 özv. Uferbach Rezsőné 644 32 Csomós István 609 32 Prág Lajos, Csorvás 590 64 Özv. Seres Mátyásné 580 60 Nagy Jenő, gyógyszerész 579 62 F. Schriffert József 579 41 Braun Dávid 569 74 Illés József 561 91 E. Schriffert József 559 23 Özv. Joncz Ferenczné 558 20 E. Schriffert István 553 70 Gubás Péter, lelkész 547 52 Bangó János, Eperjes 536 46 Dr. Császár Ferencz, orvos 528 68 Góg András 527 60 F. Schriffert Mihály 520 20 Wolf Zsigmond 514 75 Ifj. Steigervald Ferencz 513 15 Bezsán József, lelkész 492 74 N. Szabados József 488 71 Dr. Márkus Mihály, ügyvéd 477 90 özv. Bodoky Károlyné 476 47 Novák Kamill, cur. biró 469 30 Schriffert Mihály 465 12 özv. Ferentzy Alajosné 461 04 Schröder Kornél, ügyvéd 453 20 Ludvig Mihály 449 55 özv. Bogár Lázárné 447 03 Sál József, állatorvos 443 — Abafi János, tanár 441 — Dr. Berkes Sándor, orvos 422 88 Demkó György 417 33 Schriffert József 416 64 Joncz Ferencz 410 87 Féhn István 407 43 Álb György 403 89 Dr. Zöldy János, orvos 403 40 M. Schriffert József 399 16 Biberea Péter, lelkész 398 54 Gergely Pál 397 71 Dr. Kun Pál, orvos 397 5o özv. Bulboka Jánosné, Arad 394 43 Schriffert István 391 82 Künzl Ernő, mérnök 390 86 Deutsch Jakab 390 50 özv. Reinhardt Józsefné 389 80 Wittmann Frigyes 388 55 Dr. Ladies László, ügyvéd 386 10 Biró Ferencz 383 47 Gróh Ferencz, lelkész 370 20 Békésmegyei takarékpénztár 369 74 Özv. Styr Pálné 368 33 Kempf Mátyás 366 30 özv. Billitz Yilmosné 360 80 Schmidt Antal 360 13 Ifj. Szilágyi István 360 — Démusz József 359 22 Szilágyi Imre 358 68 Bayer Márton 357 01 Schriffert István 354 78 Murvai István 351 44 Illich Reinhart 343 59 Jeszenszki Béla 343 23 Exner Mátyás 343 09 Ruck Ádám (Elek) 338 52 Id. Székács Lajos (Orosháza) 338 27 özv. Csomós Jánosné 334 68 Payer Béla, gyógyszerész 334 — Szverle János 332 96 Illich János 325 05 özv. Hanner Gusztávné 323 20 Sánta Mihály 322 33 Kempf József 319 — Kimpián Péter 318 69 12571—1904. szám. Hirdetmény. Gyula város tanácsa, mint elsőfokú iparhatóság az iparhatósági megbízottak választási határidejéül 1904. évi deczember hó 12-ik napját, választási helyiségül a városháza nagytermét tűzte ki. A választás kezdődik délelőtt 8 órakor és tart délután 4 óráig. A választás szavazatilapok által történik. Választható mindazon iparos, vagy kereskedő, ki a választási lajstromban felvéve van. Választandó a városi tanács, mint elsőfokú iparhatóság mellé : 10 kereskedő és 10 iparos ; a gyulai járási főszolgabiróság, mint elsőfokú iparhatóság mellé : 10 kereskedő és 10 iparos. A szavazás eredménye, a szavazás lezárta után összeszámoltatván, azonnal kihirdettetni fog. Gyulán, a városi tanács mint elsőfokú iparhatóság 1904. évi november hó 26-án tartott üléséből. Hoffmann Ferencz, Dutkay Béla, I. jegyző, 4i'8 !—1 polgármester. Hírek. Gróf Wenckheim Frigyes — főpohárnokmester. A király a magyar főpohárnokmesteri méltóságra és ezzel az ország zászlósurai közé emelte vármegyénk nagybirtokosát gróf Wenckheim Frigyes valóságos belső titkos tanácsost. A kinevezésről szóló királyi kézirat a következő : „Kedves gróf Wenckheim ! Magyar minister elnököm előterjesztésére Ont a magyar főpohárnokmesteri méltóságra ezennel kinevezem. Kelt Gödöllőn, 1904. évi november 25-én. Ferencz József sk. Gróf Tisza István skj A magyar főpohárnokmesteri méltóságot eddig gróf Fe8tetich Tasziló viselte, a kit a király egyidejűleg magyar főudvarmesterré nevezett ki. A fő- pobárnokmesterség a többi udvari méltósággal egyetemben a régi udvari tisztségből alakult át közjogi méltósággá, vele jár a főrendiházi tagság és a főpohárnok az ország egyik zászlósura. Ezen udvari méltóságok környezik fontosabb ünnepélyek alkalmával a királyt és a főpohárnok a koronázáskor a király előtt a Szent István kardját viszi. A kinevezéssel vármegyénk legnagyobb birtokosát és az országos közélet egyik kimagasló alakját érte kitüntetés. Gróf Wenckheim Frigyes ugyan vármegyénk közéletében annak nagy kárára hosszabb idő óta nem vesz részt, de birtokai, állandó lakása után e mellett azon jótékony működés folytán, melyet úgy közvetlenül, mint áldott lelkű nejének Wenckheim Krisztina grófnőnek kifogyhatatlan bőkezűségével családjával vármegyénkben és ebben jórészt Gyula városban kifej', bízvást elsősorban a magunkénak mondhatjuk őt, kinek kitüntetése méltán okozott örömet mindenfelé a vármegyében és első sorban Gyula városában. A vármegye közgyűlésének határideje véglegesen még nincs megállapítva és a terv szerint az vagy közvetlenül a karácsonyi ünnepe., előtt vagy a hónap utolsó hetében fog megtat tatni. A határidő kitűzése után már a jövő héten szétküldik a közgyűlés meghívóit. A vármegye közigazgatási bizottsága a jövő hétfőn, f. bó 12-én tartja meg deczember havi rendes ülését. Árlejtés. A vármegyei irodaszerekre, gyertya és petróleumra s szolgaruházatra hirdetett árlejtés folyó évi november hó 28-án megtartatván, az irodaszerek szállítását a Dobay János gyulai ezég 31°/0 árleengedéssel, a világitó szerek szállításár Reisner és Wolf gyulai ezég 23°/0 (és 5°/„) árleengedéssel, engemet, hogy nem tudom mi a kötelesség ? Hiszen igaz, hogy én nem vagyok holmi tintanyaló ember, hanem csak afféle „földnépe“, aki abból él, hogy túrja a mezőt mint a vakondok, esztendőről esztendőre ; de azért csak számitok valamit a magam fajtája közt! Te, olyan ökre s olyan fia nincsen a faluban senkinek, mint nekem ! — Örvendek, Ábel ! Laült egy székre, elharapta egy szivarnak a végét és rágyújtott. — Ne gondold, hogy olyan sült paraszt, semmi ember vagyok ! Elismerem, hogy nem sokat tanultam, hanem azért falun is csak sur- lódik az ember. Mi is hallunk a világról egyet- mást! Mi is tudjuk, hogy megölték a németek Kossuthot. Szörnyű hangosan beszélt, amivel láthatólag mutatni akarta, hogy nincsen elmaradva nagyon a világtól. Azonban hiába kiabált, mert egész külseje folyvást ellene szólt. A ruházatját akár el se hozta volna ! Vastag vászon ing szürkéllett ki a barna darócz kabát alól » a kabátján hat gombi.áznak csak két gomb állott rendelkezésére. Hosszú szárú, nehéz csizmát viselt, melynek gondozatlan fejbőrét vörösre csávázta otthon a mezők hajnali harmata. Feltört kezein erősen meglátszott az eke szarva és a nehéz kasza-munka. — Tudod, miért jöttem, hogy meglátogassalak olyan mesze földről ? — kérdezte tőlem komoly nyomatékkai — Nem tudom, Ábel; de jól tevéd, akármiért jöttél. — Persze az efféle hires úri emberek mindent elfelejtenek! Emi Ikszel, hogy egyszer veled és Varga Sándorral mit fogadtunk volt a Maros partján ? Azt fogadtuk fráter, hogy felkeressük egymást huszonöt év múlva, amikor is n.egisz- szuk a baráti poharat. Látod én emlékszem, pedig sok bajom van ! Nem volt az a nap azóta, hogy eszembe ne jusson ! Huszonöt esztendeje már, hogy éjjel-nappal számitgatom a fogadás idejét. Még a tavaly letelt. De ti nem jöttetek felém, a szegény falusi paraszthoz. Na hát eljöttem én ! Én a szavammal nem szoktam játszani. Megvallom, hogy némi szégyenfélét éreztem magamŐam, mikor ez a faragatlan, becsületes ember arról a fogadásról beszélt, melyet valamikor három boldog gyermek tett a Maros partján, de melyet az élet nekem bizony már régen kivert a fejemből ! Mentegetőztem : —- Hogyne emlékezném ! De lásd ... — Ne nazudj, fiú ! — vágta el a szavam. — Te sem emlékszel már, valaminthogy Varga Sándor sem tud immár róla. Lehorgasztotta a fejét és elgondolkozott. — Vargát is meglátogattam, — mondá kevés idő múlva. — Róla is hallottam. Jó hivatala van a kölyöknek, azt beszélik. Szelíd lemondással bólogatta a fejét: — Hát . . . nektek áll a világ, nem nekem ! Hirtelen félbehagyta ezt és egészen közel hajolt hozzám : — Te! Hát Varga látogat meg sokszor? — Nem volt nálam soha. — Komisz, ordináré ember ! Há<- nem tud feljönni hozzád legalább egy rövid hétre egész családjával? Hiszen itt jól elfértek! Na, ezért, ne félj, lehordom a kölyköt 1 Akaratlanul elmosolyodtam, amint tovább aggodalmaskodók. — Félek, hogy az a kölyök elparasztoso- dik, ha még a legjobb barátaitól is igy visszahúzza magát. Mi lett volna belőlem eddig, ha hébe-korba egy-egy úrral össze nem vetődtem volna és nem surlódnám köztük ! Nagyot fűit és fölállt a helyéről. Jelentős szemhunyoritás kíséretében intett nekem, hogy várjak csak egy kicsit. Aztán az ajtó mögé sietett egy székhez, melyen roppant nagy köpenyege hevert. Azt egy darabig forgatta, gyúrta jobbra, balra, mig utoljára kivett belső zsebéből egy kék keszkenőbe csomagolt valamit. — Nem jöttem üres kézzel, fiú ! Hoztam neked is valamit, — mondá, a keszkenőt kibontogatva, nagy óvatossággal. És kigöng)ölt belőle egy szakadozott könyvet s átnyújtotta nékem : — Nesze ! Te sok úri asszonnyal és emberrel állsz levelezésben. Ennek a könyvnek hasznát lehet venni. A feleségem hozta a házunkhoz
