Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-04 / 36. szám
1904. szeptember 4. BÉKÉS 5 vedett. Hasoaló módon ve'ett véget életének Tóth György né szintén orosházi lakos, Gyufaoldatot ivott 8 mire orvosi segély érkezett, megszűnt élni. itat selpMl ZggtftTtrtH méterenként. Bérmentve és vámolva, a házhoz szállítva. Dús választékú mintagyüjtemény forduló pos iával küldetik. Henneberg selyemgyára Zürich. 65 3—5 Tóth László czimbalom-müvész hazaérkezett s tanítását megkezdette. A nagyérdemű közön ség szives pártfogását kéri. táifeKe Ezer o 0 rvo s 1 a j á n l j a I mint legjobb áplálékol egészséges és gyomorbeteg Gyermeknek , Kitünően bevált hányás, bélhurut, hasmenés, szorulás s.a.T. eseteiben. Gyermekek kitünően fejlődnek általa és nem szenvednek emésztési zavarokban, Kapni ,qyógyszeriá- I rakban és drogériákban. Gyár R.Kufeke BERGEDORF HAMBURG És WIEN.I. GvermeKGyulai élet. Szeptember elején miről is írna az ember egyébről, mint a: iskolai év kezdetével aktua lissá váló és minden újság által megénekelt és minden olvasó által agyonunt thémáról, a pályaválasztásról. Erről zeng különféle variacziók- ban az egész s íjtó s minden zöngeménynek egy a mottója, hogy sokan vagyunk : „kevés a fóka, sok az eszkimó“, avagy mint egy „irodalomban jártas“ gyulai cri emb^r Madách mondását czitálni szokta : „sok a fóka, kevés a hal.“ En sem tudom ez alól magamat emanczipálni, mert ez ilyenkor a levegőben van s a gimnáziumok, reáliskolák, kereskedelmi akadémiák, gazdasági intézetek, no meg az egyetemek és jogakadémiák beiratkozó helyiségei beszélnek ilyenkor minden szónál ékesebben arról, hogy mennyien vagyunk s aki egy ilyen helyről nyeri az impresszióit, nem csoda aztán, ha elriasztani igyekszik az olvasó szülőket attól, hogy gyermekeiket diplomás proletárokká tegyék. Az ember itt a nagy tömeg tanulni vágyó és „úrrá“ lenni akaró nemzedé <et látva, önkéntelenül is arra gondol, hogy miért n»m mennek inkább az ipari, kereskedői pályára s a vezér- czikkek túlnyomó része is ezt fújja, de ilyenkor igen bölcs dolog hallgatni a strájkokról, a bukásokról s főként arról, hogy magyar ipar nincs, kereskedőnek meg csak akkor érdemes menni ha az ember „hat ökörrel1', vagy legalább is hat ökrös gazda vagyonának megfelelő tökével jön a világra. Azért tehát ifjú barátaim, ne ül jetek fel az ilyen frázisoknak és tanuljatok, akár mit beszélnek a roszgyomru és üreshasi! emberek a sok eszkimóról és kevés fókáról. Az ügyes eszkimónak mindig van fókája, akár merre indul vadászni. — S valami nthogy an a huszonegyesbe nincs rósz kártya, az életben sincs rósz pálya. Egy kis ügyesség, egy kis szerencse, egy kis „protekczió“ s ha mindezek mellett még tehetség is van, az sem árt s kész a karrier, melyet a szerénynek nevezett ostobák és az álmodozónak nevezett hülyék álmélkodva bámulnak meg a mélységből. Rajta tehát ifjú barátaim, iratkozzatok és stréberkedjete < ! A gyulai iskolai évkezdet érdekességét a polgári leányiskola megnyitása képezi az idén. Hja! ma már a lányoknak is tanulni kell, mert Ámor istenke ma már őket sem pártfogolja s az a bizonyos magas, barna halvány ifjú, akiről a bakfisok álmodnak s aki az oltár elé van hivatva vinni ő nagyságát, sehogy sem jelentkezik. A szerelemnek rettenetesen kifogyott az ő becsülete s maholnap a czirkuszi dummer Augusztok mutatványai közé kerül s igy a leá nyok, akiket eddig úgy neveltek nálunk, hogy az életnek az a czélja, hogy 18 éves korban el kell menni a bálba és egy souper-csárdás alatt meg kell csinálni a karriert, rettenetes csalódásokon mennek keresztül. Souper-csárdást először is csak az első- és másodéves jogászok tánczol- nak, a meglettebb gavallérok azonban — nem azt a bizonyos kisasszonyt keresik, akit az oltár elé vezessenek, — hanem azt a bizonyos protek- cziós papát, aki őket vezesse be — a miniszte riumba s az olyan papának, akinek ilyen ve zetőképessége nincs, nagyon drágán kell megfizetni azt. hogy elveszik a lányát. Azért tehát ifjú hölgyeim, önök is tanuljanak és ha sikerül önöknek letenni idővel a tanitónői vizsgát, iszonyú boldogok lesznek majd, hogy ötszázad magukkal pályázhatnak az X-ben megüresedett tanitónői állásra, amelyre azonban természete sen nem önöket fogják kinevezni, akik kenyeret akarnak ezen a pályán keresni, hanem Y miniszteri tanácsos ur leányát, akinek a tanitónői fizetés igen jó toilette-pénz pótlék lesz. Ezek az én szerény reflexióim a tanév elejéről, bevallom, hogy én is csak arról tudok Írni, amiről mások, de nekem is épen úgy keresztül kell ezen ilyenkor esni, mint az őszi náthán mindenkinek. Az iskolaév eleji hangulatot, — amely bizony Gyulán még csak idővel lesz hangulat, ha kifejlődik a gimnázium és a leányiskola — a színházi láz nem nagyon csökkenti Gyulán, mert sajnos, szinházi láz csak a „Színházi lapok“-ban van s a páholyok most is épen olyan üresek, mint a múlt hóban voltak. — Pedig most már neleg sincs, fürdőből is hazajöttek, ezredössz- pontositás is van s mindezeken felül Janovicsot dicséri Gyulán mindenki. Az igaz, hogy ez nem kerül pénzbe s ha Janovics is dicsérettel fizethetne Székely Irénnek, úgy igazán nagyon jól menne a gyulai szezon. S miután a gyulai közönség már nem talál szórakozásra elég teret, a/.ok, akik helyszűke miatt estenkint a színházba már nem férhetnek be, ezután vigasztalódhatnak azzal, hogy lesz Gyulán újabb mulatság, mert itt van a honvédzenekar, amely estenkint hangversenyezni fog mindazoknak, akik a színházba nem kaptak helyet. S amikor már a közönség torkig élvezte magát úgy a színházzal, mint a katonazenekarral s nemesebb élvezetekre vágyik, arra is van Gyulán most tér, mert most folyik Gyulán az őszi vásár, melyen igaz. hogy disznóban felhajtás nincs, ellenben három forint a hagymának vékája. Vigasztaló körülmény, hogy a nyersbőrvásárhoz fűződő remények ezúttal is beváltak és hogy ip irosaink a kirakó vásárra ismét szép reményekkel mennek és — reménytelenül jönnek haza. S aki mindezek mellett azt meri állítani, hogy „nem boldog a magyar“, az tekintsen a mészárosokra, kik most félannyi áron veszik a levágni való marhát és dupla áron adják el. Tisztelt prédikátor urak, hatóságok, újságírók és világboldogitók ! Ne a proletariátustól féltsétek a magyart, hanem a mészárszékektől, mert az idén még azt sem lehet mondan:, hogy „akinek húsra nem t<-lik, egyen krumplit“, mert a krumpli is luxus-czikk lesz a télen. S miután most már sztrájkoltak a kőművesek. ácsok, asztalosok, (ezek tán épen most is azt csinálják), kocsisok, aratók, hát sztrájkolt az időjárás is, úgy hogy most már igazán nincs egyéb hátra, mint hogy a gyomraink sztrájkoljanak. Szóval, az ősz igazán szép évszak! —re Színészet. Janovics színtársulata a héten is úgy játszott hogy a legkényesebb igényeket is kielégíthette; nem is az igazgató, nem is a társulat hibás benne, ha az anyagi eredmény nincs harmóniában a művészi sikerrel. Szomorú, hogy igy van, de nem lep meg bennünket. Aki csak egyszer is volt színházban, beismeri, hogy a társulat tömeges pártfogást érdemelne meg, de színházba járó közönségünk zöme szegény, a drágaság fokozódik és mindenki resigná- czióval ösmeri be, hogy semmi egyéb ok, mint a szegénység, mint a pénztelenség az, ami a színháztól visszatartja. Nem foglaljuk ezek közé azokat, akiknek módjukban volt és van színházba járni, mert ezeknek meg nincs érzékük hozzá és azokat nem látjuk és nem láttuk Somogyinál, Zilahynál és Krecsányinál sem. A Bajazzó. Énekek éneke. Múlt heti számunkból technikai elnézés folytán kimaradt az augusztus 19-iki előadásról szóló tudósítás Ezt most nemcsak krónikáiról kötelességünkből, hanem azért is pótoljuk, mert A »Bajazzó» volt a pótsaison énekes darabjainak főeseménye. Mezey Mihály érczes tenorja e szerepben nyilvánult leghatalmasabban, Nógrádi (Taddeo), baritonja is szépen érvényesült, különösen a praecisen énekelt nagyhatású prológban, Szántó erős hangja szintén nagy hatással excel Iáit; a remek előadásnak központja s varázsa azonban Székely Irén Neddája. A kiváló művésznő époly kitünően játszott, mint amilyen remekül énekelt, megjelenése pedig igazán poétikus volt. Bemek madárdala évek múlva is kellemesen fog visszacsengeni mindazokban, akik elbüvölten hallgatták. — Kár, hogy a zenekar nem volt képes a pompás előadás színvonalára emelkedni, a zenekar fogyatékosságát a kórus jósága enyhítette. Leoncavallt} nagyszabású operáját Cavalotti »jÉnekek éneke«, dramolettje előzte meg és nagy diadalt szerzett Mészáros Gizellánák és Biharinak (Ákos), akik szépen szavaltak és értelmesen játszottak. A gerolsteini nagyherczegnö. A szezon egyik legérdekesebb reprize-nek, a Gerolsteini nagyberczegnőnek tikerült a páholyoktól eltekintve, elég jó kinézésű házat csinálni szombaton este. Eljöttek, akik a múltból ismerték már ezt a darabot és eljött az uj generáczió is, hogy az operette ős forrásából impressiókat, gyönyörűséget merítsen Persze, a régi színházlátogatók most is rajongásteljes gyönyörűséggel nézték végig e darabot, hogy az újabb generáczió nem volt annyira lelkesedő, úgy hogy sokan még kritizálták is a régi klasszikus operettet, hogy újdonságot nem tartalmaz, megfeledkezvén róla, hogy arról, hogy a darab ismerősnek tetszik, nem a Gerolsteini nagyherczegnö tehet, mert bizonyára ebből kopiáitak, plagizáltak az újabb operettirók és nem a Gerolsteini nagyherezegnőt Írták ezekből. És csakugyan, akik ezt kellőleg mérlegelték, el- ámulva látták, hogy micsoda kevés eredetiség van az uj operettekben. Helyzetek, alakok, áriák, egész taktusokra ismertünk reá, melyeket későbbi operettirók. nagy rutinnal, nagy szint hatásvadászattal és jóval kevesebb eredetiséggel felhasználtak. A darab lelke természetesen Székely Irén volt. Kitűnő megjelenésű volt a színpadon, úgy hogy egészen úgy képzeltük a gerolsteini herczegnőr s Offenbach pompás áriáit remek hangjával gyönyörűen interpretálta. Mezey Mihály volt rangban méltó partnere, mig játékban Leövey Leó (Paul) és Csatár Győző Bumbum generálisa — mindkettő roppant eredeti operette-ősalak — tetszettek nagyon. A kar nagy igyekezettel és igen szép eredménynyei működött közre a darabban, a kórusok, felvonulások, csoportozatok mind méltó keretül szolgáltak az est sikeréhez. Czigányszerelem. A vasárnapi előadás hozta meg újra az idén oly ritka zsúfolt házat (a páholyok kizárásával értve). Az est vonzereje a Dankó Pista neve volt. Az ő szobra javára ment az előadás s e nemes czélból működött közre a helybeli czigányzenekar is, kiket a város legifjabb nótázó fiskálisa Major Simon dr. dirigált primásképen. — Maga a darab sok eredetiséget tartalmaz a zenészéletbői. — A czigány szerep mindig hálás anyag a színész kezeben s ebben a darabban sok eredeti, jóizü alak került megjátszani való. Hetényi (Cs;csó czimbalmos) ért el szerepében legnagyobb hatást, eredeti, jóizü szerepének teljes kiaknázása mellett Csatár Győző és K. Arpássy Kata az öreg czigány pár szerepét játszet- ták nagy természetességgel, Leövey pedig a Dudrai szerepében volt kitűnő paraszt alak, ki minden túlzástól tartózkodva, karakterisztikus igaz vonások- kat ér el hatást. Jól festettek a czigány jelmezekben Parlaghy és Somló Margit is, mig a világjáró, sok pénzt kereső, de végre is otthont a czigány- soron találó czigánymüvészt Czakó Gyula játszotta meg szerencsével. Székely Irén gyönyörűen, magyarosan, a népdal művészi interpretálása iránti teljes
