Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-21 / 34. szám
6 BÉKÉS 1904. augusztus 20. jó gyulaiak azonban nem nagyon igyekeznek vigasztalni a hoppon maradt társulatot. — Állítólag kimerült volna a publikum még a Somogyi szezonban, csak az a furcsa benne, hogy akik a Somogyi szezonban jártak, most is járnak s akik akkor nem jártak színházba, azok most is Prág- módra pártolják Janovicsot. Pedig, hogy nagy mulasztást követnek el, akik nem járnak, az1 nemcsak a „Színházi Lapok“ mondják, hanem az a publikum is, amely jár és élvezi esténkint a kitűnő társulat kitűnő előadásai is. — Remélhető, hogy a jászberényi zászlóalj Gyulára jövetele és a tartalékos tiszteit berukkolása újabb lendületet ad a szinpártolásnak, az ezredösszponto sitás napjai alatt úgyis mozgalmasabb napok készülődvén Gyulán. Pejön ez alkalomból a honvédzenekar is s most már nemcsak egy, de két katonabandánk is lesz és pedig mindkettő prima qualitás, mert a Janovicsnál itt levő szegedi 46-ik ezredzenekar is kitűnő készültségü. Szóval lenne most Gyulán társadalmi mozgalom, élénkség, hangverseny stb., stb., de mit ér mindez, ha meleg van és a polgármester nem akar vagy nem tud locsoltatni!!!... —re. Színészet. Határozott malőrje úgy Gyulaváros közönségének, mint Janovics szinházdirektornak, hogy egy két hónapos nyári szezon után kimerülve, ember emlékezet óta ehhez uem hasonlítható tikkasztó nyári forróságban, amikor épen a színházra nézve számba veendő publikum tekintélyes része fürdőkön üdül, szóval a színészetre nézve legalkalmatlanabb pillanatban kellett találkozniok. Kellett . . . mert hiszen mindenki tudja a színi szezon előzményeit, mindenki tudja, hogy a hódmezővásárhelyi nyári szezonját vesztett Janovics szükségből jött Gyulára s a gyulai szinügái bizottság nem annyira a közönség színházi igényei kielégítése czéljából, mint a művészet iránt tartozó kötelességből és udvariasságból adott helyet Janovicsnak az Erkel színkörben. S most, hogy benne vagyunk a gyulai második nyári szezonban, hogy megismertük a jeles szegedi társulat kiváló művészi kvalitásait, készültségét, az elmúlt szezonban itt működött társulatot sok tekintetben túlszárnyaló kiváló művészi erőit, sajnáljuk, hogy e jeles társulathoz csak pót-szezonban van szerencsénk ! Múlt szombaton kezdte meg Janovics a pótszezont s az a kis közönség, amely színházba jár, estéről estére erősebben érzi, hogy ez a társulat igazán méltóbb lenne a pártolásra. Vezetése kitűnő, személyzete összeválogatott, jeles erőkből áll, kerek- ded előadásainak jól rendezettsége az üdeség, elevenség impressióját, a dolgát tudó, a publikummal és a színészekkel bánni hivatott direktori kéz vezetésének látszatát keltik a szemlélőben, operettben és drámában egyaránt erősek, zenekara, mely a szegedi katonazenekarból áll, karszemélyzete egyaránt kitűnő s csak az a szomorú, hogy üres páholysorok és gyér földszintnek kell naponta a kiválóságokról meggyőződni. Bízunk benne, hogy Janovicsnak azért mégis sikerül a második gyulai szezonra publikumot teremtenie s a meleg csökkenésével s az ezredöszpontosi- tással együtt járó tiszti létszám emelkedésével később mozgalmasabb, élénkebb színházi estéket merünk jósolni. Magáról az előadásokról a következőkben referálunk : Boszorkányvár. Az operette ensemble bemutatója volt a múlt szombati megnyitó előadás. A Boszorkányvárt többször láttuk már Gyulán, jó és kevésbé sikerült előadásokban s igy ez ismert darabból az összehasonlítások utján könnyű volt az operette társulat értékét mindjárt első este kiismerni. S ez önkénytelen összehasonlitgatások határozottan előnyösek Janovicsra nézve. Az első benyomás rendkívül kedvező a társulatról, mert nemcsak egyes kiváló erők vannak, hanem az egész társulat magas nívón áll az egész össz- játék, kar és zenekar együttes közreműködése tették valóságos újdonság módjára élvezhetővé a darabot. Kissebb társulat, mint a Somogyié, az első este észrevehető, de minden a maga helyén lévén, minden szerepkör pompásan beosztva lévén, ezen kisebb létszáma még előnybe helyezi ezt a másik felett. Az est főgyönyörüsége Székely Irén volt. Gyönyörű hangjának tiszta csengése, iskolázottsága, nagy terjedelme van, teljesen méltó a legjobb vidéki ének- művésznő nevére. — S a mellett a hang kedvéért nem kell az ízlésünknek is engedményeket tennünk, mint azt egyik-másik ismert opera-énekesnőnél az elmúlt szezonok alatt tennünk kelletett, mert Székely Irén bájos, Ízléses jelenség a színpadon egyébként is. Lövey Leó nyerte meg utána első sorban a közönség tetszését, a ki a komikusoknak abból a szerencsés fajtájából való, a mely tudja magát fegyelmezni s ellent tud állni a karzati népszerűség kísértéseinek, finom, discrét humorral, szaloniasan dolgozik a színekkel, ami azonban nem megy nála a komikum rovására. Viszont láttuk ez estén Parlaghy Kornéliát is, úgy testi, mint művészi erősbödését észlelhetvén. Éneke, játéka, rutinja sokat nyertek mióta nem láttuk. Tetszett a tenorista Mezey, erős csengő, a Békefiénél érdesebb, de egyúttal erőteljesebb és intensivebb tenorja is, Nógrádi hatalmas mély baritonjával lepte meg a közönséget s örömmel láttuk a derék öreg Csatárt is viszont. Kar, zenekar kifogástalan, a kar-személyzet túlnyomó részben nem érdemekben megőszült matrónákból, hanem üde, friss színész hajtásokból áll. Még K. Arpásy Kata kitűnő játékáról, Müller karnagy jeles vezetéséről és a közönség lelkes tapsviharáról, tetszésének tüntető kifejezéséről kell szólnom, ha ez est sikeréről híven akarok referálni. Az első est teljes mértékben sikerült s nagyobb közönséget érdemelt volna. Toloncz. Tóth Ede hires Tolonczában mutatkozott be vasárnap a népszínmű ensemble, kedvezően mutatva be e téren is a társulat képességeit. Gyulán évek óta nem adták a darabot és csak dicsérhetjük az igazgatót, a ki a népszínmű előadások sorát e kiváló régi darabbal kezdte meg. A czimszerepet (Angyal Liszka) Székely Irén játszotta nagy rátermettséggel ; kifogástalan játéka és remek éneke egyaránt remélni engedik, hogy a Népszínházban, ahova az ősszel megy, uj életre kelti az elárvult népszínművet, ha művészi ambicziói e térre vonzzák őt. Szebben magyar nótát már nem lehet énekelni, mint ő az utolsó felvonásban a »Szomorúan zug, bug a szél« kezdetűt előadta, különösen meg kell dicsérnünk Kiss Irént, a ki a társulat drámai személyzetének egyik legértékesebb tagja s felettébb nagy élvezetet nyújt tökéletes művészi, minden izében átgondolt, jeles alakításával s játékával. Cs. Almássy Julia mint Ördög Sára remekelt drámai szerepében. Leöveynek is nagy sikere volt s ebben osztozott vele Radó Anna, legjobban ki kell emelnünk a férfiak közül Mezey Pétert (Mravcsák), a ki ebben a szerepében igen előnyösen mutatkozott be. A darabnak ezt a legnehezebben megjátszható alakját olyan meglepő eredetiséggel állította elénk, hogy általános tetszést aratott s nyílt színen többször tapsot kapott. Jók voltak Hetenyi, Szántó, a kinek kellemes, tetszetős bariton hangja gyönyörködtetett s Nógrádi. Az ének és zenekar is dicséretet érdemelnek s Müller Ottó karnagy, karnagyi jeles vezetőségének nagy része van a dicséret kiérdemlésében. A közönség felesszámmal volt a színházban. Czigánybáró. A szegedi színtársulat operette személyzetének kitűnőségeiről tett ismét tanúságot Strauss kedvelt operettjének hétfői előadása. Gyulán a Czigánybárót már ismételten láttuk, mindig kifogástalanul, sőt Krecsányiéktól, akik ezzel aratták Fiúméban legnagyobb diadalukat, pompás előadás és fényes kiállításban, de azért örömmel hallottuk a jól ismert darabot e társulattól is, amely méltón kelt versenyre a darab szépségeinek interpretálásában elődeivel. Székely Irén pompásan énekelte Szaffit és Mezey Mihálylyal (Barinkai) valamint Radó Annával, (Czipra) előadott együttesei művésziek, finomak voltak, egyaránt dicsérve mindhármuk énektudását és előadásra irányuló gondosságukat. Diszkrét és jó volt a komikus szerepekben K. Árpássy Kata (Mirabella), Leövey (Zsupán) és Hetényi (Carnero gróf). Igaz feltűnést keltett és zajos tetszésben részesült a kis Mezei Jolán (Arzéna) ügyesen és csengő hangon előadott énekszámaival. Nógrádi az erkélyjelenet kihagyása folytán nem jutott szóhoz. A zenekar és kar, az utóbbi különösen az első felvonás utolsó jelenetében pompás volt. Az aránylag nagyobb számmal megjelent közönség sokat tapsolt a sikerült előadás szereplőinek. Czifra nyomorúság. Amit Csiky Gergely anno dazumal megirt a magyar tisztviselői élet czifra nyomorúságáról, az többé— kevésbé ma is aktuális. A fizetésrendezés és pótléktörvények annyira-amennyire segítettek a nagyobb tisztviselőkön, de a kisebb tisztviselők — a tulajdonképp munkát végző elemek ,— akik nem reprezen- táczióra, hanem kenyérre kérték a garast, a pótléktörvényben nekik juttatott alamizsna felől, még mindig czifra nyomorúságban élnek. Az állam műveltséget, kvalifikácziót követel tőlük, de a műveltséggel együtt járó igényekre nem gondol s az élet többet követel tőlük, mint amennyit ad nekik. — Ezt a szomorú thémát választotta annak idején Csiky Gergely s ezzel oly reális elevenséggel markolt bele a való életbe, hogy ma, évtizedek múltán is tudjuk, érezzük igazságait. Ez est volt a drámai személyzet bemutatója. Pompás szerepei csakugyan alkalmasak e czélra s a társulat drámai erőiről is a legkedvezőbb benyomásokat keltették Különösen Hettyei Aranka Ízléses diskrét elegáncziájában gyönyörködtünk, akinek játéka ugyan nem tudja feledtetni velünk Kovács Mariskát, de megjelenése, mozgása, diskrét, választékos egyénisége rendkívül intelligens. Kitűnő színésznő a nálunk már jól ismert Kiss Irén, aki szerepében pompás, karakterisztikus alakításával, temperamentumos játékával lepett meg. Kedves, megnyerő, rutinos naiva Mészáros Gizella is. A férfiak közül Csatár volt igen jó s pompás szerepében Mezey Péter mutatta be előnyösen jellemszinészi kvalitását. Czakó Gyula Mádi Simi szerepében kedves, rokonszenves naturburschnak, László Gyula kiváló alakitó képességű jellemszinésznek mutatkozott be. Igyekvő, reményekre jogosító színész Pataky József. Bihari Ákosnak drámai hősi egyéniségét ez a szerep még nem domborította ki eléggé, de általában a mellékszereplők játéka s a darab rendezése, gördülékeny- sége a legkedvezőbb véleményre s a legjogosultabb várakozásra hangoltak bennünket a drámai személyzet felől. Szobaleány. Mikor franczia bohózatot adnak a színházban, az ember nemcsak a józan eszét igyekezik otthon hagyni, hanem az erkölcsi érzékeiből is kell, hogy tegyen egy kis koncessiót az élvezet kedvéért. S igy megkönnyebbülten menve a színházba, csodálatos finom, szellemi élvezetet ád egy szellemes franczia bohózatot végig nézni. Az erkölcsök lengék, a családi élet derűs szellője nem igen suhan a színpadon, de ezzel együtt az unalom is eltűnik a nézőtérről. A szobalány a szelidebb franczia darabok közül való. A darab vázlata az, hogy a férjétől elváltán élő Lebru- noisné (Hettyei) Nelly Hosier név alatt lakott Parisban és viszonya van Lebrunois úrral, akit nem tud lekötni a felesége, egy házias erényekben bővelkedő ózan polgári asszonyka. De Lebrunois ur (László Gyula) kedveséhez is hűtlen s Valentin Grisolles (Somló Margit) kegyeit igyekezvén megnyerni, szabadulni óhajt Nellytől, a felesége rettenetes féltékenységével fedezvén visszavonulását. A Lebrunoiséktől közben Rosierhez állani akaró szobaleánytól azonban Nelly Rosier megtudja, hogy Lebrunoisné legkevésbé sem féltékeny s rájön, hogy őt is csak beakarja csapni a szélcsap Lebrunois. Ám az ő eszén nem fog ki. Szobaleánynak áll be Lebrunoisékhoz és eme minőségben megszámlálhatlan helyzet komikum teremtésén kívül megakadályozza a Lebrunois és Valentin közt szövődő viszonyt, sőt megtanítván Lebrunois- nét az öltözködés titkaira, visszahódittatja vele az urat, ő maga a Kongóból visszatérő férjével találkozik és összebékül. Szóval minden rendbe jön. A darab lelke Hettyei (Nelly) volt, kedves, rokonszenves megjelenéssel, intelligens játékkal. Bájos volt Kiss Mariska (Lebrunoisné) az egyszerű házias asszonyka szerepében s nagyon herczig siheder Mészáros Gizella. Czakó Lá Virette szerepében elegáns maszkjával s
