Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-21 / 34. szám
BÉKÉS 5 1904 augusztus 20. Elgázolt gyermek- Békésen Vincze Gábor 4 évés fiacskáján keresztül ment egy búzával megrakott szekér. A gyermek felakart mászni a sze kórre, e közben megcsúszott s oly szerencsétlenül bukott le, hogy a terhes szekér kerekei keresztül mentek rajta. Életveszélyes sérüléseket szenvedett. Sikkasztó kereskedö-seged. Tajber Károly békéscsabai kereskedő-segédet, főnökei a Fischer és Gruber czóg megbízták egy kiskereskedő üzlete berendezésével. A megbízásnak Tajber eleget is tett, de a fölvett 230 koronával nem száméit be és megugrott. Körözik. Halálozás. Domokos Istvánné szül. Szeghalmi Etelka, Domokos István békéscsabai kir. aljárásbiró felesége életének 25-ik évében rövid szenvedés után meghalt. A megboldogult fiatal úrnő holttestét a nagyváradi ev. ref. temetőben lévő családi sírboltba helyezték el örök nyugalomra. Kántor választás Békésen. A békési ev. ref. egyház presbyter urna a megüresedett kántor tanítói állásra 11 pályázó közül szavazattöbbséggel Ujházy Béla endrődi tanítót választotta meg. Megszűnt sztrájk. Orosházáról értesítenek bennünket, hogy az orosházi szabómunkások, kik a múlt hónap 26-ika óta sztrájkolnak, az egyezséget a munkaadókkal megkötötték s a sztrájkot végkép megszüntették. Menyasszonyi selyem 60 krtól II írt 35 krig méterenként, minden színben. B rmentve és elvámolva a házhoz szállítva Dús választékú minta- gyűjtemény postafordultával. Selyemgyár Henneberg, Zürich. 26 6—6 Irodalom. Az e rovatban közlött müvek kaphatók Dobay János könyvkereskedéseben Gyulán, hol minden külföldi és hazai lapra előfizetések is elfogadtatnak. A „Zenelő Magyarország,“ zongora- és hegedű zenemüfolyóirat most megjelent XI. évfolyam 16. füzete a következő szép zenemiiujdonságokat közli : „Egy sir“, müdal Kiss József szövegére, az országos nevű zeneszerző, Lányi Ernőtől. II. „Néger fütty“, induló, Néger Pfeif-Marsch, eredeti amerikai induló Kerry Millétől. Ily gazdag tartalommal jelenik meg, ezen minden zenekedvelőnek kiváló fontosságú zenemüfolyóirat. minden egyes fü zete, úgy hogy előfizetői az érdemesebb zenemüveket, — melyek az óv leforgása alatt megjelennek, — a havonta kétszer megjelenő füzetben mindenkor 10—12 oldalon kapják. E'őfizetési ára egész évre (24 füzetre) 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre (6 füzetre) 3 korona. Előfizetni a most folyó III. évnegyedre, valamint az előző évnegyedekre is a „Zenélő Magyarország“ (Klökner Ede) zenemükiadóhivatalában Budapest VIII., József- körut 22/24, hol egyúttal minden nyomtatásban megjelent zenemű, a legolcsóbban megszerezhető. Az Olcsó Könyvtár uj füzetei Az Olcsó Könyv tár, az a Gyulai Pál szerkesztette jeles gyűjtemény, amely a Franklin-Társulat kiadása, három újabb értékes füzettel gyarapodott. Az 1350—1352. számú füzet Keller Gottfied hires regényét, a „Falusi Romeo és Juliá“-t közli Elek Arthur magyaros, szép fordításában. Az 1357—1358. sz. „Brassai Sámuel emlékezete“ czimmel Concha Győző egyetemi tanár akadémiai emlékbeszédét tartalmazza, amelyben a múlt század egyik légjulesebb magyarjának életét, működését és jelentőségét ismerteti. Az 1353—1356. sz. füzet Sandeau Gyula egyik legjobb vigjátékát közli, „La Seig'iére kisasszony“-t, Bürner Sándor könnyed, stilszerü fordításában. Az Olcsó Könyvtár egy-egy szá na 20 filler. Az eddig megjelent számok teljes jegyzéke bármely könyvkereskedésben ingyen kapható. Csehov Antal, „Tarka Históriák.“ Ez a czime annak a kötetnek, mely Csehov Antalnak, a most elhunyt világhírű orosz írónak elbeszéléseit foglalja magában és amelyek magyar nyelven éppen halála napján láttak napvilágot. A világirodalomban az orosz Írók kerültek homloktérbe és ezek között első helyen áll Csehov Antal, akinek ragyogó tolla, megfigyelő képessége, humorja, emberismerete mind együttesen közrehatnak az igazság megismerésére. bevallására és keresésére. — A „Tarka Históriák“ az orosz társadalmi élet alakjairól ad rajzokat teljes hűséggel és mégis, ki ne találna benne rokonvonásokat a mi társadalmi életünk százféle fer- deségeiről. — Élvezettel olvashatja és forgathatja könyvének minden lapját ifjú és öreg egyaránt; a lányok és ifjak éppen oly mohón fogják követni lapról-lapra a világhírű iró tollát, vagy helyesebben ecsetjét, élénk rajzaiban, mint a lélektani motívumokat kereső higgadtabb olvasók, mert ragyogó színei mellett mélységes bölcselkedésbe merülhe ifink el bennük. — Csehov e müve minden müveit ember és irodalomkedvelő asztalán méltó helyet foglalhat. A kötet 16 elbeszélést tartalmaz Zsat- kovics Kálmán kitűnő fordításában, aki az orosz irodalmi nyelvnek kitűnő ismerője s igy a for dítás által a mű eredetiségéből mitsem veszített, amit különösen kiemelni kívánunk azért, mivel jól tudjuk, hogy a legtöbb orosz munka franczia és német fordításokból, — tehát már másodkézből, — elmosódva kerül a magyar olvasó közönség elé. — Ugyancsak Csehov-tól „Az orosz életből“ czimü elbeszélő kötet 10—12 nap múlva hasonló kiállításban és árban fog megjelenni. Mutatónak „A mü- darab“ czimü elbeszélést lapunk Tárcza rovatában közreadjuk. A díszesen kiállított, merített papírra nyomatott kötet ára 2 korona és Lévai Mór könyv kiadóhivatalában jelent meg Ungváron. Kapható az ország minden könyvkereskedésében. Gyulai élet. Most volna Gyulán élet, de most meg meleg van. Olyan meleg, hogy azok a bizonyos „legöregebb emberek“, nagyon meg kell hogy erőltessék az emlékező tehetségüket, ha az idei- höz hasonló melegről akarnak beszélni. S ez a rettenetes, hónapok óta tartó szárazság, mely az idén annyira ráczáfolt arra, hogy mi az úgynevezett „mérsékelt égöv1' alatt lakunk, fojtó melegével, vigasztalan, felhőtlen fényességével ránehezedik az emberek lelkére — Mindnyájan tudjuk, hogy ennek a nagy napsütésnek kemény és sötét árnyéka lesz e télen s az Ínség fenyegető réme egyre jobban kísért a láthatáron. Ehhez képest aztán az arczok is sötét gonddal szemlélik a felhőtlen, kék eget s az agyonperzselt mezők nemcsak a gazdákat aggasztják most, hanem mindenkit, aki nem máról holnapra gondolkozik A nagy szárazság e szomorú és sötét oldalával szemben, legfeljebb csak kellemetlennek és bosszantónak lehet mondani, azt a másik két — különben régen megszokott — körülményt, hogy a legnagyobb forróságban nem lehet fürödni és nem locsolják az utczákat. Az egyiknek oka az, hogy nincz viz a Körösben, a másiknak meg az, hogy nincs pénz a városi kasszában! Jelentős ok mind a kettő, csak a t nem lehet megérteni, hogy miért építettek akkor sok százezer forintba kerülő Poiree-rendszerü duzzasztó müvet a Fehér-Körös medrébe és miért fizetünk 70%-on felüli pótadót a városi kasszának. Mert ha azt a tisztelt duzzasztó müvet csak azért építették, hogy nevezetessége legyen az országnak, amelyhez a technikusokat is tanulmányútra hozzák, akkor igazán okosabb lett volna abból a pénzből egy kacsalábakon forgó mesebeli tündérvárat építeni a Sittyében, annak épen olyan haszna lenne, mint ennek, sőt a technikusok még jobban megbámulnák. $ mindazok előtt, akik mosolyognak e magasabb vízügyi érdekek iránti járatlanságomon, bátor vagyok elismerni, hogy ezekhez csakugyan nem értek, de valahányszor nyáron fürödni és télen korcsolyázni szeretnék, a Poiree- rendszerü duzzasztó mü mindannyiszor elrontja rz örömömet, miért is mód nélkül harags om erre a tisztelt technikai csodára. A polgármesterre nem haragszom annyira, amiért nem lo- csoltat, mert belátom, hogy a város fejének a kutyabontói napszámos adót fizető honpolgárokkal is fenn kell tartani a jó viszonyt s Bógyi uram mód nélkül megaprehendálna, hogy ha a polgármester locsoltatna a főispán előtt, az ő portája előtt pedig nem. S ki győz mindenütt locsoltatni! Ehhez nem egyszer, hanem többször kellene nyerni a lutrin s inkább nevessék ki Gyula városát az idegenek élhetetlenségéért és ügyefogyottságáért, amiért 200000 forintos költségvetése mellett nem tud annyit kivinni, hogy legalább a város főbb utczáit locsoltassa s ez által a városias színezetét mentse meg legalább e porfészeknek, — semhogy Bógyi uram megnehezteljen. Csak azt a szép fehér szobrot sajnálom a népkertben, mert ő még nem szokta meg a gyulai viszonyokat, nem régiben került ki a műteremből s nem régiben hallotta, hogy őt gondozni fogja a város. — Szegény Erkel és Wenckheim bronz másai már tudják, hogy mit jelent ez a gondozás Gyulán s az Erkel-szobor már rá sem hederit, ha egy-egy rossz kantát, vagy elnyűtt kalapot behajitanak a kerítése mögé. Majd megszokja az Erzsébet-szobor is a poros népkerti kiimát s ha nem, hát ki tehet róla 1 . . . . Ebben a kutyamelegben igazán jókor jött a megyeiek fizetésrendezése, legalább a küszöbön álló Ínséges télre, nem kell megnyirbálni az évi költségvetést. Egyik-másik megyei tisztviselő most annyi pénzt kap, hogy azt se tudja, mit csináljon vele, (de nem úgy, ahogy a megyei tisztviselők notórius istápolója gondolja, hogy t. i. melyik takarékba tegye, hanem úgy), hogy mit fizessen ki vele. Volt is öröm e héten a megyén s dolog a finánczián, mert az államositott volt kollegánknak, a számvevőknek, csak a dolog jutott ki a fizetésrendezésből, őket két szék közt a pad alá ültette a Széli Kálmán miniszter korszakalkotó, „nagy“ reformja, de daczára a fájó érzésnek, hogy nem lehetnek a megyén, igy is örülnek a volt kollegák örömének. Bezzeg nem érte ilyen kellemes körülmény Janovicsot, a nálunk időző művészgárda derék vezetőjét. Ő neki soká kellemetlenül emlékezetes lesz Gyula, mert itt időzése alatt sújtja, hogy jövő virágvasárnaptól nincs számára hely a szegedi színházban. S mi, akik kicsinyes intrikák, hétköznapi szövetkezések és köznapi dolgok felett is el tudunk néha keseredni, elképzelhetjük, hogy egy művészi léleknek, egy alkotó és szervező erőtől duzzadó tehetségű szinészdirektornak, akinek kitűnő szinészdirek- tori mivoltát, ambiczióját misem igazolja jobban, mint az a fényes mü vésztársulat, melynek játékában naponta gyönyörködünk, hogy eshetik a szegedi tanács rideg elutasítása. Bizony fájhat, még pedig nagyon fájhat s vigasztalásul csak az szolgálhat neki, hogy az elutasítás nem a művészet jegyében történt s a vidéki színészet helyi mindenhatói előtt a legtöbbször nem a müvé-zeti szempontok mérlegeltetnek, egyszerűen azon okból, mert a szinügyek terén is „sokan vannak a hivatottak, de kevesen a választottak.“ Hiszen maga az, hogy a szinügyi bizottság, (amely már mégis csak kizárólag művészettel foglalkozván, kell, hogy e kérdésben autentikusabb legyen a mindennel foglalkozó tanácsnál) határozottan Janovics mellett volt, és a tanács semmisítette meg e határozatot és utasította el őt, sejteti, hogy a művészeti szempontokon kívül, a tanácsos urak gusztusát is el kell találni a szinészdirektor urnák, ha hoppon maradni nem akar. Janovics, úgy látszik, figyelmen kívül hagyta e szinmüvészeti fontos körülményeket, mert hiába, Magyarországon a művészeti szempontok ma még ott tartanak, hogy a szini ügyekben döntő, befolyásos vidéki potentátok születésnapját pontosan tudni többet használ a direktoroknak, mint Jegy mázsa készültség és arravalóság. Vigasztalódjék Janovics, hogy Magyarországon sok egyéb más komoly dologgal is ilyeténképen vagyunk és vigasztalódjék azzal, hogy kaphat még virágvasárnapig különb állomást is Szegednél. Vigasztalódtak is a színészek kedden este a Komlóban s csaptak bubánatukban egy olyan murit, hogy a szegedi tanács megirigyelhette volna a jó kedvüket. A
