Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-21 / 34. szám
2 BÉKÉS 1904. augusztus 20. áldó jobb-ját, melynek mi magyarok annyit köszönhetünk. Az ő szent emlékénél szentesüljön ma meg minden igaz magyar szív, forrjunk egygyé nemzeti létünk megalapítójának- kegyéletes, hazafias tiszteletében, kövessük az első magyar királynak, Szent Istvánnak dicső példáját, hogy igaz legyen a mondás: „a magyar ősi dicsőségéről álmodozó, fényes nemzeti múltján csüggő, őseiért rajongó nép!“ Brösztel Lajos. Vármegyei közgyűlés. Jelen voltak: dr. Lukács György főispán elnöklete Jancsovics Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy Géza t. főügyész, Kiss László várm. aljegyző, Haviár Lajos, Jantsovits Emil, Szabó Emil, Kolozsi Endre, Aszalay Gyula, Moldovány János, Maros György, Antalóczy Nándor, Dohányos János, Egeressy Pál és Somogyi Ákos. A közgyűlés főtárgyát a községi jegyzők fizetés rendezésére vonatkozó törvény végrehajtása tárgyában kiadott rendelet folytán a jegyzők természetbeli járandóságai pénzbeli egyenértékének megállapitása czéljából alakitandó becslő bizottságok megválasztása, illetve kinevezése képezte. A becslő bizottságok tagjaiul megválasztattak a törvényhatóság részéről a gyulai járásban Vidovszky László dobozi intéző s K. Túri Ferencz gyulavárii gazdálkodó. Az orosházi járásban dr. László Elek vm. tb. orvos és Jankó Ferencz községi biró. A szarvasi járásban Dezső Antal öcsödi és Hutiray László békésszentandrási lakos. A békési járásban Szabó János köröstarcsai ev. ref. lelkész és Vámos Sándor köröstarcsai biró. A szeghalmi járásban Erdei József községi biró és Nyitrai István gazdálkodó, szeghalmi lakos. A vármegye főispánja a maga részéről a következőket nevezte ki: A gyulai járásban Megele Béla kétegyháti főintézőt s Tóth Sándor gazdálkodót, az orosházi járásban Déghg Gyula igazgatót és Jankó György orosházi lakosokat. A szarvasi járásban Léderer Rudolf békésszentandrási és Dérczy Péter kondorosi birtokosokat. A békési járásban Horváth János mezőberé- nyi postamestert és Bakucz Tivadar békési földbirtokost A szeghalmi járásban Nagy Béla körösladányi és Reck Géza szeghalmi birtokosokat. A békéscsabai és gyomai járásokban, miután olyan jegyzők, kik a lakáson kívül természetbeni járandóságot élveznének, nincsenek, becslő bizottságok nem alakíttattak. Ezen kívül tárgyalta még a közgyűlés a békési kir. járásbíróság, vj épületének elhelyezésére Békés község által átengedett telek és épületekre vonatkozó képviselőtestületi határozatokat s azokat mint a község érdekében állókat, miután szabályszerűen hozattak, jóváhagyta. Végül az orosházi munkásházak létesítésére alakult munkás-segélyző helyi bizottságba a már előzetesen jóváhagyott községi Szabályrendelet érteimében a közgyűlés Tobdk István és Freüder Mór törvényhatósági bizottsági tagokat s orosházi laköso- sat választotta be. Ezzel a közgyűlés, mely mindössze 10 perczig tartott, véget ért. Belügyministeri rendelet a vármegyei tisztviselők fizetésének rendezéséről. Békésvármegye törvényhatósági bizottságának azt a határozatát, melylyel a vármegyei alkalmazottakat a fizetésrendezési törvényben megállapított fizetési osztályokba és fokozatokba beosztotta s ennek megfelelően a tisztviselőknek s szolgáknak illetményeit megállapította, vármegyei alügyészi állást szervezett s ezen állás végleges betöltéséig az alügyészi teendőket ellátó tiszteletbeli alügyész részére eddig felhasznált gyakornoki javadalmazást eredeti rendeltetésére visszautalta s az alügyészi 1000 korona tiszteletdijat a felszabaduló vármegyei pótadó terhére szavazta meg, négy dijnoki állást a XI. fizetési ősz-, tályba sorozott irnoki állásra alakított át, az ötödik árvaszéki ülnöki állás rendszeresítését mondotta ki a vármegyei alapoknak és törvényhatósági pótadóknak a közigazgatási szükségletekre fordított részét a vármegye részére teljes összegében visszatérittetni kéri s egyúttal ezen hozzájárulási összegeknek a jövőben leendő mikénti felhasználása iránt határozott s végül Lindörfer Mór és társai járási Írnokoknak az irodatiszti állások szervezése iránti kérelmét elutasította, a belügyminiszter felülvizsgálván, a következő- kép rendelkezett: A határozatnak Kaudersz G. Sándor kőnyomdászra vonatkozó részét nem hagyta jóvá, hanem nevezettet, migtán az előirt elméleti, képesítéssel nem rendelkezik, a segéd és kezelő személyzet létszámából törölte s altiszti minőségben ennek megfelelő illetménjmyel ezt mostani illetményének összegére személyi pótlékkal kiegészítve az altisztek közé osztotta be. Nem hagyta jóvá a határozatnak Blaskovits János járási írnokra vonatkozó azt a részét, mely- szerint nevezettnek szolgálati idejébe a helyettes irnoki minőségben eltöltött idő is beszámíttassák. Nem hagyta jóvá továbbá egy uj alügyészi állás szervezését sem és pedig a következő indokból: Ezúttal ugyanis a vármegye közönségének csak az képezhette feladatát, hogy a jelenleg szolgálatban álló vármegyei alkalmazottak beosztása iránt intézkedjék ; uj állások rendszeresítése iránt azonban a vármegye közönségének külön és rendes közgyűlésében kell intézkednie. Nem hagyta jóvá négy dijnoki állásnak irnoki állásra történő átalakítását és egy ötödik árvaszéki ülnöki állás rendszeresítését sem, egyrészt a már előző pontban felhozott okból, másrészt mert ezen uj állások rendszeresítéséhez, eltekintve attól, hogy a vármegye alkalmazottainak száma, a terület nagysá gát és népességét tekintve, a többi vármegye alkalmazottainak számával arányban áll, midőn a vármegyei alkalmazottak illetményeinek rendezése oly nagy mértékben veszi igénybe az állam erejét, pénzügyi szempontból nem járulhatott hozzá. Nem hagyta jóvá végül a határozat azt a részét sem, melyszerint a vármegye a felszabadult törvény- hatósági pótadó és alapok járulékainak mikénti fel- használása iránt határozott, mert e tárgyban a vármegye közönsége szintén csak rendes közgyűlésében hozhat határozatot és pedig a pótadókra vonatkozólag névszerinti szavazással. A határozat többi részét tehát azt is, mely szerint a tiszteletbeli alügyész részére tiszteletdij szavaztatott meg, jóváhagyta, úgy azonban, hogy ez csak a folyó évre bir érvénynyel, s ennek az 1905. évtől való további folyósítása iránt a vármegye közgyűlésének külön kell határoznia, amennyiben az esetleg eddig szervezendő alügyészi állás 1905. évig be nem töltetik. A vármegyei pótadó és alapokra vonatkozólag pedig kimondja a belügyminister, hogy azokból tisztán csak azt az összegeket téríti meg, melyek rendszeresen alkalmazottak fizetéseire és lakpénzeire for- dittattak s ezért elrendelte ezen összegeknek újból való pontos megállapítását. Végül törölte a belügyminister a békéscsabai járási főszolgabíró részére felvett 600 korona lakáspénzt azzal az indokolással, hogy nevezett főszolgabírónak természetbeni lakás áll rendelkazésére s amennyiben ez nem volna megfelelő, a vármegye kötelessége azt kellően kibővíteni. Egyebekben a határozat ellen észrevételt nem tesz, s azt fenti módosításokkal jóváhagyva az említett levonások után a vármegyei alkalmazottak részére 1904. évi január hó 1-tői julius hó végéig egy összegben járó fizetési többletek fejében 35624 korona 51 fillért, a 1904. évi augusztus hó 1-étől deczember hó végéig járó többletek fejében pedig 22872 korona 11 fillért utalványozott a gyulai kir. adóhivatalnál s intézkedett, hogy ezen összegek tisztviselők fizetés felemelése czimén a vármegyei alkalmazottaknak a vármegye alispánjának utalványára kifizettessenek. bői és . . . nem tudjuk, mivel háláljuk ezt meg önnek. — Jól van, fiatal ur ! — szakította félbe a doktor, ellágyulva a hálától. — Én csak azt tét tem, amit más is megtett volna az én helyemen. — Én egyetlen fia vagyok az anyámnak . . . Mi szegény emberek vagyunk és természetesen nem fizethetjük meg az ön fáradságát és . . . ez nagyon bánt bennünket doktor ur, ámbár, különben a mama és én . . . egyetlen fia anyámnak, nagyon kérjük, legyen szives elfogadni hálánk jeléül . . . ezt a tárgyat, mely . . . nagyon drága tárgy, antique bronebol . . . ritka müdarab. — Felesleges! — ránczolta össze a doktor a szemöldökét. — Nos, mire való az ? — Nem, kérem, ne utasítsa el, mormogta tovább Szása, lefejtve a borítékot. — Ön megsérti a mamát és engem, ha visszautasitja . . . Igen szép tárgy . i . antique bronebol . . . Megboldogult anyámtól maradt ránk és úgy őriztük, mint valami drága emléket ... Az én papám összevásárolta az antique oroncokat és eladogatta a mübarátoknak . . . Most a mama és én nem foglalkozunk ezzel . . . Szása kibontotta a tárgyat és ünnepélyesen oda tette az asztalra. Ez egy művészi kivitelű antique bronce gyertyatartó volt. Egy cso- portozatot ábrázolt: az alapzaton két női alak állott Éva costumebe és olyan helyzetben, aminőnek leírásához nincs meg sem a bátorságom, sem a megfelelő temperamentumom. Az alakok kaczéran mosolyogtak és egyáltalában olyan kinézésük voB, hogy úgy látszik, ha vissza nem tartaná őket abbeli kötelességük, hogy fentart- sák a gyertyatartót, leugranának az alapzatról és olyan mulatságot rendeznének a szobában, amire még, kegyes olvasóm, gondolni sem illik Ránézve az ajándékra, a doktor, lassú mozdulattal megvakarta a füle tövét, egyet kráko- gott és határozatlanul kifújta az orrát. — Igen, a tárgy, tagadhatatlanul gyönyörű, — mormogta — de . . . hogy is fejezzem ki magam, egy kissé ... nem irodalmi Ízlésű. Ez már már nem kivágott ruha, de az ördög tudja mi . . . — Miért ? — Nem csak Szuchovorszki, de maga az ördög sein találna ki gyalázatosabb dolgot . . . Hisz az asztalra tenni ilyen phantasmagoriát annyit tenne, mint bepiszkolni az egész lakást ! — Milyen különös szempontból nézi ön, doktor ur, a művészetet 1 — mondta sértődötten Szása. — Hisz ez műtárgy, nézze csak meg! Annyi szépség és művészet van rajta, hogy a lelket áhitatos érzés tölti el és könnyek tolulnak az ember szemébe ! Ha az ember ilyen szépséget lát, megfeledkezik minden földi dologról . . . Nézze csak meg, mennyi élet, mily köny- nyedség, kifejezés ! — Mindezt én jól értem, kedvesem, — vágott közbe a doktor — de hát én családos ember vagyok, itt szaladgálnak gyermekeim, itt járnak a hölgyek . . . — Természetes, ha a tömeg szempontjából nézzük a dolgot — mondta Szása — akkor, természetesen más színben látjuk azt a művészi alkotást ... De ön. doktor ur, emelkedjék a tömeg fölé, annál is inkább, mert vissza utasításával mélyen elkeserít engem és a mamát is . . . Én egyetlen fia vagyok az anyámnak ... ön megmentette az életemet ... Mi odaajándékozzuk önnek a ránk nézve legdrágább dolgot és . . . én csak azt sajnálom, hogy nincs meg nálunk a párja ennek a gyertyatartónak . . . — Köszönöm, galambom, nagyon le vagyok kötelezve . . . Adja át tiszteletemet a mamának, de biz’ Isten, ítélje meg, nálam itt a gyerekek szaladgálnak . . . hölgyek fordulnak meg . . . No, különben hadd maradjon ! Ont nem lehet meggyőznöm. — Nincs is miről meggyőzni ! — örvendett meg Szsása. Tegye ön ezt a gyertyatartót ide e mellé a váza mellé. Milyen kár, hogy nincsen párja! Milyen kár! No, Isten önnel, doktor ur ! A Szása távozása után a doktor sokáig nézegette a gyertyatartót, vakarta a füle tövét és gondolkozott. — A dolog tagadhatatlan, pompás, gondolta magában — és kár eldobni . . . Itt nem mar d- hat . . . Hm ... Ez aztán a feladat! Kinek kellene odaajándékozni ? Hosszas gondolkodás után
