Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-24 / 4. szám
1904. január 24. BÉKÉS 5 rajzokat, melyekben az örökszép természetet ismerteti, illetőleg leírja, úgy a hogy ő látja. Pedig inkább nevezhetné „Kőbe vésett képekének, mert valóban azok. Egy-egy leírását olvasva, megelevenedni látjuk képzeletünkben az erdőt, a mezőt, rétet, zsombékot, ezernyi apróbb-nagyobb lakóival : látjuk a kis természet életét, nyüzsgését, harczát a létért, küzdelmes, viszontagságos sorsát, apró szenvedéseit és örömeit, — s mind ezt oly színes, festői keretben, hogy szinte fáj: — miért is nem tudtuk eddig, hogy lábaink alatt, körülöttünk, a fejünk fölött ily élénk és mozgalmas élet van?! Bizonyos, hogy a ki elolvassa a „Homokba irt mesék“-et, más szemmel fogja nézni a természetet, s több örömet, élvezetet talál benne, mint eddig, mert jobban fogja szeretni a Nógrády leírásaiért. A mesék közül egyet mutatványként lapunk mai számának tárczarovatában közlünk. Ez a legutolsó füzet, melyben tiz szép leírás van, a »Vasárnapi könyvtár« -ban jelent meg (39. sz.), s a Franklin-Társulat adta ki; az ára fűzve 40 fillér. Olcsó könyvtár. A Gyulai Pál szerkesztésében megjelenő Olcsó könyvtár két legutolsó füzete külön figyelmet érdemel. Az elsőben (1308/9. szám) Deák Ferencz élet- és jellemrajzát kapjuk, még pedig nem kisebb ember tollából, mint Pulszky Ferencz. Sokan és sokat Írtak már Deákról, de olyan közvetlenül és szellemesen még senki sem mint Pulszky Ferencz, Ez a kis könyv hemzseg az intimitásoktól, az ötletektől, s egy-egy mondata, a melylyel a haza bölcsét jellemzi, valósággal a re- velaczio erejével hat. Az egy Kónyi Manót kivéve, a ki mindig intimusa volt Deáknak, talán senki se ösmerte őt jobban Pulszky Ferencznél: s épen mivel oly nagyon ösmerte, el is tudta kérni mindama jellemvonásokat, melyek a kiváló státusférfi egyéniségét alkották. S ha még hozzáteszszük, a mit mindenki tud, hogy a Pulszkyénál ötletesebb, sziporkázóbb szellemű Írói talentum ritkán akad, bizonyára megértjük azt is, mért oly becses, érdekes és élvezetes ez az olvasmány. — A második füzet (1310—1313. szám) Shakespaere leghíresebb és legkedveltebb tragédiáját, a »Romeo és Juliá«-t adja, Szász Károly jeles fordításában. Ez a fordítás, mely már évtizedek óta egyik legvonzóbb mü- sordarabja a Remzeti színháznak, nem szorul külön méltatásra és dicséretre; de mégis kötelességünk hangsúlyozni, hogy a magyar fordítás nem hullatta el az eredetinek gyöngyeit és minden tekintetben méltó tolmácsolása a brit szellemóriás örökbecsű alkotásának. — Az »Olcsó Könyvtárat a Franklin- Társulat adja ki, s egy-egy szám ára 20 fillér. Történelmi könyvtár, legutolsó (92.) füzetében Király Pál Írja le »Dáczia történeté«-t. A számos képpel díszített füzet a legérdekesebb olvasmányok egyike. Ott kezdi a mai Erdély viszontagságait, a hol ez a terület számot tevő tényezőként illeszkedik be a világhistóriába : — Dáczia meghódításánál, a rómaiak által. Mert a mai Erdély voltaképpen csak akkor kezd szerepelni, a midőn a császársággá alakult római köztársaság, nem annyira hódítás vágyból, mint inkább a birodalmi határok biztonsága érdekében, Dácziára is rátette a kezét, s leverte a har- czias dákokat. A Deczebal király tragédiája uj korszak kezdete volt Dáczia történetében; a római kultúra meghonosodott a mai Erdély zordon bérczei közt, és Király Pál érdekes adatokkal bizonyítgatja, mennyire el is terjedt és meggyökerezett ez a nyugati műveltség Dácziában. A sok római lelet, a nagyvárosok romjai, a rómaiaktól müveit aranybányák, a katonai telepek és utak maradványai, stb., mind azt bizonyítják, hogy valamikor, másfélezer, sőt több esztendővel ezelőtt, élénk társadalmi életet, virágzó kereskedelmet és ipart teremtettek a rómaiak Dácziában. Ezt az életet írja le és magyarázza igen sok képpel a tudós szerző, — oly színesen és annyi érdekes vonásai, hogy nem is történelemnek, hanem szórakoztató, kellemes olvasmánynak véljük. A »Történelmi könyvtár«-t a Franklin-Társulat adja ki; egy-egy szám ára 80 fillér. „Az Újság“ a legújabb fővárosi politikai napilap, melyet Gajári Ödön, a régi ujságiro'i gárda kitűnősége szerkeszt a kiválogatott legjobb erők közreműködésével. Főmunkatársai : Herczeg Ferencz, Kenedi Géza, Kóbor Tamás Kozma Andor, Mikszáth Kálmán, mindmegannyi fényes nevű, közkedveltségü iró. »Az Újság« első sorban politikával foglalkozik. Deák Ferencz bölcs és szabadelvű politikájának szószólója. Sem a szabadelvüségben, sem a paritásos dualizmus tekintetében megalkuvást nem ismer, Független lévén a pártoktól és kormánytól, a magyar sajtószabadság legfőbb erkölcsi feltételének birtokában van és legjobb meggyőződését szolgálhatja. Módszere az igazmondás és a tisztességes hang. mert bizalomra, szavahihetőségre és közbe- csülésre törekszik, arról lévén meggyőződve, hogy a becsülettudó magyar ember az újságokban is a tisztességes hangot és az igazmondást szereti. Csakis ez utón lehet jutni szivéhez, eszéhez meggyőződése rugóihoz. »Az Újság« pedig ehhez a józan, magyar észhez szól, ezt kívánja folyton ébren tartani, midőn a közélet jelenségeit szabadon, elfogulatlanul közli és bírálja. »Az Újság« értesüléseit feltétlenül megbízható, legjobb forrásból meríti. Ebben nagy segítségére van azon számos és igen kiterjedt összeköttetése, melyet jeles munkatársai révén a politikai, közgazdasági, pénzügyi, egyházi, tudományos, művészeti, irodami és társadalmi körökkel és kitűnőségekkel tart fenn. Ezen legjobb kézből vett újdonságokkal telnek meg naponként »Az Újság« gazdag rovatai, melyek a modern társadalmi élet összes igényeit felölelik. Külön rovatok vannak a politikai értesülésekre, valamint az országgyűlésre. Ez utóbbiban kerülve az unalmas hosszúságot, az ülések hü képét és a szónokok beszédének lényegét közli »Az Újság«, melyből mindenki teljes tájékozottságot szerezhet az országgyűlés tárgyalásairól. Ezen kívül a „Színház“, „Zene“, „Képzőművészet“, „Tudomány és irodalom“, „Igazságszolgáltatás“, „Sport“, „Közgazdaság“ rovatokban feltalálhatok ezen szakmába vágó közlemények, bírálatok sokasága, »Az Újság« súlyt helyez a vidéki élet megfigyelésére és a »Városok és megyék« rovatában a vidéki törvényhatósági és községi köz- igazgatás, társadalmi szervezkedés legújabb mozzanatait közli, azon jól szervezett levelezések alapján, melyeket »Az Újság« a vidéki nagyobb központokkal létesített. »Az Újság« „ülönös gondot fordít a »Hirek« rovatára. Ebből száműzi az egészségtelen izgalomhajhászatott és az értéktelen mendemondát. A napi eseményekkel előkelő felfogással és jó ízléssel foglalkozik, valamint értesüléseit választékos, csinos irodalmi formába öltözteti. »Az Újság« vezető kíván lenni a külföldi és diplomácziai ügyek közlésével is. Ezzel uj teret kíván nyitni a hazai közönség érdeklődésének, mivel eddigi lapjaink a külpolitikával csak szórványosan, hézagosán foglalkoztak. »Az Újság« a külügyekről is minden nap kimerítő, szakavatott tájékozást nyújt »Az Újság» eddig megjelent számai tanúskodnak arról, hogy a hazji hírlapirodalom egy magas színvonalon tartott, a müveit közönség szellemi igenjeinek mindenben megfelelő közlönynyel gazdagodott, mely tetszetős külső formájánál fogva is igen vonzó. Előfizetési ára egész évre 28 korona. Egy hóra 2 korona 40 fillér. Egyes szám ára vidéken 10 fillér. A szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, VII, Kerepesi-ut 54. sz. a. az »Athenaeum« épületében van. Gyulai élet. A mi eory pár éven keresztül a gyulai farsangnak egy kis pezsgést adott s fgy pár monstre bálnak szülőoka lett, az alföldi szanatórium létesítésének eszméje s az e körül végbement fáradozások és érdeklődés ma már olyan stádiumba jutottak, lavina módjára úgy megnövekedtek, hogy szűk lett hozzá a vármegye. A szanatórium ügye ma már országos érdeklődés tárgya, ma már az ország fő- és székvárosában megy a nagy társadalmi akczV, létrehozni a leghumánusabb, a nemzet emberanyagának megmentésére épen itt az alföldön oly nagyfontosságu intézn.ényt, a — szanatóriumot. A lefolyt szanatórium kiállítás és bazár sikere újabb szép terv megvalósitására adott alkalmat s most az ország főúri hölgyei álltak össze, hogy a népszanatorium tőkéjét gyarapit sák. Február 4-én fényes estély lesz az Urániában, hangverseny, műkedvelő előadás és élőképpel. Az élőképeket Márk Lajos festőművész rendezi s annak sikere érdekében a mi jótékonyságban kifogyhatatlan békésmegyei grófnőnk, Wenckheim Frigyesné buzgólkodik. Résztvesznek ebben a főúri világ szép hölgyei s Budapest teljes haute-voléja s bizonyos, hogy ismét szép összeg jut az erkölcsi siker mellett a mi szanatóriumunknak. S persze miután most Pesten folyik a nagy manőver a tőkegyűjtésre, nálunk nagy a csend. Mi most nyugszunk babérainkon és pihenvén zsebeink, uj erőt gyűjtünk a jövőre, jól tudván, hogy lesz még szükség a mi szerény garasainkra, is s akkor szívesen adjuk — ha lesz. így most persze unalmas lenne a farsang, ha a tiszturak nem gondoskodnának a tánczolni mulatni akaró lányokról, akiknek nagy örömet okoz az örvendetes hir, hogy Gyulán, február 11-én fényes tiszti estély lesz ! Kiben nem ébreszt kellemes reminiscenciá- kat ez a hir ? Pár év előtti kedves farsangjaink jutnak eszünkbe róla, amikor még nem volt olyan savanyú ugorka kinézése e város társadalmi életének, mint most. Bizony régen volt nálunk tiszti estély, ha jól emlékszem 1896-ban volt az utolsó, azóta nem mertek belefogni egyik farsangban sem a tisztek, pedig a mi közönségünk olyan kedvesen emlékszik vissza a pár évvel ezelőtt szokásos tiszti estélyekre, hogy azoknak folytatását már régen várja és óhajtja. S hogy most beteljesedik, nagy az öröm a czivil körökben is, mert mi czivilek, ha a politikában ellenesei is vagyunk a katonai javaslatoknak, a katonák mulatságát sokra becsüljük, mert a tapasztalat megtanított bennünket rá, hogy a katonáit tudnak mulatni s az a sablonos újságírói kitétel, hogy „figyelmes rendezőség“ valósággá válik a tiszti mulatságokban. Hiába is irigykedünk a katonákra, ők az urak s megállják ők a helyüket exerzier-platzon és parketten egyaránt. A 11-iki mulatság bizonyára ismét összehozza a katonai és czivil sziveket egymáshoz, a mire ebben az obstrukciós exlex világban nagyobb szükség van, mint valaha. Az idei farsangnak egyéb nagyobb jelentőségű eseménye városunkban nincs is most a tiszti estélyen kivül s 11 én népes lesz a megyeház terem. * * * A farsang alkalmából nem utolsó farsangi tréfának beillő az a módszer, a melylyel egyik patikárus ismerősünk kifogott a közönségen. Tudvalevő dolog, hogy az úri embernek három jellemző tulajdonsága van : nem fizet, nem siet és nem csodálkozik. Ha a hátsó kettőt nem is, az elsőt feltétlenül betartja minden úri ember, a mi ilyenkor újév után sok gondot okozott a mi gyógyszerészünknek, mert soha annyi úri ember kuncsaftja nem volt neki, mint az idén. Még a sittyei pugricsok is gentlemanok akartak lenni. A patika kontó behajtásának pedig első fázisa az a gyöngéd levél, melyben tudtára adatik a czimnek, hogy 5 korona 30 fillér gyógyszer számlája van. A második szám az, hogy „kéretik a kiegyenlítés.“ A harmadik már ajánlott levélben és erélyesebb hangon történik. Természetes azonban, hogy úri ember az efféle leveleket derült kedélylyel dobja a papírkosárba és nyugodtan alszik tovább. De a mi patikásunk n ,m állott meg a harmadik levélnél és nem szaladt a fiskálishoz, hogy a 4-ik patikába küldje perrel az embereit, hanem irt egy negyed'k levelet is. Ebben ismét igen szolid hangon bátorkodott figyelmeztetni az illetőt könyvei lapozgatása alkalmával talált hátralékára, de szándékos tévedésből nem 5 korona 30 fillért, hanem 53 koro nát irt. S az eredmény az lett, hogy 100 közül 85 rémülten rohant hozzá, hogy neki soha életében nem volt annyi patikakontója, mint ameny- nyiről a figyelmeztetés szól, mire a mi gyógyszerészünk jámbor arczal konstatálta, hogy csak-
