Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-17 / 29. szám
6 BÉKÉS 1904. julius 17. Eljegyzés. Goldstein Gyula békési kereskedő eljegyezte Giczi Rózát Budapesten. Bokréta ünnepély. A Békésen épülő uj emeletes városháza falazata a napokban készült el, s már a fedólzetszerkezet felrakásán dolgoznak. A vállalkozók Ferencz és társai gyulai építőmesterek feledve a sztrájk által okozott károsodást, a munkások részére csütörtök délután 6 órakor szépen sikerült ünnepélyt rendeztek, melyen a munkásokat megvendégelték. A Ízlésesen apró zászlókkal, zöld füzérekkel és virágokkal dúsan díszített állványon a czigány zenekar a Hymnust játszotta, mely után az egyik munka vezető, az ezen alkalomra irt költeményt olvasta fel —■ melyet nyomtatásban széjjel is osztottak — közben 4 poharat ürítvén, a munkás, a király, Békés közönsége és a vállalkozók egészségére. A községi tisztviselők és a képviselő testület tagjai a régi városház folyosóján, a 70 munkás pedig az udvaron terített asztalokhoz ültek, hol a vállalkozók áldomását vig hangulatban költötték el, s még tósztok sem hiányoztak. A város minden munkásnak fél napszámot, a vállalkozó pedig kendőt adott jutalmul. A munkásokat és vendégeket az állványon lefényképezték. A békési mulatni vágyó ifjúság julius 23-án szombaton este kerti mulatságot rendez az Erzsébet ligetben e czélra elkerített és díszített köröndön. A mulatságra a vármegyéből már sokan megígérték megjelenésüket, s az előjelekből Ítélve a szabadban rendezendő estély szép sikerű lesz. A meg hívó szövege a következő: A Békési ifjúság f. évi julius 23 án az Erzsébet ligetben, az ev. ref. gimnázium tápintézete javára zártkörű nyári táncz- mulatságot rendez, melyre t. czimed és b. családját tisztelettel meghívja a rendezőség. Személy-jegy 1 korona. Kezdete este 9 órakor. Kérjük a hölgyeket, hogy egyszerű ruhában jelenjenek meg. Kedvezőtlen idő esetén elhalasztatik. Nagy tÜZ volt Szentetornyán Jurenák Sándor birtokán. Egy cséplésre váró hatalmas buzaasztag gyuladt ki pénteken és minden oltási kísérlet hiúnak bizonyult, az asztag, mely külömben biztosítva volt, egészen elégett. Menyasszonyi selyem 60 krtól II frt 35 krig méterenként, minden színben. Bérmentve és elvámolva a házhoz szállítva. Dús választékú minta- gyűjtemény postafordultával. Selyemgyár Henneberg, Zürich. 26 5—6 Békésvármegye Közművelődési Egyesülete. Jegyzőkönyv. Békésvármegye közművelődési egyesülete állandó bizottságának Gyulán, 1904. év julius hó 10-én tartott üléséről. Jelen voltak : dr. Lukács György elnök, Rezey Sylvius, dr. Zöldy János, Kóhn Dávid titkár és Szabó Emil jegyző. Elnök előterjeszti, hogy a jelen ülés tárgyát a Békésvármegye közművelődési alapjából a közművelődési egyesület rendelkezésére bocsátott ez évi 1000 korona segélyösszegből a megállapított 300, 200, 150 és 100 koronás jutalomdijaknak a magyar nyelvet sikeresen tanító békésmegyei tanítók közül az érdemesebbeknek leendő odaítélése, — 100 korona jutalomdijnak óvónők között leendő kiosztása, végül a jutalomban részesített néptanítók szorgalmas növendékei részére hasznos tankönyvek miként leendő beszerzése feletti határozat hozatala képezi. Előterjeszti továbbá, hogy a 28/900. bgy. sz. vármegyei szabályrendelet függelékét képező 7. és 8. §-ainak rendelkezése szerint az állandó bizottság helyi tagjai az egyes iskolákat megvizsgálván, ezen vizsgálat alapján a kir. tanfelügyelő által a jutalomdijaknak mikénti odaítélése iránt javaslatot terjeszt elő. Rezey Silvius kir. tanfelügyelő a megtartott vizsgálat alapján a 300 koronás díjjal jutalmazandó- nak Kovacsik Gábor tótkomlósi ág. ev. tanitót ajánlja, mint a ki a magyar nyelv tanítása körül jeles eredményt mutatott fel, a nélkül, hogy az által bármely tantárgy háttérbe szorittatott és az általános eredmény csökkent volna. Tótajku növendékei egymással magyarul társalogni képesek és magyar vallási éneket is tudnak énekelni. A 200 koronás díjjal Szokolai Pál ugyancsak tótkomlósi ág. ev. tanitót, A 150 koronás díjjal jutalmazandónak Szlovák Pál szarvasi községi tanitót, A 100 koronás díjjal pedig Prisztavok Endre békéscsaba—erzsébethelyi állami tanitót ajánlja jutalmazandónak, mint a kiknek iskoláiban a tótajku növendékek — habár vallásos énekeket magyarul nem is tudnak — a magyarul tanított tárgyakat teljesen megértik, azokból magyar kérdésekre teljesen érthető magyar feleleteket képesek adni s a magyarul való tanítás által az általános taneredmény nem csökkent. A kisdedóvókat illető 100 koronás dijat két részre osztani javasolja és ezen 50 — 50 koronás díjjal jutalmazandónak ajánlja Lászlói! Róza szarvasi s Kardos Emília kétegyházi községi óvónőket, mint a kik a magyarnyelv tanítása körül szép eredményt értek el. A bizottság a kir. tanfelügyelő javaslatát, mint a mely a 20/900. bgy; számú vármegyei szabály- rendelet függelékét képező »szabályzat« 3. §-ában foglalt rendelkezéseknek teljesen megfelelő, egész terjedelmében magáévá teszi s ehhez képest a 300 koronás dijat Kovacsik Gábor tótkomlósi ág. ev. tanítónak ; a 200 koronás dijat Szokolai Pál tótkomlósi ág. ev. tanitónak ; a 150 koronás dijat Szlovák Pál szarvasi községi tanyai tanitónak ; a 100 koronás dijat Prisztavok Endre békés- csaba-erzsébethelyi állami tanitónak Ítéli oda. A kisdedóvókat illető 100 koronás díjas két részre osztja és 50—50 koronával IAszlófi Róza szarvasi s Kardos Emilia kétegyházi községi óvónőket jutalmazza. A jutalomdijakat a jutalmazottaknak a közművelődési bizottságok által ünnepélyesen kéz- besittetni rendeli. Egyben az állandó bizottság vidéki tagjainak és Rezey Sylvius kir. tanfelügyelőnek — mint a kik az iskolák megvizsgálásánál részt vettek — buzgalmukért elismerését és köszönetét fejezi ki. A jutalomkönyvekre előirányzott 60 koronát azzal a kérelemmel utalványozza ki s bocsátja rendelkezésére Rezey Sylvius kir. tanfelügyelőnek, hogy úgy a tavaly már általa beszerzett, mint a mostani 60 koronából besze rzendő tankönyveket Tótkomlóson létesítendő magyar iskolai könyvtár czéljára Kovacsik Gábor tótkomlósi ág. ev. tanitónak megküldeni szíveskedjék. A bizottság felkéri az elnökséget, hogy ezen határozatot a szabályzat 10. §-a rendelkezéséhez képest a vármegye alispánjának az 1000 korona kiutalványozása czéljából mutassa be. Ezen határozatról értesitendők: a jutalmazott tanitók és kisdedóvók, Rezey Sylvius kir. tan- felügyelő s az állandó bizottság vidéki tagjai. Kmf. Kóhn Dávid, Lukács György, titkár. elnök. Tarka képek. Azt hiszem abban a kis Eisele is egyetért a rendőrfőkapitánnyal, hogy elég meleg van. Igaz, hogy nincs olyan meleg, mintha még egyszer olyan meleg volna, de azért mégis csak meleg van. A melegnél Gyulán csak a por nagyobb, úgy, hogy a polgár- mestert el kellene nevezni por-gármesternek, a ki mióta a városház istállói leégtek, úgy fél a víztől, mint a tüztől s azért nem is építteti a leégett istállót fel újra, ne hogy leéghessen s megint locsolni kelljen. Azt mondja különben a polgármester, hogy mindjárt nem lesz por, ha jön egy nagy zi-por. Csak jönne már, tekintettel a vásárra is. Hétfőn volt ugyan a zápor — próba az Erkel színkörben. Somogyi társulata, mióta Gyulára jött s itt működött, utoljára »Fokról-fokra«, sülyedt s ezzel távozott, azt sem mondva, hogy befellegzett. Ugy- látszik, hogy az érdemes igazgató ezt a kis szívességet nem tartotta érdemesnek Gyulával szemben megtenni. A búcsú előadáson legjobban kibucsuzta magát Szatyi barátunk. Ez az ő bucsuestélye volt s olyan elemében és frakkban még nem láttuk őt, mint ekkor. Ez volt az ő tulajdonképpeni kedély jutalom játéka. »Fokról-fokra« növelte a hatást az életből való s élettől duzzadó humoros előadásával, a mely a legfelsőbb fokra hágott, mikor Németh Jánost, a Zilahy ismert tenoristáját parodizálta. Augusztusban fogunk tőle látni még eredetibb dolgokat, a midőn az »Újvárosi kör-«ben lesz úgynevezett »Szatyi estély« a mely előre láthatólag reggély-lyé fog elfajulni. A társulat egyébként szerteszéllyel ment, csak a kar nem akar széllyel menni s többen Gyulán maradtak, habár az ő körükből került ki az a vád, hogy Gyulán nagyon rosszak a társadalmi viszonyok, mert jegy nélkül nem szabad halászni. Bizony itt mindenre jegy kell, még csak a perronra is. S bizonyára azért nem kisérte ki a kis Zách Terkát a fiatalság a vasúthoz s engedte, hogy ő maga vigye a kofferját, mert hát nem akart esetleg zavarba jönni a perronjegy váltása miatt. Zách pedig ugylátszik féltékeny a kofferjára, még jó gazdasszony válhatik belőle. A karszemélyzet azonban nem nyugszik habárain s miután egyik úgy, mint a másik nem mehet Reichenhallba, meg Münchenbe, sem a tengerre, hát kirándultak Sarkadra, a hol már tegnap, ma és kedden a »nagyvendéglő« udvarán épített színkörben hangversenyeznek. Kiss Sándor, mint a nagyváradi Szigligeti színház baritonja, Vank István, mint »Operette buff ója« lépnek fel. Sőt mi több, még a jegyekre előjegyzéseket is eszközöl Müller Ferencz a szinlap- kihordó és titkár, egyszemélyben. Eszembe jutnak erről a nem is olyan régen történt kedélyes sarkadi színházi események, a mikor néhai való jó Márki Imre bátyám például a »Falurossza« előadásakor, kezdődvén az előadás a második felvonással, az is az ismert énekszámmal, azzal szakította félbe az előadást: »Attande, nem jól van, igy kell azt énekelni“ s elénekelte a dalt: »Én vagyok a falu-rossza.« De megtörténhetik, hogy Kiss Sándort Sarkadon a társulat különb baritonistájának fogják tartani, mint Horváthot Gyulán s Vank különb buffó lesz ott, mint Bérezi volt itt s ha a Dutkay Dezső bácsi lova közbe nem nyerit, nem tetszésének adván kifejezést, hogy a kocsiszínből szinkör lett, el lehet majd mondani, hogy Sarkadon a magyar színművészet meleg otthonra lelt. És ne tessék azt hinni, hogy ez »ripacs«-kodás, csak azzá fajulhat. Na de manapság már a »ripaesok« is mind művészek. Nem helyes ugyan, hogy mint a nagyváradi társulat tagjai, holott csak a nagyváradi társulat karszemélyzetének a tagjai adnak hangversenyt, a melynek sikeréért legfőbbképen kezességet vállal a vezénylő karnagy, Mártonjalvy György, a ki a Szigligeti színháznak valóságos karnagya. Alig, hogy az egyik társulat elment, már készül idejönni a másik, dr. Janovicsnak a társulata Szegedről. Kissé merész vállalkozás lesz, mert ha csak szubvencziót nem osztanak ki a színházba járó közönség között, hogy képessé tegyék a jegyváltásra, nehéz lesz olyan szinpártoló embert fogni Gyulán, a kinek még egy perronjegyre valója maradt. Debát olyan dolog, hogy jó is lehet, rósz is lehet, ám kísérelje meg Janovics, ha gondolja, hogy csodákat tud művelni s rátudja venni <Sze£«s-éket is arra, hogy járjanak a színházba, akkor még lehet reménye ahhoz, hogy nem fog üres ház előtt játszani. Lám, milyen jó lenne most, ha a csabaiak mü- izlését nemcsak harmad rangú szintársulat tudná kielégíteni, mert már akkor régen volna nyári színkörük s lenne egy 40000 lakossal biró hely, a mely a magyar színészetnek tűrhető nyári állomását képezné. Sajna, hogy csak Sarkadon csinálnak kocsiszínből is színkört, a színészet kedvéért, azonban Csabán a meglevő nyári színpadot is átalakították, nehogy valaki nyáron is azt mondhassa rájuk, mint télen, hogy nem pártolják eléggé a színészetet. Az érdeklődést különben a legutóbbi megyei közgyűlés sem tudta felkelteni, a melyről szóló kar- czolatot a »B. H.« már elírta az orrom elől, csak még azt felejtette el megirni, hogy az ut-kérdést a közgyűlés úgy hidalta át, hogy elejtette a hidat, mert nem hitte el Haviárnak, hogy minden tahidnak vasból kell lenni, inkább elhitte Bodokynak, hogy az ilyen hidakért hihetetlen ár jár. Inkább járunk tehát
