Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-10 / 28. szám
4 BÉKÉS 1904. julius 10. Hírek. Radnay Farkas, besztorczebányai megyés püspök, a nagyváradi latin szertartási! káptalannak volt kiváló kanonoka két napon át városunkban tartózkodott és tíróh Perencz prépost-plébánosnak volt szívesen látott kedves vendége. Az uj megyés püspöknek látogatási czélja bucsuvótel volt, mielőtt elfoglalja diszes, exponált püspöki szókét, ahol úgy a hitélet, mint a magyar nemzeti érzület fejlesztése s megszilárdítása körül nagy missiót fog bizonyára teljes sikerrel betölteni. Az Erzsébet szobor leleplezése, a vármegye közönsége által megrendelt Erzsébet szobor, Felek Gyula városunk szülöttének jeles alkotása, immár teljesen elkészült s igy a szobor ünnepélyes leleplezése időszerűvé vált. Hetek óta serényen folynak a munkálatok a népkertben, hogy a szobor alapzata is minél előbb készen legyen, amikor is semmi akadálya nem lószen a szobor felállításnak. Az alapozási munkálatokra maga Felek Gyula ügyel fel. Mint értesülünk a leleplezés megfelelő ünnepségek keretében mához hét hétre, julius hó 24-én lesz. A vármegye közigazgatasi bizottságban dr. Rajnai István elhunytával megüresedett tagsági hely a szerdai rendkívüli közgyűlésen kerül betöltésre. Amint halljuk, a tagsági helyre a tövónyha- tóság tagjainak szélesebb körében Szabó János köröstarcsai lelkészt jelölték, a kinek megválasztásával gondoskodva lenne a békési járásnak a köz igazgatási bizottságban való további kópviseltetóséről. Menetrend változás. Julius hó 20-án a békésmegyei vasúti vonalon uj menetrend lép életbe, amely bennünket gyulaiakat is annyiban érdekel, hogy a budapesti délutáni gyorsvonat utasait Gyulára szállító hét órás kis vonat megszűnik és e helyett a budapesti gyorsvonat Csabán a Szegedről érkező vonathoz fog csatlakozást nyerni. Ennek következtében a budapesti — aradi vonalon a Budapest k. p. u.-ról Aradon át Predealra közlekedő délutáni gyorsvonat Budapest k. p u.-ról 15 perczczel korábban, azaz d. u 2 ónkor fog indulni. Nagy- káta állomáson a vonat nem fog megállani. A vonat Békéscsabán csatlakozást nyer a Szeged-Bókusról Nagyváradra közlekedő személyvonathoz. A B ida pest k. p. u -ra este érkező aradi gyorsvonat Békéscsabáról 4 perczczel korábban fog indulni. Mező- berény állomáson a vonat nem fog megállani. A vonalon a Szeged-Bókusról délután Nagyváradra közlekedő személyvonat Békéscsabán csatlakozást nyer Budapest felől az Aradon át közlekedő d. utáni gyorsvonathoz és e miatt Békéscsabáról 17 perczczel későbben fog indulni ;a Nagyváradról este Békéscsabára közlekedő vegyesvonat Nagyváradról 14 perczczel későbben fog indulni ; a Békéscsabáról este Gyulára közlekedő személyszállító tehervonatnál pedig a személyszállítás megszüntettetik. A vésztő hol 1 ódi vonalon a Vésztőről Hollódra közlekedő d. utáni vegyesvonat Kötegyánról 17 perczczel későbben fog indulni. A mezőtúr mezőhegyesi vonalon a Mezőtúr Szarvasra közlekedő délutáni vegyesvonat Mezőtúrról 17 perczczel korábban fog indulni. A „Békésmegyei Muzeum“ gyarapodása. Néhai Balogh József, volt m. kir. p. ü. főbiztos özvegye, szül. Hanner Paula úrnő, erzsébetvárosi lakos, első férjének, Balogh Józsefnek a szabadságharczban, 1848—1849-ben használt lándzsáját ajándékozta a múzeumnak. — Prey Perencz, III. elemi osztályt végzett tanuló 2 tüskönyt és 1 csillagalaku sugárállatot, 3 db aranynyal gazdag éiczkövet, 1 db termék ónt, 1 db termékrezet, 1 nagy és 1 kis kristályos csillám-palát. — Hrabovszky Perencz, gyulai lakos 4 félig merköves tdett ősszarvas fogat és 1 nagy vaddisznó agyarat adott. — Borbély Dénes, kétegyházi uradalmi főkertész, az uradalom szőlőjében talált 2 patkót, 1 zabolát és egy kis fokost küldött. — E tárgyak a XV—XVI. századból valók lehetnek. — Domonkos János muzeumőr, Varsándra történt kirándulása alkalmával a Lops-halom sán- czának belső oldalán talált üveggyöngyökből négy darabot szerzett. Szabadságon Dr. Berkes Sándor, a bókésme- gyei közkórház igazgatója több heti szabadsággal Feketehegyre utazott. Távolléte alatt a kórház igazgatóságában dr. Kun Pál osztályfőorvos helyett esi ti. A gyulai iparos ifjúság önképző egylete tetemesen bővített és kiegészített könyvtára számára ui könyvszekrényeket készíttetett, minek folytán két régi könyvszekrényét ma délután 3 órakor önkéntes árverésen fogja értékesíteni. Tiiz egy sertóshizlaló telepen Veszedelmes tűz pusztított vasárnap éjjel N. Szabados József vásártéri sertéshizlalójában. Közvetlen az akiok közelében eddig ki nem derített okból meggyuladt egy óriási szalmakazal, elpusztítással fenyegetve a száz darabon felül levő sertésállományt. Az idejében megérkezett tűzoltóságnak azonban sikerült a telepet az elpusztulástól megmenteni, s nagy erőfeszítéssel megakadályozták a tűz tovább terjedését. Az aratásnak mintegy két harmadrésze megye- szerte be van fejezve. Péter és Pál napja óta állandóan kedvező idő volt az aratásra, úgy hogy egyetlen munkanap sem esett kárba. A termés meny- nyiségét illetőleg még mindig nehéz biztos dolgot konstatálni, csupán annyi áll, hogy az eredményt illetőleg a hullámzás sokkal nagyobb mérvű, mint aratás elején véltük. Múlt heti számunkban azt irtuk, hogy a búzatermés eredménye, ha helyenkint gyöngébb is. sehol sem silány, most ezt vissza kell vonnunk, mert sajnálattal jelezhetjük, hogy habár szerencsére nem nagy területekre terjedő leg, vannak földek, ahol a búzatermés boldankint alig üti meg a 3 — 4 mótermázsát, sőt azon is alul marad ; helyeukint 8—9 mázsát is remélnek, de az átlagos termés, mely két héttel ezelőtt 6 mázsára volt tehető, aligha nem fog 5, legkedvezőbb esetben 5'/2-re zsugorodni. Ismételjük azonban, hogy ez még mindig csak kombináczió s nem eredmény, utóbbit csak a hó második felében történő cséplés és nyomtatás fogja megadni. Egy dolog azonban feltétlenül bizonyos, nevezetesen hogy a szalma hozadék olyan gyarló az idén, aminő régen nem volt, úgy hogy a szalmához viszonyítva a magtermés még kitűnőnek mondható. A két hét óta uralgó tikkasztó forróság nagyon kívánatossá, sőt a tengerire szükségessé tenné az esőt, amelyre azonban a barometrum állandó magassága folytán alig van kilátás . Aratók sztrájkja Megyeszerte nagy szenzá- cziót, sőt ijedelmet keltett a hir, hogy hétfőn a gyulai határban fekvő, szentbenedeki pusztán 50 arató munkás sztrájkba lépett. Kiszámíthatatlan súlyos, gazdasági csapás lett volna ez gazdákra és munkásokra egyaránt, jó szerencse, hogy a sztrájkoló munkások józan eszükre hallgatva, önként visszamentek a munkába, melyet törvénytelenül hagytak abba. A dolog úgy történt, hogy a gróf Wenckheim testvérek Gyula-szentbenedeki pusztáján Luda András és 53 társa, az 1898. évi II. t.-cz. szerint kötött egyezséggel elvállalták az aratást a 6 év óta szokásos feltételek mellett (5 mm. fejenkint), u munkát meg is kezdték julius 2-án, azaz a múlt szombaton, de a múlt vasárnap az aratók közül Balogh Péter és 3 társa bejöttek Gyulára, hol a többi aratómunkásokkal összejőve, megállapodtak abban, hogy a jelenlegi fizetés nem felel meg a mostani bérviszonyoknak s azért haza- menve Benedekre, többi társaikat rábeszélték, hogy ne 5, hanem 6 m.-m. búzát követeljenek fejenkint. E követeléseiket elő is terjesztették Pfitzner János uradalmi kasznárnak, ki azonban azt — a szerződésre való hivatkozással — természetesen megta- gadta. Ezért aztán a munkások, számszerint 54-en, h tfőn reggel abbanhagyták a munkát. E körülményt Pfitzner János uradalmi kasznár a gyulai rendőrkapitányságnak telefonon bejelentvén, dr. Varga Lajos rendőrkapitány azonnal a helyszínén termett s ott az uradalom jogi képviselője gyanánt megjelent dr. báró Drechsel Gyula ügyvéd közbenjöttóvel megkisérlette az egyezkedést, de miután ez többszöri kísérlet daczára eredménytelen maradt, a kihágási eljárás folytatásához volt kénytelen fordulni és a törvénytelenül eljáró szerződésszegő munkásokat megbüntetni. Ezen büntetés pedig az 1898. évi II. t.-cz. 38., 62., illetve 56. §-ai szerint 10 — 55 napi elzárás, melyet úgy alkalmazott, hogy a négy főemberüket 55, a többieket 10 napi fogházra Ítélt. — A helyszínén megjelent csendőrökkel át is kísértette a sztrájkoló munkásokat Gyulára, hol a büntetéseket azonnal foganatosították 8 az 54 arató munkás közül 20-at a városházra, 34-et a törvényszék fogházába csuktak el. Ez a radikális eljárás hatott, mert a szrájkolók belátták, hogy törvénytelenül szerződést szegtek s ez által rászolgáltak a büntető igazságszolgáltatás ezen tányéré s már julius 5-én reggel maguk kértek, hogy bocsássák őket szabadon, a munkát e szerződés szerint folytatni fogják. Miután az uradalmi ták a szabadon költözhető jobbágyokat. Csabáról is mentek tehát, mint a darazsak a mézre, részint a már letelepültek és részint különösen az 1724-ben és 1725 elején érkezettek. A régebben Csabán megtelepültek közül 1724 év végén elköltöztek Antovszki Jakab, Berczián (Breczó) György, Fekete Márton, Fazekas György, Fekete András, Domanszky Márton, Juhász György, Kovács Mátyás, Lepény György, Lipták Márton, Makovszki György, Malin János, Matula Pál, Melis György, Palovics Mihály, Resetár Lukács, Rovnyánszki Lukács,Sárai Jakab, Simon András, Sipka Jakab, Skoda Jakab, Szakács János, Szedmák András és Stratinszki Pál. Alig pár hónapi itt tartózkodás után tovább költöztek: Baláj Lukács, Bujdos Péter, Csizmár János, Czabarka János, Csernok Jakab, Detván János, Drencsánszki Pál, Dobróczki János, Frankó István, Fiágó János, Havrán János, Konyjár György, Kakuk (másként Kukucska) György, Kovács János, Kovács Balázs, Kramár Tamás, Munák János, Poják János, Posus András, Puskás Márton, Ruszka János, Sáli Balázs Sipiczki János, Szabó András, Szlavik Pál, Slove- necz György, Sztraka Mátyás, Valastyán György, Valastyán János, Valent János, Varga András, Vásárhelyi János, Vásárhelyi György, Zsibri- tovszki János, Zsilinszki György, Zsobák András.1} Az 1725-ik év elején ismét rengeteg sokan, Számszerint 69 család hagyta el Csabát. Ezek i) A békésmegyei régészeti egylet évkönyve XI. k. 109 közt sokan voltak olyanok, akik csak pár hónapja jöttek, de voltak olyanok is, mint például Bárány Pál, Csömörszki János, Juhász György, Kerepeszki Márton, Sárai András, akik már 5—6 éve laktak Csabán. Ezen költözések által vált aztán Csaba olyan faluvá, amely csupán ev. tót lakosságból állott. Egész 1724-ig ugyanis az ev. vallásu tótokkal református magyarok is laktak Csabán, de ekkor a Fekete, Sárai és Juhász családok Makó városba, Czibakháza, Inoka falvakba költöztek. A további kivándorlást, esetleg az egész falu megsemmisülését a gyulai uradalom és Békésvármegye egyesült erővel akadályozták meg. — A gyulai uradalom kérésére a királyi kanczellária Klobusiczky és Krucsay nemes embereket küldötte Békésmegyébe a szökések, költözések kiderítése s azok okainak megállapítása végett. E biztosok eljöttek Csabára is, összehívták a lakosságot, kikérdezték a költözködések okait s megállapították, hogy korántsem az uradalomtól, vagy a vármegyétől kivetett terhek okozták a kiköltözést. A vizsgálatnak meglőn az eredménye, mert a további kiköltözés megszűnt, sőt a kiköllözöttek közül is sokan, például a Bohus, Czabarka, Valent, Lehóczki, Zsilinszki, Sipiczki, Makovszki, Sipka stb. családok visszatértek. 1735-ben már ismét régi csabai lakosok voltak. *) t) A békésm. régészeti egylet évkönyve VII. k 85-99. 11. Ezzel el végződött Békés-Csaba településének korszaka. Már most azt kell vizsgálnunk, honnan, mely vidékről származott a mai Békéscsabának lakossága, kivált pedig honnan jöttek a legelső, 1717—20-iki települők ? E tekintetben a hagyomány Mitna, Hra- distye és Csal falvakat emlegetvén, Nógrád- és Hontmegyék éjszaki részére utal bennünket mert Mitna, magyarul Vámosfalva és Hradistye Divény közelében, Nógrádmegye éjszaki részén esnek, Csal pedig Csábrág vártól délre, Hont- megyébeu fekszik, de e tekintetben a hagyomány ismét nagyon téved, mert az első települők közt egyetlen egy sincs, aki Nógrád- megyéből származnék. Az Oszdin, Zelenyánszki, Tosnyiczky, Szugyiczky és Streborszki családok, akik neveik után ítélve, nógrádmegyeiek, mind 1725 után költöztek Csabára. Hontmegyéből az Unjatinszky, Medovarszky, Drenovs2ki, Csan- kovszki, Rakonczai, Sipiczky és Zsibritoczki családnevek tanúsága szerint jött ugyan legalább 7—8 család Csabára, de mind csak 1724 után. A legelső közülök, a Drenovszki, sem telepedett meg hamarább, mint 1721-ben. Szerencsére azon földesurak, akiknek falvaiban az első csabaiak előbb laktak, 1727-ben lépéseket akartak tenni arra nézve, hogy a csabaiakat régi lakóhelyeikre visszavezessék. Evégből 1727 deczember 30-án a csabai lakosok régi ismerőseitől tanúvallomásokat vétettek ki
