Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-12 / 24. szám
6 BÉKÉS 1904. junius 12. ladtak segítségére, de mire a segítség megérkezett, csak holttestet húztak ki a vízből. Halálozás. Mély részvéttel vettük a gyászhirt, hogy Jellem Józsefnó szül. Bay Blanka, a Scherer intézet volt ifjú tanítónője, Nagyváradon hosszas és súlyos szenvedés után, csütörtökön reggel elhunyt. A boldogult ifjú úrasszony éveken kérésziül kedvelt és hivatott tanítónője volt a Scherer iskolának, kedves, rokonszenves tagja a helyi tár sadalomnak. Innen ment férjhez Jellencz József berettyó-tárButati nyilvántartóhoz, ki azelőtt a gyulai honvédtisztikarnak volt kedvelt tagja s az aranyzsinóros hadnagyi uniformist épen e bájos ifjú tanítónőért cserélte fel a polgári öltözettel, hogy vele boldóg házasságra léphessen. A boldogság azonban nem tartott soká, a kegyetlen halál elválasztotta a szerető házastársakat egymástól két esztendei rövid boldogság után. Halála Gyulán, — hol kiterjedt rokonság és baráti kör fájlalják korai halálát, — nagy részvétet keltett. Temetése Nagyváradon e hó 10-én délután 4 órakor ment «végbe. Nyugodjék békével! Gyilkos villám. Rémes zivatar volt szerdán Köröstarcsa község határában, nagy kárt okozva “termésben, jószágban. Tóth Ferencz köröstarcsai gazdálkodónak hét ökrét pusztította el a villám. • Az ökrök egy bóresgyerek őrizete alatt kint legeltek a [mezőn, s mikor a zivatar kitört, a gyerek az ökröket egy nagy fa alá hajtotta, hogy a sürü lombok megvédjék a zuhogó esőtől. Ez okozta az ökrök vesztét, mert egy villámcsapás a fát is érte és a hót ökröt a földre terítette. A béresgyereknek szerencsére semmi baja sem történt. Uj lap, uj laptulajdonos. Orosházán eddig két heti lap volt, melyhez most egy harmadik keletkezett. G, Szabó Lajos, ki a Veres Lajos féle nyomdát megvette, „Orosházi Hírlap“ czimmel uj lapot indit, melynek szerkesztője Szikes Antal volt szarvasi nyomdász lesz. Az „Orosházi Uj8ág“-ot Veres Lajos szerkesztő és laptulajdonos, most Hódmező-Vásárhelyen nyomatja. Ötvenegy koronáért eladott lap. Ötvenegy korona ugyan nagy pénz bizonyos esetben és bizo nyos hónapvégi állapotban; arra azonban aligha volt még eset, hogy egy újság tulajdonjogát ötvenegy koronáért vette volna meg valaki. Az újság __ ugyanis vagy ér valamit, és akkor sem adják el ötvenegy koronáért, vagy nem ér semmit, és akkor nem veszik meg ötvenegy koronáért. A Szarvasi Lapok czimü laptársunk azonban az „aurea medi- ocrítás“ hive lehet ; legalább erre vall, hogy Haviár Gyula, szarvasi ügyvéd, a Szikes Antal által alapított „Szarvasi Lapok“ tulajdonjogát e napokban tartott árverésen 51 koronáért megvette. Az árverésen nem akadt ember, aki többet ígért volna az újságért. Félholtra vert legény. Polják György csaba béres legény a minap hajnali 3 órakor gazdájának sopronyi tanyáján az udvaron elhelyezett jószág körül szorgoskodott, amikor eszeveszett futásban egy ismeretlen kocsi, rajta két ismeretlen legénynyel hajtatott be az udvarba. Polják megállította a kocsit s a benne ülőket felelőségre vonta. A kocsiban ülők válasz helyett hatalmas fütykösökkel úgy ellátták a szegény bércsgyereket, hogy alig bírták életre ébreszteni. A rendőrség erélyes nyomozásának sikerült az éretlen suhanczokat Lacskó Mihály és Kukuk János- személyében kinyomozni; a verekedő legények ellen megindították a büntető eljárást. Sikkasztó rendőr. Hosszú időn át szolgálta mint rendőr Szívós István Szeghalom községét. Hétfőn a községi pénztárnok egy takarékpénztári V könyvet adott át Szívósnak, hogy vegyen ki a- takarékpénztárból 149 koronát. A rendőr ezt meg is cselekedte, de a pénzt nem adta át, hanem kiment a vasúthoz, vonatra ült és megszökött. Most a csendőrség körözteti. Szívós nős, több gyermeke van. Foulard-selyem 60 krajczártól 3 frt 70 krig meterenkint. Blúzok és felöltőknek. Bér- mentve és vámolva, házhoz szállítva. Dús választékú mintagyüjtemény postafordulattal. Henne- berg, Zürich. eo 4—6 Az „Újság" ajándéka. A „Mikszáth-album“ bő tartalmának egy kivonatát bárkinek megküldi kívánatra ingyen és bérmentve az „Újság“ kiadóhivatala, — VII. kér. Kerepesi-ut 54. — mutatóba. Ez a kivonat eredeti nagyságban, bár nyomdailag gyönyörű kiállítású, mégis csak halvány vázlata annak a pazar fénnyel kiállított vaskos diszmünek, mely az illusztris szerző örökbecsű visszaemlékezésein kívül, foglalatja művészi alkotások reprodukczióinak és elsőrangú hazai művészek eredeti képeinek is, a mellyel „Az Újság“ az előfizetők ezreinek példátlan lelkesedését és szeretetét legalább részben iparkodott meghálálni. Újság-ajándék még sohasem idézett elő a közönségnél olyan igaz elismerést és elragadtatást, mint : „Az én kortársam“ czimü Mikszát-album. Erre vall az ezrekre menő s napról-napra a kiadóhivatalhoz érkező buzdító és dicsérő levél, de leginkább az az örvendetes tény, hogy „Az Ujság“-hoz szegődő s „Az Újság“ zászlója alá csoportosuló uj hívek részére már nem telt a „Mikszáth-album“ első kiadásából és igy kénytelen volt „Az Újság“ politikai napilap egy második kiadást rendezni, hogy a tömegesen érkező uj előfizetőkkel szemben is leróhassa szeretetének és hálájának ezt az ajándékát. A „Mikszáth-album“ második kiadása akár tartalom, akár pazar kiállítás tekintetébe teljesen azonos az első kiadással és igy minden uj előfizetőnek, aki félévre egyszerre fizet elő „Az Újság“-ra, vagy félévi kötelezettséggel akár negyedévenkint, akár havonkint fizet elő, módjában van az előfizetési összeg beküldése után azonnal megkapni ezt a gyönyörű ajándékot, mely ékessége a könyvszekrénynek, vagy asztalnak, ahova kerül és lelket gyönyörködtető olvasmánya annak, aki végig lapozza. A „Mikszáth-album“ könyvkereskedői forgalomba nem kerül és máskép meg nem szerezhető, mint „Az Újság“ független politikai napilap, előfizetése révén. Aki postautalványnyal már most beküldi az előfizetést, — julius hó 1-től számítva — ha csak egy hónapra is, azzal a kötelezettséggel, hogy félévig járatni fogja „Az Újság“ politikai napilapot, annak már most, az előfizetési összeg beküldése után, azonnal megindítja „Az Újság“ kiadóhivatala a lapot és megküldi „AzÚjság“ ajándékába „Mikszáth-album-ot s miután igy feleslegessé válik a mutatvány kérés, legczélszerübb az előfizetési összeget julius hó 1-től számítva postautalványnyal már most beküldeni, hogy a lapot és az , ajándékot azonnal megindíthassuk. — Nyáron az egész fürdőévad alatt az előfizetők kívánságára a lapot bárhová utána küldik, még akkor is, ha többször változtatják tartózkodási helyüket. — „Az Újság“ független politikai napilap előfizetési ára: Egész évre 2S korona, félévre 14 korona, negyedévre 7 korona, egy hónapra 2 korona 40 fillér. Megrendelési czim: „Az Újság“ kiadóhivatala, VII. kér. Kerepesi-ut 54. sz , továbbá DobayJános könyv- kereskedése Gyulán. Tarka képek. Meghalt szegény . . . kiszenvedett. Nem volt miből megélnie, mert nem kelt el belőle naponként ioo példány. Nyugodjék békével a kis „Színházi Újság*, — a melyből pedig még Bekker János is vett egy példányt, de már későn, akkor már haldoklott s kimúlt, mert nem neki való volt ez az élet, oly korban élt, a melyben nem értették meg. (Ahol nincs, ott ne keress — mondja a példaszó.) Hagyatékát leltározták s t Háltak egyet-mást, a mi kimaradt belőle. A »Csodagyermek“ előadásán történt. Három újvárosi nénémasszony az emeleti zártszékeken foglalt helyet s várta, várta . . . hogy mikor jön a csodagyerek négy. lábbal s öt kézzel. De hiába vártak, vége lett az előadásnak s a csodagyermeket nem látták. Hazafelé menet aztán kifejezést is adtak e feletti megbotránkozásuknak, mondván: — Na komámasszony megcsalódtunk 1 — Meg ám, kár volt érte, csak beleöltük a pénzünket. Se füle, se farka, se eleje, se vége nem volt, csak azt nem tudom, hogy mit röhögtek oda lenn annyit. — Ájnye komámasszony, hájszen oda lenn is ülnek bambák, ha már beleölték a pénzüket, röhögtek értef vagy kell, vagy se. Úgy ám, komámasszony. Ebben aztán mind a hárman megnyugodtak. De történt ennél nagyobb csoda is, hogy végre mégis megeredtek az ég csatornái s most már esik annyi, a mennyi csak jól esik. A gazdáknak fel is vidult az arcza, lesz már kuko- ricza, búza. Egy paraszt polgártársunk különben már kárörvendve mondogatta, na majd meglátom mit csinálnak euurak, ha nem terem semmi s nem lesz mit enniök. Felkopik az álluk. Hm, mint hogy ha az öyé nem kopna fel és mintha az urak nem drága pénzen vennék azt meg tőle, amit megesznek. Szerencsére az eső elmosta a különbséget ur és paraszt közt, mert egyformán lesz mit enniök ennek Is, annak is s meg lesznek egymással elégedve. Csak a kőművesek és ácsok nincsenek megelégedve a helyzetükkel s már tudj Isten hányadszor sztrájkolnak az idén. Egy-két hétig dolgoznak s aztán megint leteszik a simitót s szeker- czét és 2—3 hétig nem dolgoznak. Furcsa, hogy mire vélik a heteket, hiszen igy sokkal rosz- szabbul jönnek ki, mintha mindig dolgoznának kevesebb munkabérért. Vagy egyátalán le akarnak mondani a munkáról a maguk körében, majd úgy járnak, mint a czigány lova a koplalással. Különben a szakegylet tartja bennök a lelket s a vezetőknek ez az erősségük, de hogy milyen erősségük, az akkor tűnnék ki, ha felhivnák a szakegylet tagjait, hogy titkos szavazással mondják ki a sztrájkot, alighanem a vezetők maguk maradnának a sztrájkkal s Toldy (nem Miklós) nem 73-ad csak 3-ad magával ülne a vádlottak padján, mint, jzgató s titokban legfelebb tiz-husz emberre számíthatna, mint a sztrájkért lelkesedő elvtársra. Ezért éneklik a sztrájkolók: »Erős várunk nekünk a szakegylet“, a melyet grünfeldolni kellene. Sikeres vállalatba Gyulán csak Tanay Friczi foghat. Csodagyerek legyek, ha hittem volna még tegnapelőtt este, 7 órakor, hogy a gyulai közönség annyira megváltozott. Felelős szerkesztőnk az összes hajaszálába mert volna fogadni, hogy bérletszünetben nem telik meg a színház félig sem. S megtelt egészen. Haj Tanay Friczi nagyot nőtt a szemünkben s ki is elégítette a legkényesebb gyulai igényeket is. Már két estén játszott úgy, a hogy csak fiú játszhat a szüleinek. Ma lép fel harmadszor, saját szavai szerint egyik legkedvesebb szerepében. S ma biztos emberi számítás szerint zsúfolt háza lesz — a kapcsolt részekkel (karzat) együtt, lévén vasárnap is. S meg lesz velünk elégedve Somogyi is, Friczi is s visszakerülve Pestre, Sárkadi barátunknak a vígszínházba^ vígan fog éldicsekedni, hogy mennyit haladt szülővárosa (vele együtt) már bérletszünetben is lehet telt házat csinálni. Hanem, hogy ha elmennek a színészek, mit fogunk csinálni, annak nem igen vagyok megmondhatója. Eljárunk majd a Köröspartra czá- pát halászni, mert a czápák már Fiúméban s a fővárosi lapokban megjelentek,nem sokára megfognak jelenni a „Békés*-ben is (Révész barátunk majd kiollózza őket a „Békési Lapokéból) De hát béke velünk — és a gyöngyharmat. *0 «• - é. p■■ • v ■ '■ 1 I,' Í ! vi t, . \ Színház. A saison harmadik hetét városunk szülöttének, a Yigszinház országos hirü jeles művészének Tanay Frigyesnek vendégjátéka tette nevezetessé, a ki három egymás után következő estén nagy érdeklődés kőzepete mutatta be művészetét. A hét többi estéi közül a Bob herczeg vasárnapi, az Arany ember hétfői előadás vonzottak nagy közönséget és külön megemlítést érdemel a Baba czimü kitűnő Operette pompás bemutatása. Az egyes előadásokról a következőképen referálunk: Hófehérke. Vasárnap délutáni előadásban nagy gyereksereget vonzott a színházba, a mindig kedves »Hófehérke.* E. Kovács Mariska, mint Hófehérke, volt az előadás lelke s ő súgott a kis törpéknek is. A gyerekek boldogok voltak, hogy kedves darabjukat láthatták.
