Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-12 / 24. szám
2 BÉKÉS 1904. junius 12. Bármilyen szomorúak legyenek is tehát a gabonatermés kilátásai, nem szabad elcsüggedni, mert a kétségbeesés, a közönyösség és az elfásultság nagyobb veszedelem lehet a rósz termésnél is. És ezért minden gazda kötelessége emelt fővel, erélyesen szembe szállani a veszély- lyel, a sorscsapással. A magyar nép értelmisége s erélye képes lesz diadalmaskodni a legnehezebb viszonyok között is, de ezt az értelmiséget és ezt az erélyt ki kell fejteni. Hisszük és reméljük is az egész ország érdekében, hogy a magyar gazdák észszel és erélylyei le fogják küzdeni tudni a sors fenyegető csapását. Dr. Hajnal István Gyászlobogó hirdette a megyeházáról és az ev. ref. templomról, hogy a vármegye közéletének nagy halottja van. Dr. Hajnal István a vármegye volt tényleges, előbb is tiszteletbeli főorvosa szombaton éjjel Békésen hosszú szenvedés után elhunyt. A boldogult tevékeny részt vett megyéje és egyháza közügyéiben. Tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, közigazgatási bizottságnak, a békésbánáti egyházmegyének pedig gondnoka, tagja azonkivül a vármegye számos egyesületének, mert dr. Hajnal István sohasem vonta ki magát sehonnan, ahol a közügynek használni, a közérdekében dolgozni, munkálkodni, áldozni kezdett. Érdemeit, melyek tiszteltté és szeretetté tették megyénk közéletében lapunk tárczarovatában méltatjuk, e helyen csak azt a mély és igaz részvétet említjük meg, mely halála alkalmából megyeszerte megnyilatkozott. Az elhunyt 67 éves volt s hosszú kínos betegség előzte meg, a közéletre nézve nagy veszteséget képező halálát. A boldogult a közéleten kívül kiterjedt szerető családot és nagyszámú rokonságot hagyott vissza gyászban. Haláláról úgy a család, mint a békésbánáti ev. ref. egyházmegye, Békés város közönsége és a békési hitelszövetkezet külön gyászjelentést adott ki, melyek közül a családét és egyházét a következőkben közöljük : Alulírottak mélyen megszomorodott szívvel jelentjük, hogy a szeretett jó férj, apa, nagyapa, após, testvér, sógor és rokon : Dr. Hajnal István a Ferencz József-rend lovagkeresztjének tulajdonosa, a békésbánáti ev. ref. egyházmegye gondnoka, Békésvármegye volt főorvosa s közigazgatási bizottságának tagja, életének 67-ik, házasságának 37-ik évében, a közügyeknek szentelt buzgó munkálkodás és hosszú szenvedés után folyó évi junius hó 4-én éjtél előtt csendesen elhunyt. Kihűlt teteme e hó 6-án, hétfőn délután 4 órakor fog az ev. ref. templomban tartandó szertartás után a szélmalmi temetőben levő családi sírboltba nyugalomra helveztetni. Békés. 1904. junius 4-én. özv. dr. Hajnal Istvánná Farkas Anna. Hajnal Anna Zolnay Béláné, Hajnal Béla, Hajnal Róza Govrik Jánosné, Hajnal József gyermekei. Zolnay Irén, Endre, Dániel, Lajos, Govrik László, István és Rózsika unokái. Zolnay Béla és Govrik János vejei. Hajnal Antal, özv. Kovács Lászlóné Hajnal Eszter, dr. Hajnal Albert, Hajnal Elek testvérei. Farkas József sógora. Áldás legyen emlékezetén! A békésbánáti ev. ref. egyházmegye mély gyász- szál tudatja, hogy évek során át fáradhatlan szorgalmú volt tanácsbirája, utóbbi években buzgó, érdemekben gazdag gondnoka Dr. Hajnal István ur 1904. évi junius 4-én éjjel, életének 67-ik, egyházmegyei gondnoksága 3 évében, hosszas betegeskedés után jobblétre szenderült. Kinek földi élete lobogó láng a közügy oltárán, annak neve nem merülhet a feledés csillagtalan sötét éjjelébe. »A derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér « »A mi barátunk aluszik«, de sírja felett vir- rasztani fog az áldott emlékezet, porait hála könyei öntözik, sírján nefelejts virágai növekednek. »A por földdé leszen, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtér az Istenhez, a ki adta volt.« »Az Ur adta, az Ur elvette, áldott legyen szent neve érette!« Dr. Hajnal István temetése óriási részvét mellett hétfőn délután ment végbe. Már három órakor zsúfolásig megtelt a békési gyászház udvara, hol is óriási közönség élén ott láttuk Lukács György drt., vármegyénk főispánját, mig a megye képviseletében Fábry Sándor dr, alispán vezetése alatt megjelentek Daimel Sándor dr. főjegyző, Zöldy János dr. főorvos, Berkes Sándor dr. kórházi igazgató, Kun Pál dr. járási orvos, Szabó Emil árv. ülnök. A temetésen megjelent nagyszámú közönség között ott volt Békés község elöljárósága Szathmáry Gábor főjegyző és G. Varga András biró vezetése alatt, továbbá a békésbánáti ev. ref. egyházmegye küldöttsége, melynek tagjai voltak Futó Zoltán, Garzó Gyula, Dombi Lajos, Bay József, Szabó János, Kis Mózes, Szabó Mihály, Paulinyi Károly, Szegedi Károly, Kecskeméti Ferencz, Csák Aladár, Tóth József, Pap Imre lelkészek, Nyáradi László segédlelkész, Fekete Márton tbiró, dr. Szegedi Kálmán tbiró, dr. Baksa Lajos tbiró, Juhász Mihály polgármester, a békésvármegyei orvos-szövetség dr. Zöldy Jánossal élén, a békési járásbíróság élén, a békési népbank Benedikty Gyula elnökkel, a hosszufoki ármentesitő társulat Zachariás György igazgatóval, a békési ev. ref. főgimnázium Osváth Ferenczczel, a békési m. kir. adóhivatal Romváry Jánossal az élén; az álLmi polgári leányiskola, az állami kosárfonó intézet, az alsó fehér-körösi ármentesitő társulat Erkel János főmérnökkel, számos tanférfiu élén Rezey Sylvius* kir. tanfelügyelővel, ott volt még több egyesület is; s a békési főgimnázium ifjúsága tanáraik vezetése alatt testületileg, több község küldöttei közöttük Csabáé, élén Korosy László főjegyzővel stb. stb. és óriási gyászoló közönség, barátok, tisztelők és a gyászoló család. A gyászeset alkalmából Békésen a városházán, az ev. ref. főmnáziumon, a járási főszolgabíró hivatalon, a polgári leányiskolán, gyászlobogó lengett. Pont 4 órakor vette kezdetét a temetés. A ravatalt a békési községi hajdúk és vármegyei díszbe öltözött huszárok vették körül; a díszes érczkopor- sót a koszorúk és virágok halmaza borította. A temetést Dombi Lajos esperes végezte Garzó Gyula gyomai lelkész és Nyáradi László békési segédlelkészszel. A gyászháznál Nyáradi László tartott imát, majd megindult a menet a templomba, hol Dombi Lajos esperes mondott megható szép imát s utána Garzó Gyula megható szép gyászbeszédet. A templomból a temetőbe ment a szomorú menet, hol óriási közönség előtt a sírnál dr. Fábry Sándor alispán szép beszéddel búcsúztatta el a közélet derék férflát, utána Szathmáry Gábor főjegyző tartott megható búcsúbeszédet. A gyászkocsit, valamint a koszorúkat vivő külön kocsit koszorúk özöne boritá. Koszorúkat küldtek: Igaz és hü fiának; Békés város közönsége. Hálás tisztelettel: a községi tanítótestület. Drága jó apánknak: hálás fiai, Béla és Józsi. Nagyérdemű elnökének: a békési hitelszövetkezet. Szeretve tisztelt kartársunknak: a békési orvosgyógyszerész kar. Közéletünk fáradhatatlan harczosának : a békési főszolgabiróság. Kedves komámnak: özv. Benedictyné. Kedves, jó nagytatánknak : Laci, Pista és Rózsi. Igaz szeretetök és hálájok jeléül: Minka, Lotti és Böske. Felejthetetlen jó férjemnek : Nina. Szeretetett kedves, jó atyánknak: Róza és Jancsi. Hála és tisztelet jeléül: Rocher János és neje. Kedves sógorunknak: József, Lujza. Volt elnökének: a békési kaszinó. Dr. Hajnal Istvánnak: a hosszufoki ármentesitő társulat. Mély részvéte jeléül: báró Drechsel Gy. Tevékeny elnökének: a békési II. temetkezési egylet. Kegyelete jeléül: a békési polgári iskola tanítótestülete. Anna és Béla. Dr. Hajnal István, egyházmegyei gondnoknak: a békés-bánáti ev. ref. egyházmegye. Jó rokonnak : Fluck-család. Gr. Wenckheim Dénes és neje. Mély tiszteletök jeléül: Emperl Ernő és neje. Szeretett jó testvérnek: Elek és családja. Békés-bánáti egyházmegye nagyérdemű gondnokának. A hódmezővásárhelyi ev. ref. egyház. Őszinte szeretetök jeléül: özv. Farkas Gáborné. békésbánáti nagynevű ev. ref. esperes déré* fia, 1837. julius 20-án született Makón (Csanádme- gyében). hol akkor édes atyja tanár volt. Miután később békési lelkészszé lett édes atyja, a gimnázium hat osztályát Békésen végezte, a VII-ik s VlII-ik osztályokat pedig Debreczen- ben ; érettségi vizsgát a nagyváradi róm. katb. gimnáziumban tett. Egy évig hittanhallgató volt Debreczenben, innen ment Budapestre az egyetemre az orvosi pályára, melynek sikeres bevégzése után 1860-ban orvosdoktori, szülészmesteri s sebészmütői oklevelet nyert. i860, junius i-töl 1863. junius 18-ig a pesti Rókus kórház különböző osztályain mint segéd- és alorvos működött s ekkor neveztetett ki Balassa János tanár mellé mütőnövendéknek. 1863. júliusban Békésen telepedett le mint gyakorló orvos; 1868. októberben ugyanott megválasztatott mütőor- vosnak, 1809. május i4-én tiszti orvosnak, mely megbízatásáról 1879. október 19-én köszönt le. — Békésvármegyének 1871-től haláláig tiszteletbeli, közben tényleges főorvosa volt; békési kaszinói elnökséget, békésvármegyei orvosgyógyszerész- egyleti alelnökséget, elnökséget; ev. ref. egyházi presbyterséget viselt. 1880-ik évben a békésbánáti ev. ref. egyházmegye tanácsbirá- jává lett, mely tisztét nagy buzgalommal, páratlan hűséggel viselte mindaddig, mig 1901 ik évben gróf Ráday Gedeon örökébe lépett, egy hizmegyei gondnokká választatott meg. E szép kitüntetést — fájdalom — rövid ideig viselhette, mert bekövetkezett halála elszólitotta ama nemes munkatérről, melyet odaadó szorgalommal, lelkiismeretes tevékenységgel, nagy tudással, lelkesültséggel töltött be. Közben ev. ref. zsinati képviselő, olvasóköri elnök, községi iskolaszéki s ipariskolai elnök is volt. Számos társulat választmányi tagja, részint elnöke volt. Békésvármegye törvényhatósági s több bizottsági tagjaként nagy tevékenységet fejtett ki állandóan. Ennek jutalmául nyerte a Ferencz József rend lovag-keresztjét. Vas szorgalmáról, páratlan tevékenységéről tan j-skodik az is, hogy azon nagyszámú gyűléseken, hol évek során résztvett, a tárgyalásokról részletes jegyzeteket készített s ez által a teljes tájékozottságot nemcsak megszerezte, de állandóan biztosította is maga számára s nem egyszer hasznos szolgálatot tett másoknak is. E sokoldalú elfoglaltsága daczára, az irodalom művelésére is szakított időt. A „Gyógyászatiban, az „Orvosi Hetilapéban, a Sipos Soma által szerkesztett „ Albuméban, a „Békésvármegyei régészeti- és művelődéstörténeti Évkönyvében, a nBékésmegyei Közlöny “-ben, a „Posta Közlönyében, a „Debreczeni Protestáns Lapéban több Ízben czikkezett. Önállóan megjelent munkái a következők ; 1. Emlékbeszéá Balassa János felett. 2. Emlékbeszéd dr. Lus Jakab felett. 3. A békési kaszinó története, stb. Ezeken kivül a békésbánáti egyházmegye jegyzőkönyveiben több beszéde van rnegörö kitve. E vázlatosan előterjesztett életrajzi adatok is tanúságot tesznek arról, hogy dr. Hajna István szivvel-lélekkel a munka embere volt s nem kiméit időt és fáradságot, nem még anyag áldozatot sem, csak hogy minél nagyobb hasznára lehessen embertársainak s minél több térer értékesíthesse az Istentől részére adatott tálén tumokat. Méltán gyászoljuk azért az ő elvesztését mert habár „pótolhatatlan ember nincsen“, mind azonáltal az önzetlen, fáradhatlan, ügybuzgó
