Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-12 / 24. szám
XXXVI. évfolyam. 24-ik szám. Gyula, 1904. junius 12. Előfizetési árak: Egész évre .................... 10 K — f Fél év re ......................... 5 K - f Év negyedre.................... 2 K 50 f Eg yes szám ára 20 fillér. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. BODOKY ZOLTÁN. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Felelős szerkesztő: KÓHN DÁVID. Aratás előtt. A hét második felében, különösen csütörtöki napon és azt követő éjszaka ha nem is bőséges, de meglehetős esőnk volt, amelynek hatását azonban csak napok múltán fogjuk tapasztalni. Az eső különben — mint a fővárosi lapokból olvashattuk — nem nagy területekre terjedt ki, s a gazdasági tudósítások révén valóságos rémhírek járják be az országot. Az alaphang mindenünnen az, hogy a legnagyobb csapás fenyegeti az országot ; rósz, igen rósz termésre van kilátás. Minden időben csapás a rósz termés az országra s fájdalmasan sújtja a termelőt, de különösen érzékeny a csapás most, amikor az utóbbi évek jobb terméseredményei uj kedvet, uj tetterőt kezdtek önteni a már- már csüggedő gazdaközönségbe. Az ország túlnyomó részében a szárazság folytán mig egyrészt nem volt képes fejlődni a vetés, addig másrészt nem is volt elegendő erős arra, hogy a mindenütt fellépő növényi betegségekkel szemben, ellenálló képességét kifejthette volna. Rozsda van mindenfelé az országban s számos helyről jön tudósítás a kártékony rovarok pusztításáról is. A földmivelésügyi minisztérium legutóbbi jelentése nagyon szomorú képet nyújt a vetések állásáról. Mégis érdemes azt beható figyelemre méltatni gazdáinknak, mert ha látni fogják, milyen katasztrófa fenyegeti az ország minden vidékét és igy az ország összeségét, talán kevésbé fognak kétségbe esni, ha saját vetésük silányságát szemlélik és az országos veszély tudatában igyekezni fognak egyöntetű cselekvéssel, amennyire csak lehetséges, más téren pótolni azt a veszteséget, amelyet a szeszélyes időjárás a vetésre, a gazda munkájára mért. A rósz termés hirek már május elseje óta kisértenek és e hirek — sajnos — koránt sem voltak alaptalanok, bár régen beigazolt dolog, hogy junius eleje előtt az aratási kilátásokról véleményt alkotni, azokat megítélni még csak megközelítőleg is alig lehet. Amint hogy az isteni gondviselés, az időjárás még ma is csúffá tehetne minden termés jóslatot. És adja az Isten, hogy csúffá is tegye. Noha az idei állapot kétszeresen veszedelmes. Mert nemcsak a szárazság, de egyúttal a múlt hó abnormisan hűvös időjárása, az ennek nyomán fejlődött rozsda is károsította a vetések fejlődését és apasztja a gazdák múló reménységeit. Szárazság és rozsda, egy azon időben ritkán szoktak fellépni, de már külön-külön is kész országos szerencsétlenség ! Ott ahol a vetés rozsdamentes — és ilyen vármegyénknek jókora területe — ott az eső még csak segíthetett a bajon, de ahol a rozsda máris ellepte a silány vetést, ahol a nedves időjárás csak fokozhatja a rozsda károkat, ott már csakugyan bajos a kedvező időjárási esélyekre számítanunk. És mert az ország számos gabonatermesztő vidékéről jelentenek rozsdakárokat, a jó vagy csak közepes aratás reménye immár kizártnak tekinthető. A gabona s takarmányfélék árai — a budapesti tőzsdén épp úgy mint nálunk is — a rósz termés hirek elterjedése óta jelentékeny emelkedést mutatnak. Ámde a gazda ezt az utólagos ár emelkedést nem használhatja ki, mert ha vannak is itt-ott még egészen jelentékeny készletek a gazdák kezén, tekintettel a silány termés kilátásokra, nem merik készleteiket piaczra vetni. A gazdák nagy átlaga pedig túladott már tavalyi termésén. így tehát sem az előbbi, sem az utóbbi kategóriába tartozó gazdák nem használhatják ki az áremelkedést. Minden csapásnak a betetőzése pedig az a körülmény, hogy az északamerikai Égyesült Államokban — az eddigi tudósítások szerint — kitűnő termésre van kilátás. Ennek következtében a chicagói s newyorki tőzsdéken szeptemberre történő jegyzések meglehetősen alacsonyak, jól lehet az előző hét folyamán az európai, különösen pedig a magyarországi rósz terméskilátásokról Amerikába jutott hirek következtében némi csekély emelkedés tapasztalható. így tehát nemcsak arra van kilátásunk, hogy rósz termésünk, kevés takarmányunk és kevés gabonánk lesz Magyar- országon, hanem azt is, ami terem, aránylag csekély áron leszünk képesek értékesíteni. Lehetséges azonban, hogy a rósz termés által okozott veszteségeket még más módodon némileg ellensúlyozzuk és ezen mentő módozatok legfőbbike, sót megfelelő ipar hiányában az egyedüli, mely czélhoz vezetőnek fog bizonyulni: a kedvező állatértékesitési viszonyok élelmes kihasználása. Mert az állatértékesitési körülmények tagadhatlanul kedvezők. Szarvasmarhának, sertésnek talán régen nem volt a mostanihoz fogható ára, tapasztaltuk ezt a május hónapi gyulai vásáron és remélhető, hogy ez árak, különösen a szarvasmarhánál, jó időn keresztül állandósulni fognak. A gazda tehát az állattenyésztés és pedig főképpen a szarvas- marha s baromfitenyésztés nagyobb mérvű felkarolásával segíthet magán. Azért e termelési ágak momentán felkarolásával, mert ezek szaporításával rögtönös eredményt mutathat fel. TÁiQ % A j^iTTIajnaMstwánT,| (1837—1904.) Csendes nyári éj horult a tájra, midőn a halál angyala meedebbentette sötét szárnyait s kialudt az életfáklya, melynek fénye beragyogta a nagy messzeséget; végsőt lobbant a láng, mely a közügy oltárán tiszta fínnyel égett; megszűnt dobogni a szív, melynek éltetője volt a szeretet; örökre elnémult az ajak, melyről annyiszor hangzott a biztató szó; az életet mentő kéz lelankadt ; a szemek halál álmára csukódtak . . . Dr. Hajnal István, a közügyek fáradhatlan munkása, a Ferercz József lovagrend keresztjének tulajdonosa, Békésvármegye volt főorvosa, a békésbánáti ev. ref. egyház- megye buzgó gondnoka, 1904. junius 4-ke éjszakáján pihenni tért, nemes lelke e földről „visz- szaszállt Istenhez, aki adta volt azt1' . . . Hosszas volt az élethalál harcz, mig alkonyra szállt a tündöklő nap; fájdalom tomboló vihara előzte meg a bekövetkezett szélcsendet; az Ur próbára tette a benne bizó lelket, hogy a csendes türelem tanulságot tegyen a hit erejéről s a szenvedések földjében az örök élet remény virágai fakadjanak, mert érezte a nemes szív, hogy „akik Istenben bíznak, azoknak mindenek egyiránt javokra vannak.“ , . . Az, ki életében a szakadatlan tevékenységet kedvelte, most már sír ölében pihen s habár „köny hull hamvadó porára, alszik ő s nem ébred föld zajára.“ . . . Ki messze utat tett nemcsak kies völgyek ölén, de kopár szirteket is haladva, vágyván váeyik pihenésre, nyugalomra .... A nap ha megfutotta pályáját az égen, alkonyra hajlik, véghez ér a reá borult éj sötétségében ... A sárgult falevelet porba sodorja a zugó őszi szél ... A hervadt virág enyészet ölébe hull, mert ez örök végzete . . . „Az embernek is rendeltetett ideje vagyon a földön“ s midőn eljön a végóra, sem szeretet meleg sugara, sem fájdalom zokogó jajja, sem bánatkönyek zápora vissza nem tarthatja . . . mennie kell, távozik a hivó szóra, mely zendül feléje ; „Ember rendeld el a te házadat, mert meghalsz és töhbé nem élsz!“ . . . A múlandóság örök törvénye érvényesült most is, midőn a tett mezejéről elragadta a halál karja a közügy felkent bajnokát, hogy testi szemeinkkel ne láthassuk többé az ő ábrázatát... Ám de csak az vált porrá, mi porból vétetett, nevét őrzi örök emlékezet . . . Lelkének kincseit, mig élt, megosztotta velünk, szelleme itt fog lebegni felettünk . . . Az égből alászállt s visz- szatért égi szikra, nem veszhet el s nem is vész el soha, melegét beülteti a hálás szivekbe s nem lesz neve köztünk elfeledve . . . Mig áll a tér, hol ő hiven küzdött, nyomaira ismer az uj nemzedék; a hü kötelesség- teljesités nagy parancsa példányképül tünteti föl nevét; tanulságot szolgáltat a felöl, hogy a közhasznú élet napja nem merülhet a feledés mély tengerébe, mert „az igaznak emlékezete áldott“, ápolja a szivek kertjében a hála virágait a hü kegyelet . . . Hajnal István, orvos doktor, Hajnal Ábel soktól mint hathatós te°r70' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idiilt bronchitis, szaraárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 25 21—35 Xja.p’u.xilr mai száma 10 oldal.
