Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-05 / 23. szám
1904. junius 5. BÉKÉS 3 básu nyári mulatság rendezését határozta el, felkérvén Weisz Mórt a vigalmi bizottság elnökét s Kiss Lászlót a kör igazgatóját, hogy a mulatság rendezése érdekében intézkedjenek. A mulatság határideje még nincs megállapítva, körülbelől aug. hó első felében terveztetik megtartatni. Ezenkívül határozott a választmány az időközben ajánlott tagok felvétele felett s Kucsera Márton köri tagnak, ki több müvet ajándékozott a kör könyvtára részére, jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Az ülésen Tar István alelnök elnökölt. Püspöklátogatás. Ferencz József unitárius püspök szombat délutáu Füzesgyarmatra érkezett, hogy az uj egyházközséget meglátogassa. Az egyház nagyot, ki titkára Vigh Mihály és a kerületi esperes Józan budapesti lelkész kíséretében érkezett Füzes gyarmatra, ennek határában Csánky Jenő főszolgi biró, Be/cg Albert jegyző, Nagy A. Imre biró és az egyházközség tanácsa fogadta. A Blankenstein gróf négyes fogatán jött püspököt hatvan tagból álló lovasbandérium, hosszú kocsisor kisérte Füzesgyarmatra. A község erre az alkalomra ünnepi díszt öltött, a főutczán több diadalkapu volt felállítva. Az unitárusok püspöke vasárnap istenti-z- teletet tartott és úrvacsorát osztott.. A püspöklátogatás alkalmából Füzesgyarmatra érkeztek még Bálázs András hódmezővásárhelyi lelkész, Gyulai László kolozsvári egyházi gondnok, Hermann Béla hódmezővásárhelyi és Zsoltár Ferencz mezőberényi unitárius kántorok. Esküvő. Somo8sy Zsigmond pénzügyigazgató helyettes szép és kedves leányát Ilonkát tegnap delben vezette oltárhoz a gyulai róm. kath. nagytemplomban Örley Gyula kétegyházi gyógyszerész A gyulai Erzsébet-szobor, melyet Felek, gyulai ifjú szobrász farag carrarai márványba, a megye megbízásából, — már annyira készen van, hogy most már csak az apróbb részletek, a ruharedőzet. csipkézet, hajfonat, diadém preczisebb kidolgozása van hátra s a készülő szobor ebben a stádiumában már fogalmat nyújt arról a hatásról, melyet a kész szobormű a szemlélőre tenni fog. Összehasonlítva az országban ma már kész Erzsébet szobrok bármelyikével a készülő gyulai szobrot, nem fog eltörpülni egyik mellett sem. Sőt azt hisszük, a gyulai Erzsébet-szobor sikerültebb lesz ezeknél. — Sikerült választás volt ugyanis a megdicsőült királynőnek azt a portréját választani mintául, mely a nagy királynőt élte azon korszakából ábrázolja, amelyben halhatatlan érdemű befolyásánál fogva a magyar nemzet védőangyalává lett, amely alakja a köztudattal összeforrt. — Az aradi szobor későbbi korból való, a pöstyéni idealizáltabb, a gyulai azonban igaz és megkapó alkotás lesz, az ifjú művész szeretetét és ambiczióját lehelte bele ez első, nagyobb szabású alkotásába, mely megfelelő sikerült po8tament-en nagy hatást keltő szép műemléke lesz városunknak. Felek mo t gőzerővel dolgozik reggel 4 órától este 8—9 óráig is műtermében van. A szobor leleplezését körülbelül julius 10-ke táján lehet majd megtartani. Az időjárás a hét végén annyiban megváltozott, hogy legalább látunk esőfelhőket, sőt néhány csepp eső i8 hullott péntek délután és szombaton délelőtt. Ahhoz képest hogy a növényzetnek használjon, természetesen semmi, de mégis remény nyújtó, hogy bőségesebb eső is fogja követni, még pedig sürgősen, más különben nem lesz semmi haszna, sőt a tavasziak, nevezetesen árpa zab és a tengeri ki nem kelt részére már is elkésett. Merénylet a gyulai községi biró ellen. Május hó 3l-én a gyulai községi bíróság előtt tárgyalása volt Szántó Linka rovott múltú nőnek, de már a tárgyalás alatt oly illetlenül viselkedett, hogy Sál Sebestyén községi biró többször felszóllitotta, hogy viselje magát illedelmesen, mert különben megbünteti, sőt az erre vonatkozó törvényczikket is felolvasta előtte ; mit sem használt, felperesét folyton illetlen szavakkal sértegette, végre magát a bírót és a törvényt káromolta, mire a községi biró 5 koronával megrendbirságolta Gyula város szegényeinek pénztára javára. Erre Szántó Linka nagy káromkodással és azon fenyegetőzéssel : „csak én hozzám gyüjjön ki a végrehajtó, onnan élve nem fog eljönni“ eltávozott, de alig nehány pillanat múlva egy nagy konyhakéssel a kezében vissza rohant a tárgyalási terembe és e szavakat kiáltva: »megforgatom ezt a kést benned, amiért elmarasztaltál« egyenesen a községi bírónak tartott, szerencsére többen is voltak azon napra beidézve és ezek, mielőtt még valakiben kárt tett volna, megfékezték a dühöngő nőt s ellene a községi biró meg tette a bünfenyitő feljelentést. Juniális- A gyulai polgári fiúiskola tantestülete és tanuló ifjúsága kedden, folyó hó 7-kén juniálist rendez a városerdőben. Bevett szokás szerint az ifjúság az idén is gyüjtőivet köröztet a polgárság körében s a juniális költségeinek levonása után fenmaradó tiszta jövedelmet ezúttal a „József főherczeg Szanatórium-Egyesület“ j ivára fordítják. A juniálison, amelyet kedvezőtlen idő esetén folyó bó 16-án tartanak meg, vendégeket is szívesen lát a rendezőség. iiuuepi színezetet ad az egész utczának. A megszokott helyeken felállított négy sátorban (a városházán, plébánián, Dobay és Moldoványi házaknál) Oróh Ferencz prépost-plébános fényes segédlettel misét tartott s nagyszámú ünneplő közönség vett részt a szép egyházi ünnepen, melynek fényét a kivonult honvéd diszszázad is emelte, mely 7 sikerült disztüzet is adott. Ma a Józsefvárosi templom nál tartják az urnapi processiót. Jóváhagyás. A kereskedelmi miniszter Békésvármegyének a házaló kereskedés korlátozásáról, illetve Békéscsaba, Békés, Orosháza, Mezöberény, Füzesgyarmat községek területén való eltiltásáról alkotott szabályrendeletét jóváhagyta. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Iván Romulusz gyulai pénzügyi számgyakornokot díjas számgyakornokká az itteni kir. pénzügyi szám vevőséghez, Denkó Dezső mohácsi lakost pedig ugyancsak a gyulai számvevőséghez díjtalan számgyakornokká nevezte ki. Sorozás. Békésen az 1904. évi fősorozás befejezést nyert. A sorozásnál, mint polgári elnök dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző működött, a hadsereg képviselőjeként Stubna Albert őrnagy, a honvédség részéről László őrnagy voltak jelen s a polgári orvosi tisztet dr. Frey Géza járásorvos látta el. A sorozás eredménye a következő: Előállott összesen 914 hadköteles, kik közül az ujoncz- jutalók javára besoroztatott 244, a póttartalékba jutott 42. visszahelyeztetett 383, fegyverképtelennek találtatott 111, távol maradt 97 s teljesen is meretlen volt 13. A gyulai iparkiállitás epilógusa. Az országos iparegyesület tudvalevőleg 4 darab ezüst és 8 drb bronzérmet ajánlott fel a gyulai iparkiállitásra, illetőleg bocsátott rendelkezésre a bíráló bizottságnak kiállítók díjazására. Az országos iparegyesület a bíráló bizottság előterjesztése alapján, múlt hó elején tartott évi közgyűlésében megítélte az ezüst és bronzérmeket és leküldötte a vonatkozó díszes érmeket és okleveleket Lukács György főispánnak aki mint a kiállítás védnöke s diszelnöke vasárnap délután 3 órakor lendületes, buzdító beszédben személyesen osztotta szót a kitüntetett iparosoknak, akiknek nevében Schmidt Antal rézműves és Sál József iparos ifjúsági egyleti elnök mondott a fő ispánnak hálás köszönetét a kiállítás érdekében kifejtett s Gyula város iparosai előtt örökké feled- hetlen ügybuzgalma fölött. Az újvárosi olvasókör választmánya csütörtökön tartott választmányi ülésén egy nagyobb szaEzeket hirdetné, ha élne, ezen a fielen Irányi Dániel. Hogy halálában is ezeket hirdesse, azért állítottuk ide szobrát! Nyugodtan, a jól végzett munka örvendeztető érzetével lelkűnkben adjuk át e szobrot Budapest hatóságának. De átadjuk a város népének is, mert hisszük, hogy Budapest népe hűségesen fogja megőrizni nemcsak e szobrot, hanem vele együtt azokat az eszméket is, a melynek szimbólumául a művész ezt a szobrot alkotta. Vajha azon vágyak, a melyek Irányi Dániel lelkében éltek egy virágzó hazáról, mely szabadon, bölcsen és boldogan intézi sorsát; egy egységes nemzetről, melynek fiai vetélkednek a haza szolgálatában, a jog tiszteletében és a szabadság megbecsülésében ; egy hatalmas társadalomról és egy nagylelkű és haladó fővárosról: vajha ezek a vágyak örökké élnének e városban. Akkor is, mikor majdan porrá és hamuvá lettünk valamennyien, a kik e szobrot ma körülálljuk. Akkor is, mikor majdan az enyészet rátette már kezét magára e szoborra is. Legyen emberek munkájánál maradandóbb, ércznél tartósabb, művészi alkotásnál is hosszabb életű az a gondolat, a mi után lelkünk áhítatával vágyódunk, a melynek Irányi Dániel életét szentelte. Mesterünknek, barátunknak, a magyar de- mokráczia mintaképének szobrát, nevét és tanítását ilyen óhajjal és ezzel a bizalommal adjuk át Budapest hatóságának és népének. őrizzék úgy, mint a maguk becsületét 1 r íszben alakítottam az első népoktatási kört. Az volt a czélom, hogy megértessem veletek a szolidaritást, mely benneteket a szellemi munka embereihez köt. Hiszen a mi szellemi munkán : nem érdemelné me?, hogy végezzék, ha első és utolsó czélja nem az volna, hogy közöttetek minél több megelégedést, jólétet, jogot, önérzetet és műveltséget terjesszen 1 Ha pedig elkövetkeznék az az idő, a mely minden nagyvárosnak éle'ében olykor elkövetkezik, a mikor a szenvedély úrrá lesz lelkeken és a fékevesztett erő hullámzik végig az utczasorokon, akkor álljon meg Budapest népe e szobor előtt és tanulja meg az én példámon, hogy a szabadsagot legjobban szolgálja az, a ki a legkitartóbban szolgálja és szolgálja ö'magtagadáss ti, erős hittel és erős Ítélettel.“ És Irányi Dániel szólna végül Budapest egész népéhez ilyképpen : „Köszönöm, hogy örök időkre szóló polgárjogot adtok emlékemnek Budapest falai között. Igenis, ide tartozom és ez az én helyem. Valamint ma az utolsó elismerést Budapest nyújtja felém, úgy a közpályán aratott első elismerést is tőle vettem. Egyik régi pesti kerület polgárainak bizalmából foglaltam helyet az i848-iki nagy országgyűlésen, -— a képviselőház körjegyzőinek sorában akkor a legfiatalabb körjegyző. A régi főváros szeretete fölkeresett, mintha fölismerte volna, hogy nemzeti előhaladása az én egyéni fejlődésemnek lesz a mása. íme, az egy szeri! bölcső mellett, melyben engem hajdan ringattak, nem magyar nyelven zengett az altató dal; a szeretet édesgetése nem magyar beszéddel közeledett felém; az első lépésre nem a magyar szó dallamosságával biztattak! De jöttek és múltak az évek és a mint behatoltam a gondolatnak világába és szellemem szárnyai a mint kibontakoztak : úgy vált lelkem elválaszthatat. lanná a m gyár művelődés ideáljaitól. Te nagy város, magad is igy haladtál nemzeti fejlődésed ösvényén ! Egy két emberöltővel ezelőtt még igaz volt, hogy Pest-Budában „a magyar szó — ritka, mint a fehér holló . . .“ Akkor tájt póriasán szegény utczáidon nem igen hangzott fel a magyar népnek danája. De a mint magyarságod megiz mosodott, úgy épültél és művelődtél is. A magyarságba való beolvadás rád nézve egy magasabb kulturvilágba való belépést jelentette. Európai város akkor lettél, mikor magyar várossá avattak. A világ metropolisainak sorában számot csak azóta tettél, a mióta minden oltárodon a magyar géniusznak lángja lobog. Nem meczanások kedve tett nagygyá; hanem nagy- gyá tett és intézményeidnek vetette meg alapját a magyar nemzeti gondolat munkásainak és nap számosainak verejtéke és zsenij;, elméssége és türelme, önfeláldozó szeretete és szent fanatizmusa. Minden, a mi körödben szépség és művészet; a mi fenköltség és hit; a mi erő, törekvés és alkotás; minden, a mi siker és haladás, vagy a sikernek és haladásnak eszköze; az egyedül a magyarság forrásából fakadt és e nélkül soha napvilágot nem látott volna. Ezt tartsad lelki szemeid előft, mert ennél nagyobb dicsőséget Istentől nem kérhettél, emberektől nem kaphatsz.“
