Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-29 / 22. szám
6 BÉKÉS 1904. május 29. Lelkész választás. Tótkomlóson a Csermák Kálmán halálával megüresedett lelkész! állás betöltése czéljából jövö hó 12-én lesz a választás. Öngyilkosság. Köröstarcsán Hanics Sándor 30 éves cseléd ismeretlen okból felakasztotta magát. Megszurkálta a feleségét. Gerencsér Kis István orosházi lakos már egy éve nem él együtt a feleségével, akivel válópÖrt folytat. Múlt vasárnap a férj a kelletténél mélyében találván nézni a boros kancsó fenekére, összeszólalkozott elébe került feleségével. A szóváltásnak az lett a vége, hogy Gerencsér Kis István egy nagy késsel neki rontott az asszonynak és úgy összeszurkálta, hogy felépüléséhez kevés a remény. Öngyilkossági kísérlet. Koncsek György békéscsabai lakos a feletti elkeseredtében, hogy a tűz minden ingóságát elhamvasztotta, öngyilkos szándékkal a kútba ugrott, de a háziak idejekorán észrevették és kimentettek onnan. TŰZ. Szeghalmon Szilágyi István kovácsmester háza múlt pénteken teljesen leégett. A tüzet a kovácsmühely kéményéből kipattant szikra okozta. Kovács Sándor szegedi jó hírnevű zongorakészitö városunkba érkezett. Gyulai élet. Élénk érdeklődéssel nézzük a Kiss Laczi merész vállalkozását, aki Gyulán „Színházi uj- ság“-ot mert indítani. „Nem tudom én, melyik volt szebb, melyik dicsőbb . . . “ azaz, hogy melyik bátrabb, Dobay-e vagy Kiss Laczi, aki írja, aki kiadja, vagy aki előfizet rá, elég az hozzá, az uj újság még eddig mindig megjelent s mindennap érdekes, változatos tartalmat produkált. De hogy is ne, mikor olyan buzgó munkatársai vannak, mint Szatyi, Csintalan, Turul, Bandi és a többi stb., különböző korú, rendű, rangú, foglalkozású, de a színészetért (vagy inkább a színésznőkért —) egyformán lelkesedő urak és urfiak. — így aztán mindennap megtelik az újság még akkor is, ha a társszerkesztő 3 napig felé se néz a redakcziónak a városerdőben felmerült bokros teendői miatt. Azért tehát „olvassuk és terjesszük a „Színházi újság* ot, de ne Úgy, mint Prág a színészetet s ne úgy, mint a Kiss Laczi első rikkancsa, aki a bokorba bujt 500 darab szépen bepakolt színházi újsággal és szép csendesen várta, hogy a színházba jövök hányán fognak venni lapot. Persze, nem adott el egyet se az ügyes kis kolporteur, úgy hogy a szerkesztőség és kiadóhivatal kénytelen volt kabinetválságot csinálni és uj rikkancsot szerződtetni, aki most már úgy ordit, mintha osztrák képviselő volna . . . s igy fogy az újság! Persze önök azt hiszik, hogy most színház lévén, van „gyulai élet* „szántam kvátisz* (ahogy egyik tisztelt polgártársunk mondaná). Egy kis színházi hangulatért én is elvetödtem a minapában este szinház után a Komlóba s uramfia, olyan üres volt az, mint a Szatyi zsebe jutalom- játék előtt. Kitört a szolidság iszonyatos mód a színészek között is s a társulat primadonnái épen úgy otthon eszik meg a vacsorájukat, mint a kóristák a magukét. így aztán persze színházi hangulat csak a színházban van, meg a színházi újságban. A tavalyi szinház utáni estéket hasztalan keressük, mintha csupa komoly, takarékos polgáremberből állana a Somogyi „bohemiája", alig lehet látni még az utczán is őket. — Úgy látszik, hogy üres óráikban is inkább striroflit stoppolnak séta helyett. — Okosan hölgyeim, Gyulán sokan becsülik ám az ilyen házias erényeket s elvégre is nem az a fő, hogy színházon kívül legyen színházi hangulat, hanem az, hogy a színházban legyen publikum. Ez pedig Úgy látszik, akad az idén csak, amint a „Színházi újság“ szomorúan Írja, csak komolyabb műfajokra nem, Gretchen keserveire senki sem olyan kiváncsi, mint arra, hogy miképen akarnak a „Csodagyermek*-ben örökséghez jutni. A színházba járó közönségnek egyébként állandó panasza, hogy „czug“ van. Szerkesztőnk hajlandó ugyan ezt a „czugot“ is annak tulajdonítani, hogy 62 krajczár kilója a marhahúsnak, de mi valamennyien náthás és köhögő honpolgárok, akiknek idönkint, mikor hátul a színészek a fenékajtót kinyitják, majd leviszi a szél a fejünket, nagyon jól tudjuk, hogy ennek semmi köze a marhahúshoz. Azonban Ígéretét bírjuk a színházi ügyelőnek arra nézve, hogy nem engedi többet, hogy a színpadi ajtókat nyitva hagyják, nehogy az a kis publikum is elvaduljon a színháztól a czug miatt, amelyet a 62 krajczáros marhahús még meghagyott. Bizonyára a czug- nak (és ezt már semmi esetre sem a 62 krajcz tros marhahúsnak) lehet tulajdonítani, hogy a hölgyek egy része kalapban ül a nézőtéren. Igaz, hogy a szinlapon az van, hogy „a hölgyek kalap nélkül kéretnek megjelenni“, de hát a szinlapon az is ott szokott lenni szezon végén, hogy „kéretnek a t. bérlők, a hátralékos bérleti összegek kiegyenlítésére“ s amint ezt nem tartják be, hát a kalap tilalmát is megszegik. Pláne ha czug van. Mert meg vagyok győződve, hogy csakis a czug miatt tartják fenn hölgyeink a nézőtéren a kalapot s mindenkibe van annyi jóizlés, háta mögött ülő embertársáról feltételezni azt, hogy nem azért fizette meg az entréet, hogy kalapot nézzen az előadás alatt, hiszen akkor a masa- módhoz ment volna. — Tekintettel arra, “hogy most már nem lesz többé „czug“, reméljük, hogy kalapot se látunk többé a nézőtéren. — Mert Künzl Ernő már annyira kalapiszonyban szenved, hogy kinyitott napernyővel készül azok elé a hölgyek elé ülni, akik a nézőtérre kalappal jönnek. S amilyen „Newyork szépe“, még megteszi. A hétnek egyik eseménye a városerdőben folyt le, ahol a nagytekintetü m. kir. pénzügyigazgatóság, a mellé rendelt számvevőség és a tekintetes kir. adóhivatal tisztikara nagyszabású majálist rögtönzött, szem előtt tartván ama banketten elhangzott intelmet, hogy „Finánczok, tinánczok szeressétek egymást, mert ha ti nem szeretitek egyqást, az ördög se szeret benneteket.“ Nem is lehet senkinek panasza arra, hogy ne lenne meg a szeretet a finánczok közt, mert egyetlen egy brans se adja annyi jelét az összetartásnak és az együttérzésnek, mint épen ez a tisztikar. Most is szólt a muzsika és barátkoztak az emberek a susogó lombok alatt egymással úgy, hogy szörnyű módon haragudtunk a tiz órai vonatra, hogy el kellett indulni az erdőből, hiszen akkor kezdtünk volna csak mulatni istenigazában. Ezen a majálison, a virágos hangulaton, a Tóth vendéglős pompás paprikásán és Tóni bandájának hangulatos játékán kivül, még az a nevezetessége is megvolt, hogy reggeli */a8-tól este 10-ig voltunk együtt, szóval egy egész napig s olyan kitűnő összetartás van a finánczián, hogy nemhogy szóváltás, de még a legcsekélyebb nézeteltérés se volt senki kö zött és nem veszett el egy gyerek se, akit ke resgélni kellett volna, pedig ez is jellemző tulajdonsága a majálisoknak. Napközben különben volt fényképezés is s Laukóczy Jóska egy, 30 gyerekkel megrakott kocsit örökített meg ai masináján, este pedig Mész Lajos főbiztos olyan remek tűzijátékkal lepte meg a közönséget, hogy Stuver elszégyelhette magát mellette. Röpködtek a rakéták és forogtak a tüzcsillagok s Mész Lajos, akit „Calcium“ néven tisztel és szeret a polgári köri asztaltársaság, mintha nem is a fővigyázókat és a szemlészeket, hanem a felhőket és villámokat dirigálta volna „Jupiter tonans“ gyanánt forgolódott a tűz mellett. Könnyű neki, biztos a helyzite, mert ö a főbiztos. — Különben Jankó is ott volt.------------- —re. S z i n h á z. Pünköst szombatján kezdette meg Somogyi Károly nagyváradi színtársulata a gyulai „Erkel Ferencz“ színkörben hat heti saisonra tervezett előadásának sorozatát. A lefolyt színházi hét alkalmat adott közönségünknek arra, hogy a társulatot egyes uj tagjaiban, szintúgy ujjászervezet egészében is megismerhesse. És ez az első benyomás a közönség általános hangulata szerint csak kellemes és kedvező. A tavalyról ismert és kedvelt tagok művészi képességekben fejlődve és gazdagodva tértek vissza, az újak pedig nemcsak méltó kiegészítői a társaságnak de közülök nem egy a legjobb irányban indult oda, hogy rövid idő alatt meghódítsa közönségünket és kedvenczévé váljék. Somogyi igazgató az első hét műsorát változatosan és akként állította össze, hogy az előadott darabokban a társulat összes tagjait és annak képességét bemutathassa. Két dráma, egy bohózat, egy népszínmű, egy opera, és két operett került színre az esti előadásokon. Ez esték meggyőztek már arról, hogy ez évben és minden ágban nive- aun álló, összevágó és teljes illúziót keltő előadásokban lesz részünk. A társulat kiválósága és igyekezete kihívja és meg fogja nyerni a közönség támogatását és igy remélni lehet, hogy a kedvező érdeklődés, mely az első előadások látogatottságában nyeri bizonyítékát állandó lesz és minél több telt ház fog gyönyörködni kiváló müvésztársaságunk előadásaiban. A lefolyt hét előadásáról a következőkben számolunk be olvasóinknak. Tavasz. Bemutató előadásnak választotta Somogyi a „Tavasz“ czimü operette-ujdonságot s erre a czélra ez a darab igazán alkalmas volt, mert az egész operette személyzetet alkalmunk nyilt megismerni. Közülük Horváth, Békefi régi ismerőseink, akiket örömmel láttunk viszont, mindkettőn, különösen Horváthon észlelve, hogy művészetükből, hangjukból nem hogy veszítettek volna, hanem erősödlek, gyarapodtak, nőttek amióta nem láttuk őket. A darab eléggé tetszett, bár korántsem tett olyan ha- hatást, aminőt vártunk volna tőle, pedig nem az előadásnak, mely úgy a rendezés, mint a játék tekintetében mi kívánni valót sem hagyott fenn maga után, hane n csakis a darab szerkezetének, semmit- mondóságának lehet ezt tulajdonítani. Nincs benne semmi valami különösebb, megkapóbb, eredetibb ötlet, de van benne minden, ami a mostani Ízlésnek tetszik, táncz, ének, látványosság, meg egy kis pikantéria is. A muzsikája azonban kellemes, változatos s ezt a zenét nemcsak a magánszereplők, hanem a kar is teljes preczizitását érvényesítette. Gyönyörködtünk a Vlassák Vilma hangjában, ki ha hangban nem is éri utói egészen Kuzsinszkyt, megjelenése, külseje sokkal kellemesebb s pompásan iskolázott haugja nagy terjedelmű, tiszta, csengő és kifejező. A Feledi Boriskáé már igazi szubrette- hang, inkább csicsergés, mint ének, de kellemes, hajlékony, a játékáról meg éppen a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatunk, temperamentumos, otthonos, könnyed. A harmadik énekesnő B. Koppáu Margit szintén igen jó színésznő, kellemes hanggal s precziz énektudással rendelkezik. Örömmel láttuk viszont Szabó Irmát is, akit nemcsak megszépülve, hanem megerősödve hangban, játékban találtunk meg a színpadon. Agnelly is nagyon tetszett, különösen a 3 d<k felvonásban lejtett tánczával. ö is nagyot haladt. Szathmáry, a régi imposztor most is kitűnő karikatúrát csinált Náczi pinczér szerepéből. Eredeti volt Krasznay (Krampetics) is. A táncz- betétek, a karegyüttesek pompásan mentek. Közönség is volt bőven. Suhancz. Pünköst vasárnapján délután a „Goldstein Számi“ czimü életkép ment félig telt ház előtt, este pedig egy reprizben volt részünk. Konti Józefnek bájos zenójü, kedves operettjét a „8uhancz“-ot láttuk újra hosszú idők múltán és jól esett észlelnünk, bogy ez a magyar szerzőtől származó munka a haladó idők változó Ízlése daczára sem vesztett szépségeiből és érdekességéből. Az előadás szép és összevágó volt. A czimszerepben Feledi Boriska mutatta soub- rett képességeit, a melyek között kellemesen csengő sopránja, élénk de mindig diszkrét játéka csakhamar megnyerték számára a közönség kegyét. A csintalan de jó szivü és ügyes fiú szerepét mindvégig híven és megnyerő kövességgel játszotta meg. Vlassák Vilma (Eliz) szép hangjának érvényesítésével emelte jó játékainak hatását, mig T. Pogány Janka a nagymama szerepében erösbitette a sikert, a férfiak közül Békefi (Emil) énekével és mindinkább haladó játékával tűnt fel. Igen jó volt Horváth Moren tábornok alakjában Bérezi (Bírót) és Tihanyi (Durand) pedig kaczagtató mókáikkal tartották állandó derültségben a publikumot. A zenekarról a karról és az főleg a szép együttesekről csak elismeréssel szólhatunk. A darabot szépszámú közönség nézte végig. Sárga csikó. Egyike azon kevés színműnek, melyeket még ma is szívesen mégnéz a publikum, különösen jó előadásban. Az előadásban azonban egy kis von-
