Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-22 / 21. szám
4 BÉKÉS 1904. május 22. jótékonysági intézményeinek sokasága jelzik azt a munkásságot, melylyel ő alispánságának nehéz és felelősségteljes hivatali teendői mellett ezek létrehozatalában jórészt mint kezdeményező, vagy mint a hasznos törekvések leglelkesebb támogatója kifejtett. Méltán illeti őt meg ezért az az általános elismerés és tisztelet, melyei a vármegyének minden lakosa csatlakozik azok üdvözléséhez, kik őt szép életpályájának évforduló napján meleg bensőséggel ünnepelték. A közigazgatási bizottságnak hétfői ülésében az elnöklő főispán a következő szavakkal emlékezett meg a nap jelentőségéről: Midőn május havi ülésünket megnyitom, van szerencsém a közigazgatási bizottság mélyen tisztelt tagjainak emlékezetébe idézni, hogy éppen a mai napon tiz éve annak, hogy tisztelt tagtársunk dr. Fábry Sándor vármegyénk alispánjává választatott. Tiz év egy oly jelentékeny, annyira felelősséges állásában, amilyen az alispáni állás, valóban hosszú idő És minthogy a mi mélyen tisztelt alispánunk ezen hosszú tiz évi időszak alatt folyton a legfáradba- tatlanabb munkásságot fejtette ki vármegyénk közéletében és úgy a vármegye elismerése méltó színvonalon álló közigazgatásának vezetése terén, mint a vármegye közgazdasági és közmüvelődésügyi érdekeinek gondos fejlesztése körül kiváló érdemet szerzett: kedves kötelességemnek tekintem, hogy itt, a vármegye vezető közigazgatási testületében, amelynek kebelében mélyen tisztelt tagtársunk munkásságának jelentékeny része szinte szemeink előtt folyt le, a legteljesebb elismeréssel emlékezzem meg dr. Fábry Sándor munkás életének ezen eredményekben gazdag időszakáról. És minthogy mindannyian kollegiális együttműködésünk legközvetlenebb szemléletéből ismerjük tisztelt tagtársunk kitűnő érdemeit, van szerencsém inditványozni, hogy a közigazg. bizottság Fábry Sándor dr. alispánunknak a közigazgatás, a közgazdaság és a közművelődés terén tiz éves alispánsága során kifejtett kiváló tevékenységéért hálás elismerését és köszönetét fejezze ki, ezen elismerését és köszönetét jegyzőkönyvbe iktassa s azt az érdemes férfiúval írásban is közölje. Az elnök szavait követő éljenzés után Haviár Dániel bizottsági tag jelentette ki a maga és tagtársai hozzájárulását az elnöki indítványhoz. Örömmel jelenti ki — úgymond — hogy teljesen átérzi és méltányolja dr. Fábry Sándor tiz éves alispáni működésének sok és nagyszabású érdemes munkáját, mit úgy e vármegye, valamint az ország közigazőrzésében és művelésében s az élő, áldozó szeretet és hűség magyar nemzetünk és hazánk iránt, mindkettőt ismét nagygyá és boldoggá teszi. Adja a nemzetek, a magyarok gondviselő Istene és Nagyasszonya. Ti pedig, fiacskáim, ébredjetek, eszméljetek, kötelességeitek teljesítésében fáradhatatlanok, a szeretetben kifogyhatatlanok legyetek A költőkirály fejéről lehullott az élet koronája : helyezzük helyébe a kegyeletes emlékezés koronáját. A „Magyar Remekírók“ uj sorozata. Alig két esztendeje, hogy a Franklin-Társulat megindította a Magyar Remekírók nagyszabású gyűjteményét s ime a napokban már az ötödik sorozat jelent meg, a megjelent 20 kötet után újabb öt kötet vonult be a magyar családok hajlékába, hirdetve a magyar irodalom halhatatlanságát s dicsőséget szerezve egyrészt a magyar könyvkiadó vállalkozásnak, amely ily óriási terv megvalósítását sikerrel vállalta, másrészt a magyar nemzeti műveltség önérzetének erejét bizonyítva, amely szeretettel és lelkesedéssel támogatta a kiadót úttörő, korszakos vállalkozásában. Az uj sorozatnak talán legértékesebb kötete az, amely Pázmány Péter válogatott munkáit illeszti be a Magyar Remekírók közé. A müveit nemzetek jogosult büszkeséggel tekintenek azokra a régi Íróikra, akiknek munkái a nyelv fejlettsége, az irás ereje és a tartalom jelentősége által azzal a kiváltságos tulajdonsággal ékeskednek, hogy a századok lefolyása után is élvezetet és tanulságot nyújtó gatásának, közművelődésének és közigazgatásának emelése és fejlesztése érdekében oly gazdag eredménnyel fejtett ki és kívánja, hogy ezt a kiválóan ■ érdemes munkásságot úgy mostani, mint esetleg 1 más díszes állásában is, sokáig teljes erővel folytathassa. A bizottsági tagok meleg óvácziója közben állott fel szólásra az ünnepelt alispán és megindult hangon a következő szép beszéddel köszönte meg az üdvözlést: Mély megilletődéssel fogadom a közigazgatási bizottság jóakaratu figyelmét. Annál inkább kedvesen lep meg az, mert váratlanul ér. Sokkal jobban elfoglal hivatásom s az azzal együtt járó tevékenység, sem hogy közszolgálatom időbeli vonatkozásaival foglalkoztam volna, annál inkább is, mert szükebb határok közt lévőnek tartom alispánságom decennialis tartamát, mintsem arra súlyt helyeztem volna. Hogy a mélyen tisztelt közigazgatási bizottságnak mégis nem kerülte el e momentum kitüntető kegyes figyelmét, az e bizottság ösmert fennkölt gondolkodásának és jóakaratu figyelmességének tanu- jele s bizonynyal ama kedves intimitásból is ered, mely a sok évi összhangzatos együttműködés természetszerű folyománya. Hálás szívvel köszönöm meg a figyelmet és jóakaratu méltatást, melyet irántam a vármegye egyik representatora, ezen illustris testület kitűnő elnöke és egyik előkelő tagja által kifejezésre juttatott s hálám természetszerűleg nyilvánul meg ez alkalommal a törvényhatóság iránt is, mely azon vágyamnak, hogy közügyéit szolgáljam, annak idején teret nyitott s a szolgálatban ambicziómat tágabb és tágabb hatáskör nyújtásával honorálta és emelte. Hogy betöltöttem-e vállalt hivatásomat az adminisztrátió terén, mely tulajdonképpeni feladatomat képezi s esetleg szolgáltam-e a mellett amint azt főispán úr ő méltósága jelezni kegyeskedett — a köz- igazgatás elvontabb czélzatát, mely abban nyilvánul, hogy intézmények elősegítése által is szolgáljuk az emberiség jóvoltának, a közigazgatás ezen eszményi feladatának előbbrevitelét, a nagyközönség elbírálása alá tartozik. Azt azonban a magam részéről örömmel jelentem ki e pillanatban is, hogy nekem sok örömet szerzett vármegyém szolgálata; mert hivatásomat felette szeretem s maga a kedvelt hatáskör betöltése is öröm; mert tapasztaltam a közönség jóakaratu támogatását; és mindenek felett, mert e 10 év alatt is, mig én is közremunkáltam ügyeit előbbre vinni, szeretett szülővármegyémnek nem hanyatlását, hanem fejlődését, minden téren való örvendetes előbbreha- ladását láttam. A midőn ez alkalommal is tapasztalom önkormányzatunk ezen előkelő testületé részéről a kedves figyelmet és jóakaratot, az csak emeli munkakedvemet, és megyémhez való törhetlen hűségemet és ragaszkodásomat, hisz ha valami emelheti az önbizalmat s ebből fakadólag a közszolgálatra a munkakedvet, az a közönség jóakarata és méltánylása s a léleknek ebből eredő erősbödése. Hálával fogadom az egyéni vonatkozáson kívül e hatásáért is kitűnő figyelmüket s szivem mélyéből köszönöm azt. A szép beszédet a bizottság zajosan megéljenezte és miután a főispán kihirdette indítványának elfogadását, a tagok mindegyike melegen üdvözölte az ünnepeltet. Délután három órára a vármegye tisztikara a megyeház nagytermében gyülekezett össze, ahol a központiak teljes számmal, a vidékiek is csaknem mindnyájan megjelentek. — A megjelenésre felkért alispánt zajos éljen fogadta, majd előlépett dr. Daimel Sándor főjegyző és a tisztikar nevében őszinte melegségü, tartalmas szép beszéddel üdvözölte a tisztikar szeretett vezérét, melyben utalt a kedves alkalomra, amely a tisztikart alispánja előtt való megjelenésre késztette, megemlékezett az alispán húsz éves közpályájának követésre méltó erényeiről és arról a benső viszonyról, melynek a tisztviselőtársak között való fennállása a vezér szeretetre- méltóságának első sorban érdeme. Majd őszinte jó- kivánatok tolmácsolása mellett felkérte az alispánt a tisztikar emléktárgyának elfogadására, mely a tisztviselők csoportos képmását ábrázolja. A szép üdvözletre az alispán mélyen megin- dultan válaszolt. Soha sem volt barátja — úgy mond — a jubiláns ünnepléseknek, mert magát ünnepeltetni nem kívánja és mert azok csak hosszú munka után a hanyatlás korában érhetik jogosan az embert, a mely korban magát érezni nem kivánja. De ezen animozitása daczára végtelenül kedvesen lepte meg őt tiszttársai figyelme és végtelenül örvend annak, mert a tisztikar érzelmei és ízlése megtalálták azt a formát, a melyben nem ünneplés, de bizalmas családias és baráti üdvözlésként fogadhatja a megemlékezést és éppen azért kétszeresen jól esik neki a köszöntés melegsége. Visszapillantást vetve eddigi pályájára, annak küzdelmeire, kifejti, hogy úgy mint eddig ezután is tisztviselőtársainak vonzalma és sze- retete fogja őt támogatni és buzdítani a reá váró munka nehézségeivel szemben és e feledhetetlen dvasmány gyanánt szolgálni képesek, minélfogva tem az irodalom történeti ereklyéik közé sorolandók, lanem a jövendő nemzedékek javára is kamatozó zellemi kincsek értékét foglalják magukban. A XVI. században, a müveit nyugati nemze- ek nyelvével egyidőben, a magyar nyelv is magas •odaírni színvonalra emelkedett. A költészet mezején lalassa Bálint olyan müveket alkotott, amelyek a :övetkező két században közkézen forogtak és sok :iadást értek A magyar prózát pedig, mely a fele- :ezeti tusák kohójában tisztult meg és erősödött, . XVII. század első éveitől kezdve, majdnem négy vtizedre terjedő irodalmi pályán utol nem ért ökéllyel kezelte Pázmány Péter. Rengeteg irodalmi munkásságot fejtett ki a aagyar prózának ez az első nagy mestere, de nunkái drága kiadásokban el voltak temetve s a dagyar Remekírók most megjelenő uj kötetének ütött a dicsőség, hogy a Pázmány munkáinak tincses bányájából kiássa a legértékesebbet és művelődésünknek újra hatékony tényezőjévé tegye. A eghivatottabb tudós Írónk, Fraknói Vilmos, rendezte ajtó alá Pázmány munkáiból ezt a 22 ives vaskos :ötetet mai helyesírással. Két ives gyönyörű be- ezetéssel kezdődik a kötet, amely Pázmány élesnek, politikai, egyházi és irói pályájának jellemzése :özben klasszikus korképét is megfesti az akkor1 nagyar társadalmi és közviszonyoknak is. A be- ezetés Pázmány magyar munkáinak teljes bibli- 'grafiájával végződik. A kötet tartalma két részre oszlik. Az első ész a hitvitázó munkák tömegéből válogat, a második rész a prédikátort és a politikust mutatja be. Amulva olvassuk azt a csodaszép magyar nyelvet, amelyen Pázmány Péter háromszáz évvel ezelőtt ;rt s gyönyörködve tanulunk tőle. -De talán legmeglepőbb az a nagyszabású politikai egyéniség, amely Pázmány Péternek, I. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez irt 49 leveléből bontakozik ki előttünk. A harmincz éves háború eseményei arra késztették Erdély fejedelmeit is, hogy fegyvert ragadjanak s a katholikus Pázmány teljesen tisztában volt azzal, mily szüksége van Magyarország önállóságának a protestáns Erdély függetlenségére. Azt a mélységet, amely közte és erdélyi fejedelmek közt vallási téren volt, áthidalta a haza- és fajszeretet lángoló érzése, amely Pázmány lelkét hevitette és Pázmány vállalkozott az udvar és a fejedelmek között a közbenjáró szerepére. Egy darab magyar történet az a 49 levél, amelyet Pázmány Rákóczihoz irt. Igen értékes kötete az uj sorozatnak a Bajza kötet is : Bajza József válogatott munkái. Bajzának három évtizedre terjedő irodalmi munkássága (1822 — 1851.) újkori történetünk legnevezetesebb időszakára, politikai, társadalmi és irodalmi újjászületésünk korára esik, melynek előkészítésében, bomlasztó és átalakító küzdelmeiben neki is tevékeny része volt. Badics Ferencz bevezető essayje gyönyörűen jellemzi azt a kort, amelyben az ui Magyarország egyik legérdemesebb bajnokának harczos egyénisége a vezetők sorában leélte áldásos életét. A kötet első felét Bajza költeményei foglalják le, öt csoportra osztva : Ifjúkor, Szerelem, Haza, élet, Emlékezés,
