Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-01 / 18. szám
XXXVI. évfolyam. 18-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ................... 10 K — f Fé l évre ......................... 5 K — f Év negyedre ................... 2 K 50 f Eg yes szám ára 20 fillér. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, 1904. május 1. BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. 71 Főszerkesztő: Dr. BODOKV ZOLTÁN. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Felelős szerkesztő: K « II \ DÁVID. Május 1-én. A virágfakasztó tavasz napját már régen ünneppé avatta a népszokás. Mindenkor a derült jókedv és öröm napja volt május elseje. A falunak tavaszi pompában virágzó fái között tükörtisztára takarított házak kapuin kora hajnalban virágokkal és szalagokkal felékesitett májusfa köszöntötte a ház hajadon leányát, melylyel délczeg legények kedveskedtek neki, a felkelő nap mindenütt vidám arczokat talált és a természet ébredésének egész napját az ifjúság ártatlan kedélyes mulatságai töltötték be. Egy idő óta a többi népszokással együtt ez a kedves ünnepi szokás is feledésbe megy. Május elseje már nem az ifjak, a szerelmesek ünnepe, de a munkásoké és nem a gondtalan jókedv veri fel a tavaszi nap csendjét, de a panasz, zúgolódás és sokszor lázadásba átcsapó féktelen szenvedély zaja. A munkások, tehát a nép ünnepli meg ma is május elsejét, de nem az a gondtalan nép, mely ifjú kedvtelésével gyöngéd érzelemtől és örömtől áthatottá tette az ünneplést, hanem az élet nehézségeivel küzdő nép, az elégedetlen és türelmetlen elemek vezetésé- vei. így ezután májusfa helyett vörös zászlók köszöntik a májusi hajnalt, az iíjuság kacza- gásától viszhangzó mezőn lefolyt játékok helyett népgyülésekre seregük össze a nép és már többször a lelketlen izgatok által felkorbácsolt szenvedély a május virágai helyett vérrózsákkal feste borzalmassá e napot. Ez az, ami sajnálatossá teszi előttünk a májusi ünnepi szokások megváltozását, ami miatt sok helyen aggodalommal ébred ma a nép. Az idők változásával változnak meg az emberek is. A mi korunk a társadalmi átalakulás kora, telve uj eszmékkel, amelyek, mint minden újítás, forrongásba hozzák a kedélyeket. A szoczialisztikus tanok, az egyéni érvényesülésre való törekvés mindinkább tért hódit és áthatja a nép nagy tömegeit. Mindez természetes is, kívánatos is a társadalom, az emberiség fejlődésének szempontjából. Ámde káros és veszélyes, ha e haladásban nem érvényesülnek a fejlődés természeti törvényei, ha a haladás nem a létező javításával, de annak lerontásával megy keresztül, — ha jelszavakat dobunk a nagy tömegek közé, amelyeket az meg nem ért, — ha visszaélünk a nép tudatlanságával és hiszékenységével, elégedetlenségre, túlzó követelésekre izgatjuk és fel költjük benne a mindig káros szenvedélyeket. Ebben rejlik vesszedelme azok működésének, akik ma nálunk az úgynevezett szo- cziális tanok hirdetői; akik hívatlanul a nép vezetőivé tolják fel magukat és a konkoly- hintéssel, izgatással támasztott zavarosban akarnak hasznot halászni önző czéljaiknak. Ez az izgatás pedig ma már annyira fajult, hogy komoly veszélyeket rejt magában és az állami rend megingatására vezethet. Ha végig tekintünk a legutóbbi idők eseményein, ha látjuk azokat a sajnálatos eredményeket, amelyeket ezek az izgatások több helyen oly vidékeken okoztak, amelynek népe sem értelmi, sem erkölcsi fejlettségénél fogva nem képes a haladó kor uj eszméinek megértésére és éppen azért felkeltett szenvedélyében rombolásra és gyilkolásra ragadtatja magát, — kétszeres aggodalommal kell tekintenünk a mai május elseje elé, mert nem tudjuk, hol és milyen arányban tör ki az izgalom tüze, hogy bajjal és pusztítással tegye szomorú emlékűvé a tavasz szép ünnepét. A közel szomszédban is legutóbb előfordult zavargások által életre keltett ezen általánosságban helyén való aggodalmunk mellett megnyugvással tölt el annak tudata, hogy Bókésvármegye népe a maga fejlett in- telügencziájával túl van a kiskorúságnak azon a fokán, amely bárminemű mozgalmában a törvényes rend áthágására vezetheti. Az el- vakulástól és meggondolatlanságtól megóvják őt a magyar faj ismert erényei : józan belátása, melynéífogva tudja, hogy igazát csak helyes utón keresheti, bölcs önmérséklete, mely emberi méltóságának megóvását és embertársai megbecsülését eredményezi, higgadtsága, amivel nem ül fel a netalán zavart okozó egyes izgatóknak, hanem önmaga fékezi meg azokat és teszi lehetetlenné érvényesülésüket, — magas értelmi nívója, mely az élet ezernyi bajával való mindnyájunknak kijutó küzdelemben épp úgy elismeri és méltányolja embertársainak jogát, mint amily szorgalommal munkálja a saját érdekeinek előmozdítását. A mi népünk tudja, hogy7 az igazi nemes értelemben vett szoczializmus is, mely az egyéni jogok érvényesüléséért küzd, nem egyesekért száll sikra, de mindenkiért és nem szolgálhat senkit oly7 módon, hogy bárki mást megrontson, hogy jogokra nem méltó és nem is szocziálista az, ki a maga valódi vagy vélt igazát úgy akarja kivívni, hogy rendzavarással, vagy törvénytelenséggel embertársai vagyonát, vagy életét veszélylyel fenyegeti és éppen azért hisszük, hogy a mi népünk ünnepe szép és méltó lesz az ünneplőkhöz. Ebben a tudatban és reményben köszöntjük mi is május reggelét, mint a munka és munkásnép ünnepét. Legyen az hasznot és örömet hozó a magyar népre. Hasznát hozza meg az a tanácskozás, amelyben a maga érTAR Ma tiz éve . . . Ma tiz éve, hogy ott álltunk kezet fogva Az ódon falusi templom oltáránál, Mely fölött az Isten anya édes, szelid, Meleg fényt sugárzó; glóriás képe áll. A templom ablakán májusi napsugár Iíábitó gyöngyvirág illata áradt be; Násziudulónk volt egy szerelmes csalogány Trillázó, csattogó, édes, bús éneke. Tiz éve, hogy a jó öreg páter után Elmondtuk, hogy holtomiglan, holtáiglan, Te bátor, férfias, messzecsengő hangon Én könnyek között rebegve, megindultam Tiz éve, hogy ránk virradt a boldogságnak Arany napfényes, virágból szőtt hajnala, Hogy a jó Isten ifjúságunknak álmát, Lelkünk titkos vágyát, valóra váltotta. E tiz év elsuhant, elszállt mint egy álom, De szíveinkben fájó nyomot nem hagyott. E hosszú időnek minden buján, baján, Lelkünk örök szerelme által ragyogott. Jer! kulcsoljuk imára ma a két kezünk, Annak a jó Istennek úgy köszönjük meg, Hogy szegénységünk daczára, ily nagy kincsesei, Ilyen nagy gazdagsággal áldott meg minket. Kalamlra Béláné. Az élhetetlen.*) Szentes Gitta egy novemberi reggelen bele n ízett a tükörbe és melankolikusan sóhajtott. Nem volt meg az a jó szokása, ami a legtöbb novella hősének, hogy önmagával diskuráljon és ilyenképpen tájékoztassa az olvasót érzelmei felől. Tekintve azonban, hogy Gittának az utolsó időben már az a jogászgeneráczió kurizált, akiket néha napján, — felsőbb leánykoráb in,— az elemista öcscsév-d együtt zavargatott ki a szalonból, nem nehéz kitalálni, hogy mit jelentett a sóhajtása. Legalább mi, akiknek szintén van jogász öcsénk s akik szintén tánczoltunk egynémely Ehrentourokat nagyon fiatal gavallérokkal és ezen közben eszünkbe jutott, hogy tiz- ú/enkét évvel ezelőtt ezt, vagy amazt a dzsent•) Mutatvány Nil „Zsúrvilág Provinezián“ czimü most megjelent müvéből. Imént sans géné leszamaraztuk, — ugy7fV uh valamennyien kitaláljuk? . . . Gitta a huszonhetedik születésnapját üdvözölte. Ó, mert az volt a huszonhetedik ! Vissza- vonbatlanul és megmásithatatlanul a huszonhetedik . . . Nem lehetett elcsípni, nem lehetett „retusirozni“ belőle; ott volt az élő tanúbizonyság, a jogász öcscse. Nem is egyszerű kis gólya, hanem valóságos abszolvált jogász. Ah, rettenetes hazugság az, hogy mai nap nincsen öcscsük a jólnevelt leányoknak ! Próbálná meg csak Gitta a bátyjának, vagy akár ikertestvérének vallani Pál urat ... egész Dornbszög városa visszhangzanék a kaczagástól . . . Mert a vidéken számon- tartják a matrikulát s a tiszteletes és tisztelendő káplán urak tiszteletreméltó specziális mulatságuk statisztikát vezetni a lányok életkoráról. A Gittáéval igen alaposan tisztában volt mindenki. Tudták, hogy menthetetlenül huszonhét éves. Csinos volt és szellemes, sőt nagynénjei kiváló jó gazdasszonynak dicsérték ; a ruháit tényleg sajátkezű leg varrta, sőt a négy húgának is, szélűben tudták a városban. Ennyivel már nem egy leány tudott férjhez menni, akinek nem volt hősöktől mint hathatós ZerT' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 25 16—35 nLapianlr mai száma 12 oldal.
