Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-24 / 17. szám

2

1904. április 24.

hatóság előtt igazolni tudja — vállalhat el villamos vezetékek szerelését magánosok lakásain. Van azonban egy kellemetlen ügye is a társaságnak; nevezetesen az üzem telepen lévő 35 m. magas tégla kémény helyett engedélyezett 20 m. magas, de tényleg csak 15 m. magasnak épített bádog kémény élet tartama ez év január hó 1-én lejárt és a fennálló egyezség értelmében a villamos r. t.

1904. évi január hó 1 -tol kezdődőleg havonként 200 korona birságot tartozik fizetni, mig nem látunk füstöt egy 35 m. magas tégla kéményen keresztül jönni a villamos telepen. A villamos r. t. mélyen tisztelt képviselői nem restéinek egy oly ajánlattal elő- állani, mely szerint a vállalat nagylelkűen lemond ama jogáról (mintha arról még le is kellene mondani ?) miszerint ő szerelhessen egyedül házi berendezéseket, ha a kémény kérdését a város nem bolygatja.

Számitunk ezúttal a városi tanács lelkiismeretességére, hogy ezen kérdésben a hallgatás terére nem fog lépni. Elég méltányosan bánt a r. t.-gal már eddig is és ennek ellenében a legkisebb előzékenységre sem talált, sőt mikor a bizottsági ülésen Künzl Ernő városi szakértő bebizonyította, hogy a meglevő 6 ivlámpa helyett 8-at lehetne felállítani, a nélkül, hegy a r. t.-nak csak egyetlen fillérjébe kerülne, mert azt az energiát, mely elegendő volna a két lámpa világítására, a jelenben meleggé alakítják át és fütik vele nyáron az utczákat — a vállalat fó'emberei kijelentették, hogy ezt megtenni nem hajlandók, vagyis a legcsekélyebb szi- vesség tételtől irtóznak, de méltányosság szempontjából állandóan elnézést követelnek.

Itt volna az ideje, hogy a városi tanács is energikusabban lépjen fel, mert vagy legyen tisztességes világítás, vagy pedig törvényes utón kell őket és pedig most már elnézés és kímélet nélkül a szerződésszerű kötelezettségek teljesítésére szorítani.

A közigazgatási bizottság ülése.

— Április 19. —

Dr. Lukács G-yőrgy főispán elnöklete alatt kedden tartotta a vármegye közigazgatási bizottsága április havi rendes ülését. Jelen voltak: dr. Fabry Sándor alispán, dr Deimel Sándor főjegyző, Jancso- vics Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy Géza főügyész,

BÉKÉS

dr. Zöldy János t. főorvos, Csák György pénzügyigazgató, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos államépitészeti hivatal-főnök, Tóth Ferencz kir. alügyész, dr. Hajnal Albert, dr. Márki János, dr. László Elek, Rosenthal Ignácz, Beliczey Géza bizottsági tagok.

A bizottsági tárgyalás a vármegye alispánjának rendszerinti havi jelentésével kezdődött. A jelentést az alábbiakban egész terjedelmében közöljük :

1904. év márczius haváról szóló rendes havi jelentésemet a következőkben terjesztem elő:

I. A személybiztonság a múlt hóban kielégítő volt, s leginkább egyes verekedések által volt megzavarva.

E verekedések, mik a népmulatságokat, nagyobb összejöveteleket rendszerint kisérik, az általuk okozott sérüléseket tekintve, a könnyű testisértés határán innen mozogtak.

Súlyosabb elbírálás alá esik egy, a kétegyházi határban elkövetett erőszakos nemiközösülés kísérlete; továbbá Fábián Zsófia békési cselédleány tette, aki házasságon kívül teherbe ejtetvén, élve született magzatát árnyékszékbe dobta, miáltal annak halálát okozta. Ugyancsak súlyos beszámítás alá eső büD- tény és pedig mérgezés áldozata lett Tímár József endrődi községi esküdtnek csaknem egész családja A folyamatban levő vizsgálat kiderítette, hogy a mérgezést, melynek következtében két felnőtt családtag meghalt, valószínűség szerint egy, a családhoz bejáró asszony az által okozta, hogy a család számára hozott vízbe mérget kevert.

II. A vagyonbiztonságot veszélyeztető bűncselekmények kivétel nélkül a lopás kategóriájába tartoznak. összesen 39 lopási cselekményből 1 betöréses lopás volt, egy esetben az eltulajdonított tárgy értéke 800 koronára rúgott; a többi lopás jelentéktelen mérvű és tárgyát nagyobbára baromfi- és ter- ménynemü képezte.

III. Baleset 5 Ízben történt. Mezőberényben egy ménló Kelemen István mezőnerényi lakost agyon- rugta. Kovács Istvánná 60 éves asszony, a szarvasorosházi ut mentén, egy árokban holtan találtatott. Orosházán Gerecz Imre 7 éves gyermek utczán tova haladó kocsi alá került és lábát törte; ugyanott Kocsondi Jánost a vonat elütvén, balkezét szétzúzta.

IV. A vármegye területén márczius hó folyamán 11 halálos kimenetelű öngyilkosság követtetett el, ezek közül kettő elmezavarban.

V. Tűzrendészen viszonyaink a múlt hóban is kielégítők voltak. — Összesen csak 11 tüzeset volt és ezekből is csak 5 esetben gyuladt ki és égett le emberek lakául szolgáló helyiség, mig más esetben csupán magánosán álló szalma- vagy kórókazal, vagy istálló lett a lángok martalékává. Sem emberi, sem állati életben kár nem történvén, a kár inkább pénzbeli, mely biztosításból valószínűleg megtérül.

VI. A földmivelés, ipar és kereskedelem terén a viszonyok változatlanok. A mezei munka még oly mérvben nem kezdődvén meg, hogy a mellett a munkásoknak jelentékeny része foglalkozást nyerhetne, a készletükből a télen át kifogyott munkásaink a vármegye több részében nyomorban vannak. Gyula, Gyulavári, Öcsöd, Békésről és Gádorosról érkeztek be ez iránt panaszok. Ez utóbbi helyről különösen vigasztalan helyzetet jelez az elöljáróság és a főszolgabíró, kérve valamelyes megyei munkának a község határában való folyamatba tételét, különben a lakosság Ínsége türhetlenné válik. A napokban beérkezett eme kérelem folytán felhívtam az államépitészeti hivatalt az iránt való sürgős javaslattételre, hogy hol és mily közúti munka volna a gádorosi határban megindítható a törvényhatóság utólagos jóváhagyása reményében s a bővebben beszerzendő informácziók s a javaslat értelmében szándékozom eljárni.

A szoczialisztikus mozgalmak újabban ipari téren hódítanak; Gyulán, Békéscsabán és Orosházán egyik strike a másikat éri. Megállapítható, hogy a strike-ok nem annyira a munkások kezdeményezéséből, mint inkább a szoczialista pártszervezetek vezetőinek izgatásai következtében keletkeznek és hogy — bár a munkások a munka szünetelése révén tetemes munkabértől elesnek, — végeredményében a munkaidő csökkentése, részben humánusabb beosztása és a munkabér mérsékelt emelése révén helyzetüknek jogosan igényelhető javítását érik el.

A helyzetben főleg az a rohamosság és sokszor indokolatlan együttesség az aggasztó, amelylyel a strike az ultima ratio fegyvere — nálunk mondhatni az egész megye területén egyszerre a normális bérmozgalom szinte rendszeres eszközévé vált.

A »magyarországi épitőmunkások szakszervezete«, melynek székhelye Budapest, az összes vidéki szakegyleteket működési körébe vonja. Ez a szövetkezés és szervezkedés kétségtelenül örvendetes volna, ha az illető iparágnak és művelőinek szakszerűségét előmozdítaná. — Sajnos azonban, e szakegyletekben szakdolgokról szó aligha esik és a »szak« elnevezés csak takarója az egyesület szocziális politika jellegének és a munkások izgatásában nyilvánuló tevékenységének.

Mind gyakrabban kapok értesülést, hogy a strike-okat a szakegyletek vezetői rendezik ; miután pedig a szakegyletek hova-tovább valamennyien országos szervezetet nyernek, méltán támad az aggodalom, hogy az országos szervezkedés súlya alatt a munkások és munkaadók között kívánatos coordinált együttműködés, illetve egyensúly országszerte megbillen és hogy a baj többé nem egyes vállalkozót sújt hanem a nemzet egész gazdasági életét, mert lehetetlenné teszi az állandó nemzeti munkát s válságot idézhet elő komoly pillanatokban, mikor a munka teljesítése elodázhatatlan.

A bérharcznak ily mesterséges szítását és rendezését meg nem engedhetőnek s úgy a munkásokra, munkaadókra, mint a nagy közönségre nézve károsnak tartván, felterjesztést intéztem a m. kir. bel- és kereskedelemügyi miniszter urakhoz, feltárva a helyzetet és kérve szükségszerüleg országos jellegű orvosló intézkedések elrendelését.

VII. A főszolgabirák járásaik községeit a hó

mellett, miket az erényről, az erényes törvények államalkotó, nemzetfentartó erejéről mondtam.

Jól van édes fiaim! Hát szólaljanak meg a tekintélyek és beszéljenek a történelmi események.

Hála Istennek! nekünk van hitünk : halljuk tehát először is a hit tanúságát.

A választott nép, a gondviselés föltétlenül érvényesülő intézkedése szerint, először a szenvedés és elnyomatás iskolájába járt Egyptomban. Ez iskolában tanulják egyesek és nemzetek az igaz bölcsesség kezdetét: az Ur félelmét. Azután a megpróbáltatások koptató, fárasztó, edző iskolájába járt a pusztában. Ez az iskola neveli egyesekben és nemzetekben a nagy tettek szülőjét: a türelmet, mely nem csügged. Ez előkészítő iskolák után nemzetté alkotta az Ur a választott népét és törvényeket adott neki. Megszabta, az erény rámájára szabta politikai, társadalmi és magán életöket. Boldogságukat és fennmaradásukat is biztosította ez alapon. »Tartsátok meg parancsaimat és én elküldöm angyalomat, hogy bevezessen a neked ígért tartományba Ha liivek lesztek törvényeimhez, megfutamítom valamennyi ellenségteket s bevezetlek a mézzel-tejjel folyó tartományba. Ha nekem szolgáltok, megáldom földeiteket és folyóitokat. Esőt adok annak idején ; a föld megadja termését és a fa gyümölcsét. Az aratás ideje eltart a szüretig, a szüret a vetés idejéig. Fölállítom hajlékom házaitok közepette, hogy fölöttetek őrködjem.« Mózes II. könyvének 23-ik és III. könyvének 26-ik fejezetéből való ez idézet.

A hit tanitásával és ígéreteivel egy csapáson jár az ész meggyőződése és útmutatása.

Hosszasan idézhetném Pláto Apológiájából a Respublica YII-ik, a Törvények III-ik könyvéből, hogy az erény jólétet okoz : köz- és magánjavak szülője, hogy az az állam boldog, melynek hatóságai az igaz Istent és az igazi jót ismerik és elismerik,

törvények mérővesszejéhez szabni. Így lesz a törvény erény s az erény törvény: cselekedetre váltandó és váltott igazság és jóság. Az ilyen erényes törvény meghódítja az alattvalók lelkét és leköti azok akaratát: meggyőződéssel és szívvel követik azt.

Ellenben az oly törvények, melyek nem nyugszanak erényen, mert nem az igazság és jóság megtestesülései : erőtlenek, csak a testet érinthetik, csak a külső embert kötik.

Abban rejlik és csak akkor van a törvényeknek áldásos ereje, ha azokat a nép józan és önzetlen lelke megszereti: odaadó akarattal csak igy teljesiti.

Egyesek és nemzetek mindig elég erősek a bilincsek széttörésére. Külső kényszer, ha mindjárt törvényes kényszer is, nem ! — csak az erény biztosítja a törvények uralmát, mert nemcsak a cselekedetekre, hanem a gondolatokra és vágyakra is kiterjeszti azokat s igy biztosítja megtartásukat.

Erények és erényes törvények teszik nagyokká a nemzeteket; mert a vétkeket kiirtják s az erkölcsöket megtisztítják.

Kincs áldás, mit erények és erényes törvények egyénre és népekre nem szülnének.

A mértékletesség kifejleszti és nagyra emeli az egyén és összes testi erejét; az erkölcsök tisztasága megőrzi azt.

Az igazságosság alapja és gyarapítója az egyén és összes anyagi erejének, — és útját vágja a birvágy erőszakos támadásainak.

Az eszélyesség őre a közjólétnek és az éber lelki erősséggel kezet fogva a közbiztonságnak. E két erény együttesen gondoskodik az általános megelégedés biztosításáról és a fenyegető veszélyek elhárításáról.

Talán észrevettétek, édes tanítványaim, mily áldásosán érvényesül az elemi katekizmus tanítása a

sarkalatos erényekről nemcsak a szívben és a templomban, hanem a közélet terén is a közös jólét eszközlésében és biztosításában.

Ke féltsétek fiaim, — ne féltse senki sem a nemzetet, melynek fiai erényesek, kik hivatalos, iparos, vagy földműves munkájuk mellett időt szakítanak vallásos kötelességeik teljesítésére, a vasár- és ünnepnapok megszentelésére. Kém akadályozzák, hanem lázas tevékenységre sarkalják az erények az egyént és nemzetet. Akadály nem gátolja, baleset nem tántorítja, balsors nem töri meg az erényest: hite bátorságot önt beléje, reménye erőt, — szeretete pedig hősi önfeláldozássá fokozza a mindennapi erőt.

Hát a hazaszeretet! Először is nem szeretem azt a lármás, hivalkodó hazafiságot, mely szüntelen kirakatban van, szónokol, hivalkodik, Kern szónokolni, de cselekedni kell a hazáért, Aki lépten-nyo- mon hazaszeretetét ajkán hordja: vagy árulja s értékesíteni akarja — vagy annak hiányát hangos szavaival takargatja.

Kincs igazi hazaszeretet erény nélkül. Az erény pedig mindig szerény, szinte szemérmes. De azután honfentartó erő ám az erényes hazaszeretet! Alapja nem a szél-szó, hanem a lelkiismeret. A lelkiismereten nyugvó hazaszeretet a hazával, mint szülővel szemben, úgy szólván csak kötelességet ismer. A lelkiismeretes hazaszeretet a hazának áldását megköszöni, de erőszakkal nem követeli, nem él azzal vissza, nem fecsérli önző czéljaira.

Csak az erénynek van igazi nemzet nevelő ereje, mert egyedül az képes fékezni a szenvedélyeket. Egyedül az erény képes ifjú népek és egyének barbár, vad ösztöneit elnyomni; — sőt szelíd befolyásával, malasztjával a művelődés friss erőivé varázsolni. Végre csak az erény képes meglett nemzeteket ép testi és lelki erőben megtartani.

De talán tekintélyeket szeretnétek hallani azok