Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-20 / 12. szám
XXXVI. évfolyam. Crynla, 1004. márczins 30. 12-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 10 K — „ Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 f Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetési dij előre fizetendő. Vyilttér sora 20 fillér. f f Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Főszerkesztő: Dr. ltodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kólin Dávid. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templomtér, Doltay János könyvker eskedése, hov a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Márczius tizenötödike után. Struczpolitikát követnénk, ha a gyulai Márczius tizenötödiki délutáni »népgyülés«-en történtek fölött szótalanul elsiklanánk és elmulasztanánk belőlük a kellő tanúságot levonni. Minden félreértést, vagy szándékos elma- gyarázást azonban elkerülendő, jóeleve kinyilatkoztatjuk, hogy akkor, amidőn a történteket e helyen is szóvá tesszük : a politikát és főleg a pártpolitikát, amely nemcsak kötelességből, hanem saját hajlamunk és legjobb meggyőződésünk szerint is távol áll lapunktól, teljesen érintetlenül akarjuk hagyni. Annyival is inkább beválthatjuk és bizonyíthatjuk ebbéli szándékunkat, mert Március tizenötödikét a közfelfogás, amiben minden jó érzésű hazafi osztozik, soha sem tekintette párt — hanem minden politikai párttekinteten felülálló nemzeti, hogy úgy mondjuk egyetemes társadalmi ünnepnapnak. Ilyen egyetemes ünnepnap Márczius tizenötödike az ország minden számbavehető intelligensebb városában és ha nem akarunk, amint hogy magyar hazafiui érzületünkből kifolyólag nem is szabad lemondanunk az ezredéves Magyarország legnagyobb jelentőségű, legfényesebb és legnagyobb napjának megünnepléséről; hogy ez az ünnepély egyaránt méltó legyen a dicső naphoz és városunk jó híréhez ; egyetemes társadalmi ünneppé kell azt jövőben Gyulán is avatnunk. Mert — hasztalan tagadnánk, amint hogy senki nem is vonja kétségbe — eddigelé csak részkén volt Márczius tizenötödike általános nemzeti ünnepnap Gyulán ; vagy ameny- nyiben az volt, csupán a szivek mélyében volt az és nem egyszersmind külső megnyilatkozásában is ; a fórumot ugyanis, amelyen a nap jelentősége kifejezésre jutott, évtizedek óta mindig egy ugyanazon politikai párt foglalta le magának. Nem rekrimináljuk, hogy úgy történt és igazságtalanok is volnánk, ha e miatt az illető pártot vádolnánk. Ellenkezőleg: igazságot kell néki szolgáltatnunk és csak teljes elismeréssel kell róla megállapítanunk, hogy az ő kezdeményezésük, az ő mozgalmuk, az ő akcziójuk nélkül Márczius tizenötödike, a nyilvános ünneplés, vagy talán a megemlékezés abszolút mellőzésével vonult volna el fölöttünk. Az illető pártnak hazafiui érdeméül tudjuk be, hogy ez nem történt meg. A kedd délutáni tapasztalatok után azonban ne áltassa, amint hogy egyetlen gondolkodó s komoly ember semáltatja magát, hogy a kellőleg meg nem emésztett szocziális tanok által megmérgezett közgazdasági s társadalmi (politikait is írhatnánk ugyan, de ez, ismételjük, nemcsak jogunk, hanem akaratunk keretén is kivül esik) viszonyaink között csaknem ki van zárva a lehetőség, hogy pártpolitikai népgyülés és pedig akármilyen színezetű pártpolitikai népgyülés városunkban a közel jövőben teljesen zavartalanul foly- hassék le. Akkor sem, ha ez a pártgyiilés, mint ez esetben történt, nem egy pártczél megvalósítását, hanem egyetemes nemzeti ünnepélyt tűz ki ünneplésének czéljául. Az pedig, hogy a »szabadság, egyenlőség, testvériség* emléknapját egy párt, legyen az bármely párt, firmája kedvéért és egy párt aegise alatt, rendőri assistentia segélyével, ebből kifolyólag esetleges verekedés vagy zavargás árán lehessen csak megünnepelni, nem méltó sem Gyula városához, sem márczius tizenötödikének szent hagyományához. í Hisszük, sőt megvagyunk győző'dve róla, hogy ezt egyetlen egy és igy az a párt sem ambiczionálja, mely a márczius tizenötödiki ünnepélyek rendezésére eddig vállalkozott. De hisszük és meg vagyunk győződve arról is, hogy ez nem egyértelmű dolog, a mint hogy nem is szabad egyértelműnek lennie azzal, hogy márczius 15-dikét Gyulán nyilvános ünnepséggel is meg ne ünnepeljük. Az ünneplésre kétféle expediens van. Az egyik az, hogy, mint sok helyen történik, a város polgáraiból pártpolitikai színezet nélküli, helyesebben mondva, minden pártpolitikai árnyalatot felölelő polgárokból alakuljon meg az ünnepélyt rendező bizottság és az gondoskodjék róla, hogy márczius tizenötödikét, annak hamisítatlan, igaz szellemének és irányának megfelelöleg, pártpolitikai színezet száműzésével méltassák az e czélból felkérendő ünnepi szónokok ; a másik expediens pedig az, ami szintén sok helyen történik, hogy, amint a Pálffy Albert emléktábla megkoszorúzásával az idén is helyesen történt és a jövőben is kell történnie, maga a város vegye kezébe az ügyet és maga a város gondoskodjék róla, hogy a jogegyenlőség örökdicső napja egyetemes társadalmi ünnepnapja legyen Gyula város bármily nemzetiséghez, vagy politikai párthoz tartozó polgárának, egyetemes társadalmi ünnepnapja Gyula városa egész közönségének. Akár az egyik, akár a másik mód adja meg egyrészről a biztositékot, hogy a nagy nap nyilvános ünnepélyét a keddihez hasonló — s eléggé meg nem róható •— dissonán- czia meg ne zavarja, másrészről pedig, hogy márczius tizenötödikének nyilvános helyen való megünneplése, méltó módon, a jövőben egyáltalán lehetővé váljék. Tiz éve . . . Tíz éve, hogy sírban pihen Kossúth Lajos, Tíz év óta szállnak felé gyász sóhajok, Mert azóta „Kossúth apánk“ sírhalmára Gyöngyharmat hűli, lágyan borúi alkony árnya. Csillagtalan sötét éjben meg-meg lebben A hazáját hőn szerető nemes szellem, S mint lágy szellő, tavasz jöttén, azt susogja : Nem hervadt el örökre a remény lombja . . . „íie sírj, ne sírj“ magyar nemzet! ne keseregj, Csüggedésnek ne engedd át a lelkedet, Mint rózsafán zöld levél hajt, virág fakad, »Megvirrad még valahára“ a magyarnak 1 „Megvirrad még,, s „nem lesz mindég“ gyász „éjszaka“ Boldog lesz még egykor ez a szegény haza, Csak a äzivek rejtekében honszeretet Erősítse, lelkesítse a nemzetet . . . Keressük fel azt a sírt a temetőben, Hadd fürödjék minden röge könyesőben, Könyeinkből néma síron virág nyílik, S honszeretet nefelejtse kísér sírig . . . Dombi Lajos. Debreczen a tüdővészesek népszanatóriumáért. Annak az áldásos mozgalomnak, melyet dr. jLukács György főispán az alföldi népszanamriu- |mok érdekében indított, lelkes hívei vannak már az ogész országban s a szegény tüdőbetegek megmentéséért hallatott hivó szó mindenfelé visz- hangra talál. Nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is. Legutóbb a hortobágyi nagy magyar város, Debreczen mutatta meg, hogy az ügygyei eszmeileg teljesen rokonszenvezik, amellett az anyagi áldozatra is kész. Főispánunkat, mint a József főherczeg szanatórium-egyesület elnökét, levélben kérték meg a hajdumegyei és dehre- czem társadalom vezető egyénei : a főispán, alispán, polgármester, kaszinói elnök stb., hogy a népszanatóriumok javára rendezendő vidéki esték elsőjét Debreczenben tartassa meg. Helyi rendező-bizottság is alakult 250 taggal, Bernáth Elemérné, a táblai elnök neje és Domahidy Elemér főispán elnöklete mellett és a szanatórum- est márczius hó 13-án, vasárnap zajlott le, szép jövedelmet juttatván a népszanatóriumok alap jának. Délután 6 órakor kezdődött az est az „Arany Bika“ szálloda dísztermében s az érdeklődés oly nagy volt. hogy az emeleti 32 páholyt a földszinten rögtönzött páholyokkal kellett pótolni, az egyes ülőhelyeket is szinültig megtöltötte a fényes úri közönség. Az estét Domahidy Elemér Hajduvármegye és Debreczen szab. kir. város főispánja nyitotta meg, üdvözölvén a deb- reczeni társadalom nyilt színe előtt a szegény tüdőbetegek megmentésére indított országos mozgalmat s annak vezetőjét, első harczosát: dr. Lukács Györgyöt, Békésvármegye és Hódmezővásárhely th. város főispánját. E szavak után riadó éljenzés és valóságos tapsvihar közepette lépett az emelvényre Lukács György és megköszönve a debreczeniek nemes ragaszkodását az emberbaráti és hazafias ügyhöz, mélj' figyelemmel hallgatott és közben is megéljenezett beszédet mondott a népszanatóriumok felkarolása érdekében, szívhez szóló szavakban vázolván a nemzeti veszedelmet, mely a nagy gyér mekhalandóság mellett a tüdővész pusztításai folytán fenyegeti szegény magyar hazánkat. Közvetlen és maradandó volt szavainak hatása, melyet igy fejezett be : Sirolin2 A íokt«ámícVhTha°tósészeí:0‘ tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhuint és különösen lábbadozóknál influenza után ajánítatik. Emeli az étvágyat és á testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 25 10—35 Lapunk mai száma ÍO old.al.
