Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-03 / 1. szám
2 BÉKÉS 1004. .január 3. Az, hogy szorult viszonyban van hí; adós, nem változtat a dolgon, mert köztudomású, hogy a ki kölcsönt kér és ilyen kölcsönügyletet köt, 10—20, 40—50 koronás kölcsönt vesz fel, az bizony nincs valami rózsás vagyoni viszonyok között, hogy helyesebb lenne az ily kis kölcsönzést is úgy szabályozni, hogy az okiratba, kötelezvénybe foglaltassák és csak úgy lenne érvényesíthető a biróság előtt. Mindenek előtt más mint készpénzbeli kamat és másként mint negyed, fél, vagy évi kamatfizetés kikötése eltiltandó volna, mert a havi kamatfizetés módja egyike a legnagyobb uzsorának, melynél csak az nagyobb, midőn az adós tyúkot, csirkét, tojást visz kamatba, maga és házanépe napokat napszámba dolgozik a hitelezőnél, ki annyiba tudja be, amennyibe akarja : legtöbbször semmibe ! A tó'kót háromszorosan megfizette az adós ily módon és mégis tartozik ezzel. A gabona elővétel, miután a legfőbb biróság már többször kimondta, hogy az rendes kereskedelmi ügylet, olykép volna szabályozandó, de csak is az elővétel és nem a gabonára való kölcsönadás, hogy ilyen elővételt nem a napszámosok, hanem csak oly birtokosok köthessenek, akiknek annyi gabonájuk terem, hogy a felesleget eladhatják, ellenkező esetben büntetendő volna, mert igy a szegény emberek nem maradnának nagy családjukkal télen élelem nélkül. Lényeges kellék lenne az ily nemű pereknél, ha hivatalból lehetne üldözni, nem pedig a sértett fél magán indítványára, mert sokszor előfordul, hogy a beperelt sértett panaszt emel, de miután az 1883. évi XXV t.-czikk 14. §-a értelmében, ha a hitelező jóvá teszi a hibáját, t. i. a megkapott uzsorás vagyoni előnyöket a megkapás napjától számított 6°/0-os kamattal együtt visszafizeti, büntetésnek nincs helye — és a jóvátétel pedig úgy történik, hogy a hitelező a hátralévő kamatokat elengedi az adósnak, midőn a tőkét már háromszoros értékben is megkapta, az adós meg úgy vall ennek következtében a biróság előtt, hogy a vádlóból védő lesz, mert attól tart, hogy ha jövőre megszorul, nem kap ismét kölcsönt. A biróság pedig, bár az uzsora tényálladékának megállapításánál a törvénynek a bizonyítékok teljességére vonatkozó intézkedéseihez kötve nincs, bizonyítékok elégtelensége miatt legtöbbször fel kell hogy mentse a terheltet és bekövetkezik a status quo ante ! Az uzsora szigorúbb körülírása, annak hivatalból leendő üldözése és a kamatnak készpénzben leendő kikötése és fizetése oly körülmények, melyek ha valósulást nyernek, bizonyára nagyon megfogják apasztani az uzsorások számát, különösen ha szigorú büntetés állapíttatnék meg az uzsorára és úgy eléretnék a czél, hogy sok szegény ember megmeneküljön a tönkremenéstől, ami nagy előny leend a közgazdaságra. Ennélfogva csak örömmel lehet üdvözölni az igazságügyi kormányt, hogy az erre vonatkozó javaslatot elkészítette, mely hathatós védelem lesz az uzsorások ellen, annyival is inkább, mert megszünteti az uzsorának magán inditványi jellegét, azután uj mellékbüntetéseket állapit, mint kiutasi tást, eltiltást az engedélyhez kötött ipar folytatásától, továbbá a megkárosított értelmi gyöngeségót is figyelembe veszi, amennyiben azt felhasználja a hitelezésnél az uzsorás, végül a büntetést emeli, mert a minősített uzsoránál a javaslat szerint a legkisebb büntetés hat havi börtön leend, holott eddig a legnagyobb büntetés is csak fogház volt. A vármegye közgyűlése. — Deezeraber 29. — A vármegye volt főispánja : Beliczey István arczképének leleplező ünnepélye, a nyugalomba távozó Sztraka György főszolgabíró búcsúztatása és a tisztviselő, valamint közigazgatási bizottsági tag választások voltak kiemelkedő mozzanatai a keddi közgyűlésnek, amely egyéb részeiben igen szürke tárgy- sorozattal birt. Ez a három tárgy azonban igen érdekessé és mozgalmassá tette a közgyűlést és arra a zord hideggé vált idő daczára nagy számmal jöttek össze a törvényhatósági bizottság tagjai. Különösen a békéscsabaiak voltak, mondhatni teljes számmal képviselve uj főszolgabirájuk megválasztásánál, kik jóformán felét tették ki a jelenvoltaknak. Velük és a más községekből a közgyűlésre utazókkal zsúfolásig megtelve, érkezett be a reggeli vonat Gyulára és az állomástól hosszú sorban sétáltak be az érkezettek, megszállván a gyulai vendéglőket a közgyűlés kezdetéig. Kilencz órára színig megtelt a vármegye nagyterme és karzata is érdeklődő közönséggel, a Beliczey család tagjai az elnöki székkel szemben foglaltak helyet. Az említett dolgokkal el is telt az idő délig és a közigazgatási bizottsági tagokra a szavazatok leadása után gyorsan széledt el a közgyűlés közönsége és délutánra alig nébányan maradtak bent. Jelen voltak : dr. Lukács György főispán elnöklete alatt : dr. Fábry Sándor alispán, dr Daimel Sándor vármegyei főjegyző, dr. Berthóty István, tb. főjegyző, Kiss László és dr. Konkoly Tihamér aljegyzők, Bohoska Mihály, Ambrus Sándor, dr. Wieland Sándor, Csánki Jenő, Popovics Szilveszter főszolga- birák, dr. Zöldy Géza főügyész, dr. Zöldy János vármegyei főorvos, Szabó Emil, Sinszky Perencz és Somogyi Ákos árvaszéki ülnökök, Schmidt Iván levéltárnok, Beliczey Géza. Kocziszky Mihály, dr. Fáy Samu, Décsey József, Schreyer József, Friedmann Mór, Weisz Ede, Vidovszky Károly, Varságh Béla, Gally Gyula, Reichardt József, Pfeiffer István, dr. TJrszinyi János, Steller Árpád, Ketter Károly, Bosenthal Adolf, Donner Lajos, Wagner József, Porjesz Miksa, Molnár János, Horváth János, Bakos Mátyás, Südy István, Pfeiffer Antal, Achim János, Achim Gusztáv, Bot- tyánszky András, Popovics Szilveszter, Löwy Sámuel, K'tka György, Pataj Z. András, Maczák György, Kalocsa Lajos, Miklya Z, György, ZahoránPál, Lipták V. János, Gajdács János, Vilim István, Drienyovszky András, Kitka János, Hankó F. Mihály, Medovarszky Pál, Janovszky János, Zahorán György, Pribojszky György, Sztraka György, Mázán M. János, Kovács Sz. Mihály, Bottyánszky Mihály, Kliment Z. György, Laczó András, Zsíros András, Laczó Pál, Kovács Sz. Ádám, Belenka Pál, dr. Seiler Vilmos, Lepény Pál, Laurinyecz János, Achim János, Achim H. Pál, Aradszky Pál, dr. Hajnal Albert, Hanó Pál. Pataj György, Maczák Ádám, Kliment Z. János, Korosy László, Sipiczky K. János, Mengyán Pál, Belenta Mihály, Szeberényi Lajos Zs., dr. Kerényi Soma, Achim Tamás, Réthy Béla, dr. Szondy Lajos, Beliczey Rezső, Badics Elek, Kovács L. Mihály, dr. Pándy István, Nemeskey Andor, Haan Béla, dr. Margócsy Miklós, Szaszák Ádám, Zahorán János, Ambrus Sándor, Achim L. András, ifjú Zahorán György, Achim János. Maros György, Seiler Gyula, Fábry Károly, Achim F. András, Szerb Miklós, Emperl Ernő, Jantsovits Emil, dr. Danes Szilárd, Haraszti Sándor, Plesch M. J., Pikó Béla, Erdélyi János, dr. Glasner Adolf, Benka Gyula, Varga András. Vincze Dániel, Stojanovics Gyula, Miklós György, Hunya Mihály, Kecskeméti F'erencz, Zlinszky István, dr. Haviár Gyula, Kalocsa István, Béres Dániel, Kóhn Dávid, dr. Bodoky Zoltán, Vangyel Szilárd, Csák György, Herczeg Géza, Konkoly Jenő, Bodoky Mihály, Szánthó Dezső, Popovics M. Aurél, Kolozsi Endre, Beinschrott Márton, Winter Mihály, Gróh Ferencz, dr. Igaz Pál. Hoffmann D. András, Papp József, Ludvig Mihály, Borgula György, Weisz Mór, Bauer Márton, Csicsely János, Különben sem voltam hangulatomnál, de e nő megjelenése még inkább lehangolt. Ő azonban nem sokat törődött gondolataimmal, hanem kipirult arczc zal s haragtól villogó szemekkel fordult hozzám s rikácsoló hangon kiáltá az orrom előtt : Itt én megfalok, tegye le az ur azonnal szivarét. Ez a fellépés s ez a hang felháborított, de a másik pillanatban már feltaláltam magamat. Oly jó, hogy sajnálom még eldobni. De hát hallja az ur, támadt reám, én ki nem állhatom a dohányfüstöt s most sem fogom eltűrni. En sem tűrném, felelém, de csak a nem d ’hányzók szakaszában. De én itt sem tűröm, mig itt leszek. Felelet helyett bodor füstöt bocsátottam szivaromból s vártam a hatást. Elhatároztam, hogy durva fellépéséért azért is tovább füstölök. Pár perez repült el, midőn a kínos csendet ismét megtörte rikácsoló hangja, hogy ö nem képes eltűrni, hogy én itt dohányzók az ö jelenlétében. Senkitől sem kellett engedélyt kérni, midőn rágyújtottam. Tessék női szakaszba átmenni, viszonzám s elhatároztam, hogy többé válasz nélkül hagyom szavait. Nem tűröm, ez már sok ! . . . hangzott a füstfellegben. Én az alatt nyugodtan olvasgattam a legújabb élczlapot, midőn belépett a kalauz s kérte jegyeinket. Pokoli lármát csapott utitársnőm a dohányfüst miatt s midőn az efféléhez hozzászokott kalauz végig hallgatá panaszát, hivatalos rövidséggel mosol\ ogva mondá : Ha méltóztatik, keresek helyet a női szikaszban. Oly sok kis s nagy doboz s táska volt azonban szétszórva utitársnőm körül, hogy semmi hajlandóságot nem mutatott a távozásra. Hogy elnyomjam kitörő nevetésemet, valami uj keringőt kezdtem fütyölni, erre rémitő csörtetéssel ugrál végig a kalauz fején s hátán az egyik feldobott doboz s nyikogva, makogva ugrik ki egy pompás kis pincsi belőle. Először ijedten ugráltunk a kupéban, csak akkor nevettünk össze a kalauzzal, midőn megláttuk az utitárs dühtől vonagló arezvonásait. Úgy látszik, hogy akaratlanul is megzavartam a kis kutya szendergését. A kalauz rögtön villámgyors mozdulattal pártfogásába vette a kis állatot. Csak vigye el, kiáltám, mert ellenszenvvel viseltetem a kutyák iránt, mióta egy veszett eb összemart. Mindketten meredt szemekkel néztek reám, én pedig elforditám fejemet, hogy mosolyomat észre ne vegyék füllentésem miatt. A kis kutyát bizonyára nem dohányzók szakaszába szállította a kalauz. Drágán fizette meg azonban utitársnőm kutyájának e kényelmet. A különös eset miatt kedélyem felvidult, de annál lehangoltabb lett utitársnőm, ki csak lopva s aggódva nézett reám. Sokszor kinézett a kalauz után, ki azonban sokáig késett. Végre gúnyos mosolylyal mutatá fel a kutya igazolványt. Pár perczig beszélgettek együtt s a kalauz folyton a vállát huzogatá. Veszett . . . biztos, hogy veszett, e szavak figyelmessé tettek s elkezdter keresgélni a kupéban. Istenem, semmi sem ve szett el! sóhajtá s sápadtan dűlt a pamlagra midőn a kalauz magunkra hagyott. Sejtém, bog’ azt gondolja, hogy én vagyok a veszett. Gondol tam, majd megkönnyebbül, ha pár perez múlv rendeltetési helyemre érkezem. Pár perez múlva élesen fütyölt a vonat a kenderesi puszta kellő közepén álltam az őr ház mellett, Kiért jött az a kocsi? kérdezten hirtelen; sejtém, hogy értem jött táviratomra A vén urasági kocsis rögtön elém kanyarodot s a bajusza alól csak úgy oda veté: magáér küldtek, ha maga lesz nálunk a nevelő ! Moso lyogtam a pusztai, egj'szerü fogadáson s kézi táskám az öregnek átadva, nagyúri kényelemmé helyezkedtem el a kocsi széles ülésén. „János, álljon meg, mit csinál?!“ kiáltá va lami ismerős női hang s a mint hátra néztem dobozai közt az én kedves utitársnőmet láttán mer az állomásnál. A kocsis csak annyit dör mögött: „A nagyasszony is megérkezett“, di elég volt nekem, hogy rohamlépésben siesse! vissza elhagyott kupémba s kedélyes körutazá som után ismét Budapest kellemeit élvezzem < júliusi ózondus levegőben. Kovács Rezső.
