Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-28 / 26. szám
negyedszázados pályafutása óta állandóan kíséri Élénk, jól szerkesztett lap. Értesülései frissek és megbízhatók. Vezérczikkeit legtobnyire orsz. képviselők Írják, köztük Kossuth Ferencz. Tározarovata változatos, regényei érdekfeszitők. Egyszóval, aki egy jó napilapot akar, s az eseményeket képekben is óhajtja látni} bátran előfizethet a „Budapestére melynek előfizetési ára negyedévre 6 korona, egy hóra 2 korona. Mutatványszámokat kívánatra bár kinek szívesen küld a „Budapest* kiadóhivatala (Budapest, IV. Sarkantyus-utoza 3 szám). Harminczhét óv a magyar közéletből. A modern Magyarország hatalmas fejlődésének legszebb korszaka esik bele abba a harminczhét esztendőbe, a mióta az Egyetértés, ez a legnagyobb és legragyogóbb hirlap magyar függetlenségért, magyar önállóságért, magyar nyelvért és szubveozio- jáért barozol. A sikerek és vívmányok kozott, a melyeket e kitartós, folytonos küzdelem termett; nem kis jelentőségű a legújabb: a lelkes harcz arra kényszeritette a bécsi kezet, hogy a nemzetT rontó katonai jaraslatokat visszavonja. Oroszlánrésze ennek a győzelemnek annak a lankadatlan és lelkes munkásságnak köszönhető, melyet az Egyetértés a legutóbbi politikai küzdelemben kifejeztek. De már érdemei is vannak e hírlapnak. Több évtized megmutatta, hogy az Egyetértés mindig első iparkodott lenne az értesítés gyorsaságában és megbízhatóságéban. Terjedeleme formája megengedte, hogy nemcsak a politikának szánjon bőséges teret, de minden napi eseményt kiméritően és híven ismertessen és tárgyaljon, s az irodalmi olvasmányok terén is többet ^ós jobbat nyújtson bálmely lapnál. Politikai vezető czikkeit Írják: Kossuth Ferencz (főmunkatárs), Fenyő Sándor (főszerkesztő). Eötvös Károly (főmunkatárts), Mezei Ernő, Szatmári Mór (orsz. képvilő), Rátkay László (orsz. képviselő), dr. Pap Dávid, Kálnoki Izidor, Sebess Dénes (orsz. képviselő), Molnár Márton (felelős szerkesztő), dr. Bokor József (egyetemi tanár, j tanügy), Lengyel Zoltán (orsz. képviselő.) Irodalmi ( része is szinte páratlan s magyar sajtóban. Tárcza- ( Írói: Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Heltai Jenő, Gárdonyi Géza, Timár Szaniszló, Szabolcska Mihály, ^ Endrődi Sándor, Martos Ferencz, Kürthy Emil, Fé- | nyes Samu, Váradi Antal, K. Lippioh Elek, Benicz- | kíné Bajza Lenke, Fabulái János, Baáry Elemér, ^ Miklós Jenő, Szentmihályi| Gyula, Czóbel Minka, | Radó Antal. Karáesonyra az Egyetértés becses és 1 íagyértékű Rákóczy-albumot küld teljesen ingyen , slőfizetőinek I a most belépők azonnal megkapják ( tz album egyik műmellékletét, Kossuth Lajtos fa- j netszésü legjobb képét. Az Egyetértés-re előfizetni | ( kiadóhivatal utján lehet, Budapest, vármegye-ut- ( iza 11., egy hónapra 1 frt 80 krért, negyedévre 5 > örintért. s Színház. Most már semmi kétségünk nem lehet az iránt hogy az idei színi szezont, a melyről most már módunkban áll megfelelő véleményt alkotni, a jobb szezonok közé kell soroznunk s daczára a kedvezőtlen előjeleknek, daczára a mesterségesen indított hajszának, a publikum minősége és mennyisége elleni panaszoknak, ezekre az úgynevezett ha- lálmadárkodásokra ráczáfolt az idő, ráczáfolt az eredmény, ráczáfolt maga Somogyi is s a kiről .az i hír volt elterjedve,~ hogy pártolás hiányában a szezon elején menekülni szeretett volna Gyuláról, most a szezonvégefelé kisül, hogy pótbérletet hirdet, a julius 4-ére tervezett utolsó előadást majd két héttel később julius 15-én fogják megtartani. Még ha ennek részben az is az oka, hogy a társulat nem kezdheti meg a balatonfüredi szezont, még akkor is fényes elégtételt kapott publikumunk, mert bebizonyult, hogy a gyulai színházban igen is meleg pártolásra talál a művészet, e téren való igényekre pártoló képesség is jogosítja közönségünket s a gyulai arénára szüksége van nemcsak a gyulai közönségnek, de a magyar művészetnek is, mint elsőrendű nyári állomásra. A héten érdekes premierje is lesz színházunknak Major Simon uj népszínművét az nlpamuram“ - at fogja első előadásban bemutatni a társulat. A tavaly szép sikert ért „Bűnös asszony“ szerzője bizonyára ezzel a darabjával is nagy sikert fog elérni. Az uj darab előadása alkalmából a nemzeti színház egyik ismert ifjú művésze Rózsahegyi Kálmán fog lejönni szerepelni a szerző iránti szívességből. Ugyancsak a szezon végefelé nagy érdeklődéssel várják, lanay Frigyest a vígszínház jeles művészét, ki három jobb szerepében fog bemutatkozni városunk közönségének. Valószínűleg a három utolsó előadás lesz ez. A lefolyt színházi hétről a következő sitásokat adjuk : Lotti ezredesei. A múlt szombaton előadott Lotti ezredeseit már tavaly láttuk Gyulán, még pedig jobb előadásban. Ennek a darabnak az egyetlen kaczagtató helyzetből kifolyó bohóságait jobban ki lehet használni s tavaly jobban ki is használták. Parlagi Cornélia Lotti szerepében nem tudta velünk elfeledtetni Rózsa Lili gyönyörű tánczait, pajzán játékát s nem érvényesült a fregoliadóban sem úgy, mint Rózsa Lili tavaly, daczára annak, hogy hangja, énektudása messze felülmúlja elődjét. Szintén nem érte ufói Sarkadyt Krasznay Andor a szinigazgató szerepében, de ez talán inkább csak annak tulajdonítható, hogy nem tőle láttuk először s jobban ragaszkodott a szöveghez. Ellenben jobbak voltak a tavalyiaknál Szathmáry, Bérczy s határozottan sokkal fölötte állt a tavalyi szereplőnek Deésy a Rája szerepében. A darab mindazonáltal kevesebb hatást tett, mint tavaly. Éjjel az erdőn A vasárnap esti darab egyáltalán nem elégítette ki még a népszínmű irodalom lelkes pártolóit sem. A Beniczkinó elbeszélése után Rákosi Jenő által megirt darab alig állja meg a közepes mérté két s népszínműnek éppen nem jó, A második felvonásában alig van valami cselekmény. Közönsége is kicsi volt, eltekintve a telt karzattól, a földszintet igen gyér közönség képviselte. Az előadás jobb darabhoz méltóan elég gördülékenyen folyt le A női szereplők Roller (Boriska), Parlagi (Máli) szépen énekeltek s ügyesen játszottak. Mind ketten igen csinos parasztlányok voltak s elevenen mozog tak a színpadon, sok tapsot kaptak. Nagyon jó volt tudóHorváth (Gyurka) s a karzaton nem egy szivet do bogtatott meg, mint nyalka parasztlegény. Legsikerültebb alakítása volt a darabban Bérceinek (Májas' a pesti striozi szerepében, folytonosan derültségben tartotta a közönséget humoros játékával, mó káival, találó maszkjával s különösen tetszettek a helyi kupiéi, melyeket a „Békésiből olvasott fel Szőke (Marczi) osinos vadász kosztümében hévvel játszott s igen tetszett. Bognár (Paczor), Szathmáry Balogh, Krasznai (Zátonyi) Benkő (Ágnes) szintén mind jók voltak. Monna Vanna. Maeterlincknek hires színmüve tudvalevőleg változó sikerekkel járta be a világ színpadait. A darab scenirozásra valló alkalmatlansága és főleg szokatlan kifejlődése oka annak a különböző kriti kának, a mely a mesteri kezzel megirt darabot fogadta. A magyar nemzeti színházban érte el Monna Vnnna egyik legnagyobb sikerét, melyet a minden részében kitűnő előadás mellett főlég Márkus Emma tüneményes művészetének köszönhetettr A darab színpadi pályájának az a tanuságd, hogy annak szépségei csak a legtökéletesebb előadás mellett érvényesülhetnek, bizonyítást nyert a hétfői előadásban, a melyben a közönség hangulata i legnagyobb elragadtatás és csalódott várakozás néhol unalom között váltakozott. A siker tetőpontja darab második felvonása volt, melyet Tóth Elek (Prinzivalle) ritka értékű művészi egyénisége vívott ki. A leikéből játszott ismét ez az ember, mely fogékony minden szép, annak minden változata iránt és mely páratlan szorgalmú tanulmány alapján művészi eszközének gazdagságával minden^fel- fogott szépet, érzelmet, szenvedélyt megragadóan juttat kifejezésre. Az ő szereplése tette igazán .értékessé az előadást és maga a második felvonáé, a mely neki szerepet juttat, megérdemli, bogy minden művészet iránt érdeklődő megnézze a darabot,, A többi szereplők nem tudták egyesíteni ezt a két kelléket előadásukban. Egyiknél a lélek melegségének, többeknél a kellő tanulmány hiánya ,yolt észrevehető. A czimszerep személyesitőjének E Kovács Mariskának egyénisége sokszor elismert művészi képességei daczára sem tudott teljeseu bele- eszkedni a szerepbe. Az ő eleme nem a hősnők légköre és ezt a hiányosságot nem pótolta aZ a gondos tanulmány és fokozott ambiczió sem. a melyet szerepébe vitt. Sőt ez a gondosság, ez a nagy ambiczió okozta, hogy alakításának hatása nem állott arányban az ő művészi képességeivel, ez; Volt oka, hogy Monna Vanna szavaiban az elszántság és fojtott szenvedély természetes megnyilatkozásai helyett keresettség és póz és a bensőség rovására eső deklamálás volt észlelhető. így egy hajszálnyi-1 val legtöbbször mellette járt a művészi igazságnak a melyet annál inkább megvalósított, a mikor a! szerep az ő egyéniségével összetalálkozva az érzelmek, ábránd, kedvesség és szenvedély nyílt kifejezésre adott alkalmat. A kitűnő művésznő különben az említett és hibájául fel nem róható tények daczára jól megérdemelt osztályosa volt az est sikerének, a melyért az összegyűlt nagy közönség ez alkalommal is készséggel és melegen honoráltorpt. Bognártól (Marco Colonna) apa szerepekben a ..-jellemek alapos megfigyelését és finom részletesig menő domborítását szoktuk meg, azért nehéz szerepében való bágyadtságát csakis a kellé h,ésgMe( hiányául tudjuk felróni. Guidó Colonna nem Szarvasainak való szerep és ez az alak mindenképeb uéalt volna arra, hogy benne a társulat hősének Keszler-1 nek nyújtson alkalmat a direkezió egy rtelféz feladat megoldására. — Egészben az előadás . sok gyönyörűséget nyújtott a szemlélőnek gyengébb részeiben is azt a meggyőződést, hogy a társulat sikerrel képes megküzdeni a darab nagy nehézségeivel és a hétfőnél is szebb, minden részletében művészi előadást fog még produkálni. Kis szökevényt lközönsé-1 operefte. Az előző évekről kedves ismerőse günknek ez a vig zenéjü s szórakoztató A két fő női szerep ugyanazon kezekben voít, mint tavaly. Parlagi (Carmenita) és üaller (Vinni) szerepeit a közönség már tavalyról ismeri, most is oly jó alakításban produkálták énekszámaikat többször megkellett ujrázniok s sok tapsot kaptak. A többi szereplők közül Sziklai (Tamarind testvér) s Bérezi (Flipper Jockey) keltettek folytonos derültséget ügyes mókáikkal. Bérezi a legapróbb nüanszokat is felhasználta s mint minden szerepében, úgy ebben is a legnagyobb elismerésre vált érdemessé. Horváth az utczai énekesekkel fejtette ki énekművészeiét s aratott nagy tetszést, a melyben részük volt énekes társainak is. Agnelly (Alicze) eleven és ügyes volt és szépen deklinált. Szathmáry maszkjával és mimikájával keltett nagy hatást. Álfalában az egész előadás összevágó s tökéletes volt. A kart a belépő énekéért nyílt színen megtapsolták. A karnagy Müller Ottó szintén dicséretet érdemel a kar szakavatott vezetéséért. A páholy. t Lauffs és Krantz német szerzők magyarosított bohózata a páholy, valódi német alapossággal összeszedett, kifogyhatatlan sorozata a kaczagtató bolondságoknak. Lipóczi Józsiás felesége előtt apró cseprő félrelépései és kalandjai ürügyéül szabadkőművesnek adja ki magát, sőt felesége abban a tudatban van, hogy fömester a szabadkőműves páholyban. Veje Hidas Bálint szintén ezt a módját találja ki szalmaözvegyi állapotban elkövetett kalandjai eltakarásának s mindketten szentül hiszik egymásról hogy szabadkőművesek, holott egyik sem az. Kölcsönös leleplezgetéstől félnek egymással szembeik amiből sok mulatságos jelenet származik. A darab sokfelé szálazott bonyodalmában egy nőimitátor átöltözése, egy páholynyitogatóvá vedlett színész, egy tipikus örmény csinálnak kaczagtató helyzeteket jeleneteket, néhol az Ízlés rovására is, általában azonban végig érdekes és mulatságos a történet. A szereplők összjátékán, a rendezés ügyességén kívül pompás alakításával szolgálta a sikert Krasznay (Lipóczi), Bognár (Paludán) s e két alak mesteri megjátszása mellett Benkő Jolán (Klára) tűnt k kitűnő játékával. Ez alkalommal láttuk először Erdélyi Miklóst, aki rutinos, ügyes, temperamentumos színésznek mutatta be magát, s a női szerepben kitünően alakitott. Tóth Elekről, mint mindig,ezúttal is csak jót Írhatunk. Jó kezekben voltak a nőszerepek, Berlányi, E. Korács és Agnelly-nél s pompás karikatúra volt Bérezi is. Casanova Az újabb nagy sikert elért magyar operettek közt méltán foglalhat helyet „Casanova“ a „Bob herozeg“ után a szezon egyik legsikerültebb da rabja. Zenéje kiváló zeneszerzőre vall s szövege könnyed, érthető. Csütörtök este ment itt először, nem egészen telt ház előtt, megérdemelt volna zsúfolt házat is. Persze sokan — különösen a lányos mamák — féltek a ősimétől, pedig ez alá a ozim alá, lehetőleg diákról dolgok vannak összehozva darabban. Az előadásról szólva általában is csak dicsérőleg lehet nyilatkozni. A ozimszerepen kivü fő női szerepet Parlagi Kornélia a sátán felesége Marion, Pompadour, Lia játszotta és pedig mindvégig nagy sikerrel. A hangja, a mely pedig ez estén négyes szerepében meglehetősen próbára volt téve, mindvégig szépen, tisztán és erősen csengett. Felvonásonként változó öltözékei szebbnól- szebbek voltak, csak mint Pompadour mozgott a színpadon kissé könnyeden, a mit azonban a darab szövegezése tesz indokolttá. Úgy játékáért, mely eleven, sikkes, egy szóval művészi volt, mint énekéért igen sok tapsot kapott. Ez az est első sikerei közé tartozik, a mi pedig tekintve a szerep nehézségeit s elsőrendű voltát, jelentékeny értéket képvisel a színművészet terén. A művészi sikerhez nem számítjuk hozzá a Pompadour asszony vetkezósi jelenetét, a melyet a szerző' bátran ki is hagyhatott volna, habár diskréten volt előadva. Kár, ha már ez a jelenet egyátalán színre kerül (mert történhetnék a színfalak hátamegett is, t. i. elméletben) oldalt tenni azt, meg végtére is az egész publikumot érdekli az a mi a színpadon történik, már pedig igy különösen a mi színházunkban az oldalt ülők egy része alig látott a jelenetből valamit, sőt voltak olyanok is, a kik semmit sem láttak. A czimszerepben Horváth Kálmán mutatott be egy újabb, dioséretre valló, gondos alakítást. A duetteket, a mikben különösen kiváló, bravourra nagy tetszést aratva, játszotta ez estén is, általában egész játéka megfelelt teljesen a kivánalmaknak Nemkülönben igen jó volt Békefi Lajos (Sátán Petruohio, XY. Lajos, Mózes) különösen, mint XV. Lajos belépő énekével elragadta a közönséget, tenorja gyönyörűen csengett s a mi még inkább meglepte a közönséget, ez este elárulta, hogy ját szani is ép oly jól tud, mint énekelni. A tenoris táknál olyan bevett s elfogadott szokás az, hogy a játékra nem adnak semmit, a mit Békefiről nem ehet elmondani, de ez este különösen nem. Kisebb szerepében Bérezi (Bonaparte Napoleon) nagy alakot produkált, sikerültén aknázva ki a helyzetet Ezt a szerepet sokan perhorreskálják a darabban a szerző lóvására írják, hogy a nagy Napóleont ha mindjárt a pokolban is, ilyen kis szerephez jut tatja, mint a sátán komornyikját mutatva be. Igaz a közmondás szerint az ur a pokolban is ur annálinkább az Napoleon. De erre a szerepre lehetett volna kisebb történelmi alakot is választani pl Metternichet. Hozzájárult szintén kisebb szerepé- ben az est sikeréhez Székely Anna (Anette, Heloise Zoe) de különösen dicsérettel kell megemlítenünk, kart 8 a mely ismét kiváló volt, mint minden alkalommal ezek közt a tánezosnőket Bérczynét s Dérynét, a kik már nem egy estén vonták magukra a figyelmet ügyes tánczaikkal. A babért ez este a tánezot illetőleg Agnelli Irén vitte el a harmadik felvonásbeli táuczával, a mely sikkes, elragadó volt. Meg is kellett ismételnie kétszer is s a taps még akkor is alig akart szűnni a melylyel tánczát jutalmazták. Külön kell még megemlékeznünk Müller Mátyás karmesterről, a ki az egész operettet valóban meaterileg dirigálta az általa vezetett zenekarról mely a darab szép zenéjét juttatta érvényre teljes zenei sikerrel. Cyrano de Bergerac. Pénteken fél ház előtt ismételték meg Cyra- not, a mely előadásról ismételni kellene mind azt a dicséretet, amit első alkalommal elmondottunk. Tóth Elek és E. Kovács Mariska minden izében kiváló játéka most is szűnni nem akaró tapsokat érdemelt ki és az egész előadás mély hatást keltve, osztatlan elismeréssel találkozott. i— JÖVŐ heti műsor. Somogyi Károly sziaigazgató gén érdekes műsort állított össze a jövő hétre és pedig a következőkép: vasárnap délután „Csepü- rágók“, este „Kuruczfurfang.“ Hétfőn „Ocskay brigadéros.“ Kedden „Zsába“ (bohózat). Szerdán : Newyork szépe.“ Csütörtökön: „Az almafa. „Pa- raszlbecsület.“ Pénteken : „A vadorzók.“ (Vígjáték.) Szombaton Major Simon darabja: „Ipám uram.“ Az „Ocskay brigadéros“ czimszerepét játsza Kesztler Ede, Dilit Kesztlerné. Somogyi Károly szinigazgató is fellép a héten a „Vadorzókéban, mely elé a legnagyobb várakozással tekint közönségünk. Somogyit már régebbről igen előnyösen ismerjük s most annál inkább kiváncsiak vagyunk játékára, mely — mint tudjuk — a legmesszebb menő várakozáson is felül áll. Az „Ipamuram“ is mint helyi termék, vonzani fogja a publikumot s bizonyára zsúfolt házat fog csinálni. Régen volt ez nagyon, már az apáink sem emlékeznek rá, de igy volt. Azóta sok viz lefolyt a Dunán, elmúlt a hangulat, eltűnt a szín s csak a restauráczió maradt meg régi időknek a mai korba nem illő intézményéül ridegen, szárazon, mint egy csontváz. Mit keres ez a csontváz az élők között? Minek ez maP Egy csomó hivatalnok ma leköszön, holnap megválasztják. Az egész komédia ellop egy napot, a tisztviselőknek is, meg a polgároknak is a munkálkodásából s a komédia csak akkor válik tragédiává, ha az úgynevezett „népkegy“, amelynek az ítélete a legtöbbször, sőt mindig nem az igazságon, hanem a hangulaton alapszik, megfoszt a hivatalától egy embert, kenyér nélkül a nyomorúságba taszít egy családot. Hiszen azok a frázisok, hogy „a tisztujitáskor illő jutalmát veszi a tisztviselő sáfárkodásának“, rég idejét múlták. Van annak a tisztviselőnek hatvanhét féle fegyelmi fóruma, amely ítéletet van hivatva mondani a működéséről, el is bocsáthatja, ha rosz- szul sáfárkodik s nem lógáztatja a lábát egyik sem a hivatalában, mert rögtön a nyakára ül a restánczia, ha nem jól dolgozik, ott a vizsgálat főispán, az alispán, a pénzügy igazgató részéről, minek akkor még a tisztujitás is?! Hát bizony ez csak aféle „vakparádé“, aféle „disztüz“, amilyet Űrnapján lőnek a bakák, de amelytől nagyon megijednek, ha véletlenül éles töltés kerül a papirfojtás közé. Végig kell csinálni, mert a törvény: törvény, valójában azonban tisztujitásnak ma már csak az olvasókörökben, meg az önkéntes tűzoltóknál van létjogosultsága, nem komoly hivatalokban, mert komolynak nem komoly dolog, mulatságnak meg gyenge mulatság. Inkább színházba megy az ember, ha már mulatni akar, legalább most van reá alkalom s úgy látszik, addig szidták a gyulai színházba járó közönséget, hogy utoljára kisült, hogy megtoldják a színi szezont még egy kurta pótszezonnal. Ezt különben azt hiszem, sem a direktor nem fogja megbánni, sem a publikum, mely úgy belejött már a szinpártolásba, hogy nehezen fog esni ismét színház nélkül élnünk egy hosszú esztendeig. A szezon vége különben érdekes lesz. Két vendég és egy helyi szerző darabja, Major Simi uj színmüve s Rózsahegyi és Tanay Friczi vendégszereplései vannak hivatva megélénkíteni a gyulai Thália végnapjait. Major Simi úgy látszik, minden szezonra kiráz egy darabot a kabátja ujjából s még az a szerencséje is megvan, hogy felemelkedik a helyi szerzők állagán s a tavalyi „Bűnös asszony*-át a budai szinkörben is el fogják játszani. Különben az ö színpadi sikere egy helyi társszerző ezéget annyira lelkesíti, hogy Casanova mintájára ők meg az Endrefi, Gyurka kalandjait fogják operetté -ben megörökíteni. — Ez mindenesetre lesz olyan érdekes, mint a Casanováé. Egyébként a héten megyegyülés is volt, ne tessenek megijedni, nem üdvözöltük Héderváry- Khuent, hanem közigazgatási bizottsági tagot választottak, amely választás csakugyan a polgári erények megjutalmazása gyanánt tekintendő, mert itt még csakugyan * a dekórum kedvéért folyik a csata. — Hiába, a vármegye csak vár- megye marad, még ha finánczkézre került is. Különben dr. Márki Jánossal, az uj közigazgatási bizottsági taggal jó aquizicziót szerzett a vármegye s bizonyos, hogy minden ülésen ő lesz ott-legelőször, m ;rt a pontosságot aa uj tag közjegyzői minőségében szokta meg s pontosságáról az adósok tudnának legjobb felvilágosításokat adni, amikor váltólejárat napján és fedezet hiányában óvás végett megjelenik. Csak ebben a minőségében nem szeretünk vele találkozni, mert egyébként örömmel látjuk őt a közigazgatási bizottságban mint odaadó, pontos, törvénytudó és tisztelő derék polgárát a városnak. Azután meg abban a reményben is ringatjuk magunkat, hogy hátha annyira elfoglalják majd a közügyek, hogy elfeledkezik a váltó óvatolásokról. Nem is hiszem, hogy a választók egy részét nem ez a titkos gondolat hevítette, mikor a közbizalom őt vállaira emelte.-re. Gyulai élet. Jól tudom, hogy sokkal hálásabb lenne városi tisztujitásról valami hangulatos karczolat- félét Írni s a hét eme nagy eseményét élénk színekkel, humorral megrajzolni, de nem tudom én, sehogy sem megy rá a pennám. Nem tudok semmiféle hangulatot és szint felfedezni ebben a keserves kenyérkérdésben, amelyben csak egy csomó ember kinos vergődését látom a kenyér után, nem is aféle húsos fazekat szimbolizáló kenyér, hanem egyszerű, fekete hétköznapi kenyér, a megélhetés után. Restauráczió I Milyen másként is hangzott ez, mikor még igy mondták, mikor még a restaurálásban csakugyan volt hangulat s hivatalba jutni nem a megélhetés, hanem a megtiszteltetés okából akartak a versengők s a hivatalból való kibukás nem azt jelentette, hogy beköszönt a fekete nyomorúság, hanem azt, hogy : „hát akkor haza megyünk gazdálkodni.“ Akkor még valóság, alkotmányos küzdelem volt a restauráczió, a dekórum ked véért folyt a csata s a hivatalba jutás a polgári erények megjutalmazása gyanánt tekintetett. — Közgazdaság. A békésmegyei gazdasági egylet igazgatóválasztmánya Békéscsabán, múlt vasárnap ülést tartott, a melyen gróf Wenckheim Dénes és dr- Zsilinszky Endre elnököltek. Az ülésnek egyik legnagyobb érdeklődést keltő tárgya a gyulai iparkiál- litással kapcsolatosan rendezendő gazdasági kiállítás ügye volt, a mely bő megvitatás alá került. Azután az egylet kimondotta, hogy szeptember hó folyamán tanulmányi kirándulást szervez a kaposvári mintagazdaság megtekintésére s áttértek a kiállítás ügyének megvitatására. Tudvalevőleg arra utalva, hogy a gyulai iparos ifjak önképző köre az egylet jubileuma alkalmából az önálló iparosok, segédek és tanon- ezok munkáiból augusztus 13—25-ig terjedő időszakban az Erkel-szinkörben kiállítást rendez, az egylet közgyűlésén dr. Lukács György főispán felszólalására kimondatott, hogy a gazdasági egylet az iparkiállitás érdekességének fokozására rendezzen állatkiállitást és díjazást. A gyulai kiállítást rendező végrehajtó-bizottság ezen átirata került most tárgyalás alá. Az elnökség megbízásából Pfeiffer István titkár múlt szombaton tárgyalt az iparkiállitás intézőségével s
