Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-23 / 34. szám
34-1 It szám. Gyula, 1903. augusztus 23-án XXXV. «violám r Siorkeszlöség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. — fill. Pél évre ... 8 „ — | Évnegyedre . 2 „ 50 „ L Egyes széni ára 20 fill. A f Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő': Dr. Bodokj Zoltán. Felelős szerkesztő: Iióhn Dávid. Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza es könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 HU. ^ ______ Ki állítás után. A gyulai iparkiállitás a mai napon befejeződik, iparosaink kiállított iparczikkeiket a holnapi nap folyamán elszállítják és az Erkel Ferenez színkör és a pavilion tágas és zajos helyiségeibe újra beköltözik a csend, a város közönségének ünnepi hangulata is fel- ölti szokott rendes színezetét. Mindazonáltal nem Írunk még epilógust és térünk még napirendre a kiállítás fölött. Nem múló természetű epizód ez a város történelmében, hanem olyan esemény, a melylyel nem csak lehet, hanem hell is foglalkozni, fölötte elmélkedni és sok irányú tanúságait levonni. Idestova három évtizede, hogy Gyula városa nagyon is egyoldalú fejlődés tüneteit mutatja fel. Tegyük hozzá, hogy erre rá volt kényszerítve. Egy szerencsétlen, de következményeiben reá nézve szerencsésnek bizonyult mozgalom ugyanis kétessé tette Gyula városnak székhely jellegét. Három évtizeden át ez a város oly irányú intézmények alkotására és ebből kifolyólag oly áldozatok hozatalára volt utalva, a melyek veszélyeztetett székhely jellegének megmentésére s intézményes biztosítékokkal ellátására irányultak. A rendezett tanácscsá alakulást, a vármegyeház kibővítését, a törvényszéki palota felépítését, a közkórháznak vidéken páratlanul álló nagy méretben való fejlesztését, a főgimnázium létesítését, a pénzügyi palotát, a gyermekmenhelyet, a szanatóriumot, nem csak mint önmagukban is kívánatos önczélt, hanem mindeniket, mint egy egy hatalmas faktort, mint egy egy institucziót üdvözöltük, a melyek kultúra s humanismus mellett egyrészről megmentik más részről pedig biztosítják Gyulának fenyegetett székhely jellegét. Az a küzdelem, a mit mindezen intézmények kivívásáért kifejtettünk, azok az áldozatok, a melyeket azok érdekében hoztunk, igénybe vették, úgyszólván abszorbeálták csak nem minden szellemi s anyagi erőnket. Haladtunk, fejlődtünk ugyan, de csak is egyoldalulag. Közgazdasági, különösen ipari szempontból — sajnos — stagnálás állott be. A stagnálás pedig egyértelmű mai viszonyok között a hanyatlással. A mit a védekezés terén kényszerűségből elmulasztottunk, azt — megfeszített erővel bár — helyre kell hoznunk. Azok az intézmények, a melyek létesítése évtizedeken át elterelte a közgazdasági fejlődéstől erőnket, ma már nem csak biztonságot adnak, hanem erőt és szilárd alapot is, a melyen békével és sikerrel dolgozhatunk Gyula városa közgazdasági s főleg ipari reneszánszának parancsoló feladatán. Az iparkiállitás, mint egy hü tükör mutatja be a gyulai ipar mai helyzetét, minden előnyös és minden fogyatékos tulajdonaival. Nem a jó akarat, nem az elnézés, nem a lokalpatriotismus mondatja velünk, hanem elfogulatlan idegenek beösmerése, sőt egyik másnak konsternácziója, hogy a gyulai ipar, hála iparosaink értelmességének, szorgalmának és főleg sanyarú viszonyokkal és nyomott anyagi helyzettel szemben kifejtett ellenállási képességének, izmos, életerős és a mi fődolog: sokkal fejlődés képesebb, mint azt a kiállítás előtt bármelyikünk képzelte volna. Vannak fogyatékai is. Ezek előtt sem hunyunk szemet. Sőt épen ezek a fogyatékok azok, a mikből a legtöbb tanúságot akarjuk és fogjuk meríteni, hogy azokat, a mennyire a viszonyok engedik, minden tényező, nevezetesen kormány, helyi hatóság támogatásával, a társadalom jó akaratú közreműködésével és segítségével enyhítsük és elenyósztessük. A ma bezáruló gyulai iparkiállitástól úgy búcsúzunk el legméltóbban, ha azt egy tervszerű iparfejlesztési akczió kiindulási pontjának tekintjük. Minden tisztes gyulai iparos és e városnak minden bü fia működjék közre eme ak- czióban, a melynek gyümölcse lesz a helyi ipar felvirágzása s a helyi ipar felvirágzása révén Gyula városa fejlődése, Gyula város haladása. Mit tapasztaltunk a gyulai kiállításon? Az ország iparos polgársága hovatovább, jobban- jobban kezdi belátni azt, minő jótékony hatással van egy-egy kiállítás, különösen a helyi ipar fejlesztésére. Igazolva láttok ezt a napokban Gyulán is, ahol az iparosság felbuzdulva a szomszéd városok iparosai által elért sikereken, egy helyi jelleggel biró ipari kiállítást rendezett. Mi, kiket a tudásvágy s a kötelességérzet az ország hol egyik, hol másik tájára szóllit el, látjuk a legjobban és ösmerjük fel leghamarabb a nemes törekvést a hazai iparos polgárok sok ezreiben. Igaz, hogy ma már nagyon meg van könnyítve a haladás, a gyors vasúti közlekedés, a szaklapok, a mintakönyvek s főlég az iparügyi kormány hathatós támogatása által; ámde mégis örömmel tanúskodhatunk arról is, hogy iparosainkban is fokozatosan gyarapodik a vágy, az akarat, hatolni előre, előre, fáradhatatlanul; utánozni, alkotni újabb meg ujahb és tetszetősebbnél tetszetősebb ipari czikkeket, amelyek mind a nagy közönség kényelmére s naponta fokozódó szükséglete fedezésére vannak szánva. Rendkívül örvendetes jelenség az is, hogy a közigazgatási hatóság, úgy mint maga a nagy közönség is belátta azt, hogy a kiállítások nemcsak az iparfejlesztés, hanem a közforgalom felelevenítése tekintetében is felette fontosak és igy mind a két nagy tényező, értem az elöljáróság s a nagy kő-, zönség is szívesen támogatja az iparosokat ezen felette üdvös törekvésében. A Gyulán folyó hó 17-én megnyílt ipari kiállítás a gyulai iparra nagy jelentőséggel bir; mert — noha az idő rövidsége miatt — nem oly nagyszabású, mint aminőket más nagyobb városokban láttunk; ámde elég gazdag, elég változatos arra, hogy Gyula és környékének fogyasztó közönsége belássa azt, hogy szükségletének nagy részét gyulai iparosokkal fedezheti. Mint mindenütt, úgy a gyulai kiállításon is a ruházati és felszerelési czikkek vaunak a legnagyobb mértékben képviselve. A bíráló bizottságnak valóban nagy dolgot adott, hogy igazságos Ítéletet hozhasson a kiállítási tárgyak felett, mert azok csaknem mind egy bizonyos egyöntetűség jellegét viselik magukon. A szakavatott szem az első tekintetre felismeri, hogy itt minden kiállító a legjobb akarattal lépett a küzdtérre s oda törekedett, hogy kiállított tárgyán, a kezdetlegesség vagy a maradiság felismerhető ne jegyen. Es éppen ez az, ami dicséretére válik a gyulai kiállítóknak; miért is szivemből kívánom, hogy fáradozásaikat a legjobb siker koronázza! Arad, 1903. augusztus 19. Varga József, mint az V. csoport bíráló bizottságának elnöke. Rendkívüli közgyűlés a vármegyén. Csütörtökön, augusztus hó 27-én, újból rendkívüli közgyűlést tart a vármegye törvényhatósági bizottsága, a melynek a vármegyei hivatalos lap keddi számában közzétett tárgysorozata 67 pontot foglal magában- A napirenden néhány törvényhatósági átiraton kívül nagyobbára községi ügyek fognak szerepelni, amelyek némelyikének sürgősen kívánatos felülbírálása érdekében hivta össze a vármegye főispánja a rendkívüli közgyűlést. A közgyűlés tárgyainak előkészítése czéljából az állandó választmány aug. 26-áu tart ülóet. A tárgysorozat a következő: 1 Belügyininisteri leirat a magyar iskola hajóra megszavazott adomány tárgyában. (11219) 2 Nyitravármegye körirata az adókezelósnek a községektől való elvétele tárgyában. (10698) 3 Csanádvármegye körirata a községek levelezésének portómentessége tárgyában. (11343) 4 Kolozsvár város tanácsának körirata az egyenesadó törvények revíziója tárgyában. (11461) 5 Borsod vármegye körirata a bűnügyi nyomozási teendőknek az igazságügyi hatóságok hatáskörébe leendő visszautalása tárgyában a belügyi és igazságügyi kormányokhoz intézett feliratának támogatása iránt. (10916) 6 Pozsony város körirata a tüdővész terjedésének meggátlása tárgyában. (11640) 7 A vármegye főispánja a II. országos sző- lőszeti és borászati kongresszusnak a boritaladó' leszállítása ügyében kelt megkeresését közli(13439) 8 Vármegye alispánjának előterjesztése a vm- nyomtatványszükségletnek 3 évre való biz- tosithatása iránt. T Á If C Z A . Séta a kiállításon. A gyulai helyi iparkiállitás megnyitásáról lapunk múlt számában közzétett tudósításunkban vázlatosan megrajzoltuk a kiállítás általános elrendezését, annak külső képét, de a kiállítás gazdagságáról, szépségéről és érdekességéről csak akkor győződtünk meg igazán, a mikor annak részletes megtekintésére indultunk. Egy séta bizony nem elég arra, hogy mindent meglásson ott az ember, sőt akárhány szemle után még mindig talál uj és uj érdekességeket. Ez a leírásunk is szűk keret lesz ahhoz, hogy megemlékezzünk mindenről, ami felemlitésre érdemes. De hiszen ez nem is feladatunk, a hétfőn eljárt bíráló bizottságok munkájuk eredményekép reá mutattak mindazon készítményekre, a melyek elismerést érdemelnek és a kiosztott kitüntetések nagy szánna igazolja első sorban a kiállítás gazdagságát, a helyi ipar magas, versenyképes nívóját. A mi körsétánk leírása tehát nem szakszerű bírálatot, de még csak megközelítőleg sem kimerítő adatokat, tisztán egyéni impresz- sziókat tárt ilmazhat. A nőké az elsőség. És pedig nemcsak kö- telességszerü udvariasságból, de azért is, mert a színkör egész baloldalát elfoglaló női kézimunka kiállítás fejlett szépérzékre valló elrendezésében oly megkapóan uralja az egész nagy termet, hogy első útját oda irányítja a belépő, nő és férfi egyaránt. Egymás után sorakoznak itt a gyűjteményes kiállítások, az árvabáz, a nő- egyl-:t, a Scherer-féle magániskola, a róm. kath. leányiskola kiállításai versenyezve gondos elrendezésükkel és tartalmasságukkal. Az intézetek kiállításai a növendékek szorgalmán kívül a tanítónők kitűnő érdemeit dicsérik és azt a kiváló gondosságot, melylyel ebben a hasznos és szép foglalkozásban tanítványaikat vezetik. A munkák mennyiségét, értékét és változatosságát tekintve természetesen leggazdagabb a nöegylet kiállítása, amelynek beállítása nem kis feladatot rótt az özv. Fabry Mártonná alelnöknő fáradhatatlan vezetése mellett működő tagoknak, hogy a kiszabott kis helyen mindent láthatólag helyezzenek el. A női finom Ízlés, szorgalom és türelem nagy értéket képviselő munkáinak szingazdag tárát mutatja az egész kézimunka osztály, melyben túlnyomó többséget a díszmunkák képviselnek. Ha elgondoljuk ehhez, hogy a női kézimunkák rögtönzött bevonása folytán mennyi értékes munka maradhatott el és ha figyelembe vesszük a gyűjteményekből — azok teljességének kárára — csaknem egészen hiányzó varrási és fehérnemű munkákat, önkéntelenül is felötlik egy külön önálló női munkakiállitás eszméje, melynek megvalósítását a legszebb siker kisérhetné. A női kézimunka kiállítás mellé sorakoznak a gyulai polgári iskola és iparos tanoncz- iskola rajzkiállitásai és a belvárosi óvoda apróságai munkájának érdekes gyűjteménye. Alig tudnánk szabadulni a tarka látványosságtól, ha még nagyon sok nézni valónk nem volna hátra. A Schmidt Antal rézműves mester által készített és mozgásban levő szivattyú gép zakatolása a bejáró felé hiv bennünket, ahol a vas és fémipari czikkek kiállítása van csoportosítva. Maga a szivattyú gép remekbe készült munka és szakértők állítása szerint bármely hasonló készitménynyel kiállja a versenyt. Ebben a csoportban kevés a kiállítók száma, pedig sok jó nevű iparosunk van e szakmában. Szép munkájukkal tűnnek ki Szénásy János lajtos asztaltüzh.elye, Bieter Gábor bádogos víztartó készlete, Sál István bádogos permetezője, Rótfa József kovács saját rendszerű ruganyos ágybetéte, Bekker Antal fürdőkádjai, Jeszenszky Nándor sodrony készítményei, Zom- bori Gusztáv kései és Kronberger Sándor kovács hintója, amely egyedüli közlekedési eszköz a kiállításon, holott vásárokon sok szép ily munkát látunk iparosainktól. A bejárat mellett nyertek elhelyezést a kő, föld és agyagipari czikkek, amelyeket több szép kályha, ezek között első helyen Lukács Péter készítményei, szolid kivitelű fazekas munkák és a színkörön kívül külön kis építményben elhelyezve Schriffert József építőmester verseny- képes C7ement készítményei képviselnek. A színkör' jobb oldalára áfttérve a hőr,, szövő és fonóipar csoportjához érünk, ahol szintén csak néhány iparos képviseli az utóbbi időben általánosan lehangolt szövőipart, hasonlókép kevés aránylag a kiállító a szíjgyártó és tímár szakban. Köteleseink közül Fikker Ferenez készítményei bizonyultak a legjobbaknak, kiválóságról tettek tanúságot e csoportban Torma László szitás készítményei, Máar Testvérek kefekötő munkái, Ludvig Lajos szíjgyártó készítménye. E csoportban, de külön nagy szekrényben mutatja be fiatal, de rohamosan fejlődő és kiváló versenyképességű gyártelepünk, a gyulai kötött és szövött iparárugyár különböző szép gyártmányait. Tovább haladva ez oldalon részint a páholysoron, részint külön szekrényekben a csizmadia és czipésziparosok gazdag kiállítását találjuk. Az előbbiek között főleg Gyepes Gáspár kiváló ízlésre valló csizmái, az utóbbiak között Kiss Mihály, Remele József, Somogyi Mihály, Szilvásy Testvérek gyűjteményes felállításai kötik le figyelmünket. Gazdag a ruházati czikkek kiállítása, melyből szép készitményü bundák, (ezek között legkiválóbb Lotta György szücsmester munkája) női zekék és szűrök képviselik a szűcs és szürszabó ipart, nagy számú szabó és kalapos munkák pedig az ipar ez ágait. A sok szép munka által képviselt osztályban sok nézője van Jeszenszky Béla szabómester szekrényének, mely netn csak a kiállított ruhák szabatos elkészítésénél fogva, de ethnografiai szempontból is felette érdekes, egyéb készítmények között helyet foglalván abban a gyulai magyar, német és oláh gazdalegények, valamint a doboziak szép viselete. A népszokások között a népviseletek m ígörzése és fentartása szép feladatá az iparosoknak és Jeszenszky különös dicséretre és követésre méltó példával mutatta be kiállításában e viseletek sajátosságait. Szabó mestereink közül a jury Gyepes Gergely készítményeinek adta az elsőséget, de igen jó munkákat állítottak ki Csirke Mátyás, Feuer Márk, Heilinger János, Gróh György, Tóth Lajos és Zielbauer József egyetlen női szabónk is. A kalaposok között Szállá Lajos gyűjteménye és e csoportban még Névery Albert ruhafestő munkái tűnnek k,i. A színkör színpadi részében, mely külön teremként van berendezve, nyert elhelyezést a segédek és tanonezok igen sok szép munkából álló kiállítása. Fiatal iparosaink minden szakmában komoly törekvésről tettek tanúbizonyságot, a minek méltánylásául a bíráló bizottság a legtöbbjét kitüntetésre érdemesnek találta. E teremben főleg a szép kidolgozású lakatos, bádogos és szíjgyártó munkáknak van sok szemlélője. A belső teremből a kijárat felé indulva a vegyes ipari készítmények kiállítása között haladunk el. Egymás után lápjuk a Dobay ezég szép kiállítású nyomdatermékeit és könyvkötő munkáit, Gémes Ferenez és Reisner Zsigmond pirosra sütött szép kenyereit, Weisz Mór és Társa Xja.pta.nls: mai számához egész iv melleidet van csatolva.
