Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-08 / 10. szám
lO-ik sszám Gyula, 1903. márczius 8-án XXXV. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre j ! 10 kor. — fill. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ L Egyes szám dra 20 fill. f f Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. f Kiadóhivatal: 1 Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. LJ!L_ ___Ä Bé késvármegyei tisztviselők fizetés- rendezése. Az a siker, a mely az állami tisztviselők sorsának javítására ezek részéről megindított mozgalmat követte, sorompóba szól- litotta a vármegyei alkalmazottakat is. Csak a teljes reménytelenség, csak a bizalom hiánya lehetett oka, hogy eddig hallgattak panaszaikkal, melyeknek jogossága kétségbe nem vonható, mikor a vármegyei alkalmazottak fizetése mindenütt gyengébb az államiakénál és a mikor a legtöbb vármegyében a jogvégzett tisztviselők egész serege alig éri el az állami irodatisztek és Írnokok fizetését, a segéd- és kezelő-személyzet pedig igazán botrányosan csekély javadalmazásért teljesiti egész munkaerejét igénybevevő feladatát. Hontvármegye tisztikara tette meg a kezdeményező lépést az országos szervezkedésre, márczius 25-én országos értekezletre hiván össze a vármegyei tisztviselők képviselőit. Vármegyénk egyike azoknak a törvényhatóságoknak, a melyek még jobban fizetik alkalmazottaikat, de a javadalom, különösen az előlépés nehézsége miatt itt is alul van az állami alkalmazottak javadalmán és messze alul marad azon fizetéseken, melyeket az uj fizetésrendezési törvényjavaslat az állami tisztviselőkre megállapít. Ennek a ténynek tudatában és a közös érdekek megbeszélésére csak nem teljes számmal gyűltek össze Bókésvármegye alkalmazottai azon a tiszti értekezleten, melyet a vármegye alispánja Hontvármegye tisztikarának felhívása folytán a múlt szombat délutánjára összehívott. Az értekezleten, melyen Fábry Sándor dr. alispán elnökölt, a tisztviselők közül többen hozzászóltak a kérdéshez, maga az elnök megnyitó beszédében Karaszy Ödön. Ismerős név ! Igaz, hogy alig egy fél éve irtunk róla először, de azóta gyakran volt vele alkalmunk találkozni felolvasásokon és lapunk hasábjain egyaránt. Csabai ember, vagyis a mi állítólagos ellenlábasaink között lakik, igaz, hogy mint bevándorlóit, de ha ellenségünk lenne is mint ember, mint költőről és Íróról akkor is csak szeretettel elismeréssel Írhatnánk felőle, ha igazságosak s méltányosak akarunk lenni. Két gazdag kötettel lépett egyszerre a nyilvánosság elé, az egyik próza, a másik vers, hogy melyik ér azonban többet, nehéz eldönteni. Egyforma értékes mindkettő, s nekünk egyaránt kedves. Munkáinak olvasása ugyanazt a benyomást teszi reánk, mint mikor vele beszélgetünk. Kedves, őszinte és vonzó egyéniség szól hozzánk ezekből a kötetlen és kötött sorokból, kereset len, czifraságkerülő formában. Ilyen ember különben Karaszy testestöl- lelkestöl. A ki egyszer beszél vele, mindjárt megszereti, — a ki egy dolgozatát elolvassa, az rögtön kedvenczévé fogadja. Igazán szerencsés tollú ember! Vegyük azonban a köteteket. Prózakötetének „Egyszerű történetek“ a czime. Találó, helyes czim. Nincs is ebben a kötetben a huszadik század levegőjéből semmi. Romlatlan tiszta érzés sugárzik ki minden betű jéből, olyan hatást tesz ránk, ha végig olvastuk, mintha most jöttünk volna haza a friss szénaillatos, vadvirágos mezőről, jól esik tele tüdővel szivni magunkba ezt a tiszta, balzsamos levegőt, jól esik sütkérezni abban az enyhe, tavaszi napsugárban. Külön alig lehet dicsérni a kötet darabjait. Egyik olyan kedves, mint a másik, talán nem is lehetne választani közülök! Verses kötete a „Pásztortüzek“, még inreá mutatott arra a mostoha helyzetre, melyben a vármegyei alkalmazottak vannak és előterjesztette, hogy a vármegyei alkalmazottak sorsának végleges rendezése csak a közigazgatás államosításától várható, ezért sürgetni kívánja az államosítást, de annak behozataláig is a fizetéseknek az állami alkalmazottak javadalmazásával egyenlőre való megállapítását. Feltétlen szükségesnek véli, hogy a vármegyéknél a korpótlék-rendszer behozassák, mert a vármegyék elkülönített helyzetében az előhaladás igen nehéz. Egyidejűleg sürgetni kívánja az állam, valamint a törvényhatóságok között feltétlen nyugdijviszonosság kimondását. Berthóty István th. főjegyző abból indulva ki, hogy a mozgalomtól siker csak úgy várható, ha a vármegyei tisztviselők az államiakkal egyenlő elbánást kérnek : részletes munkálatot dolgozott ki arra, hogy minő fizetési osztályokba volnának a vármegyei alkalmazottak sorozandók. Ismertetve e munkálatot, előterjeszti, hogy az egész országra vonatkozólag ez alapon kiszámította, mily összeget igényelne a fizetésrendezés és azt kereken 3 '/„ millió koronára teszi, ami körülbelül arányban áll a vármegyei és állami alkalmazottak száma és az utóbbiak fizetésének rendezésére szükséges összeggel, vagy ha valamivel nagyobb, ez éppen azt bizonyítja, hogy a vármegyei fizetések rendezése még sürgősebb teendő volna. Utal azokra a részletkérdésekre, amelyek e dologban tisztázandók. A fizetéseknek osztályok szerint való rendezésén kívül és emellett ő is kívánja a korpótlék-rendszer behozatalát, valamint a vármegye által ismételten sürgetett nyugdijviszonosság rendezését. E mellett javasolja, hogy a tisztikar kivánja a pragmatika megalkotását és független fegyelmi bíróságot. Ambrus Sándor szerint a fizetések megállapítása a törvényhatóság autonom jogkörébe tartozik, ö tehát első sorban a vármegyétől kérné a fizetés rendezését és az forduljon azután az országgyűléshez és kormányhoz a dotáczió felemelése iránt, a vármegyei tisztviselők szerinte az államiakhoz hasonlóan osztályokba nem sorozhatok, azért csak a korpótlék rendszer behozatala volna helyes. Daimel Sándor dr. a mozgalmat teljesen külön kivánja választatni az államosítástól, melynek behozatala talán a messze jövő kérdése és igy a fizetésrendezés is könnyen elodáztatnék. Csatlakozik az alispán és Berthóty által előterjesztett javaslatokhoz, kább elbájolja az olvasót. Micsoda közvetlen hang, meleg érzés, mennyi csodálatosan szép, keresetlen gondolat 1 Mintha májusi virágos kerthen valami lát-, hatatlan kezek aeol-hárfát pengetnének. Csupa szin, csupa illat minden, s ezt a bűvös harmóniát egyetlen sor dissonantiája sem zavarja. / Kiváfe darabjai ezen kötetnek az „Ajánlás,“ az „Édes anyám“ cziklus, a „Szegény anyám,„ „Tóth Klára,“ ,Katona halál,“ „Viszik a riska tehenet,“ „Radivoj bán,“ „Fátyol volt« czimü költemények, s az Isten tudja hány, de hisz’ nem is győzné az ember őket elősorolni. Csak még egyet említsünk fel, az „Énekek éneke“ cziklust, melyet a jeles költő galamb- lelkű szép fiatal menyasszonyának irt. Mintha az örökmécs szelíd fehér fényétől beragyogott oltár előtt állanánk. Áhitat száll szivünkbe, mikor ezeket az énekeket olvassuk. Szinte tisztábbnak, jobbnak érezzük magunkat utána ! Gyönge az én szemem ahhoz, hogy ennyi ragyogás között csak egy kicsi foltot is észre- vehessen. A részletes kritikát — az én általánosságban mozgó egyéni véleményemmel szemben — az olvasóközönségre bízom. Én csak boldogan ölelem szivemre Karaszy Ödönt az ő két legújabb kötetével együtt, — baráti meleg kézszoritással fogadom szerény hajlékomban a „Tóth Klára“ költőjét, s lelkesedve iktatok ide egy kis mutatványt egyik kötetéből. Székely Sándor. Saul megtérése.* * *) A vonat egyhangú zakatolással robogott a sötét deczetnberi éjszakában. Kéry Déni, a pár hét előtt még irigyelt birtokos, ma már tönkre ment földönfutó koldus, hátát a coupé folyosójának vetve, fásult arczczal nézett be a női szakasz ablakán, hol anyja és nővére a jóléthez *) Mutatvány Karaszy Ödön „Egyszerű történetek“ ez. kötetéből. de szerinte a kívánalmakkal az államhoz kell fordulni, amely a megyék közigazgatási kiadásait dotáczió alakjában fedezi. Berthóty István Ambrus Sándor véleményével szemben kifejti, hogy a korpótlék rendszer önmagában nem vezet a kérdés megoldására, mert az egyes vármegyék között az állások javadalmazása tekintetében oly külőmhségek vannak, amit csak általános rendezéssel lehet eloszlatni, erre pedig legalkalmasabb az állami tisztviselők javadalmazását irányadóul venni. Fábry Sándor dr. alispán az ügy érdekében eláll azon óhajtásától, hogy az államosítás sürgetése a kérésbe hozassák Az országos szervezkedés mellett indokoltnak tartja, hogy a megállapodásokat a törvényhatóság elé terjesszék, hogy az is feliratilag sürgesse a tisztviselők helyzetének javítását. A részletekhez még többen szólották hozzá és se tanácskozás eredményekép az értekezlet a következőket határozta el: Örömmel csatlakozik az országos mozgalomhoz és a kezdeményezésért Hontvármegye tisztikarát köszönettel üdvözli. Fábry Sándor dr. alispán elnöklete alatt Daimel Sándor dr., Bert- hóty István, Zöldy Géza dr., Jantsovits Péter, Ambrus Sándor, Csánki Jenő, Baross Dezső, Beke Géza és Sárosy Gyula tagokból álló bizottságot küld ki a kérdés részleteinek kidolgozására; a márczins 25-én Budapesten tartandó országos értekezleten több taggal képviselteti magát és a vármegyei alkalmazottak helyzetének javítására a következő intézkedések törvényben való biztosítását sürgeti: 1. A vármegyei alkalmazottaknak a hasonállásu állami alkalmazottakkal egyenlő fizetési osztályokba . v.íIq beosztását ; 2. a korpótlékok biztosítását; 3. a szolgálati pragmatika megalkotását és ebben független fegyelmi bíróságot és 4. az állam és a törvényhatóságok között a feltétlen nyugdijviszonosság kimondását. Megbízta végül a kiküldött bizottságot, hogy az országos értekezlet megállapodásait a törvényhatóság elé is terjessze he, és kérje, hogy a közgyűlés is feliratilag sürgesse az ügy rendezését. Fábry Sándor dr. alispán ezután köszönetét mondott a megjelenteknek és az értekezletet berekesztette. szokott nők néma kétségbeesésével húzódtak egymáshoz. Amint édes anyja bánatos arczát nézte, ki gyöngéd szeretettel hajolt mély gyászba öltözött nővére vállára, akaratlanul kicsordult a könny szeméből s lassan gördült alá halvány arczán. Szinte megriadva törülte le a hívatlan vendéget s ne hogy övéi észrevegyék, pár lépésre távozott az ajtóból. Egy levelet vett elő tárczájából. Finom, hajszálvékony nőirás volt; menyasszonyának lemondó levele. Néhány sor az egész, pár hideg udvariassággal odavetett mondat, mely tudatta vele, hogy elvesztett mindent. Keserű mosoly torzította el a fiatalember férfiasán komoly arczát, darabokra tépte a levelet s kiszórta a vonat ablakán. Aztán lehúzta újjárói a jegygyűrűt s kidobta a levélfoszlányok után. Eltemette a múltat egészen minden örömével, minden bánatával. És eltemette vele ifjúságát, szivét is. Szivét, amely oly nagyon tudott szeretni valakit, amely most hideg, kihalt. — Kihalt ? . . . Dehogy is az, hisz ott van az a két gyászruhás nó, azoknak kell most szerető szív, meleg szeretet, hogy a világ hideg közönye meg ne dermessze őket. Mosolyt erőltetve arczára, nyitott be a fülke kis ajtaján. — Mindjárt megérkezünk édes — szólt anyját gyöngéden átölelve s hugocskája arczát szeretettel megsimogatva. Anya és nővér szótlanul engedték, hogy felöltőjüket felsegítse, s az ifjún szeretettel pihenő szemek árulták el, hogy mindketten teljes oda adással fogadják annak gondoskodását, aki ezentúl egyetlen támaszuk, kenyérkeresőjük lesz. A vonat megállóit a gyéren világitott falusi állomáson. Kéry Déni lesegitve övéit elsietett, hogy a csomagokat a kocsira tegye. Rozzant parasztszekér várt rájuk az állomáson. Kötéllel átkötött széna ülés, elöl egy deszka az oldalra kapcsolva; ez volt az egész kényelem. A szénát felpu- házta, eligazgatta s anyját, húgát gondosan betakargatva felült a kocsis mellé. Az utón egy szó sem esett köztük, csak mikor Dini hátraA vármegye közgyűlése. A törvényhatósági bizottság a mait szombaton tartott közgyűlését délután folytatta és befejezte. A lapunk múlt számában közölt tudósítás folytatásaként a közgyűlésben hozott határozatokat a következőkben ismertetjük : A szászsebesi magyar kálvinisták segélykérvényét javaslattételre kiadták az alispánnak. A gyulavárosi ez évi képviselőtestületi tagválasztásokhoz törvényhatósági kiküldöttül Keller Imrét választották meg. Tafler Jakab orosházi seprügyáros kérvényére az időszaki hatósági vizsgálatok ideiglenes beszüntetését engedélyezték. Feuer Márk orosházi lakos felebbezését a vármegyei szolgaszemélyzet ruházatának beszerzése tárgyában az árlejtező bizottság határozata ellen I dr. Sziráczky János szarvasi lakos felebbezését a képviselőtestületnek a holtkörösi partnövedék ügyében hozott határozata ellen és Kutyák Károly és társai felebbezését Gádoros községnek egy harmadik mezőőri állás szervezését megtagadó határozata ellen, elutasították. Gottetág Sándor volt szabadszenttornyai jegyző felebbezéséhez képest a községi nyugdij igazgatóválasztmánynak nyugdiját megállapító véghatározatát megváltoztatták. Keviczky László ét Erdélyi László felebbezését Kondoros község jegyzői lakás-átalakitására vonatkozó véghatározata ellen, elutasították. Schlesinger Lajos és társai tótkomlósi lakosok felebbezését a községnek a hiányként megállapított fogyasztási adó és vágatási dij megtérítése tárgyában hozott véghatároza ellen, az ügy megvizsgálása végett áttették a pénzügyigazgatósághoz. Feuer Márk felebbezését Orosháza község képviselőtestületének a szolgaruházat árlejtési eredményére vonatkozó véghatározata ellen, elutasították. Bakos Béla pusztaföldvári községi jegyző fe- lebbezésére a községet segéderő alkalmazására kötelezték. Pusztaföldvár község határozatát az orvosi lakás felépítése tárgyában az ellene dr. Winternitz Antal községi orvos által beadott felebbezés folytán megváltoztatták. Békés község jegyzői karának felehbezésére a Mezey Lajos temetési költség kiutalványozását megtagadó képviselőtestületi véghatározatot feloldották. hátra fordult, hogy megnézze jó helyük van-e, váltott egy-egy pillantást édes anyjával. Kis húga, kit a hosszú éjszakai út s a kocsi rázása álomba ringatott, anyja ölébe hajtott fejjel aludt. A falu fehér házaival már kivált az éjszaka sötétjéből. A kocsis egyik külső utczába fordulva rövid hajtás után megállóit egy nádfedeles alacsony parasztaáz előtt. — Itthon volnánk — mondta a magyar paraszt szűkszavúságával s a gyeplőt a lőcsfejre vetve tohonyán kászálódott le a kocsiról, hogy az ablakot megzörgesse, melynek vászonfüggönyén keresztül halvány lámpafény világlott a néma utczára. — Ajtót hé, meggyüttünk volna! Ebből állt az egész bejelentés. Pár pillanat múltán nyikorgott a kis kapu závárja s egy éltes parasztasszony esetlen lámpával kezében lépett ki rajta. • Dini óvatosan ölb; véve húgát emelte le a kocsiról, a csomagokat az öreg asszonynak átadva bevezette őket az alacsony szobába. Fehérre meszelt, tiszta helyiség volt a legszükségesebb bútorokkal berendezve. Azzal a pár nélkülözhetetlen bútorral, amit a nagy hajótörésből megmenthetett. A vén családi arczké- pek, meg húgának fehérfüggönyös ágya árulták el, hogy előkelő, úri lakásból kerültek ide a paraszt viskóba. A kis leány idegenkedve nézett körül az alacsony gerendás szobában. Csak mikor ágyacs- kájára esett tekintete jelent meg egy halovány mosoly üde arczán, s bátyját átölelve szorította fejét annak széles mellére. — Köszönöm Dinikém; de jó vagy édes, még most is örömet tudtál szerezni nekem. De hol alszol te— kérdezte lányos szeméremmel — hiszen itt csak két ágy van ? — Sohse aggódj Anikóm, pompás helyem van. Jer megmutatom. A gyermeklány bátyja karjába csimpaj- kódva ment ki a konyhába, melynek egyik sarkában egyszerű vas ágy állott, fehér gyapjú pokróczczal betakarva. Dini vidám bonhomiával mutatott reá. Laptinlc mai számálioz fél iv znellélslet van csatolva.