Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-29 / 48. szám

és jövevények“ vagyunk e földön s „elébb-utóbb meg kell jelennünk" a te itélőszéked előtt, mégis midőn elszakadoznak a földiség kötelékei, midőn koporsó és sir a tett mezejéről elszólitja szerettein­ket : felzudul lelkűnkben a fájdalom hullámárja, mi­ként tenger habjai, ha megrázza azokat a tomboló vihar. Nagy a mi bánatunk, szivünk vérzik most is égi Atyánk! midőn arra gondolunk, hogy mily hir­telenséggel vágatott ki az élők földéből életfája an­nak a férfiúnak, ki családjának, egyházának, em­bertársainak javát szorgalommal munkálva, nagy volt a bölcsességben s Isten és emberek előtt való kedvességben, kinek nemes szive érettünk dobogott, mig csak életfáklyája véglobbot nem vetett, hogy sírjon, zokogjon felette a részvét, az igaz szeretet... íme Atyánk! a szerető szivek a szeretettnek porai fölé síremléket emeltek, hogy ez is hirdesse a mi bánatunkat s az ő felejthetlen nevét, elévül- hetlen érdemeit. .. Gyászdal, ima, emlékbeszéd nem hozhatja vissza ugyan őt az élők földére, de emlé­kezete életben van sziveinkben, mert „a derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér.“ .. . Hisszük Atyánk! hogy e mi — halál álmát aluvó — kedvesünk is e földön a pálmát s nálad mennyben az idvesség hervadhatlan koronáját meg­találta, osztályrésze örökre tartó boldogság és öröm... Nyugtasd Atyánk! továbbra is csendesen az ő porait itt a rokon porok között, mig majd „eljő az idő, midőn mindazok, kik a koporsóban vannak, meghallják“ az ébresztő isteni szót. Akkor egyesítsd feltámadó testét halhatatlan leikével, hogy viszont találkozhassunk vele s aztán együtt maradjunk örökre . . . Ha majd „barangol és zug-zug az őszi szél“ s e néma sir felett múlt időkről beszél: széllebbe- nés s madárdalban hadd hallja meg a késő nem­zedék is, hogy itt pihen az, ki dicsőség utján haladt, homlokát elismerés koszorúja ékesítette, kit nagygyá tett Istenünk a te kegyelmed, az ő buz­galma, nemes szive s embertársainak iránta érezett meleg szeretete, kinek áldásban maradt s élni fog közöttünk emlékezete. Teremjen itt virág, nefelejts virága, melyet a kegyelet ültet a sírjára... Bánatos szivünket vigasztald nagy Isten azzal, hogy ő „nem halt meg, csak aluszik“, álma édes, ébredése vidám leszen majd a feltámadás dicső napján. Elet és halál Ura, Istene, maradj velünk kegyelmeddel, véghetetlen szereteteddel életünkben és halálunkban! Amen. Az ima végeztével újból a főiskolai énekkar zengett el egy szép gyász dalt s utána Garzó\ Gyula lelkész, tanácsbiró tartott igen szép szívhez szóló beszédet az elhunyt emlékéről s az ünne­pélyt az általa szerzett alábbi gyászdal fejezte be : Gyászének néhai boldog emlékű Szabó János esperes sirjánál. A szöveget és zenét Garzó Gyula ev. ref. lelkész, egyház- megyei tanácsbiró szerzetté j férfikarra átírta : Mácsai.. Temetőben sírok között Állottunk meg jó Atyánk; Bizonytalan életünknek Aggodalma borul ránk. Itt kell hagynunk az életet Földi soi'sunk sírba vezet. De szól a hit: a ki hü volt S jól töltötte életét, Benned — Jézus! megtalálja Itt elvesztett mindenét . . . Halál! hol van diadalmad? Felettünk már nincs hatalmad! Sírköve a kegyeletnek, Hirdesd ezt az örömöt, Mondd, hogy • János, az apostol Jobb világba költözött . . . Zendüljön a hálaének: Dicsőség az Ur nevének! Szabó János emléke élni fog szivünkben ezen­túl is felejthetetlenül. Hírek­Kinevezés. A vármegye főispánja dr. Sál József jogtudort a vármegyéhez díjtalan közigazgatási gya­kornokká nevezte ki s szolgálattételre a központba osztotta be. A békési kettős körösi hid felülvizsgálata. A nagy költséggel készülő békési kettős körösi hid vasszerkezete elkészülvén, a teherpróba a héten tartatott meg. A hid első és második nyílása meg- terbeltetvén, a próbát remekül kiállotta s ha^ az alapmunkálatok is befejeztetnek, a hid mielőbb átadható lesz a közforgalomnak. A kereskedelmi minisztérium részéről Pischinger Kálmán kir. főmér­nök, az államépitészeti hivatal részéről Haviár Lajos kir. főmérnök, a törvényhatósági bizottság képviseletében dr. Hajnal István megyebizo^tsági tag, továbbá Popovits Szilveszter a békési járás főszolgabírója, Harsányi Frigyes kir. mérnök, aki a munkálatokat vezette s az Oetl czégnek, mely a vas­szerkezetet készítette, képviselője voltak jelen a vizsgálatnál. Névváltoztatás. Kiskorú Goldstein Dezső gyulai lakos vezetéknevét belügyminiszteri engedélylyel „Gondá“-ra változtatta át. József főherczeg szanatórium kjállitása. A házi és népipari kiállítás, melyet a József főherczeg védősége alatt álló szanatórium egyesület ^rendez Budapesten a régi képviselőházban, melyről múlt számunkban is részletesen hirt adtunk, már teljesen készen áll a megnyitásra. A kiállítás ünnepies meg­nyitása deczember hó 6-ikán lesz és pedig József Ágost főherczeg személyesen fogja megnyitni. A megnyitáson a kormány tagjai közül is jelen lesz­nek, továbbá az egyesület tiszteletbeli elnöknói özv. gr. Almásy Kálmánná, gr. Wenckheim Frigyesné, tiszteletbeli elnöke gróf Almásy Dénes és dr. Lukács Gvörgy vármegyénk főispánja az egyesület elnöke, a ki tulajdonképpeni rendezője az egész kiállítás­nak, alapvetője a népsanatóriumok létesítése érdeké­ben kifejezett mozgalomnak, a legfőbb érdem, hogy a tüdőbetegek iránt oly széles rétegben felkeltette a részvétet s hogy nincs ma már messze a meg­valósulástól az első alföldi szanatórium létesítése. A kiállításon szebbnél szebb házi és népipari tár­gyak lesznek láthatók, amelyek az ország minden részéből, de leginkább Békésvármegyéből állíttatnak ki. A békésvármegyei tárgyak külön csoportot fog­nak képezni s egész nap lesznek láthatók. többi tárgyak délután 4 órától este 8,' esetleg 9;-piáig, tekinthetők meg. A kiállítás deczember 6-tól január 6-ig fog tartani. A karácsonyi ünnepeket megelő­zőleg nagy karácsonyi vásár lesz, amelyen a kiállí­tott tárgyak közül a legalkalmasabb karácsonyi ajándékok szerezhetők be hazai forrásból. Már ebből a szempontból is nagy figyelmet érdemel az a min­den izében magyaros kiállítás. A czikkek bolti árakon bocsáttatnak áruba s a befolyt árak 10 szá­zaléka fordittatik a szanatórium tőkéjének gyarapí­tására. Kiállítás rendező hölgybizottságát Wenckheim Krisztina grófnő az egylet és a rendezcbizottság tiszteletbeli alelnöknője deczember hó 1-ére hívta egybe a fővárosban Baross-utczai palotájába,- ahol az összes rendezőbizottsági hölgytagok jelenlétében fogják megbeszélni a további teendőket. A kiállítás egyszeri megtekintésére szolgáló belépőjegy ára 60 fillér, egy állandó jegy 10 koronáért váltható,' ame­lyekből befolyó összegek a szanatórium alapja javára fordittatnak. Megemlítjük még, bogy a kiállítást hirdető igen csinos plakátok szymbolikus, művészi kivitelű képét Pap Henrik festőművész tervezte s a plakátok városunkban is több helyen láthatók. Postahivatal Békésföldváron. A m. kir. állam vasutak Békésföldvár vasutállcAnásán „Békés-Föld­vár p. u.“ elnevezéssel 1903. év deczember hó 1-én postamesteri kezelésben teljes fel- és leadó szolgá­lattal működő postahivatal lép életbe. Ezen posta­hivatal postai összeköttetését a Budapest Gyula- fehérvár—Tövis közt mindkét irányban közlekedő 5. és 6. számú mozgópostákkal és a Békósföldvár— Békés közt közlekedő 8812, 8813, 8816. és 8817. számú vonatok utján a békési pt. biva'allal fogja kapni. A postahivatal a postatakarékpénztár közve­títő hivatala gyanánt is fog működni; a postahivatal kézbesítő kerületébe békési tanyákat, Murvahely és Pecze tanyákat, Nagykamut (Kamutkert) pusztát, békósföldvári vasutállomástelepet, Soványhát majort osztom be. Schöpflin s. k., kir. tanácsos, pt. igazgató. Kinevezés. A vármegye főispánja dr. Vas Albert orvostudort a vármegyei közkórház belgyó­gyászati osztályára segédorvossá nevezte ki. Adományok. A vármegye székhelyén felállítandó Erzsébet szobor alapra Fabry Karoly békéscsabai ügyvéd 8 koronát, Kovács János békéscsabai lakos 10 koronát adományoztak. A Komló bérlője. Városunk első vendégfogadó­ját a „Komlót* 1904. óv április havától kezdődő ujabbi három esztendőre a fogadó eddigi bérlője Fischl I. bérelte ki. Szoczialista népgyülés volt vasárnap délután a Göndöcs uépkerti pavillonban. A gyűlésen a poli­tikai helyzetről, az általános szavazati jogról és a kerületi betegsegélyző pénztárról beszéltek a szóno­kok. Grünfeld Jakab asztalosmester, a gyulai nem­zetközi szocziálisták vezére hosszú lére eresztett be 8zédben támadta az országgyűlési függetlenségi pár tot a miért az a helyett, hogy az általános titkos választói jog behozataláért küzdene, hazafias frázi­sokért obstruál. Szavai felszólalásra késztették a gyűlésen jelenlevő dr. Berinyi Ármint, ki a 48-as pártra szórt vádak alaptalanságát igyekezett a hall­gatóságnak Grünfelddel szemben bebizonyítani. A betegsegélyző pénztár ügyét inkább szenvedel- mességgel, mint az objektiv bírálat hangján tár­gyalták. Bár az egyes felszólalók Dundler és Grünfeld különös nyomatókkal hangsúlyozták hogy távol áll tőlük minden személyeskedés, elő­adásukban minduntalan a személyes térre kalandoz­tak, bőségesen osztogatván a frioskákat a betegse­gélyző pénztár ügyeinek vezetésében érdekelt férfiaknak és a betegsegélyző felettes hatóságának : a városi tanácsnak. Véleményünk szerint olyan fontos és kényes természetű kérdésnek a megvitatása, mint a betegsegélyző pénztár ügye, elsősorban nem népgyü- lós elé tartoznék, a hol jól tudjuk, rendszerint nem a józan megfontolás, hanem legtöb esetben a szenvedély vaksága lesz úrrá a tömegen ; ha már azonban a szocziálista vezetők mindenáron népgyülésen kíván­ták a betegsegélyző pénztárt mai tagadhatatlanul siralmas állapotából kiemelni, kétszeresen szükség lett volna tárgyilagos keretek között mozogni, ami­vel bebizonyították volna, hogy a betegsegélyző pénztár dolgának a pertraktálásával, személyes hiú­ságtól, menten, ■ tisztán és kizárólag a jóakarat, á közérdek felkarolása vezette őket. Sajnos, a vasár­napi népgyülésen ennek az ellenkezőjéről voltunk kénytelenek meggyőződni és végtelen csodálattal tölt el bennünket, hogy éppen szocziáldemokraták tesznek a baj orvoslására olyan indítványt, amelyet mindennek elnevezhetünk, csak emberségesnek nem. Avagy hol ott a szocziális igazságszolgáltatás, hogy egy már élvezett szerény tisztviselői fizetést redu­kálni akarnak ? Az orvoslás módju, bármennyire is népszerű ez ellen dörgő hangon tiltakozni a pódi­umról, egyes egyedül a befizetések fölemelésével érhető el. Tessék ennek híveket szerezni s akkor nem lesz „beteg pénztár“, mint azt a tömegnek tet­szetősen elnevezték. Ne csak a senki által nem tagadott bajokra mutassunk rá, hanem gondoskod­junk arról is, hogy a „beteg“ meggyógyuljon. Főgimnáziumi felügyelők. A vallás és közokta­tásügyi miniszter a békési és békéscsabai főgimná­zium felügyeletével Nátafalussy Kornél nagyváradi, a szarvasi főgimnázium felügyeletével pedig Gépesi Kálmán debreczeni tankerületi főigazgatót bízta meg. A gyulai róm. kath. hitközség egyháztanáosa ma, azaz november 29-én, délután fél 4 órakor a szokott helyiségében gyűlést tart, melynek egyedüli tárgya a főgymnázium hitközségi alapítványnak az egyházmegyéhez való beterjesztése. A gyulai nöegylet januári vigalmának előké­szítésére egybehívott hölgybizottság november 25-én gyűlést tartott s az estély napját 1904. január 9-re tűzte ki a pavillonban. Az előterjesztett tervek közül a bizottság a Calico estélyt választotta, egybe­kötve tbea és ozukornemüek kiárusításával. A férfi és női jux-tombola a programból kihugyatott. A bizottság elhatározta, hogy az estély sikere érde­kében — tekintve a jótékony czélt — a legnagyobb agitácziót fogja tagjai sorában és a közönség köré­ben kifejteni. Esküvök. Karácsonyi Károly gyulai ifjú keres­kedő e hó 24-én vezette oltárhoz bájos menyasszo­nyát Urbán Juliskát, Urbán István makói tekinté­lyes kereskedő kedves és müveit leányát. — Roxin János méhkeréki földbirtokos e hó 22-én lépett házasságra Alb Ilonával, néh. Alb Péter gyulai ko­vácsmester leányával. Zsebtolvajlás. Csik Mátyásné gyulai lakos a pénteki hetipiaczon bevásárlásokat akart teljesíteni miozélból 6 koronáját magához vette s a piaczra kiment. A piacztéren azonban nagy tolongás köz­ben valami jóakarója a felsőkabát zsebében zseb­kendőben kötött 6 koronáját kiemelte. A rendőrség a nyomozást folyamatba tette. A gyulai izraelita nőegylet, az idén is felru­házott kilenoz szegénysorsu gyermeket és több szegénysorsu nőt téli ruhával. Á jótékony csele­kedet az e czélból kiküldött bizottság jelenlétében folyt le. Weisz Mór a nőegylet titkára tolmácsolta a nőegylet köszönetét mindazoknak, akik adomá­nyaikkal a humánus jótékonyságot lehetővé tett'ék. A ruhakiosztási ünnepélyen a gyulai nőegylet is képviseltette magát. Házasság. Vincze Aladár, a Dobay János czég derék alkalmazottja hétfőn, azaz folyó hó 23-ikán vezette oltárhoz bájos aráját Rácz Erzsikét Aradon. A vőlegény részéről a násznagyi tisztet Dobay Ferencz kiadónk teljesítette. Árlejtés a vármegyén. A vármegye részére az 1904—1906. években szükséges papír és irodasze­rek. nyomtatványok, világító anyagok és szolga­ruházat szállításának biztosítása czéljából folyó hó 24-én tartatott meg az árlejtés. A nyomtatványok és irodaszerekre ajánlatot tettek Boros J. (Nagy­várad) 28, Sonnenfeld Adolf (Nagyvárad) 24, Vértesi Arnold 23 s Dobay János czég 45 százalék árleen­gedéssel, mig a nyomtatványokra ugyancsak Boros 28, Sonnenfeld 16, Vértesi 45, Dobay 50 százalék árleengedéssel. Az árlejtező bizottság, mint legol­csóbbat a Dobay János czég ajánlatát fogadta el s a szerződést vele fogja megkötni. A világitó anya­gok szállítására két ajánlat tétetett, melyek közül mint előnyösebbet Reisner és Wolf ajánlatát fogad­ták el, aki a gyertyát 29, a petróleumot 5V2 szá­zalék árleengedéssel szállítja, mig Zuzmann János 22, illetve 4 százalék árleengedést ajánlott. —..A szolgaruházatra nézve az ajáulattevők Blum Sándor (Budapest) 11, Feuer Márk (Orosháza) 25 és özv. Kálmán Lászlóné helybeli czég 2/7V2 százalék ár­leengedéssel, kik közül mint legolcsóbb ajánlattevő az utóbbival köttetik meg a szerződés. Búcsúzó vendéglősök. Két régi gyulai vendég­lős válik most meg az üzletétől, Herodek és Messzin­yer s a gyulai vendéglői és kávéházi vendégek szinte elégikus hangulatban tűnődnek azon, hogy mi is lesz most, ha ez a két vendéglős, akiknek a neve jóformán összeforrt minden jóizü mulatság emlékével, hiányozui fog a megszokott környezet­ből, a mulatságok megszokott programmjából. Mert Herodek is, Messzinger is a régi-régi, jóvilágbeli vendéglősök közül való tipikus gyulai alakok vol­tak. Jóizü lumpolás nem eshetett meg anélkül, hogy a Herodek, megyére szóló hires jó konyhája és jó pecsenyéje ne szerepelt volna benne s nem Ezen jobb kor elérkezett tehát, áldott legyen azok neve és emléke,, kiknek ezért köszönettel tar­tozunk. Deák Ferencz névévé) a történelem örökre összeköti Erzsébet királyné nevét is, mert ők ket­ten voltak legfőbb tényezői a nemzet és uralkodó család kibékülésének. A történelem talán más okokkal fogja kima­gyarázni ezen kibékülésnek : a kiegyezésnek törté­netét, kétségkívül politikai estély, históriai szükséglet teremtette ezt meg, de a köztudatban élni fog a meggyőződés, a mit az országgyűlés is törvénybe iktatva elismert, hogy a királyné anyai szive járt közbe a nemzet és király között, hogy egy fenkölt, nagy királyné szeretete egyengette hozzá az utat. Erzsébet királyné képviselte a szeretet politikáját, mely Magyarországot önmagának adta vissza s mely felváltotta a gyűlölet politikáját. A pár év előtt lezajlott ezredévi ünnepségek alkalmával az ország főpapja: a herczegprimás, Isten házában, a király ő felségének és a törvény- hozásnak jelenlétében, az oltár előtt igy szól hozzá : „Légy áldott, légy üdvöz felséges királyném ! Fogadd e templomban, ahol megkoronáztattál, legmélyebb hódolatunkat, legőszintébb szeretetünket, irántunk mindig tanúsított jóságodért, szeretetedért. Áldólag emlékszünk, hogy azt az arany fonalat anyai kezed szőtte, mely hőn szeretett királyunkat a nemzettel elválaszthatatlanul összekötötte.“ — Ezzel ő is ki­jelenti, hogy a nemzet és uralkodóház kibékülése a királyné müve, az ő halhatatlan érdeme. Magyarországot a megsemmisüléstől a jog mentette meg, de szabadulását a szeretet tette könnyebbé. Midőn 900 évvel ezelőtt István fejedelem a római pápához küldött követeket, hogy tőle királyi koronát kérjen, ugyanazon időben egy más nemzet követei is járultak II. Sylvester pápa elé, ugyancsak királyi koronát kérve. A hagyomány szerint Isten angyala figyelmeztette a pápát, hogy kinek adja a szent koronát s ő ezen sugallatból kifolyólag, a magyar nemzet fejedelmének küldötte ezt, ki magát ezzel legelső magyar királylyá megkoronáztatta. — Ezen eset ismétlődött most: újból eljött Isten an­gyala a szeretet nevében, hogy a megtalált ■ szent koronával felékesitse az uralkodó fejét. Számtalan példát lehetne felsorolni annak ki­mutatására, mennyire szerette a magyar hazát, a magyar nemzetet, ezen angyali jóságu, fenkolt ki­rályasszony. Csak egy pár esetet akarok erre vo­natkozólag felemlíteni. Midőn legelőször jött szép hazánkba, midőn legelőször kereste fel felséges férje oldalán „koro­nája legszebb gyémántját“, legfőbb ajándékát: a szeretet szép rózsáját nyújtotta a magyar nemzet­nek. Az őt köszöntő küldöttséget csengő rrfagyar nyelven üdvözölte, hazánk zengzetes nyelvén kí­vánt áldást az ország törvényhozóinak működésére. Saját kijelentése szerint a Gondviselés őt elbldha- tatlan kötelékkel fűzte az országhoz. Más országnak leánya volt ő, de azért már korán megismerkedett nemzetünk történelmével s később fáradhatatlan buzgalommal tanulta- meg édes hazai nyelvünket. Gyermekei neveltetésénél kiváló súlyt fektetett arra, hogy a magyar nyelvet teljesen ismerjék, ő maga adta meg erre a legelső alapot. „Gyermekemmel én naponkint magyarul imádkozom“ — mondá egy ízben. (Rónay Jáczint- nak 1872-ben) Közbenjárására számos magyar hazafi kezéről hullottak porba a rabbilincsek. A nemzet nagy halottait ő is megsiratta, az ország fájdalma és vesztesége az ő fájdalma és vesztesége volt. Mélyen bevésődött a nemzet szi­vébe az a jelenet, midőn Deák Ferencznek ravatalá­nál megjelent, hogy osztozzék a nemzet fájdalmában. Személyesen helyezte koszorúját a nagy halott ko­porsójára és könnyezve imádkozott lelki üdvéért. Akkor pedig, midőn a végzet megfosztotta az or­szágot nagyreményű trónörökösétől, ő nemcsak fiát, hanem a nemzet nagy halottját siratta benne. Leg­nagyobb bánatában, szenvedéseinek kálváriáján sem feledkezett meg rólunk, az ezredévi ünnepekre ő is eljött közénk, hogy velünk örvendjen, hogy nekünk adja szeretetének utolsó és legszebb virágát. Sze­retett fiának elveszte után élete végéig, ezek voltak az ő legboldogabb napjai. Gyöngéd szeretete, őszinte vonzalma népünk­höz nem is maradt viszonzatlahul. Az ország népe lelkesedő szívvel, határtalan szerető ragaszkodással vette őt mindig körül. Eötvös József báró mondta a következő emlékezetes szavakat: „Ha egy korona, úgy mint 1848-ban a magyar, széttört, azt csak a nép szivében ébresztett nagy érzelmek lángjai for­raszthatják össze. Három századon át megkisérlet- tük a hittel, azután megpróbáltuk több ízben a reménynyel, de hátra van még az, hogy a nemzet az uralkodóház valamely tagját igazán szeresse és mivel ezt elértük, nem aggódom a nemzet jövője iránt.“ A nemzet rokonszenvét királynéja iránt mind­annyiszor kimutatta, valahányszor csak alkalma volt rá. Az országgyűlés egy királynéval szemben sem nyilvánította annyiszor hódolatát, mint ő iránta. A magyar történelemnek második nagy női alakja volt ő Erzsébet néven. Nagynevű elődje: magyarországi szent Erzsébet, kinek ő tizenötöd izig való unokája. Hasonlók voltak ők : szent Erzsébet kezéből a kenyér illatos rózsává átvál­tozva hull a földre, ő nála a jótétemény szeretetté felmagasztosul. Nagy volt Erzsébet királyné szeretetében, nagy volt a sors csapásainak elviselésében is! Isten aka­ratában megnyugodva fogadta azokat s bár nagy megpróbáltatások tették lelki erejét próbára, az ő jóságos szive nem panaszkodott soha sem 1 A más fájdalmát tudta enyhíteni, a saját lelkének fájdal­maira nem talált enyhítő írt. Emlékezzünk! A nemzet jótevője már nincs többé közöttünk! A magyar nép immáron árvaságra jutott, mert elveszítette a legszeretőbb édesanyai szivet! Elköltözött közülünk az, ki nekünk örökre pótolhatatlan marad! 1898. szeptember 10. a magyar nemzet fáj­dalmas, gyászos emlékű napja ! Távol tőlünk, mesz- sze idegenben, alattomos orgyilok szúrta át a hét tőrrel átjárt fájdalmas anyai szivet! Ő immáron a megdicsőültek között van, de emléke soha nemzetünk szivéből ki nem vész. Lángoló betűkkel van ez oda beleírva, nem érzéketlen márványra belevésve, hiszen a márvány eltörik, nem papírra leírva, hiszen a papír elszakad, a betűk elmosódnak 1 Maradandóbb emléket emelünk mi neki, szivünkbe, lelkűnkbe zárjuk őt! Oda zár­játok be kedves tanítványok ti is. Gyermeki szivetek fogékony a szeretet iránt, a szeretetet már ismeritek, hiszen szeretitek édes szüléiteket, testvéreiteket. Az ő emléke is szerető szivetekben, tiszta lelketekben legyen örökre megőrizve! Magyarország fiai vagytok, a magyar hazának Erzsébet királyné igen nagy szolgálatot tett. Méltó tehát, hogy soha meg ne feledkezze­tek róla ! Az ő reá való megemlékezés mellett meg kell azonban emlékeznünk felséges, ősz királyunkról is. A sors elragadta a magyar hazától szerető édes anyját, Istenhez kell folyamodnunk, hogy a jóságos édes atyát, apostoli királyunkat áldja meg hosszú élettel, tartsa meg még sokáig számunkra, a magyar nemzet és ország javára 1 Éljen, soká éljen a magyarok királya!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom