Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-11 / 2. szám
IM 21 k szám* Gyula, 1903. január 11-én. 4z 1Qfí0 \aw| r Szerkesztőség: ~1 Templom-tér, Dobay János kereskedése, kova a lap szellemi részét iljetfi közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fill. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ keL Egyes szám ára 20 fül. Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: »r. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kőim Dávid. » ; ... y,éké*ce»'>®' benecbmidt Pál szarvasi lakos pedig változtatta, fás: A belügymioister a füzesgyarmati r' !jr alapszabályát jóváhagyta.- TempÄ/DobV F7r^\8.^le°et és könyvkereskedése, kova * kir- detések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Hyilt-tér sora 20 fül. f— A gyulai kötött és szövött iparárugyár. Scherer Benedek. Zajtalanul, a hogy komoly Ügyhez illik, tartotta meg vasárnap délelőtt a gyulai kötött és szövött iparárugyár részvénytársaság közgyűlését. Nem a szokásos rendes évi közgyűlés volt ez, hanem rendkívüli, melynek megtartását egy sürgős természetű, a gyár fejlődésére és városunk munkásviszonyainak javulására uézve nagy horderejű ügy végleges elintézése tette szükségessé. Mikor ezelőtt két évvel megalakult ez a részvénytársaság, mindnyájan, kik részvényeket jegyeztünk, azt hittük, hogy 100,000 korona elég ahhoz, hogy a modern technika minden vívmányainak s a mai piacz összes kívánalmainak megfelelő harisnyagyárat alapíthassunk. Ezt állította a részvénytársaság akkori szakértője, ki különben az impulzust f _is adta ehhez az eszméhez, s mi alapítók, kik kivétel nélkül laikusok voltunk ezen a téren, hittünk neki, nem mintha kételyek már akkor is erre vonatkozólag köztünk fel nem merültek volna, hanem egyszerűen azért, mert gyárat alapítani okvetetlenül akartunk s mert bíztunk magunkban, hogy ha igy nem, akkor úgy, s ha evvel az emberrel nem, akkor mással, de valahogy csak nyélbe ütjük a dolgot. Rövid néhány havi tapasztalás után az igazgatóság lassankint rájött, hogy a rész- - 'vcirfcarsasag'friiiiten oldalról beczézgetett sajkájának kormányzisát egy, megfelelő kvalifiká- czióval és gyárvejetósi tapasztalatokkal nem biró falusi harisnjakötőre bízta, ki csekély kereskedelmi ismereteivel oly sekély vizekre evezett, hol a zátonyra jutás egészen bizo- ' i nyos volt. Az igazgatóság azonban nem ak^rt zátonyra jutni. Elhatározta, hogy kiveszi a kormány- rudat abból a kézből, mely nem tudja azt kezelni és másra bízza. Ezt a mást azonban nagyon nehéz volt megtalálni. A régit sem volt könnyű elbocsátani, mert három évre szóló szerződése volt, de még inkább azért, mert az igazgatóságnak szive is van, — hét szive. Az ezekben a szivekben hullámzó érzelmek tiltakoztak az ellen, hogy az az ember, a ki mégis az első lökést adta meg ennek a gyárnak az alapításához s a ki nagy fáradsággal 70 munkásunkat betanított, meg- fosztassék állásától. De végre mégis győzött a kötelességtudás. Az igazgatóság kötelezettséget vállalt el, elsősorban a részvényesekkel szemben, de nem kissebb mértékben a hazai iparfejlesztési akczióval szemben s en nek a kettős kötelezettségnek eleget akart tenni. Megbízta tehát a vezérigazgatót, hogy előbb a belföldön, ha pedig itt nem találna, a külföldön lépjen érintkezésbe olyan szakemberrel, a kire nyugodtan lehetne rábízni a gyár berendezését, vezetését és esetleges fejlesztését. Azért mondom a gyár berende zését is, mert/a mi eddig volt, az még nem volt gyár, bár úgy nevezte mindenki, hanem az egy közönséges harisnyakötőmühely volt csak, épp olyan, mint akár melyik magán- harisnyakötőé, legfeljebb több géppel. Hetek és hónapok teltek el, mig a vezérigazgató végre megtalálta a megfelelő szakembert Vadas Márton személyében. Vadas Márton az egyedüli nagyobbszabásu ilyenfajta gyárnak Magyarországban, a váczi kötő- és szövőgyárnak volt közel 14 éven át műszaki vezetője, mely állásban 6000 korona fizetése és természetben való lakása volt. Hajlandónak mutatkozott régi állását ott hagyni, mert a gyárnak cseh igazgatójával, ki mindent, a mi magyar és a magyar embert is fitymálta, nem szimpatizált, de természetesen ugyanannyi fizetést és vagy természetben való szabad lakást, vagy megfelelő lakbért igényelt. Az igazgatóság azonban, — tekintve a gyár amúgy is nagy regiejét, — nem fogadta el ezeket a feltételeket, hanem gondolkozási időt kért. Időközben’ Vadasnak valami nézeteltérése támadt Hoiubárral, azt hiszem, igy hívják azt a magyar zsíron meghízott cseh urat, kinek, mellesleg legyen mondva, 14000 korona fizetése van, s ennek következtében /irt a gyulai gyár vezérigazgatójáI T -A. R C Z A.. Galamlnak mondtam . . ■ Galambnak inodtam: „Szállj és hozz magaddal Szerelmi vágyt ébresztő növényt. Mesés világba; Gangesz partján nyílik . . .“ Szólt a gálám: Nagy messzeség I A sasnak montam : „Oh feszítsd ki szárnyad! S a szívbe, mty most ébgem megtagad, Hozz le egy izó, fényes, égi szikrát I“ Felelt a sas: A ég magas 1 Az ölyvnek modtam : „Tépd ki hát szivemből A bele vésett, badott neveti Felejteni akarol ah! . . . feledni ! . Felelt az ölyv :pe nem lehet I . . . Fr. Coppée után : Nil. Flirt. Eme szócska a lexikon, vagyis a minden tudományok tárUza értelmében: angol szó Ennél fogva igy vdna kiejtendő : flört. Csakhogy mi, kik önbizalomnál verjük mellünket, hogy az európai nagy haalmak konczertjóben számottevő helyet foglallak el, miért ne idomíthatnék ezt a szót úgy, atogy a mi ortographiánk parancsolja ? Ha a francia Reichenberg helyett azt mondhatja: Resanijer és Jókai helyett: Zsoké, mórt kellene épen íekünk alkalmazkodnunk az angol nyelv körmiafont, szeszélyes törvényeihez I Kiejtjük hát ai eme hamis szócskát édes nyelvünk lapos ősziitesógóvel és lesz belőle az, aminek Íródik : a flrt. Nem tudom elcópzelni, miként nyerhetett lótjogot Albion fiaitok hazájában eme fogalom, ott, hol a jó puha lüfsetek csinálja a vért és a forró thea a kedólyjangulatot! De nem is kutatom. Rábízom est vjlarnelyik buzgó derék amenak, hegy szeretne incognito egy pár szóra és nehány órára Gyulára jönni. — Űrnapját tűztük ki a találkára. Ezen a napon se a vaczi gyárban, se*a gyulai műhelyben nem dolgoznak s különösen délelőtt sok ember ár-kél az utczán s igy észrevétlenül történhetett meg gyár helyiségünk megtekintése, a mi bizonyos okokból nekünk feküdt érdekünkben, másrészt a hosszas tárgyalás, mely a szerződés megkötését megelőzte, a mi viszont Vadasnak volt óhaja. A szerződés még aznap megköttetett Vadas engedett a fizetéséből 1200 koronát de egyéb kívánságaihoz ragaszkodott. Követelt ^30 standard gépet, legalább egy tömlőgépet, többfajta szegőgépet, hidraulikus prést, vassaáritót, papirvágót, aczélbolyhozót, legalább 48 or8Óju gombolyitót, még 50 darab kézigépet s mindeunek tetejébe egy teljesen felszerelt festődét, természetesen szakértő festővel együtt. Ezenkívül szüksége lesz még egy raktárnokra, egy skatulyakészitóre, egy segédfestőre, egy segédmüvezetőre és 5—6 {különböző szakmabeli élőmunkáéra. Hozzá fogtunk a kalkuláczió és a költségek szá raitásához. Százezer korona volt a számítás |jredinénye. Ujabbi 100000 korona! Az igazgatóság fázott ettől az összegtől, annál is inkább, mert csak négyen voltak jelen Vadassal történt tárgyalásnál, de miután mind a négyen egy nézeten voltak s igy a plenáris ülésen a többséget képviselték és miután a kalkuláció alapján az, elérhető tiszta haszon arányban áll az eddig befektetett 100000 korona s a mostani megállapodás alapján még befektetendő ujabbi 100000 koronával, megkötötték az ideiglenes szerződést. A megegyezés alapján még az 1902-ik év folyamán kellett harisnyakötó műhelyünket harisnyagyárrá átalakítani. Első dolga volt az igazgatóságnak az eddigi művezetőnek felmondani s őt rögtön kiköltöztetni a gyárban elfoglalt lakásából. Körülbelül 1300 koronába került ez az elhatározás, de meg kellett hozni ezt az áldozatot is. Második dolog volt pénz után nézni. — Egyesek uj részvényesek kibocsátásáról álmodoztak. A többség azonban tisztában volt avval, hogy ez a mai viszonyok közt és azon különböző híresztelésekkel szemben, melyeket a gyárnak sokfajta jó- és roszaka-éja, akarva és nem akarva terjesztett, lehetetlenség. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint vagy a helybeli pénzintézeteknél, személyeié giro mellett felvenni a szükséges összegean vagy a kormányhoz fordulni esetleg kama»lá mentes, vagy legalább olcsó kamatú állai az [kölcsönért. lták Miután Lukács György főispán, a r1 Dévény társaság páratlan tevékenységű elnj11^11! a legmesszebb menő támogatását helye:88** kilátásba, az igazgatóság elhatározta hogy rét- 8 letesen kidolgozott és alaposan megokolt m>®8 morandumot terjeszt ez ügyben a kereskedőin1', minister elé. A kereskedelmi minister csakn ugyan magáévá tette hazafias ügyünket, de1 miután az 1902. évre költségvetésileg elő-8 rikai tudósra, egy olyanra, ki körülbelül attól sem riadna vissza: összeállítani egy hivatalos kimutatást, hányszor jelent meg például Sarah Bernhard neve nyomtatásban. A fiirt talán épen könnyedségénél fogva hamar röppent végig az európai kontinensen. A franczia nemzet, hol ilyen szavak, mint az eszprit, aztán az aperQu otthonosak, nem csuda, hogy hamarosan keblére fogadta az idegen jövevényt. De miként kerülhetett ez a rokolya, a pruszlik és a sarkantyus nehéz csizma hazájába, Magyarországra ? Pedig itt van. A budoir, a szalon, az aszphalt, a jour szülte a flirtet. Az a valami, amit vitéz, dicső elődeink enyelgósnek neveztek, nem azonos a flirttel. Mert hát hiába, ők még lovon ültek és buzogánynyal harczoltak, mi már automobilon utazunk és füsttelen puskaporral irtjuk az ellenséget. Az enyelgós, habár ingadozó talajon épült alap volt, mégis, ha nem is állni, de valahogyan legalább kapaszkodni lehetett bele ; de a flirt!------Hjah, ez legföljebb eg y szappanbuborék, mely a szivárvány minden színében tündökölve, kaczérkodik a szemünkkel azonban megfogni nem lehet. Nem valami csoda hát, ha még Ballagi magyarázó szótárában nem találunk felőle bővebb felvilágosítást. Annyit azonban sikerült észrevennünk, hogy a komoly családapák előtt nem örvend valami nagy tekintélynek, hát mit szóljak még olyan mamákról, hol öt-hat leány várja a boldogító fő- kötőt — minden pozitív eredmény nélkül. Vájjon mi lehet ez | A nyugati kultúra egy olyan bőséges és ínycsiklandozó forrása, melyből ingyen és minden felelősség nélkül lehet meríteni. Olyan órákon keresztül folytatott szószaporitás, melynek — habár hangos — még sincs hangja; habár szellemes, még sincs lelke 1 irányzott készleteit kimerítette, a pénzügyi ministerhez utasította az igazgatóságot, hogy esetleg az országos közgazdasági alapból utalványozza ki nekünk a kért 100000 koronát. A pénzügyminister, aki époly mértékben van meggyőződve iparfejlesztésünk szükségességéről, mint a kereskedelmi mi-^ nister, a legnagyobb készséggel helyezte ki-; látásba a kért összeget, mire azután meg-í indultak a szerződés megkötésére vonatkozó hosszas és beható tárgyalások, melyeks^j részletezése azonban messze vezetne s uup lyek rövid fél év alatt elnökünk fáradhatai. lan közreműködése mellett befejezést nyertek. Miután a kereskedelmi kormánynak egyik óhaja volt, hogy a részvénytársaság közgyűlése sanctionálja az igazgatóság eddigi eljárását, szükségessé vált rendkívüli közgyűlés összehívása, mely január 4-én vasárnap tartatott meg s a mely közgyűlés egyhangú helyesléssel vette tudomásul s meleg köszönettel honorálta az elnöknek ebben a nehéz kérdésben tanúsított önzetlen és fáradhatatlan közreműködését és az igazgatóságnak azt a nagy áldozatkészségét tanúsító Dédanyáink bizonyára úgy mondták : „ugyan ne enyelegjen a hamis zúzáját magának I“ Mi kaczéran egyet pislantunk, negédesen, bátorítólag mosolygunk és aztán elsusogjuk: „hagyjon el — ne izgasson.“ Az úgynevezett társas összejövetelek a flirt éltető melegágyai Ahol szeretni vágyó, kaczér nők és léha, könnyüvérü férfiak akadnak össze, a flirt kikerülhetetlen. Hogyis mondjam csak | ez a szerelem egy afféle variátiója, amikor tulajdonképen akarnánk szeretni, de nem tudunk, avagy tudnánk, de nem akarunk. A szerelem egyszerű ős eredeti nótája annyira agyonvariálva, hogy már a tulaj- donkópeni alaptónus is hiányzik belőle. De ón csak állítok, bizonyítani is kell, mi ? No hát például egy jouron: Egymás szemébe néznek enyelgőn és kihívóan. Együtt theáznak egy kis asztalkánál és együtt trócselnek. Egyik a másikat kiszemelte magának ez estére. A házi zongora hamis akkordjai mellett együtt tánczolják a polanaiset i és a quadrillet. Az utolsó figuránál egymásba mélyed tekintetük. Az asszony búcsúzik. A férfi j megszorítja a kezét, egy kicsit hosszasan, egy j kicsit melegen, aztán lágy hangon koczkáztat egy megjegyzést: „ez volt életem legszebb 1 estéje.“ Sőt egy német humorista, (a nevét el- ] felejtettem) azt mondja: hogy ilyenkor egy mélyet sóhajtani nem is épen fórfiatlan dolog. Ha ennek a jelenetnek másnap van folyta- | tása, akkor szerelem lehet belőle; de ha a j sandvichekkel és a hamis hangú polonaizzel ez is eltűnik az emlékezetből: akkor mi is lehetne ? talán hamisság, csalfaság, karakterhiba? ejnye nohát, egy kis flirt! Avagy egy másik eset: Valakit meghívnak vacsorára. Ez a valaki jó asszonyismerő és Ijapvixils: mai szánaátlioz iv rxiellélslet van csatolva. I |hatásra dolgozik. Úgynevezett gentleman, % san kivasalt nadrágban és utólérhetetlen kötésű nyakkendővel. Ez a valaki a háziasszony mellé kerül, aki csinos, fitos orrú szőke hölgyike, de már túl van a 25 esztendőn- Az ételek kitűnőek, a bor jeles. Az asztal ragyog a tisztaságtól. Jó kedély dereng az arczokon. Minden teríték mellett egy kis rózsacsokor pompázik. Künn pedig csikorgó hideg és az erős deczemberi jsfc vihar verdesi az ablakokat. fekoW? Mivel fejezze ki háláját ilyen esetben ' jónevelósü gentleman a kiváló háziasszony Hiszen már Plinius idejében is tudták a hogy az asszonyok szivéhez az ut a legt^ egy illatos rózsacsaliton át vezet! — ^medet hát használni eme tapasztalatot. Követkéz kóppen ilyen párbeszéd fejlődik a ^ között: ‘», , ,. — Nagyságos asszonyom, mily b j most itt ezek a rózsák, imádom a réz ,e — Igazan? no ez szép! — valaszch. ^ h asszony lekötelező mosolylyal. — De tudja, ón még ebben is osztályú^ Évszakok szerint szeretem őket, többé vBgy s vésbé, akár csak a szép nőket. — Nézze kérem; a rózsa gyönyörű m;a|gg ban, gyönyörű szeptemberben is, sőt a meff~ házi téli rózsa is szép, de a rózsa nyáron 5? Úgy junius végével és júliusban! Az az óK pompa, az a kábító, ingerlő, bóditó illat^nB gyönyörködtet, rabul ejt, asszonyom, ilyen nincs több. Ezem,*.. .? 8 tenykora, akar csak a nőknél, miko j- lednek a 30 esztendőhöz. d°r8?get 8| — Hát a bimbók? sipít a házirKl-'TJa a,.J. fuvola hangon, a boldogságtól 11 bimbók ? Kérem, ezek zfefc■ Misztérium, mely álomba ringat, s> p$yéáyé?ék.ék, de úgy
