Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-01 / 9. szám
9-ik szám. Gyula, 1903. márczius 1-én XXXV. évfolyam. f 1 Szerkeszti ség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illeti közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: £gész évre . . 10 kor. — fill. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fül. L ________ Tá rsadalmi és közgazcLászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. f-------------1 Kiadóhivatal: T emplomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Hyilt-tér sora 20 fül. L._____________Ä Nagyz ási hóbort. Amerikában, ha két ember összetalálkozik, nem igy szólítják meg egymást: — Hogy van? — Mint szolgál a becses egészsége? Hanem az első kérdés ez: — What is your bussines? Mi az ön üzlete, foglalkozása^ miből él ön ? Próbálnák csak ezt nálunk megkérdezni ! Az az ur, a kit bemutkozása után ilyen kérdéssel fogadnánk, alighanem súlyos sértésnek minősítené a dolgot s elküldené hozzánk segédeit. De tegyük fel, hogy meg sem Utődne a kérdésen s vallana. Milyen furcsa czimek s foglalkozási ágak jönnének napvilágra. Mert itthon nálunk csaknem minden ember szégyenli a kenyéradó mesterségét. Mindeki többnek akarja mutatni magát annál, a mi. Szinte szégyennek tartja, hogy neki valamelyes munkával kell megkeresnie a kenyerét. — Hogy nem csupán ur, hanem még e mellett valamilyen munkát is kell végeznie. Es ha már erre kerül a sor, hogy ezt a szégyenletes állapotot szellőztetnie kell, akkor kitalál a foglalkozásának olyan czime- ket, a mik elkápráztatják az embereket. A szatócs elpirul, ha társaságában arróí tesznek említést, hogy neki nyílt boltja van X ut- czában. A biztositó ügynök fölruházza magát olyan czimekkel, mint egy kisebb uralkodó herczeg. A kis riporter, a ki a rendőri hírek után szaladgál, publiczistának adja ki magát s az Írnok főtisztviselői minőségben szerepel. És így tovább — a legfelső fokig. A kenyéradó munkának ez a lenézése, az urhatnámság után való ilyen mértéktelen vágyakozás szomorú sajátsága a magyar társadalomnak. S fölötte rossz sajátsága, mert olyan költekezésbe hajszolja bele az embereket — csak a rang és czim látszata kedvéért,—a mi előbb utóbb tönkre teszi őket. Az általános züllés bizonyos foka ez. Fölötte egészségtelen állapot, mert ferde nézeteket T A. R C Z A.. Alkonyat. Katinka asszony a hintaszékben ült és pi- czi pillangós papucsát a lábahegyén lóbázta. Sándor ur vele szemközt nyújtózkodott a vastag csángó szőnyegen és néha oda sandított a narancsos kosárkára, melyet Katinka asszony féltékenyen őrzött az ölében. Sándor ur a harmadik elemibe járt, — de ez a méltóság nem akadályozta, hogy szabad akaratát alárendelje a Katinka bohó szeszélyeinek, a ki pedig nem is járt iskolába csak épen a franczia guvernantól tanult ilyesmiket: .Je vous aime, si vous m’ aimez ; je ne vous aitne pás, si vous ne m’ aimes pás.“ — Sándor ur meg volt győződve, hogy tudományos képzettség tekintetében magasan fölötte áll Katinkának; másfelől azonban azt is elismerte, hogy Katinkával „papát és mamát“ játszani kifizeti magát, mert akkor sok édességet (és még több gorombaságot) kap az ember ozson- nára. — Különben a szomszédban laktak s mióta Katinka asszony a világon volt: Sándor ur mindennapos lett a házuknál. A mamáik együtt jártak jour-fixekre s a divatárusnőhöz, a papáik együtt pikéteztek a kaszinóban s a két gyerek együtt játszogatott a Katinka franczia kisasszonyára bízva. A kisasszony azonban piától érzelmeket táplált egy fekete bajuszos vékony fiatal ur iránt, a ki huszártisztek módjára kaszált a ballábával s a ki mindennap eldefillirozott a guvernant ablakai alatt. Mademoisele Philiberte ennélfogva délutáni négy órától esti hatig el nem mozdult a csipkefüggönyei mellől, hanem ajkán ábrándos mosolylyal s a kezében Alfréd Musset-vel leste az ideálját. Katinka asszony és Sándor ur ez alatt szabadon gazdálkodhattak a nagy ebédlőben, ahová rendesen kiszöktek a nevel s az ifjabb generácziót nem tanítja meg a munka megbecsülésére. S e társadalmi betegség szomorú következményei már nyilvánvalókká lettek. Nézzünk csak körül az életben. Urakkal találkozunk, a kik mód fölött elegánsan öltözködnek, a kávéházban politikai s művészeti kérdéseket tárgyalnak azzal a felületességgel, a mi szintén egyik sajátsága nálunk az embereknek, — de a kikről az ördög sem tudja, hogy miből élnek ? Mert gondosan titkolják. Valami igen szerény keresetük lehet, a melyet azonban előbb-utóbb ott fognak hagyni, mert nem fér meg az úri mivoltukkal, de azért továbbra is csak társaságban fognak mozogni, jól öltözködnek, költekeznek, mert most már muszáj nekik pénzre szert tenni. S végre is ezek az urak lesznek később a törvénykezési rovatok ismert alakjai. A szélhámosok, a csalók. A minap tartóztattak le egy ilyen országos magyar szélhámost Bécsben. Strasznov Ignácznak hívják. A Bzombathelyi püspököt csapta be hatezer koronáig. Ennek az embernek az a tragédiája, hogy esernyő csináló volt. Hát persze ilyen foglalkozással mi nál- lunk nem lehet exisztálni. Azesernyőcsináló- val a kutya sem érintkezik. A becsületes esernyőcsináló keresse a maga társaságát a csizmadiák és a kéményseprők között. De a mikor annak az urnák nagyobb ambicziói voltak. Jobb társaság után vágyott. Hát beállott csalónak. Felöltözött huszárhadnagyi uniformisba s egy budapesti kereskedőtől 4000 kötőféket vásárolt a krakkói hadtest számára. A jámbor kereskedő, a kit elvakitott az uniformis, készséggel szállította a kötöfékeket, a melyeket a svindler olcsó áron eladott. S élt a pénzből urasan. Azután következett a szombathelyi püspök rászedése és végül jön a börtön. Ha a becsületes munkát nálunk érdeme szerint megbecsülnék s nem tartanák méltóságon alulinak a különben okos munkás emberekkel egy társaságban lenni a jól öltőgyerekszobából. — Sándor ur igen szerette a narancsot, de Katinka asszony nem mutatott hajlandóságot, hogy megkínálja; — tehát elhatározta, hogy lekötelezi egy szenzácziós újdonsággal. Félkönyékre támaszkodva megszólalt. ■ — Katinka, tudod, hogy a jövő héten elvisznek téged P Katinka asszony az asszonyok hagyományos szokása szerint, egyszerre három kérdéssel felelt. — Hová ? Minek ? Hogy tudod ? Sándor ur nem változtatott kényelmes helyzetén. Tudta, hogy a narancsos kosár meg van hódítva. — Azt nem mondhatom m ig, mert a mama megver, ha megtudja, hogy hallgatóztam. — Csacsi, hisz már meg is mondtad ! Tehát a mamától hallottad, hogy elvisznek engem. Hová és minek ? azt is tudod. — No persze, csak hogy nem mondom meg a mig szépen nem kérsz. Katinka asszony elfiintoritotta az orrát és úgy felelt ahogy a mamájától eltanulta. Még a kézmozdulata is olyan „piquante“ volt. — Arra ugyan várhatsz, mon ami. Egy narancsot adok, ha akarod; — ha nem, beárullak a mamánál s biztositlak, hogy kikapsz tőle. Sándor ur meg volt fogva, legalább a látszatot akarta megmenteni. — Hiszen csak tréfáltam ! Nem kell a narancsod, úgyis megmondom. A kis leányt indulatba hozta a pajtása nagylelkűsége; egyszerre két narancsot vágott a fejéhez és rárivallt. — Beszélj I Sándor ur praktikus férfiú volt : nem sértődött meg, hanem zsebre dugta a narancsokat. Felkelt a szőnyegről s oda állott a hinta' szék elé. zött urak, akkor sokkal kevesebb csaló nevelődnék ebben a szegény országban, mint most. De a mig arra a becsületes amerikai kérdésre, hogy: What is your business? szó- gyenpirtól égő arczal hazug válaszokat adnak az emberek, addig itt virágzani fog a csalásnak mindenféle fajtája. A vármegye közgyűlése. Tegnap reggel kilencz órakor kezdette meg a vármegye törvényhatósági bizottsága rendes közgyűlését, melyre gyér számmal jöttek össze a bizottság tagjai. A közgyűlés lefolyásáról a következőket közöljük. Jelen voltak : Lukács György főispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor alispán, dr. Daimel Sándor főjegyző, Berthóty István tb. főjegyző, Kiss László, dr Konkoly Tihamér aljegyzők, Moldoványi János tb. aljegyző, dr. Zöldy Géza főügyész, Ambrus Sándor, Lukács Endre, Roboska Mihály, Csánki Jenő, Popovics Szilveszter főszolgabirák, Jancsovics Péter árva- széki elnök, Szabó Emil, Somogyi Ákos ülnök, Haviár Lajos kir. főmérnök, Dutkay Béla polgármester, Beliczey Géza, Tócsy József, Ritsek János, G. Varga András, dr. Bodoky Zoltán, dr. Hajnal Albert, Nóvery Albert, K- Schriffert József, Diósy Béla, Vangyel Szilárd, Nánásy István, Jankó Ferencz, Cs. Demkó József, Haán Béla, Morvay Mihály, dr. Berényi Ármin, Konkoly Jenő, dr. Török Gábor, Reiner Béla, Kukla Ferencz, Dombi Lajos, Kóhn Dávid, Korossy László, Kiss István, Schmidt József, Keller Imre, Kliment Z. János, Berki Sándor Elnöklő főispán a megjelentek üdvözlésével megnyitja a közgyűlést, és felhívja annak figyelmét a gyászra, mely a legmagasabb uralkodó házat Erzsébet királyi berczegnőnek, József kir. herczeg nővérének elhunytéval érte, indítványára a törvényhatóság felír a kormányhoz, hogy részvétének kifejezését a legmagasabb trón zsámolyához juttassa el. Az alispáni jelentést, melyet bő kivonatban múlt számunkban közöltünk, a közgyűlés tudomásul vette és Fadrusz Jánosnak azért, mert — Hát tudod a mamád azt mondta az enyémnek, hogy ki nem álihatja a guvernántokat házánál ; veled is sok a baj, azért nevelőintézetbe adnak. — Nevelőintézetbe I Katinka asszony ijedtében leejtette a papucsát. A kosarat annál azorosabban -ölelte magához. Sándor ur kegyetlen diadalérzettel ismételte. — Nevelőintézetbe. Ott aztán nem egy ma- demoiselled lesz, hanem legalább tiz; én sem leszek ott, hanem egy csomó lány, a kik összetörik a bábuidat és megeszik a csemegédet. Aztán nem visznek kocsikázni, se ilyen szép szobák nincsenek ott, hanem vastag könyvek, a mikből tanulni muszáj, meg kötni . . . Katinka asszonynak elállott a lélekzete. Kötni! ez a legbosszantóbbl Tiz Philiberte kisasszony száz torkos társnő, mind meg nem ijesztették úgy, mint a kötés. Emlékezett, mikor a papa azt mondta egyszer a mamának, hogy liaisonok helyett harisnyát köthetne, s a mama mily szörnyen megharagudott ezért 1 Elcsukló hangon kérdezte . . . — Igaz ez, Sándor? Sándor ur komoly méltósággal intett igent és vágyakozva nézett a narancsos kosárra. Katinka asszony lecsúszott a hintaszékből és féltett kincseit a pajtása zsebébe gyömöszölte. Az után hízelegve karolta át a fiú nyakát. — Sándorka, édes Sándorka, meglehet abból az intézetből szökni? — Megszökni ? Bajosan Katinka. Hanem ha félsz tőle, inkább kérjed a mamát, hogy ne küldjön oda. — óh, nem ismered te a mamát! A mit ő egyszer kimondott . . . — ígérd meg neki, hogy jó leszel. _ Hiszen jó vagyok ! Nem is én rám haaz Erzsébet szobornak műtermében és felügyelete alatt való mintázását Felek Gyula részére megengedte, köszönetét szavazott. Megbízta a vármegye alispánját, hogy a karrarai márványból készítendő szobrot Gyulán, a népkertben állitsa fel és leleplezése iránt annak idején intézkedjék. A számonkórőszók jegyzőkönyvét tudomásul vették. Az útmesteri tanfolyamok létesítésére vonatkozó ministeri rendelet folytán kimondotta a közgyűlés, hogy hat év alatt három útkaparóját a tanfolyamon kikópezteti és az ezzel járó költségeket a közúti alapból fedezi. A belügyminister rendeletére a magán- czélokra szolgáló kompok hordképességét sza- bályrendeletileg megállapította a közgyűlés. A belügyminister az építkezési szabályrendelet azon intézkedését, amely a kisebb építkezések engedélyezését az elöljáróságok hatáskörébe utalta, közhírré tették és feliratot intéznek a ministerhez a múlt évben módosított szabály- rendelet jóváhagyása iránt. A közgyűlés ismételt feliratot intézett a belügyminiszterhez, hogy Szombathelyi Gyula nyug főszámvevő temetési költségeinek a nyugdíjalapból való fedezését kivételesen engedélyezze. A földmivelésügyi miniszter által munkásházak építésére adott 20000 korona államsegélyt Békés község rendelkezésére bocsátották, megszabták a segélynyújtás részletes feltételeit és a visszafizetés módozatait azzal, bogy a visszafizetett összeg hovaforditása felett a törvényhatósági bizottság annak idején fog határozni és felírtak a kormányhoz, hogy újabb 20000 korona államsegélyt engedélyezzen. A belügyminister leiratával szemben felírtak a kormányhoz, hogy a járási tiszti hajdúknak a nyugdíjintézet kötelékébe való felvételétől tekintsen el. A belügyminister leiratára a közsógjegyzői nyugdijszabályrendeleten kisebb módosításokat eszközöltekHivessy Károly nyug. szolgabiró részére a szokásos évi segélyt névszerinti szavazással megszavazták. Maros-Torda vármegye, átiratát, a közigazgatási tisztviselőknek nemzeti jelvónynyel leendő ragszik a mama, hanem a madmoazelünkre, mert mindég úgy nézi a papát . . . — Hogy nézi ? I — Nem tudom, de mama azt mondja, hogy az botrány. Miért nem küldi el ? Neked is jobb dolgod lenne. — Igen, csak hogy papa nem engedi I Azért mama el akart vinni a nagymamához engem, hogy a mademoiselle is elmenjen a háztól. De nem mondta, hogy intézetbe ad. Jól hallottad ? — Ugyan mit képzelsz rólam P (Sándor ur büszkén nyújtotta ki a nyakát). A szalon ajtaja nyitva volt, én nem bírtam elaludni. Határozottan nevelőintézetről beszélt a mamád. Ma reggel aztán megkérdeztem az instruktortól, hogy milyen az az intézet, — ő mesélte. A nagyobb lányoknak nem épen rossz, mert azok kifognak a guvernántokon és leveleznek a kadétokkal, hanem az ilyen kicsiknek kötni muszáj .... Katinka asszony hangos zokogásra fakadt és arczczal borult a szőnyegre. Sándor urban fölébredt 1 lovagias érzület és megsajnálta kétségbeesett kis zsarnokát. Fölemelte és megcsókolta a könnyes arczát. — Ne sirj, Katinka! no, ne sírj, kérlek... — De tiz guvernánt ! . . — Hiszen nem olyanok azok, mint a mademoiselle . . . — És a lányok . . . — Azok meg szeretni fognak. — De sokat kell tanulni.. . — No, tudod, netn úgy megy az a lányoknál! — És kötni! Istenkém, kötni muszáj... Sándor ur kifogyott a vigasztalásból. A kötést ő is olyan fenyegető rémnek találta, amely ellen az imádság se használ. Leült a hintaszékbe s az ölébe vonta a kis lányt. Xjstp'u.n.ls: mai számáh.oz fél iv mellélclet van csatolva.
