Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-27 / 52. szám

kedvelt „Pecztora“ füszerteát, mely számtalan beteget meggyógyított. A ki a „Pecztora“ fűszer teát valódi, hamisítatlan állapotban kívánja, az forduljon osakis közvetlen a Diana-gyógyszertárkoz Budapest, Károly körút 5 sz., mely azt csomagok­ban 2 koronájával küldi meg. Az erős hányás és nyári hasmenés elhárítá­sára a legalkalmasabb a csecsemőkkel Kufeke- gyermekliszttel táplálni. A Kufeke-gyermekliszt a tehéntejbe keverve finom pelyhesre olvasztja meg a tejet a gyermek gyomrában, hasonlóan az anya­tejhez a mi által az könyebben lesz emészhető. A gyermek-lisztben levő fehérnyeanyagok megaka­dályozzák a betegséget okozó organismusok kifej­lődését, ami által a gyermekeket a hányástól has­menéstől stb. megóvják. A reklám. Ha élne még a legnagyobb magyar Széchenyi István gróf, a nemzet gazdaságának foko­zását ozélzó munkájában bizonyára érdeme szerint méltányolná a modern gazdasági élet lüktető szer­vét, a reklámot, mely nélkül manapság már a ke­reskedelem és forgalom el sem képzelhető, A poli­tikában, a közéletben a sajtóé a vezető szerep és a közdasági életben, kereskedelemben a reklám egybe van forrva a boldogulás fogalmával. Az a kereskedő és iparos, ki manapság nem hirdet, az ne számítson tartós sikerre, azt elnyomja a ver­seny. Általánosan ismeretes, hogy a reklám az anyagi siker kulcsa és hatalmas közvetítője úgy a keresletnek, mint a kínálatnak. Állandó, észszerű és ügyes reklámozás minden gyári, ipari vállalat­nak, üzletnek a lelke, rugója, az éltető eleme; dú­san kamatozik és idővel a befektetett toké ezer­szeresét hozza meg. Hogyan, hol és mikor hirdet­hető a legsikeresebben, legjobban és legolcsóbban, megtudható Leopold Gyula hirdetési irodájában Budapest VII., Erzsóbet-körut 34., ahol kiváló szak­értelemmel, odaadó lelkiismeretességgel, felülmúl hatatlan pontossággal és olcsón eszközölnek bár. miféle hirdetéseket, reklámokat úgy az összes budapesti és vidéki, mint az összes külföldi lapok­ban és naptárakban. Liegerer József fogspeciálista tudatja a helyi és vidéki n. é. közözönség- gel, hogy vidéki kőrútjából hazaérkezett, s a n. é.közön­ség szives látogatását kéri. Lakása Gyulán: Károlyi Sándor utcza a gör. kát. nagytemplom szomszédságában. 390 9—3 Irodalom és művészet. Az e rovatban köziött művek kaphatók D 0 B A Y JÁNOS könyvkereskedésében Gyulán, hol minden külföldi és hazai lapra előfizetések is elfogadtatnak Tragédiák. Ilyen czimmel adott ki Maros- vásárhelyen a mi kedves nótázónk és népszínmű- írónk, dr. Major Simon egy kis füzetrcskét. Mind­össze 8 kis vers van ebben a füzetben. Nyolcz ballada a népé 1 etbőI. Az élet sötét oldalát nézte Major, mikor ezeket, a verseket irta, sötét tragé­diák vázlatai, foglalvák e versekben s halál min- denikben. Szinte nem is jól esik olvasnunk a mi jókedvűnek ismert „Siminktől" ezeket a sötét dol­gokat, pedig tagadhatatlanul ügyesen, tetszetős for­mában vannak megírva, néhol ugyan a balladai rövidség rovására kissé részleteskedő körülményes­séggel. A kis irodalmi munkát ajánljuk a közönség figyelmébe. Ara 60 fillér. Bucsuhang az oczeán fenekéről. A labradori félsziget partján 1903. okt. 9-én egy palaczkot ve­tett partra a viz. A halászok bevitték a tengerészeti hivatalba, hol a palaczban talált ujságdarab széléről a következő franczia nyelven irt szavakat betűzték ki: kilencz napja vagyunk élelem és viz nélkül. Kazánrobbanás történt. Ha ma estig nem jön segítség ... A többit elmosta a beszivárgó viz. Megállapí­tották, hogy az ujságdarab egy magyar lapból van letépve, s- elküldték Budapestre kinyomozni, hogy mikor jelent meg a kérdéses szám és körülbelül kiknek kerülhetett New-Yorkban a kezébe ? Kiderí­tették, hogy az a pár sor az Egyetértés 1903. julius 10-iki számára van Írva, de hogy Amerikában kik­nek a kezibe kerülhetett, kissé bajos lenne megálla­pítani mert az Egyetértés New-Yorkba 627 példány­ban jár, az egész Egyesült-Államok területére pedig 1740 példányban. Az oka ennek az, hogy egyetlen egy lap sem nyújtja a hazai közéletnek olyan hü képét, mint az Egyetértés, s a függetlenségi tö­rekvésnek az Egyetértésnél lelkesebb buzgóbb és nagyobb sikerű apostola egy sincs. De nemcsak politikai és társadalmi téren lett az elmúlt 37 év­folyam alatt vezérlappá az Egyetértés, a közgazdaság, az ipar, a kereskedelem és mezőgazdaság nem nél­külözhetik szolgálatait. Szépirodalmi rovata pedig épen egyedül ál az egész sajtóban, Fenyő Sándor főszerkesztő ugyanis, mint politikai főmunkatársat meg tudta nyerni Kossuth Ferenczet, Magyarország ez idő szerint legelső politikusát, azonképen szép irodalmi főmunkatárssá megnyerte a ma élő magyar irók egyik legnagyobbikát, Eötvös Károlyt. E két ragyogó névhez a kiváló munkatársak egész gárdája csatlakozik — s ezek együttes munkája emelte az Egyetértést, a haza határain túl is hóditó utat járó legelső magyar lappá. Most újévkor ez a lap gyö­nyörű ajándékot is ád az előfizetők gyanánt. Pom­pás Rákóczi-album ez művészi kivitelű és gazdag tartalmú Előfizetések Budapest Vármegye-utcza 11 szám alá küldendők. Tisztviselők, papok, tanárok tanítók, és lelkészek kedvezményes áron kapják egy hónapra 1 frt 20 kr-ért, negyedévre 3 frt 50 kr.-ért, félévre 7 frt-ért. Negyedszázados napilap. A Pesti Hírlap 1903 deczember havában érte meg alapítása 25-ik évfor­dulóját. Ez idő alatt sok lapot látott születni és meghalni, mig ő maga diadalmasan haladt előre, a törhetetlen és megalkuvást nem ismerő szabadelvü- ség, demokratikus világnézet és független meggyő­ződés zászlajával. így lett Magyarországnak manapság kétségbevonhatlanul legelterjedtebb lapjává. Ezt a nagy sikert főleg az magyarázza meg, hogy a Pesti Hírlap minden párttól független, s mint ilyen szó­kimondó, bátor ellenőre kormánynak, pártoknak, hatóságoknak, politikai és társadalmi köröknek. Tartalma leggazdagabb. Naponkint 32—40 oldal terjedelemben jelenik meg, tehát jóformán készer annyit ad olvasóinak, mint a többi napilap. S ez a tartalom válogatottan változatos, elsőrendű politikai és szépirodalmi irók tollából. Főmunkatársai: Tóth Béla, Gárdonyi Géza, Kóbor Tamás, Murai Károly, Bede Jób, Heltai Jenő (Elta), Szemere Atilla, b„ Jósika Kálmán, Kézdi-Kovács László s a tárcza-irók és írónők egész sora. A Pesi Hírlap az uj évtől kezdve egyszerre két regényt közöl: eredetit Kóbor Tamástól és egy szenzácziós külföldi regényt. Minden előfizető díjtalanul és bérmentve kapja meg a. Pesti Hirlap nagy képes naptárát, melynek az az előnyp minden más ajándék-könyv felett, hogy egész évep át hasznát lehet venni. Szóval nem hiába a leg­kedveltebb, mert igazán a legtökéletesebben szer­kesztett lap ma a Pesti Hirlap s az ára mégis csak 7 korona negyedévre, 2 kor. 40 fillér egy hór§ Kiadóhivatala: Budapest, V., Yáczi-körut 78 szám A legolcsóbb szépirodalmi folyóirat kétségr küliv az »Érdekes Könyvtár* melylyel nemcsak olcsóság, de díszes kiállitus és kitűnő béltartalom tekitetében sem versenyezhet egy szépirodalmi lap sem, a külföldieket sem véve ki. Első (karácsonyi) füzete 64 oldalra terjed, nagy könyvalakban, tar­talmazza Mikszáth Kálmán a világhírű iró »Bátyus zsidó lánya* és »Pletyka* czimü gyönyörű pbqg széleseit, ezenkívül gazdag rejtvénypályázatot nagy könyvjutalmakkal, ismeretterjesztő apróságokat stb. A lap előfizetési ára negyedévre csekély egy korona, mely összeg az »Érdekes Könyvtár* kiadóhivatalába (Budapest, VIII., József-körut 65.) küldendő be Mint a külföldről beözönlő selejtes folyóiratos ki- zoritására irányuló vállalatot, nagyon ajánljuk ófa vasóink figyelmábe. Divat Szalon. — Szives figyelembe ajánljuk ^ Divat Szalont, ezt a magas színvonalon álló, ideális asszony-újságot, mely immár XVII. évét járja és híven teljesíti a kitűzött czélt: feleslegessé tésái'á külföldi divatlapokat és egyben olyan női lapot ad; mely a müveit, szorgalmas, takarékos, széplelkü nőnek oktatója, segítője és nemes szórakoztatója, Ez alatt a tizenkétév alatt a Divat Szalon ország­szerte ismertté vált. Azt, hogy a legjobb divatlapunk és egyben mint szépirodalmi közlöny is a legjobbak közzé tartozik, mindenki tudja, vagy ha nem tudnál egy mutatvány-számból azonnal meg is győződheti^ Nem pártolókat akarunk tehát szerezni a Divat Szalonnak, melyre az előkelő és igen elterjedt lap, nem is' szorul, csak figyelmeztetni akarjuk olvasó­inkat arra, hogy a Divat Szalont olvasni ma már egyszerűen jó ízléshez tartozik, valóságos társadalmi kötelesség, melylyel másoknak is, magunknak is tartozunk. Mert hiszen lehetetlenség az hogy a lányaink úgy kerüljenek haza az iskolából, még egy diplomával is! — hogy azon túl már nem ís lenne semmi, a mit még tanulniok kell, Bizony sokszor megesik • még az asszonyi életben is, hogy a fiatal nő teljesen tanácstalanul áll: szeretne di­vatosan és mégis takarékosan öltözni, de nem iga­zítja útba senki! — Gondjai támadnak a háztartást, külső gazdaságot, a lakását, a társaséletet, a szép­ségének gondozását illetőleg és nincs tanácsadója! Olvasni szeretne neki való szép olvasmányokat, de nincs könyve S Szeretne hirt hallani a nagy világ* a szőkébb haza művészeti eseményeiről és nincs, „a ki elmondja neki. Nos, e sok kívánságnak mindn« megfelel a Divat Szalon. Képeiből, leírásai, kedvejj ményből nyújtott szabásivei után, könnyű lesz di­vatosan, mégis takarékosan öltözködni. Az olvas­mányokat Szabóné Nogáll Janka adja, még pedig a magyar irodalom legjelesebbt érmékéiből; a hasznoé tudnivalókról írott czikkekben, a szerkesztő postfj jában pedig valóságos lexiconját találja azoknak ^ tanácsoknak, melyek után minden gondját könnyei lebonyolíthatja; hirt hall továbbá a magyar és külj- földi színpadok jelesebb termékeiről, művészetről, a társasélet eseményeiről, melyeknek illusztrálására eSJ~eSJ női arczkép is díszíti a lapot nagyrészbeá a vidéki jótékony-egyesületek szerepvivő hölgyeiről. Szóval: a Divat Szalon nélkülözhetlen minden mai gyár úri házban és e kívánatosságát nagyon meg­könnyíti azzal, hogy még olcsó is Előfizetési ára egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona. Megrendelhető a Divat Szalon kiadóhivaj tatában: Budapest, Eskü-ut 5. sz. Gyulai élet. Karácsony lenne és tél lenne igazság sze­rint, de az utczák czafatosak és sárosak, az emberek pedig túlnyomóan szomorúak1, a levegő tele van köddel, az emberek meg panasszal. — Pedig tulajdonképen karácsonykor vidám arczo- kat kellene látni és hó kellene, hogy borítsa a mostani latyakot. — De hát nem igy van. — Az imberek arczán sötét gond ül s még a tiszt­viselők is elégedetlenek, pedig már megkapták a pótlékot, vagyis a már tavaly ilyenkor biztos géret folytán előre elköltött fizetési többlet egy csekély részét. A kereskedő és iparos khórus- ban panaszkodik, a paraszt az urat szidja s a szegény kis Jézuska, aki a világot megváltó örök szeretetet képviseli, nem talál más helyet a sáros földtekén, mint a gyermekszobát. Itt még csillognak a szemek és örülnek a lelkek, itt még szeretet honol és megelégedés, amit a fel­nőttek közt hasztalan keresnénk. Ide siet a Jézuska ragyogó szárnyaival, csillogó-villogó karácsonyfával s a kis emberek boldogságából egy parányi jut a nagyoknak is: a visszaemlé­kezés. Egyébként a kriszkindli kinek-kinek a maga módja szerint megérkezett. A diákok kriszkind libe nem kaptak szekundát s nem rontották meg vele a szülök karácsonyát, mert ezután fél évkor adják ki az értesítőt, ami bizony oko­sabb, mint az eddigi ünriepkeseritő módszer. — Kaptak a tisztviselők is kriszkindlit fizetési pótlék alakjában, de nem sok köszönet van benne, mert igen sokan alig kapnak többet pótlékostól mint eddig, s akad olyan is az adó­hivatalnál, aki ráfizet a fizetésemelésére. Közön­séges czivilember előtt persze érthetetlen az a magas finánczmanöver, hogy mi az, mikor a tisztviselő kap az államtól, de többet ad belőle vissza az államnak, mint amennyit kap, de akik a szolgálati dij és kauczió zseniális intézményé­vel ismerősök, azoknak nem kell bizonyítani a hihetetlent. Ez a pótlék különben olyan, mint az esővíz, amely a felhőből esik a földre és újra a felhőkbe párolog vissza. A pótlékokból is igen csekély hányád fog szerepelni a takarékpénz­tárak évi mérlegében — hacsak a váltótárczában — az is éppen úgy visszamegy oda, ahonnan jött, mint az esővíz. — Szinte látom a körutat, amint az adóhivatalból ki, a tisztviselőzsebekbe be, a tisztviselőzsebekből ki, a boltokba, ipa rosmühelyekbe be s innen adó alakjában az adóhivatalba visszasétál a várva-várt. El lehet mondani, hogy a pénz a társaságot szereti, nem igen marad meg of, ahol neki való kompániát nem talál, a hivatalnokoknál pedig bizony nem Igeti talál.. De. hát jól van ez igy is,- mi evvel a köcsétával is megelégszünk, csak gyakran sétál­jon ki-és be nálunk s többed magával az ünnepelt. A fináncziábs fejtegetések során jut eszembe a mi kedves finánczfőbiztosunk, Horváthy Imre, aki a héten itt hagyott bennünket, eltávozott Gyuláról Nyitrára, nagy szomorúságba döntvén az egész pénzügyigazgatóságot, mert nem volt olyan ember ott — még a vármegyeiek sem, pedig azok még csak koczafinánczok — aki Horváthyt ne szerette volna. De szerették a mi kedves főbiztosunkat nemcsak a kollegái, hanem mindenki, aki őt ismerte. Ez a nagy szeretet — mely szinte nem is állott már jól a népszerűt­lennek tartott finánczsarzsihoz — impo. áns mó­don nyilatkozott meg a múlt szombaton a ka­szinóban tartott banketten. Maga Kiss Laczi, — aki pedig nem finánczkapaczitás, — három üve­get tört össze búbánatában s a tisztviselői kar­ban dühöngő egyetértést Rezey tanfelügyelő beszéde folytán Gámán Károly fejtette ki a hivatott szónok ékesszólásával. Gámán Károlyt azonban lepipálta az uj biztos Bedő, aki amúgy székelyesen kieresztette a hangját úgy, hogy még a városházán alvó inspekcziós tűzoltók is felébredtek a tósztjára. Az est folyamán külön­ben három Barnumnak való tipust sikerült fel­ismernünk és pedig : x) a törő embert, aki mikor sóért nyúl, mikor tósztozik, mikor koczczint, mikor feláll, mikor leül, mindannyiszor egy-egy üveget borit fel, 2) a beszélő emberpár, vagy a a tósztikreket, akiknek mikor egymásután he­tedszer visszaválaszoltak egymásnak igen he­lyesen kiáltotta oda Konkoly Tihamér, hogy men­jenek legalább a másik terembe, ha egymással dolguk van és végül 3) a melodráma tdsztozót, aki­nél felesleges elhallgatni a czigánynak, mert az ő hangja mellett lágy zümmögés a legfortissi- móbb induló is. Konstatálnom kell egyébként, mert nyomja a lelkemet, hogy Bandhauer Gyurka bátyánkat elfelejtették ez alkalommal felköszön- teni, pedig alaposan rászolgált, mert nem min­den ember teszi le 60 évhez közel jártában az államszámviteltani vizsgát. — Gyurka bátyánk megtette ezt a bravourt s most készül a fogal­mazói vizsgát is letenni, mert mi az neki, ha egyszer belejött a vizsgázásba. Meglesz a póttartalékosoknak is a krisz- kindlijük. A katonák azt mondják, hogy ha a czívil tisztviselőknek pótlék, hát legyen nekik is, ha nem fizetésben, legalább emberben s a szegény ersatz-rezervistáknak tél idején be kell menni a kaszárnyába, hogy a tiszt urak ne unat­kozzanak és az indiblancz ne menjen ki a di­vatból. Erről jut eszembe a katonai disciplinának egy fényes diadala a hétről. Egyik katonaorvos ugyanis meglátogatta a kórházban levő beteg honvédet s hogy megállapítsa, hogy szimulál-e, vagy láza van, betette a lázcsövet a baka hóna alá avval a szigorú utasítással, hogy tartsa bent mig visszajön. A baka hűségesen szorongatta a hőmérőt egész délig. Délben se jött vissza az ezredorvos, de a baka nem merte letenni a hő­mérőt, azzal .ebédelt. Jött az este s a baka még mindig szorongatta a hóna alatt a hőmérőt. Este 9 órakor takarodó előtt végre beállít a napos az ezredorvos úrhoz, alázatosan jelentvén, hogy a baka még mindig szorítja azt az „izét“ a hóna alatt, mittevő legyen, szoritsa-e éjszakára is, vagy nem? Persze az ezr?dorvosnak ekkor jut eszébe, hogy elfelejtette kivenni a hőmérőt s eljött a kórházból s tüstént kiadta a parancsot a lesze­relésre, különben a honvéd még most is szorí­taná az „izét.“ A megyei zsurnalisztika ismét szaporodott. Legifjabb kollegánkat Mai újságnak fogják hivni s a mi külön viczczesünk már meg is jósolta, hogy a Mai újságban a tegnapi hírek holnap fog­nak megjelenni. Készülődés folyik a Szilveszter estére s. Nemcsak a kereskedelmi csarnokban, hanem a Ludvig vendéglőjében is, ahol gyulai fiatalság czim alatt tömörült egy lelkes ifjú gárda és egy nagyobb gyulai társaság. Az estélynek legér­dekesebb pontja az, hogy azon ifj. Schmidt Gyula is ott lesz, sőt talán még tánczolni is fog. Ezért azonban felelősséget nem vállalok. Kívánok különben boldog karácsonyt. —re. Közgazdaság. A békésmegyei gazdasági egylet folyó hó 27-én vasárnap délelőtt 9 órakor Békéscsabán, a casino helyiségében téli rendes közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. 2. Az egylet működésének jövő évi programja. 3. 1904 évi költségelőirányzat. 4. Az igazgató-választmány elő­terjesztése az egyleti kert eladása iránt. 5. Indít­ványok: Dr. Fábry Sándor alispán ur indítványa a vármegyében társulati utón létesítendő öntöző müvek segélyezése tárgyában. 6. Folyó ügyek. A gyűlés befejezte után Jablonovszky Józse ur, a m. kir. rovartani állomás főnöke, az egyesület meghí­vása folytán, előadást tart a here-pusztitó apion és egyéb káros rovarok irtásáról, mely előadásra a tagok szintén tisztelettel ineghivatnak. Délben a Fiúméban közebéd. A békésmegyei gazdasági egyesület igazgató­választmánya legutóbbi .ülésén „tárgyajta§ vérme^ gye alispánjának részletes előterjesztését az aranka irtásra vonatkozólag, melyben szabályrendelet ter­vezet kidolgozására kérte fel az egyletet. Pfeifferr István el is készített a tervezetet s azt bemutatta a választmánynak, melyet a választmány kinyomat s szétküldi minden tagnak s csak azután fogja tár­gyalás alá venni. Hasonlóan kinyomatják az alis­pán felkérésére Pfeiffer által készített fásítási ter­vezetet, mely az egész vármegye befásitásának ke­resztülvitelére állapítja meg a módozatokat s sza­bályokat. Ezen kívül több apróbb ügyet tárgyal­tak még. Törvényszéki csarnok. A jónevelésü fiuk. Szeghalmon Cs. Nagy Imre 33 éves és testvére 27 éves emberek összeszóllal- koztak apjukkal, majd az öreget a földre verték és csizmáikkal összerugdosták azért, a miért kiutasí­totta őket a házából és a főtárgyaláson a két fel­nőtt ember azzal védekezett, hogy önvédelemből cse­lekedtek, mert öreg apjuk késsel ment nekik, miután pedig a főtárgyaláson kitűnt, hogy voltaképen az öreg a bűnös, mert zsarnoka volt az egész háznak, miután annak tudatában, hogy ő sem ártatlan, nem kívánta a fiai megbüntetését, miért is felmentették a fiukat a vád alól. * A ki nem hitte. Sipos Tógyer ilyei lakos, aki már lopásért többször volt büntetve, Gyulán 1901. október 23-án Pomucz István 14 éves fiút reábirta arra, hogy adja oda a lakás kulcsát, mert apja küldte s a fiú tényleg oda adta és Tógyer 20 ko­ronát s itt egy pár csizmát ellopott, ezért előéletére tekintettel, itten és a kir. ítélőtáblán kapott 1—1 évet, azonban a kúria 2 évre emelte fel; mikor megtudta, Tógyer ezt nem hitte és nagyon csodál­kozott rajta, elkeseredve meg is jegyezte, hogy már lopni sem érdemes, ha ilyen szigorú a büntetés. A borbély tanoncz. Békésen Veczel József 14 éves tanoncz, Tóth Mihály üveges bezárt üzletébe a tavasszal, mig a gazda ebédelni volt, álkulcscsal bejárt, előbb 5, azután 10, majd 20 koronát lopott el, végül a nagy tárczához nyúlt, de ekkor rajta érték. A főtárgyaláson azzal védekezett, hogy a sértett neki soha sem adott baksist, a mikor borot­válták és igy akart pénzhez jutni, hogy megbosz- szulja sértettet. Fiatal korára tekintettel, 14 napot kapott. Jogi tanács. Pogonyi István rovott előéletű csorvási napszámos, a múlt év őszén Cziráczki György és Mogyorósi Pált felbujtotta arra, hogy dohányt lopjanak. Ezek kezdetben vonakodtak, azonban a tanácsadó kijelentette, hogy uj törvény van, mely szerint ha rajta nem érik, nem lehet büntetni, a kettő reá állott s tényleg nem érték rajta őket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom