Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-13 / 50. szám

Szivem mélyéből kívánom, hogy minél többen gyógyuljanak meg az épülendő szanatóriumokban és igy a már iszonyatos mérveket öltött baj ter­jedelmében korlátoltassék és talán idővel kiirtassék. Midőn a kiállítást megnyitom, fölkérem mind­azokat, a kiknek kebelében nemes érzésű szív dobog, támogassák ezt a kiállítást, amelyben a magyar nép beteg, szenvedő testvéreink javára végzett mun­káját mutatja be. Ezzel a kiállítást megnyitottnak nyilvánítom. (Hosszantartó, lelkes éljenzés.) A kiállított és a vevőket váró készítmények sokfélesége, ízléses volta és szolidsága valóban meglepő. A ki az utóbbi években figyelemmel ki­sérte a magyar háziipar fejlődését, az el fogja ismerni a roppant haladást, melyet tudás és ízlés dolgában tett s valóban nagy nemzeti hálára, a magyar nép igaz szeretetére méltók azok, kik ezt a kiállítást a szem és szív gyönyörűségére s a jótékonyság áldár sainak gyarapítására létrehozták. E részben a leg­nagyobb elismerés illeti főispánunkat. Igazfalva ünnepe. A Krassó-Szörénymegye területén fekvő, alig nehány év óta alakult Igazfalva telepitvényes község, a magyarság s ev. ref. egyház e védvára, öröm- ünnep színhelye volt deczember 6-ik napján. Ugyanis e napon szenteltetett fel szép temploma, hogy legyen az Isten híveinek gyülekezési helye, honnan az imád ság és ének emelje a buzgó lelkeket az CJr zsámo­lyához, hogy a szentház falai között hangozzék az örök ige mindeneknek idvességére. A harangok zúgásának elcsendesültével szoron­gásig megtelt a templom az egybegyült sokasággal. Mindenki sietett résztvenni a felemelő ünnepélyben. Az ének elhangzása után a békés-bánáti ev. ref. egyházmegye esperese, Dombi Lajos gyulai lel­kész lépett a szószékre, hogy magasszárnyalásu remek templomszentelő alkalmi imádságával Isten­hez emelje az áhitatos lelkeket Majd Garzó Gyula egyházmegyei tanácsbiró, gyomai lelkész tartott az ünnepélyhez méltó, gyönyörű alkalmi beszédet, me­lyei méltán ragadta magával a hallgatókat. Ezután Futó Zoltán egyházmegyei tanácsbiró, főjegyző, szentesi lelkész igen szép beszéd és ima kíséretében, keresztelt 11 gyermeket. Utána Szabó János körős- tarcsai lelkész, az igazfalvi telepítés lelkes bajnoká­nak, az áldott emlékezetű Szabó János esperesnek fia, költői szépségekben gazdag beszéddel esketett 6 párt. Urvacsorai ágendát mondott Szőttősi Imre bodófalvai ref. lelkész mint szomszéd s az igazfalvi gyülekezet első lelkipásztora és Hamar György va­dászerdei lelkészszel együtt osztotta ki az úri szent vacsorát, melyben mintegy 900-an részesültek. — Azután Szabó Béla igazfalvai lelkész, néhai Szabó János esperes méltó fia, gyönyörű záró imával fe­jezte be a lélekemelő ünnepélyt, mire a gyülekezet fennállva énekelte Kölcsey Bymnuszát s azután ki- jővőre a »Légyen te kőfalaid közt csendesség és jó békesség« kezdetű éneket. A templomi ünnepély bevégződtével az állami iskola tantermében társas ebéd volt, hol Dombi Lajos, Garzó Gyula, Pogány Károly főispán, Krassó-Szörény- vármegye alispánja, Bolla Mihály miniszteri tanácsos, Szabó Béla, Futó Zoltán, az igazfalvi gondnok, dr. Hajnal István egyházmegyei gondnok, az igazfalvai községi bíró, a járás főszolgabirája, miniszteri mér­nökök, báró Bruckenthal, gróf Szirmay s többen, több ízben tartottak pobárköszöntőket. Régi rossz hajlamom újra igájába kerített. Inni kezdtem. Bújtam a kávéházakat, korcsmákat. Egyszer találkoztam régi barátommal, Mezeyl Ferenczczel. Együtt töltöttük gyermekéveinket; együtt jártunk iskolába és később együtt tivor- nyáztuk át az éjszakákat. Nem csoda, ha nagyon megörültünk a viszontlátásnak. — Pezsgőzéshez fogtunk. Az ötödik üveg pezsgőnél Ferencz barátom szomorúan panaszolta, hogy megcsalta a neje és a válás már folyamatban van. — Mindég bánom mig élek, hogy megnő­sültem. Ah, undorodom . . . igyunk 1 — Lásd — mondtam elbizakodva — engem nem fog megcsalni soha az én feleségem. Majd­nem minden éjszaka fent virrasztva vár. Isten tudja, jól esik, ha sir értem szegényke! Barátom rám sem hallgatott, hanem nagyot ütött az asztalra. — Pinczér, még egy üveggel 1 Midőn azt is kiittuk, fizettünk és mentünk. Az utczán jól megráztuk egymás kezét és midőn a másnapi találkozásunk helyét megálla­pítottuk, elváltunk. Hűvös, (sipős szél fujdogált; de azért nem mentem haza, hanem sokáig ban­dukoltam összevissza az utczákon. A fogorvosnak itt félbe kellett szakítania elbeszélését, mert rájött az irtózatos köhögési roham. Sokáig küzdött szegény a megfulás ellen, mig felsóhajthatott: — Ezen az átkozott éjszakán hültem meg; azóta köhögök. Pár fercznyi szünet után tovább folytatta : — És amint czéltalanul jártam keltem, kü­lönös ötleten támadt. Megtréfálom a felesége­met. Ráfogom, hogy megcsalt, hűtlen lett hoz­zám, megszegte hitvesi esküjét. — Nagyszerű lesz — gondoltam magam­ban — amint az asszony védekezni fog. Mily 4 Ezután tánczmulatság következett, »kivilágos kivirradtig« hol az igazfalvai ref. magyarok s a szom­szédos rabitai oláhok testvéri egyetértésben vigadtak együtt a nap örömére. Hiányos lenne e tudósítás annak felemlitése nélkül, hogy a szomszédos görög keleti papok, ezen­kívül Lúgosról, Facsetről, Bakitárói, Bodófalváról, Gyomáról, Köröstarcsáról, Budapestről s más he­lyekről igen nagy számmal sereglettek egybé, hogy »örüljenek az örülőkkel.« .... Az igazfalvai ref. egyház részére Pogány Károly főispán neje gróf Teleky urhölgy és báró Bruckhenthal úrnő gyönyörű hímzésű urasztali terítékeket ajándé­koztak. Legyen Isten áldása az adományozókon s az igazfalvai ref. egyházon, hogy ez őrtorony fényes- kedjék évszázadokon át Isten dicsőségére, a magyar­ság erősbödésére! H i r e k. A vármegye közgyűlése. A karácsonyi ünnepek után, deczember 29-én tartja meg a vármegye tör­vényhatósági bizottsága ez évi utolsó rendes köz­gyűlését. A közbeesett rendkívüli közgyűlések miatt a szokottnál nagyobb anyaga nem lesz a közgyű­lésnek, de érdekessé és előreláthatólag rendkívül látogatottá teszik azt a megtartandó választások. A közigazgatási bizottság tagjai felének mandátuma lejárván, gr. Almásy Dénes, dr. Hajnal István, Haviár Dániel, dr. Márki János és Varságh Béla kilépnek a bizottságból, de előreláthatólag ugyanők fognak egyakarattal újból megválasztatni. — Az üresedésben levő békéscsabai főszolgabírói állásra most vannak a pártok kialakulóban és az eddigi jelek szerint erős küzdelemre van kilátás. Dr. Berthóty István tb. főjegyző jelöltségét a vármegye minden részéből igen sokan támogatják, mig a békéscsabai helyi jelölt Seiler Elek tb. főszolga­bíró jelöltetése érdekében értesülésünk szerint ma tartanak értekezletet Békéscsabán, ahol a helyi bizottsági tagok előreláthatólag az ő jelöltetésében fognak megállapodni. Az igen érdekesnek és küz­delmesnek ígérkező választás esélyeit élénken tár­gyalják a bizottsági tagok körében é* * már szóvá teszik a további kombinácziókat is. Dr. Berthóty] István megválasztása esetén az aljegyzői fokoza­tokban való előlépésre Kiss László és dr. Konkoly] Tihamér tarthatnak számot. Az igy megüresedhető III-ad aljegyzői állásra, úgyszintén a Seiler Elek megválasztása esetén megürülő és a főispán beosz tási jogához tartozó szolgabirói állásra a közhan­gulat általában Moldoványi János tb. aljegyző, mint legidősebb közigazgatási gyakornok mellett foglal állást és igy az ő megválasztása bizonyosra vehető, vele szemben a békéscsabaiak egy részének támo­gatásával Kormoss Emil békéscsabai közigazgatási gyakornok, tb. szolgabiró is pályázik az esetleg megüresedő szolgabirói állásra. Az árvaszéki jegyzői állásra Schmidt Iván jelenlegi helyettes jegyző mindeddig konkurrens nélkül pályázik. Kórházi bizottsági Ülés. A vármegye közkór­házi bizottság szombat délután tartott gyűlésén az igazgató időszaki jelentése tudomásul vétetvén, fel­olvastatott a kórházi vizsgálatról szóló jegyzőköny, melynek alapján a bizottság elrendelte az abban foglaltak szerint szükséges intézkedéseket. Jóvá­hagyattak a bemutatott vállalati szerződések, meg­szavaztatott egy Írógépre 600 korona s elfogadtatott szívósan, mily kétségbeeséssel fogja ártatlansá­gát hangoztatni. — De sokáig nem fogok neki hinni, pem ! Kéjelgek tehetetlen vergődésében. Ilyen őrült gondolatok járták keresztül agyamat. Éppen lakásom kapuja előtt voltam, midőn eszembe jutott, hogy kivel gyanúsítsam nőmet. Zavartan állottam meg. — Kivel ? — kérdeztem önmagámtól — hi­szen szegényke alig mozdul ki a házból, hacsak édesanyjához nem megy. Férfivel talán soha sem érintkezik. — Kivel? — ismételtem — de nem jutott eszembe egy férfi sem, akit ö ismerne. Sokára eszembe jutott az unokatestvére. Az a sovány, beesett arczu, nagyhaju, költői alak. — Egyszer találkoztam vele nálunk, akkor is olyan ügyet­len és zavart volt, hogy megesett rajta a szi­vem. Rövid ideig volt szerencsénk egymáshoz, mert csakhamar vette a czilinderét és elment. Talán ezzel? Nem, nem —töprengtem tovább — a feleségem a szemembe kaczagna és vége volna a tréfának. Észre sem vettem, midőn megnyomtam a csengetyüt. A házmester kinyitotta a kaput és én szinte ösztönszerüleg besurrantam. Támo­lyogva mentem fel a lépcsőkön. A hálószobából gyér világosság szűrődött ki a függönyökön át. Tehát — gondoltam — nőm még fent van és vár. Éppen lefeküdni készült, midőn beléptem. Oh most láttam, mily csodálatosan szép ez az asszony! Bánatosan sugárzó fekete szemeit reám emelte! de nem szólt egy szót sem. Egyik lábát ágya szélére tette — csipkeszoknyája ingerlőén kilátszott — és czipőjét gombolgatta. Megbüvöl ve néztem gyönyörű hófehér karját és hullámzó márványkeblét, mely mintha magához hívogatna vonzana. Már azon a ponton voltam, hogy hozzá a gazdasági telep ez évi számadása, melyszerint a telep folyó évi haszna 1181 korona 10 fillért tesz ki Kitüntetések a vármegyéből. Vármegyénk ki­váló, a közélet terén szereplő | különösen a kul­turális tevékenység vezérférfiait az újonnan alakult »Délvidéki magyar közművelődési egylet“ azzal tüntette ki, hogy beválasztotta a tiszteletbeli elnökök s igazgatóság sorába és pedig dr. Lukács György főispánt tiszteletbeli elnökül, dr. Fábry Sándor al­ispánt, Dutkay Béla polgármestert s Dombi Lajos esperest az igazgatóságba. Keresztelő. Dr. Lukács György főispán és neje Perényi Madoly bárónő első szülött fia folyó hó 10-én délben részesült a keresztelés szentségében. Az egyházi funkeziót Gróh Ferencz gyulai prépost­plébános teljesítette. Az újszülött fiúcskát atyja nevére Györgynek keresztelték ; keresztatyja Winkler József vál. püspök, nagyváradi nagyprépost, kereszt­anyja gr. Almásy Dénesné Károlyi Ella grófnő. Jótékonyság. Dr. Lukács György vármegyénk főispánja újszülött fiának megkereszteltetése a 1 kai­mé a 61 100 koronát küldött Gróh Ferenoz prépost plébánoshoz azon őzéiből, kogy ezen 100 korona a gyulai rk. szegény gyermekek között osztassák ki. Az iskolai igazgatóság a nemes szándéknak oly- képen fog eleget tenni, hogy az adományból a még mindég nagy számmal lévő felruházatlan iskolás gyermekeket fogja csizmával és ruhaneművel meg­ajándékozni, hogy igy az adomány közvetlenül a gyermekeknek jusson. Ugyancsak 100 koronát kül­dött a főispán Rezey Sylviusz kir. tanfelügyelő kezeihez is azzal, hogy az összeg valláskülömbség nélkül az iskolás gyermekek javára fordittassék. Díszes esküvő folyt le kedden d. e. féltizenegy órakor agyului izraelita imaházban. Reisner Emánuel földbirtokos és gyufagyáros müveit és szép leányá­nak Alicének esküdött örök hűséget dr. Biró Béla a gyulai ügyvédi kar rokonszenves fiatal tagja. A templom egészen megtelt érdeklődő közönséggel. Az uj párt dr. Kecskeméti Lipót nagyváradi főrabbi adta össze, költői képekben gazdag, eszmedus be szédet intézvén a házasság frigyére lépőkhöz. A fényes esküvőn négy koszorús leány és négy vőfély szerepelt. Koszorús lányok voltak: Hoffer Ilonka, Filip Erzsi, Reisner Juliska és Rosenzveig Margit. Vőfélyek: Reisner Béla, dr. Klein Dezső, Filip Gyula és Reisner Arthur. A békésvármegyei gazdasági egylet igazgató­választmánya deczemberber 18-án, ma délelőtt 9 órakor Békéscsabán, a kaszinó helyiségében ülést tart. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentések és előter­jesztések. 2. A deczemberi közgyűlés előkészítése. 3. Javaslat több egyleti tag törlése és hátralékaik leírásba hozatala iránt. 4. Darányi Ignácz volt föld- mivelésügyi miniszter ur búcsúzó levele. 5. A föld­mi velésügyi m. kir. miniszter leirata, melyben az idei téli előadásokra és háziipari tanfolyamokra 3500 korona államsegélyt helyez kilátásba. 6. Ugyan­nak leirata, melyben a múlt évi téli tanfolyamok számadásait jóváhagyja. 7. Dr. Fábry Sándor vár­megyei alispán két megkeresése, melyben az aranka irtásra és a községi gyümölcs faiskolák kezelésére és a fásítás keresztülvitelére vonatkozólag kéri az egylet által készítendő szabályrendelet tervezetet. 9. A magyaróvári gazd. akadémia hallgatói segély­egyletének kérelme anyagi támogatás iránt. 10. Ásványi József egyleti kertész kérelme a kert föld­jének forgatási költségeihez és egy kertészbojtár megyek, öszecsókolom és sírva kérek bocsánatot eddigi rosszaságomért. Nem tettem. Hanem a helyett éktelen tré­fám megvalósításához fogtam. Félelmetesen, keményen rámordultam : — Hitvány rongy, mindent tudok! Megrezzent és ijedten tekintett reám. Arcza halotthalvány volt. — Nyomorult, megcsaltál! — ordítottam és vadul forgattam szemeimet; mintha azonnal ketté akarnám hasítani. •r— Lajos az Istenért — szólott remegve — mi bajod van ? — Még kérded ? Hozzá ugrottam. Balkarommal átfogtam karcsú derekát; jobbomat pedig habnyakára illesztettem. Az a bóditó, kéjes melegség, mely e gyö nyörü asszonyi testből kiáradt egészen elkábifott. Azt hiszem nem voltam eszemnél; midőn parancsolva, fenyegetőzve kérdeztem: ■ — Azonnal nevezd meg azt az embert . . . azt a . . . Nem fejeztem be szavaimat. A másik szo­bában zaj támadt; majd férfiléptek. Bejött a hálószobába egy alak. — Az az ember én vagyok! — mondotta a legnagyobb higgadsággal. Öntudatlanul ellöktem magamtól a felesé­gemet és megtántorodtam. Éles nyilalást éreztem a fejembe és testem megdermedt. Tehetetlenül rogytam egy karos székbe. Ott állt előttem az az ember, a kin én egy félórával ezelőtt csak szánalmasan mosolyogni tudtam. Ott állt előttem az a nagyhaju, beesett arczu, sovány költői alak és bátran férfiasán kinylatkoztatta: — Szeretem a nejét és mihelyt vége lesz a válópörnek, nőül veszem. Ez alatt a feleségem magára rántotta a ruháját és ott termett unokafivére, szeretője mellett. béréhez való hozzájárulás iránt. 11. Az egyleti kert eladására vonatkozó indítvány. 12. Folyó ügyek. Véglegesítés. A békési ev. ref. egyház presby- tériuraa mint fentartó testület, dr. Haraszti Sándor főgimnáziumi oki. tanár állásában egyhangúlag megerősítette. Névváltoztatás. Kiskorú Eisenberger Géza szeghalmi lakos, vezetéknevét „Erdősére változ­tatta át belügyministeri engedélylyel. Árlejtés a marhasó árudára. A gyulai kir. pénzügyigazgatóság Mezőberény községében felállí­tandó marhasó árudára Írásbeli ajánlatok utján nyilvános árlejtést hirdet. A tárgyalás január 8-án délelőtt 10 órakor lesz a gyulai kir. pénzügyigaz- gatóságnál, ahol a feltételek addig is megtekinthetők. Időjárásunk esős jellegét megváltoztatta ugyan, de deczember közepéhez képest rendkívül enyhének mondható. A héten egyetlen egyszer sem fagyott, a hévmévő a hajnali órákban sem szállt le fagy­pontig. Beggelenkint erős ködök vannak, de nap­közben október derekán illő enyhe idő. Gazdáink óhaja a múlt heti bőséges esők daczára hó lenne, hogy a vetések meg több téli nedvességben része­süljenek. Árlejtés a városnál. Gyula város jövő évi irodaszerei, könyvkötő munkái, cselédségi ruházatai és cselédségi csizmákra f. hó 7-én tartatott meg az árlejtés a következő eredménynyel : az irodai sze­rekre beérkezett 3 ajánlat: Boros Jenő nagyváradi 28 százalék, Vértesi Arnold 30 százalék és Dobay János ezég 35 százalék engedménnyel. Utóbbi ezég ajánlata fogadtatott el. — A könyvkötői munkákra 2 ajánlat adatott be: Dobay János 50 százalék és Kátay Lajos 30 százalék engedmény. A Dobay Já­nos ezég ajánlata fogadtatott el. — A cselédség ruhá­zatára 3 ajánlat adatott be : özv. Kálmán Lászlóné 35 százalék. Blum és Társa Budapesti 30 százalék és Teván Márk 35 százalék engedménnyel. Az ár- lejtező bizottság Teván Márk ajánlatát fogadta, mi­vel az általa már több ízben szállított ruhák kifo­gástalanok voltak. — A csizmákra. A cselédségi csizmák kikiáltási ára 2008 korona. 6 ajánlat ada­tott be : és pedig Hegyi Ferencz 1800 korona, Néveri István 1450 korona, Siflis István 1394 korona, Junászka Mihály 1365 korona 44 fillér, Fekete Ádám 1405 korona 60 fillér és Banner János 1398 korona. A bizottság mint legolcsóbbat Junászka Mihály ajánlatát fogadta el. Dal a villamosokról. Mikor Gyulára be akarták hozni a villamvilágitást, iszonyú örömben volt min­den gyulai kebel és előre is örültünk a fény ek és a pompának, melyben a villámvilágitás folytán ré­szünk lesz. Illúziónkat erőben csappantotta az a keserves-kinos berendezkedés, melyet az oszlopok felállításánál láttunk s szomorú sejtelmeket ébresz­tett bennünk a jövő felől. S mikor kész lett a dicső munka s borsos számlák és mécsesszerü vi­lágítás keltette fel bennünk a közrészvétet a szegény kenyér nélkül maradt lámpagyujtogatók iránt, úgy sóhajtottunk fel a költővel, hogy »Mehr Licht!« Sóhajunk azonban felhatolhat az egekig, de nem hatolhat fel azokhoz, akik a gyulai világitás sorsát intézik, pedig mióta villamos világítás van Gyulán, azóta ezt sóhajtja minden hőn érző gyulai polgár­társ. S a villanylámpák szomorúan pislognak tovább a sötétségbe velünk együtt. Szomorúan, vigasztala­nul. De még ha pislognának. Ám sokszor elüti a nagytemplom órája a hatot, (notabene a nap nyug­szik 3 óra 52 perczkor) s a szegény józsefvárosiak — Szerettelek — szólott hozzám a felindu­lástól r .szkető hangon — szerettelek forrón és igazán mindaddig, a mig be nem láttam, hogy hitvány vagy. A helyett, hogy kis leánykánk halála után vigasztaltál volna nagy fájdalmamban korcsmákban dorbézoltad át az éjszakát. Hány­szor kértelek összetett kezekkel ne hagyj el, maradj velem, szeress; Te hajthatatlan maradtál. Nekem pedig szeretetre volt szükségem, szeret­nem kellett . . . Minden erőmet megfeszítve felállottam. A fejem zúgott, rettenesen szédültem. Agyvelőm felmondta a szolgálatot, nem tudtam gondolkozni. Halvány sejtelmem sem volt arról: mit akarok, mit mondjak, miképpen cselekedjem ? Alig tettem pár lépést, eszméletlenül össze­rogytam. Midőn magamhoz tértem már egyedül voltam. Egyedül. Keserűen felkaczagtam : — A tréfa viszafelé sült el . . . szivén talált , . . * Elhallgatott. A nap már-már lebukni ké­szült és utolsó sugarait vetette a hullámzó gyö­nyörű tengerbe. Felállottam. — Menjünk — szólottám halkan — a nap­lemente után beálló légváltozás^nagyon ártalmas. Nagynehezen feltápászkodott. Mentünk haza felé. Ő szegény inogva, bizonytalanul. Némelykor belém fogózkodott és megállt, hogy ziháló mellét kissé pihentesse. Kinos lassúsággal jutottunk a „Friczi pen­ziódhoz. — Nem megyek le ma vacsorára — mon­dotta szomorúan — nem jól vagyok. Azzal kezet fogva elváltunk. A vacsoránál a százados volt az első, a ki észrevette a fogorvos hiányzását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom