Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-29 / 48. szám
4§>ik szíím Gyula, 1903. november 29-én XXXV. évfolyam. Szerkesztőség:: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fill. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre ! | „ 50 „ Társadalmi és közgazdászat! hetilap Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Egyes szám ára 20 fill. k_________Á Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Or. Borfok jr Zoltán. Felelős szerkesztő: Kőim Dávid. Nyílt-tér sora 20 filL L________Ä Re ndkívüli közgyűlés a vármegyén. Csütörtökön délelőtt ismét rendkívüli közgyűlést tart a vármegye törvényhatósági bizottsága. A közgyűlés összehívását ez alkalommal egy vármegyei közügy sürgőssége tette szükségessé, amennyiben az év folyamán kimerült házi pénztárt a még előrelátható kiadások fedezésére megfelelő fedezet biztosításával és a szükséges hitelátruházásokkal képessé kell tenni. A vármegye alispánja ugyanis tudomására hozza a közgyűlésnek, hogy a házi pénztár eddig biztosított jövedelmei a várható kiadásokat nem fedezik. A hiány különböző okokból állott elő. Egyik ok, hogy még ma sincs a vármegyének, az exlex következtében, jóváhagyott költségvetése és a belügyminiszter — valószínűleg csak óvatosságból — nem folyósította abban a teljes összegben, mint az előző miniszteri rendeletek alapján a költségvetésben előirányozva volt úgy, hogy e réven az előirányzottnál 4100 koronával kevesebb a bevétel. Azután 1500 korona hozzájárulást fizetett eddig a közúti pénztár egy Írnok javadalmazása czimén, ezt a javadalmazást az idén a kereskedelemügyi miniszter törölte a közúti költségvetésből, holott az irnoki állás életfogytig tartó kinevezéssel be van töltve és arra szükség is van. Yégül jelentékeny tulkiadása merült fel a házipénztárnak azon a czimen, hogy az év elején élétbe lépett uj ügyviteli szabályzatok rendelkezései folytán csupa uj nyomtatványokat kellett beszerezni. Hogy a házipénztár a szükségleteknek eleget tenni képes legyen, az alispán azt javasolja a közgyűlésnek, hogy írjon fel a belügyminiszterhez a visszatartott 4100 korona állami hozzájárulás sürgős utalványozása iránt, kérje a közúti alapból az eddigi 1500 korona átutalásának eugedélye- zését és kérje az uj rend folytán szükségessé vált nyomtatványok költségeinek az állam- pénztárból pótjavadalomként való megtérítését, egyszersmind engedélyezzen az egyes költségvetési rovatok között hitelátruházást. A tárgysorozat élén az uj Tisza-kormány kinevezését tudató, valamint a lemondott miniszterek búcsúzó leiratai foglalnak helyet. A békéscsaba—apáczai útnak, mint a tervezett III. állami transversális ut szakaszának a jövő évben leendő kiépítését tudvalevőleg Békéscsaba község kérelmére határozta el a vármegye oly feltétellel, hogy az építési tőkét a község előlegezi és annak időközi kamatait a vármegyei közúti pénztár fizeti mindaddig, mig a költséget az állam visszatéríti. A kereskedelemügyi miniszter helyesli a tervet és kijelenti, hogy amennyiben a tervezett állami ut kiépítésére a törvényhozástól a felhatalmazást megkapja, a beruházott összeget visszatéríti, hozzátevén, hogy amennyiben az e tárgyú törvény létre nem jönne, a költségek végleges átvállalásáról a vármegye tartozik gondoskodni. A III. állami transverzális ut kiépítése annyira biztos és már végleg elhatározott, hogy ezen formális nyilatkozat megtétele lényegében semmi pozitív kötelezettséggel nem fog járni a vármegyére. A békés kettőskörösi hid építésénél felmerült kisebb pótmunkák engedélyezése, az Orosháza—pusztaföldvári ut felülvizsgálatáról szóló jelentés és a vármegye részére szállított áruk és anyagok kövezetvámmentességének kijelentése mellett, Sárosvármegyének az útadó egységesítése és törvény- hatósági utak államosítása ügyében kelt körirata még érdekesebb tárgya a közgyűlésnek, de mivel e kérésnek lényege az, hogy a kisebb adóalappal biró vármegyék az úgynevezett gazdagabb alföldi vármegyék terhére segélyeztessenek, a felvetett eszme Békésvármegye érdekeit hátrányosan érintené. A 35 pontból álló tárgysorozat egyéb részét községi ügyek töltik meg. Szabó János síremléke. Debreczen, 1903. november 24. Néhai boldog emlékezetű Szabó János, a békésbánáti egyházmegye esperesének díszes síremléket állított a kegyelet. . T A. R O Z A,. Erzsébet királyné emlékezete hatnak idők, tűnhetnek századok, nemzedékek felválthatják egymást: az ő nevük mindig tündökölni fog, emléküket mindenkor szeretetteljes hála veszi körül ! A gyulai róm. kath. főgimnázium 1903. nov. 19-éu tartott emlékünnepére irta és felolvasta: Slérey Gyula főgimnáziumi tanár. Polczára került a könyv, a hétköznapi munkálkodást megszakítja ünnepies összejövetelünk, az ész fejlesztése közben a szív magasztos és szent érzelmeinek : a szeretet és hálának is kifejezést akarunk adni. Ész és szív ! Hatalmas főtényezők az emberi individuumban. Az ész kormányoz, a szív szeret I A tudás tökéletesít, a szeretet összetart! Egyik kiegészíti a másikat: édes testvérek ők. Minket is a mai napon a szív ezen szent érzelme : a szeretet hozott össze. A szereteten alapuló hála, a hálás megemlékezés ! Kiket szeretünk és szerettünk, azokról mindenkor meg is emlékezünk. Önzetlen tulajdonsága az embernek a megemlékezés, rugói : a szeretet és hála. Sziveinkbe vannak zárva mindörökre azok, kiknek emlékét felújítjuk, kik nem múltak el e világból való elköltözésükkor, kik csak testileg távoztak el közülünk, de emlékük örökké velünk marad: szerzetünkkel körülövezve, hálánkkal illetve. Ilyen nagy és mély szeretet, igaz szívből fakadó őszinte hála fűz minket Istenben boldogult nagyasszonyunkhoz : Erzsébet királynéhoz. Egy nemzet szeretete és hálája ez : a magyar nemzet szerető és hálás «zivének ragaszkodása soha sem fog megszűnni ezen nagy királyné emléke iránt! A magyar nemzet mindig híven és szeretettel emlékezik meg történelme kimagasló alakjairól. Honalapító Árpádtól kezdve a legutolsó időkig a nemzet nagyjai, jótevői örökre elmosódhatatlan betűkkel írták be nevüket a nemzet szivébe s mig magyar ember él e földön, emlékük soha ki nem hal! MulNagy királyainkra, nemzetünk nagy férfiaira a történelem úgy veti fényét, mint szilajon lobogó viharfáklya: élesen kiemeli őket a környezetből, ők megvilágitvák, a környezet homályos; nagy királyasszonyainkra úgy, mint csöndesen égő templomi őröklámpa magasztos félhomálya áhítatra gerjeszt s imádkozni kell mellette. Miért szerettük úgy Erzsébet királynét, miért ragaszkodik egy nemzet hálás szive magasztos emlékéhez ? A magyar törvényhozás, Erzsébet királyné halála után alig három hétre kimondja történeti ítéletét, midőn „soha meg nem szűnő hálánk és kegyeletünk jeléül“ a törvénykönyvbe iktatja „hőn szeretett királynénknak a haza jótevő nemtőjének áldásos emlékét“. A törvény a történelem maga, mi lehet az oka, hogy ez a történet nemtőnek, angyalnak nevez egy királynét ? Röviden előre jelezhetem kedves fiaim ezen nagy szeretet okát, gyökerét s ez az ő irántunk való szeretete, melynek oly sokszor adta tanúbizonyságát, különösen midőn a nemzet legfontosabb pillanataiban védőangyalává szegődött. Kfrogom nektek, kedves tanítványok, fejteni ezen szavaim értelmét, hogy ti is, mint a magyar nemzet jövendő munkás tagjai, gyermeki szivetekbe zárjátok már mostan a megdicsőültnek magasztos emlékét! Majd négy évszázaddal térjünk vissza nemzetünk történelmében. Gyászos körülmények : viszály, egyenetlenség, egyesek vétkes könnyelműsége a nemzetet akkor a mohácsi vészbe sodorták. A mohácsi harczi síkon hiába ontotta vérét a nemzet dísze, virága, a török .uralom kapuja megnyillott másfél száz évre terjedő hosszú uralomra. Szabó Jánosnak tragikus végű halála, mely landóságunkra, halálra emlékeztetnek s azt mondezelőtt másfél évvel következett be, mindenkit mélyen megdöbbentett s ma is fájdalommal gondolnak rá. A békés-bánáti egyházmegye, feledhetetlen esperesének emlékét külön is megörökítette s a debreczeni Kossuth utczai temetőben díszes márvány síremléket emelt sírja felé. A tiszántúli egyházkerület Debreczenbe összehívott közgyűlésének napját tűzte ki — a síremlék ünnepélyes leleplezésére. Az ünnepélyen az egyházkerületi közgyűlés illustris tagjai, a gyászoló család, Szabó Kálmán kamarai elnök, ki az elhunytnak sógora volt, — a békés-bánáti egyházmegyének küldöttei, számos jó-! barát s nagy számú közönség volt jelen. Az elhunyt feledhetetlen emléke fájdalmas visszaemlékezést keltett az ő tragikus halála felett s ez , a visszaemlékezés mélyen meghatotta a jelenvoltakat. i Előttünk lebeg még ma is az elhunyt vezető egyénisége, a ki maga körül csak szeretetet tudott terjeszteni s a kinek ellensége nem volt. A díszes síremlék leleplezésének ünnepsége a következőkép folyt le. A főiskolai énekkar gyönyörű gyászéneke után Dombi Lajos esperes, az elhu lyt utóda mondott mélyen megható, költői szárnyalása szép imát, mely a következőkép hangzott: Örök Isten ! kiben nincsen semmi változás, múlandóságunkra gondolva, gyermeki bizalommal közelitünk hozzád, mert tudjuk, hogy te vagy az erős,'ki tudtál isteni szóddal a semmiből mindent teremteni; te vagy a mindenható, kinek parancs szavadra megrendül a föld, egybeomlanak a magas hegyek, mert akaratod érvényre jutásának útját állam nem lehet; amit megirt örök végzeted, az megmarad mindenha, mert te kormányozod a nagy mindenséget; te vagy az élet és halál ura; szent tetszésed határozza meg, mikor ébredjen az élet s annak fáklyáját mikor oltsa ki a halál szele; te vagy az élet és halál fejedelme, kinek útjait belátni erőtelen a fogyatékos emberi értelem. . . A suttogó őszi szellő, a lomb díszétől megfosztott faágak, meghervadt virágok, száraz avar, arról beszélnek minekünk, hogy porból lettünk s ismét porrá kell lennünk ... A körültünk domboruló sirhalmok, fejfák és sirkövek, mind-mind muják mii ekünk: „az ember élete a fűhöz hasonló, mely legott elhervad, mihelyt az Urnák szele reá fuval“ . . . De bánatos érzetünk sötét éjszakáját megvilágítja a benned vetett remény tündöklő csillaga, mely szent színed elé vezérel, miként hajdan a megváltóhoz a keleti bölcseket s a betlehemi pásztoraidat az égen feltűnt fényes karácsonyi csillag s színed előtt leborulva ajkukon megzendül a hódolat szava: „szent, szent, szent a seregek Ura, Istene, áldva legyen nagy neve örökre“ . . . Most is téged keres, szeretettel teljes édes Atyánk ! bánatos szivünk, vigasz balzsamát égő sebünkre tőled esedezünk, mert tudjuk, hogy kívüled nincsen más, ki eloszlathatná lelkünk sötét borúját . . . Virágos tavasz volt akkor, midőn miként Ilyés prófétát, tüzszekeren, nagy hirtelenséggel elragadta közülünk a mi vezérünket, barátunkat, a halál, midőn elesett a mi fejünknek koronája s siralomra fordult a mi örömünk s bánat könyünk, zokogásunk hirdette, hogy „jaj minekünk“. . . Most őszi szél „sirdogál a lombokon“ s a természet bánatos hangjába beleolvad a mi szivünk fájdalmának jajongása, mint haldokló végső sóhajába a sirás, zokogás . . . Akkor és most — élet és halál ölelkezett; a bánatos lélek reménységét tebenned helyeztette nagy Isten, mennyei jó Atyánk, ki szereteted ragyogó napját nem vonod meg a te gyermekeidtől s ha miden elhagyna is minket e földön, kegyelmed el nem távozik tőlünk soha . . . Az özvegyeknek bánatos sóhaját, az árváknak zokogó jajszavát, a szülőknek omló könyeit te meghallod, megszámlálod, gyógyitgatod, száritgatod, mert öreg és ifjú, gazdag és szegény, boldog és szenvedő : mind-mind a te gyermeked s a hozzád esedezők fohászát meg nem veted, téged megtalál mindaz, ki gyermeki szerető szívvel keres . . . Oh, tekints azért most is reánk édes Atyánk! midőn lelkünk téged keres s hallgasd meg szivünk dobbanását, ajakunk fohászkodását, midőn itt e nyugalom csendes helyén sírnál állunk, könyet sírunk s bánatsebünkre gyógyító balzsamcseppet tőled esdünk és remélünk. Tudjuk oh nagy Isten, hogy csak „bujdosók A legnagyobb veszteség azonban a mohácsi csatából menekülő ifjú királynak gyászos halála volt. A nemzet utolsó nemzeti királyát veszítette el benne. Idegen uralkodó család1 került utánna az ország trónjára, nem a nemzet húsából véréből való. Nem tudta a nemzetet megérteni, nem tudta a nemzet kívánságainak jogosultságát felfogni! Avagy talán tudta volna, ha ezen kívánságok : a nemzet óhajai, ősi, több százados történelmünkön alapuló jogainak megtartására, fel bírtak volna hatolni a trón magasságáig. De a királyi szék környékezve volt mindenkor oly rósz akaratú tanácsadókkal, a nemzet ellenségeivel, kik mindent elkövettek azért, hogy a magyar nemzet szava el ne jusson oda, a hová intézve lettek: az uralkodó király fülébe. így történt az, hogy e két tényező : nemzet és király között, évszázadokon keresztül nem volt meg a szükséges egyetértés: a nemzet el volt keseredve, mert jogos kívánságai teljesítetlenek maradtak, az uralkodó pedig nem értve meg a nemzet kérő szavát, nem szerette a jogai követelése mellett kitartó népet. A mohácsi veszedelem óta lefolyt majd három és fél évszázad a nemzet és uralkodó közötti küzdelemmel telt el. A nemzet mindent elkövetett, hogy évszázados jogai érvényesüljenek, kérelemmel, fegyverrel is megkisérlette az alkotmányán esett sérelmek orvoslását, minden hiába volt: a kérő szó nem kapott meghallgatást, a fegyveres fölkeléseket eltiporták, legyőzték ! Pedig a nemzet soha nem szűnt meg ragaszkodni a királyi trónhoz. A történelem a tanulsága, hogy az uralkodók a megpróbáltatások nehéz napjaiban nem hiába fordultak a nemzet hűségébe vetett bizalommal a magyar néphez, mindig maguk körül látták annak védő karját. Mária Terézia királynő kérő szavaira, a felmagasztosult lelkek mélyéből kitörő „vitám et sanguinem“ örök időkre emlékezetes válasza bizonyítja, hogy a magyar nemzet híven kitart királya mellett s ha kell életét és vérét is feláldozza érette! Annál is inkább, mert remélte, hogy ragaszkodó hűsége elvégre is csak megkapja jutalmát, óhajai teljesítve, sérelmei orvosolva lesznek. Mindhiába ! A törvényeken alapuló óhajok teljesítetlenül maradtak, az alkotmányon esett sérelmek orvoslást nem nyertek! A legutolsó száz év alatt a nemzet már majdnem arra a pontra jutott, hogy hitét, bizalmát elveszítve, a jövőben már nem is tudott reménykedni. Ekkor a legnagyobb elkeseredés idejében megjelenik két lélek: az egyik a bölcseség fenkölt lelkiadományával, másik a szeretet jóságos és szent hatalmával és megtalálják, megmutatják, előkészítik és kieszközlik a kibékülést nemzet és fejedelme között. A' mit évszázadokon keresztül egy nemzet küzdelme és bátorsága nem birt kivivni, azt megszerezte a nemzetnek egy bölcs hazafia és egy szerető női szív ! E bölcs hazafi az, kinek nevét hálás emlékezetetek mindenkoron megtartsa: Deák Ferencz, a haza bölcse; ezen szerető női szív pedig Erzsébet magyar királyné, az ő emléke szivetekbe legyen belevésve! Az ő bölcsességük és szeretetüknek köszönhetjük mi mindannyian, köszönheti minden magyar ember, hogy a nemzet kívánságai, melyekért oly sokáig hiába küzdött, teljesítve lőnek .végre, hogy a nemzet uralkodójával kibékülve, egymást megértve, szeretve, ezen szeretet által megerősödve, bizalommal tekint a jövőbe, hogy beteljesedett, elkövetkezett az az idő, melyet a nemzet nagy költője oly erős bizalommal megjósolt „Még jönni kell, még jönni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ájájnínv? ________ ... Xj apvmle mai számálioz fél itt mellélelet "vam. csatolva.
