Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-22 / 47. szám

kivételesen magyar nőket, milyennek születni szép és nagy gondolat. A felsőbb körök példáját követve, közép- osztályunk hasonlóképpen idegen nevelőilök kezébe adja gyermekeitmindenekfelett arra fektet súlyt, hogy azoknak különböző idegen nyelvek megtanulásával a külső mázt meg­adja, anélkül, hogy kellő eredmónynye) gon­doskodni tudna a nemzeti nevelés azon ha­zafias szellemű biztosításáról, mely nélkül igazán magyar nő senki sem lehet. Fiatal leányaink már igen sokat tudnak az idegen házi nevelőnök vezetése mellett arról, mi nem hazai s csak azután, mikor már fejlettebbek, kezdik megtanulni azt, hogy mi magyar, mi hazai; ezt megtanulják, azt már érezik. Megtanulják a magyar történelmet, meg a magyar földrajzot, még a magyar zenét és éneket is, de éreznek és gondolkoz­nak idegen nyelven, avagy idegen szellemben. Nem hisszük, hogy tulerősen színeznénk. Ha körültekintünk, alig találunk kivételt ezen iráDyu megszokott áramlattal szemben. Nincs a magyar társadalomnak elég ereje és bátor­sága állást foglalni; nem vagyunk kivétel még mi magunk sem, kik látjuk, érezzük, sőt el is Ítéljük a helyzet fonákságát. Állami és felekezeti intézeteink nőkép- zése hasonló nyomokon halad. Polgári és fel­sőbb népiskoláink tanrendje sem képes ki­küszöbölni az idegenszerü irányzatot, miből aztán következik, hogy sem a családban, sem a nyilvános intézetekben igazi hazafias nő­nevelésünk nincs, a jövő nemzedék hazafias szellemben való vezetésére es irányítására alkalmas anyák csak kivételek, mert hisz azok is, kik alapjában jól és helyesen gon­dolkoznak, a külföldieskedő általános irány­zattal szemben csak ritkán és kivételesen tudnak érvényesülni. A zárdái apácza vezetése alatti nőne velő intézetek sók esetben nem is magyar tan- nyelvüek, némely felekezetek nőnevelése pedig határozottan nem magyar nemzeti irányzatú. Mert ez mind igy van, aztán természetes, hogy „a nemzeti gondolat“ nehezen tud meg­mozdulni, mert hisz — kivételektől eltekintve I— hiányzik a férfit „a nemzeti gondolat“ érdekében lelkesítői tudó nő, hiányzik „a nemzeti gondolat“-bau nevelni tudó anya. Szomorú tények és igazságok ezek, lehet érveket, kimagyarázásokat ellenük felhozni, de megczáfolni, sajnos, nem lehet. A magyar-nőnek születés szép és nagy gondolata es~ az abból folyó kötelességek lel­kes megértése érdekéből szólunk ez alkalom­mal. A „Demzeti gondolat“ fölkeltésére törek­szünk müveit nőink körében, annak akarván kifejezést adni elsősorban, hogy ne nemzet­közi műveltség mázát keresve, az idegen nyelvek egész sorozatának tudására, a kül­földi viszonyok, idegen tudományok, világ- történet ismeretére akarjuk fektetni női nevelésünknél a fősulyt, hanem ismeretére, tudására, mindenekfelett elsősorban érzésére annak, ami magyar, ami hazai. Ez legyen az Valaki megír egy regényt (legyen az bár maga] Jókai) megeshetek, egyetlen lap sem említi meg. Prücsköt-bogarat közölnek, vitriol-drámát, kulissza- titkot, benézve a kulcslyukon, amit a szobába látnak és amit látni vélnek, az mind a lapba való. Egy pofozkodás az utczán ritkított betűket igénylő eset. Pipiske kisasszony eljegyzése Papulyka János gyógy­szerész segéddel tudtul adatik az emberiségnek. Báj- ligethy Eszmeralda vidéki színésznő, aki még a múlt hónapban szobacziczus volt, most egy más társulat­hoz szegődik, ez is egy érdekes hir substratuma, de hogy egy könyv megjelent, arra nincs hely. Van szó repczéről, hamuzsirról, asztalosokról, ácsokról, végre­hajtókról, rabokról, de írókról nincs. Azok száműzve vannak a nyilvánosság elől. Könyvkritika évekig elő nem fordul. Jó volna most akár Gyulai Pál is. Hadd szidna inkább. De csak a siri hallgatás van. Ki törőd­nék a regényekkel, versekkel, beszélyekkel ? Egy köz­beszólás, egy ripőkös közbekurjantásja házban nagyobb esemény a leghalhatatlanabb költői munkánál is. Hogy lehet ez? Ennyire megváltozott volna a közönség I Hát már senkinek se kell a költészet ? Ha kivesztek az irók maecenásai, kivesztek volna a satelleseik is? Ejh, a detronizált fejedelmeknek nincs udvaruk. Ez világos. De hova lettek a szerelmes lánykák, akik kigondolt szerelmes történetek tükré­ben nézték a magukét? Akik lihegve olvasnák, hogy egy érdekfeszitő helyen mit mondott a regényhős a hősnőnek. Hát már csak az érdekli az embereket, hogy mit mondott Rigó a miniszterelnöknek ? Nem. Ennyire még nem üli orgiáit a próza. A közönség nem változott meg, a szivek még most is megolvadnak, megmártogatva a képzeletbeli ala­kok bánatában, örömében, de a helyzet változott meg gyökeresen. A lapokat, nem egészben irók csinálják, mint Kemény Zsigmondék, Pompéryék korában; többé- kevésbé üzlet a mai lap már és nem kulturális faktor, mint azelőtt volt. A mi iró van is a lapnál, az már beszagolt a politikába s ezzel vége. Ha a borotvát a foghagyma gerezdjén keresztül huzzuk, azzal többé első, ez legyen az, mi a női nemzedék lei­kébe, midőn az még viaszszerüen lágy, be­csepegtetve lesz, maradhatván idő es alkalom még, ha kell, megtanulására annak, ami álta­lános érdekű és idegen. Elég lesz azt tudni; a hazait, a nemzetit érezni kell. T a n ü g y­Gyula város községi óvodai felügyelő bizott­sága s községi polgári iskolaszéke folyó ho 10-én Jantsovits Emil elnöklete alatt ülést tartott, amelyen előterjesztetett özv. Keller Imréné levele, melyben boldogult férje érdemeinek jegyzőkönyvileg megörö­kítéséért köszönetét mond. A belügyminiszter fel­hívja az óvodai felügyelő bizottságot, hogy a gyulai állami gyermekmenhely kötelékébe tartózó gyerme­kek az óvodákba felvétessenek s általában az ovodai gondozás tekintetében a többi gyermekekkel egyenlő elbánásban részesittessenek. A miniszteri rendelet folytán, minthogy a gyermekmenhely kötelékébe tartozó gyermekekért az állam tartási dijat fizet és igy az ilyen gyermekek gondozói a tartásdijból le­fizethetik a tanszerdijat; minthogy továbbá az állami menedékhely kötelékébe tartozó óvodaköteles gyer­mekek eddig is a többiekkel egyenlő elbánásban ré­szesültek, a felügyelő bizottság szerint újabb intéz­kedés szükségessége nem forog fen. Mivel azonban a meglevő három óvoda tényleg túlzsúfolt, egy negyedik óvoda felállítása iránt a városi hatóság újból megkerestetik. Abafi. János igazgatónak a pol­gári iskola tanulói számáról, a tanítás rendes lefo­lyásáról, a tanulók szorgalma, magaviseleté s elő­meneteléről szóló jelentése tudomásul vétetett. A polgári s tanyai iskolák 1902/3. évi zárszámadásai a számvizsgáló bizottság javaslata értelmében elfo­gadtattak és úgy dr. Follmann János, mint Kovalszky József gondnokoknak önzetlen, pontos és hü keze­léséért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. A szám­adások a város utján a vallás és közoktatásügyi minisztériumhoz felterjesztetnek. A gyulai rom. kath. főgimnázium folyó hó 19-én »Erzsébet« - emlékünnepélyt tartott. Az ünne­pély lefolyása a következő volt: 1. Hymnusz. Két szólamra énekelte a tanuló ifjúság. 2. Este. Költe­mény Mindszenty Gábortól. Szavalta Desztek Jenő. 3. Erzsébet királyné halálára. Kozáry—Beleznaytól. Két szólamra énekelte az ifjúság. 4. Emlékbeszéd. Tartotta Mérey Gyula tanár. 5 Éji látogatás. Gyulai Páltól. Szavalta Hoffmann Mihály. 6. Szózat. Éne­kelte a tanuló ifjúság. Az ünnepély szépségét: ki válóan emelte az ifjúság jól begyakorolt és essz- hangzó éneke, amely méltó jutalma az énekkár ve­zetőjének, Székely Lajos tanítónak fáradhatatlan buz­galmáért. Hírek. Kinevezés. A belügyminiszter dr. Halmi Jenő gyulai elmegyógyintézeti segédorvost a lipótmezei elmegyógyintézethez másodorvossá nevezte ki. A békésvármegyei állami tisztviselők köre 32 tag írásbeli kérelme folytán összehívott közgyűlésén egyhangúlag elhatározta, miszerint a fizetésrende­zési törvény elodázása, esetleges kedvezőtlen mó­dosításával szemben, felkéri az „állami tisztviselők országos egyesületiét arra, hogy a legerélyesebb esz­közökkel hasson oda, miszerint az országgyűléshez beterjesztett és a pénzügyi bizottság által már le­sota sem lehet borotválni. Riporterek, üzletemberek, közgazdák csinálják a lapokat, iró csak annyi van, mint ahogy minden háznál meghagynak egy-két házimacskát is, a mi ezenkívül macska van, az a vízbe fojtandó. De a megmaradt irók sem imák a többi Írók­kal, a figulus figulum odit elvénél fogva. A szató­csok szűkkeblű taktikája. A »fekete kutya« nem figyelmeztetheti a »fehér elefánt« fűszereire az olva­sót, mert ő maga is fűszeres, inkább beszél hát norinhergi árukról, a mi se az egyiket, se a mási­kat nem érdekli. így ment ez lassan, lassan vicém pro vice. Itt Péteréket hallgatják agyon, ott Pálé- kat, mig végre annyira jutott az irodalom, hogy ha­sonlít egy teljesen elhagyott, bozóttal, dudvával be­nőtt kerthez, a minek a kerítései bedőltek, szabadon jöhetni, mehetni henne. Imitt-amott megnyiladozik epy-két szép virág, eltakarva, szinte láthatatlanná téve a burján által, egyikhez, másikhoz a vezető ut elzárva. Nem ültet, nem gyomlál, nem olt, nem ön­töz, nem nyeseget ott senki. Kritika nincs, elisme rés nincs, csak a nagy némaság honol köröskőrül. Nem kell megoldani a sarut, a ki a Parnas- susra indul, mehet patkós csizmában is, vagy seces- sziós biciklin. Mindenki irhát és ir is. Még olyan is, a ki hivatott. Veristák, secessionisták, naturalisták egymásra Hezitálnak. A sentimentális kereskedő-se­géd vasárnap novellákat farag, a takarékos házi­asszonyka tárczákat ir a lapokba, hogy toilette-pén- zét gyarapítsa, ha egy kötetre gyűlnek, kiadót sző­rit ki nekik, unatkozó grófok irodalomba fojtják spleenjüket és kiadják az elmeszüleményeiket álnév alatt. Szóval fogy a papiros, zakatolnak a nyomdák és szaporodnak a könyvek. Természetesen a secesszió az uralkodó planéta. A különös van divatban, nem a szép. Kificzamodott eszü alakok pervers érzékekkel. Az igaznak a helyére is a különös lép, ibolyaszinü szántóföldek és hupi­kék levelek a fákon. Az emberek lába a vállapocz- kájukból kezdődik. A régi rend megfordulása, majd­nem a gyerekvers szerint: tárgyalt törvényjavaslat mielőbb törvényerőre emel­tessék, esetleg járuljon Ő Felsége elé a trónbeszéd­ben szükségesnek elismert törvényjavaslat érdeké­ben. A közgyűlésen általában észlelhető volt az a nagyfokú desperáczió, mely a legújabb események hatása alatt országszerte eltölti a tisztviselők szi­vét s amelynek eloszlatására az állami tisztviselők országos egyesületének a miniszterelnök válasza következtében hozott határozata éppenséggel nem alkalmas. A jegyzők javadalmazása. Tisza István gróf miniszterelnök, az összes vármegyei alispánokhoz a községi és körjegyzők javadalmazására vonatkozó adatok bekivánása tárgyában rendeletet adott ki. Annak előrebocsátásával, hogy a fizetésrendezési kérdés megoldásánál mindenekelőtt tisztában kell lenni az egész vonalra kiterjedő fizetésrendezés pénzügyi követelményeivel, tehát sürgős szükség van a községi és kör egyzők mai tényleges java­dalmazásának hü és pontos ismertetésére: részle­tesen előírja a miniszteri rendelet az adatgyűjtés módját, az összes községi jegyzők Bzáinára szét­küldött kimutatási ivek pontos kitöltésére, ezeknek a főszolgabirák és a pénzügyigazgatósági számvevő­ségek részéről leendő felülvizsgálására vonatkozó részletes rendelkezéseket. A megyénként összesített kimutatásokat ez évi deczember 15-éig kell a bel­ügyminisztériumba felküldeniök. Szabó János síremléke. Kegyeletes szép ünne­pély színhelye lesz folyó hó 24-ikén a debreczeni ref. temető. A békés-bánáti ev. ref. egyházmegyé­nek feledhetlen emlékű esperese, Köröstarcsa köz­ségének évtizedeken át országszerte köztiszteletben állott költő-papjának közadakozásból emelt díszes síremlékét fogják a lapunkban már közölt programm szerint leleplezni. A boldogult jeles lelkész emlékét megújító kegyeletes ünnepélyen a család tagjain kívül igen számosán fognak vármegyénkből is résztvenni. A „Békésmegyei muzeum“ gyarapodása. A mezőborényi hid építése közben, a Körös iszapjában mammuth csontokat és egy fogat, továbbá két már kövesedésnek indult szarvasagancsot találtak. Ezen őskori leletet és egy kézi malom alsó kövét Tiszai Géza mérnök ur a muzeum számára az elkallódás- tól megmentette, Gróh Mihály ácsmester ur pedig Gyulára hozzám szállította. A muzeum iránti szives figyelmüket köszöuve, gondoskodásukat jövőre is kéri: a muzeum őre. Megyebizottsági tagválasztások. Békéscsaba község IV. alkerületében megüresedett törvényha­tósági bizottsági helyre folyó hó 14-én Achim János ipartestületi jegyző, a Szarvason megüresedett tag sági helyre pedig Marsai Soma választatott meg. Hivatalvizsgálat. Csák György kir. tanácsos, pénzügyigazgató a héten Orosházán megvizsgálta az ottani kir. adóhivatalok pénz- és ügykezelését, s mindent kifogástalan rendben talált. Nősülhetnek-e a hadkötelesek? Az 1903. évi III. korosztályú hadkötelesek nősülése tárgyában a belügyminiszter valamennyi törvényhatósághoz a következő körrendeletét intézte: Több oldalról fel­merült kételyek folytán úgy a házasságkötésnél közreműködni jogosult polgári tisztviselők, mint az érdekeltek tájékoztatása végett, a honvédelmi mi­niszter úrral egyetértőleg kijelentem, hogy az 1880. évbeli születésű azon hadkötelesek, kik állítási kö­telezettségüknek ez évben a III. korosztályban a Benéztem az ajtón, Bementem az ablakon, Szoba volt az asztalon, Szekek ültek urakon. A melyik szem igy lát, az a modern szem. Az ilyen szem fölveszi a fej értékét is. Az olyan fej, a melyikben ilyen szem van, nagy koponya. Egyéb ezenkívül nem szükséges, se fantázia, se megfigyelés, ae humor, se poézis. Hiszen jó, ha éppen meg van, de nem szükséges. Még helyesírás se kell; majd kijavítja a korrektor. Sőt magyarul sem kell tudni jól, csak inkább különösen, csak éppen úgy, ahogy a lipótvárosi negyedben beszélnek. így esik meg aztán az a furcsaság, hogy a mig a nemzet abban erőlködik, hogy a magyar nyelvet a hadseregbe is bevigye, a magyar nyelv fogja ma­gát és az irodalomból is kezd kiköltözködni. Vagy legalább is egyre kopottabb, színtelenebb, ősi formái átváltoznak, zamatja vész a germanizmu- sok nyűge alatt, fónséges plasztikája összehuppan, a szófüzés elandalitó muzsikája szétesik, a tőrőlmet- szett czirádák, ékességek leválnak róla, szóval ved­lik, mint a medvebőr, ha nem a medve viseli. . . . Felnyitok egy könyvet s azt olvasom henne, hogy egy lopót fogtak el a rendőrök. Én hébert értek a lopó alatt, az iró tolvajt. Leteszem bosszan­kodva. Ez az ur nem tud' magyarul. Egy másik könyvbe mélyedek el. Ez se különb, egy hajjal se az előbbitől. Azaz egy hajszálnyit kellett volna mon­danom, de a könyvben »hajjal« van, tehát ez az iró ur se tud magyarul. Hát biz ez keserű dolog s csak az az egy vi­gasztaló még, hogy a nép nem olvas nálunk köny­veket. A népnél tehát mégis megmaradhat a ma­gyar nyelv friss pompájában, liliom tisztaságában, teljes édességében jobb időkre és egy szép napon diadalmasan vlsszavihetjük újra az irodalomba, ha majd a magyar kritika erősebb lesz — és talán egy­szer a hadseregbe is, ha majd a magyar király gyengébb lesz. Mikszáth Kálmán. sorozóbizottság előtt a fennálló helyzet miatt eleget nem tehettek, tekintet nélkül arra, hogy a katonai hatóságnál besoroztatás végett esetleg önként jelent­keztek, a véderőről szóló 1889. VI. törvényezikk 50. §-a értelmében mindaddig, mig a III. korosz­tályból ki nem lépnek, vagyis ez évi deczember hó 31-ig kivételes nősülési engedély nélkül házasságot nem köthetnek. Nincs lakodalom. Mig máskor ilyenkor egy­mást érik a lakodalmi menetek az utczákon s pántlikás leányok, kurjongató legények s vig duda­szó zajától hangos a város, az idén alig-alig látunk elvétve egy-egy lakodalmat. Pedig az idén is de sok kis lány danolta boldogan, hogy „szüret után lesz az esküvőm“, de haj ! a „krixrájx minisztérium­ban“ máskép gondolkoznak s a kis barna lány ggyonsirhatja a szeme ragyogását, még re eresztik haza a vőlegényét karácsony előtt. Erre persze még az obstrukeziós honatyák se gondolhattak, a kemény szivü „general Szakramentovicsok“-nak meg — „smarrn“ a kis lányok bubánatja. Egyszóval az ex-lex állapot se fenékig tejfel s bár meg van az a jó oldala, hogy nem hajtják az adót, megvan az a rossz oldala is, hogy elhalasztja a szüret után tervezett lakodalmakat farsangra, amikorra már majd csak bazaeresztik a visszatartott harmadéves katonákat a babájukhoz. A gyulai főgimnázium építése a régi magtár helyén örvendetesen előre haladott már. Az alapo­zási munkálatok teljesen befejeztettek s -a hatalmas épület falai már a földből egy méternyire kiemel­kedvén, képet nyújtanak a szemlélőnek a gimná­zium épület arányáról. A héten tartott és még a közeli napokban remélhető kedvező őszi idő alatt, kettőzött szorgalommal és sietséggel haladnak a munkával s igy bízunk benne, hogy — ami fölötte kívánatos is, mert csak úgy lehet jövőre beköl­tözni, — még ez év folyamán tető alá kerül. Ba ez azonban az idő viszontagságai folytán nem válnék lehetségessé, úgy a jövő évről elmaradna a vakolás és a teljes berendezkedés, mert oly fontos pedagógiai intézetnél, minő a gimnázium, feltétle­nül szükségeltetik egészségi szempontból, hogy az még egy télen át a kiszáradás végett, vakolatlanul álljon. Nagyon kívánatos tehát, bogy a gimnázium még ez évben tető alá kerüljön, mert különben a beköltözésből csak az 1905. év.ben lehet valami. A körvadászatok saisonjába léptünk. Az ura­dalmi nagyobb vadászterületek között az első folyó hó 20-áo és 21-én volt Kétegyházán. A vadállo­mány különben az idén jelentékenyen kisebb a szokottnál. Uj ügyvéd Dr. Biró lléla folyó hó 16-dikán sikerrel tette le Budapesten az ügyvédi vizsgát és az Erdély Sándor-uton megnyitotta ügyvédi irodáját. A gyulai 48-as kör november hó 15-én sike­rült tánczestélyt rendezett a népkerti pavillonban. Bevétel volt 162 korona; felülfizettek: K. Schriffert József.2 kor., Vitmann J., Vértesi A. és Berbekucz D. 1—1 koronát. Fogadják érte ez utón is koszönetün- ket. A rendező bizottság. Férfi estély. A gyulai kereskedők és kereskedő ifjak társulata szombaton, folyó hó 28-án „Férfi­estélyt“ rendez. Egyleti tagok körében az estély iránt nagy az érdeklődés. Esküvő. Popp Ferencz gyulai földbirtokos szép és kedves leányát Margitot csütörtökön délelőtt vezette oltárhoz a gyulai róm. kath nagytemplom­ban Kovalszky Jenő nagyváradi kir. adótiszt. Lopás. Dászkál Szilárd gyulai lakos, tégla­gyárostól a folyó bó 15-dikére virradó éjjelén 112 korona ellopatott. Dászkál Szilárd ugyanis vasárnap reggelig az „Otthon“ kávéházban mulatott s reggel Löffler Gyula foglalkozásnélküli pinezér társaságá­ban bement a Schwarcz Gábor italmérésébe, ahol nehány pohár cognac elfogyasztása után az asztalra könyökölve elaludt, s midőn felébredt, a 112 koro­nával telt pénztárczájának és Löfflernek hült he­lyét találta. Löffler Gyulát, mint a lopással alapo­san gyanúsítottat a rendőrség letartóztatta, aki kez­detben tettét tagadta, de a bizonyítékok súlya alatt mindent beismert, s ellene a bünfenyitő eljárás megindittatott. Halálozás. A városnak egyik Széles körökben ösmert régi polgára Böhm Dávid terménykereskedő folyó hó 17-én rövid betegség után 73 éves korá­ban meghalt. A boldogult halálát özvegye s kiter­jedt oldalági rokonság fájlalja. Nyugodjék békében ! Garázda részeges. Kertész Ferencz gyulai lakos a múlt vasárnap sokat talált beszedni az „isteni nedü“-ből, melyet spirituszból mér a sarki boltos és ettől verekedő kedve támadt. Hogy ebbeli ked­vét kielégítse, átment Halász Pálné szomszédasz- szonyhoz, ahol a pergő-nyelvű szomszédasszony nem a legbarátságosabban fogadta, sőt kipenderi- tette az utczára. E miatt aztán emberünk olyan dühbe jött, hogy kaszát fogott és azzal ment meg­hódítani a csúfosan elhagyott szomszédot, de ebben „vis maior“ akadályozta meg, t. i. két rendőr be­vitte a dutyiba. Ott aztán kialudta a mámort és másnapsemmit sem akart tudpi vasárnapi hőstettéről. November a ködök és nedvesség hónapja egyelőre igen szépen viseli magát. A héten valóságos már- cziusi szép napok voltak s ha a hervadó levelek fel nem ébresztették volna az embert álmodozásá­ból, valósággal tavaszt képzelhettünk volna, olyan szép enyhe, verőfényes napjaink voltak. Még az esték sem hűvösek, fagynak, hónak semmi nyoma. A hét vége felé hűvösebb lett a levegő s a továb­biakra hősülyedést jeleznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom