Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-18 / 42. szám

ben csak kivételesen találkozunk. Tanácskozási tér műnk falát ime ott díszíti a nagy triász, a három nagy magyar, a kiknek intéző keze nemzetünk sorsának a XIX. században irányt adott.

E háromnak egyike Deák Ferencz. A múlt század harminczas és negyvenes éveinek országgyűlésein a nemzet jogainak első és legelszántabb védője, roppant jogtudományával, vas erejű logikájával, bon- czoló elméjének óriási súlyával őre alkotmányunknak. Majd legnagyobb kodifikátorává lesz a magyar nemzetnek. 1848-ban az első parlamentáris felelős minisztériumban az igazságügyministeri tárczát tölti be ö, az ország legnagyobb itélőtehetsége, maga a megtestesült igazság.

Ám legnagyobb szerepe, tulajdonképeni történelmi hivatásának ideje csak ezután következik.

Az önvédelmi harozában letiport nemzet és félrevezetett királya között Deák Ferencz létesítette azt a tisztes békét, melyből mindkét tényezőre, királyra úgy mint nemzetre, csak egy előny háramlóit és a melyben mind a két fél győző, legyőzött nincs.

Deák Ferencz a bölcs kiegyenlítésnek, a közjogi harmóniának klasszikus alakja. A történelmi öntudat talán egyetlen magyar hazafiban sem volt oly teljességben kifejlődve, hogy úgy mondjam ki- jegeczesedve, mint Deák Ferenczben. A jogfolytonosság nagy mestere közjogunk szilárd alapján logikai okszerűséggel építette fel annak az államjogi kapcsolatnak épületét, mely az ö Felsége uralkodása alatt álló másik állammal, Ausztriával való viszonyunkat oly hosszú időre rendezte. Oly hosszú időre tisztelt uraim, hogy ime mozgalmas napjainkban harminczhat évvel a kiegyezés megkötése után, az a tisztelt politikai párt, a mely különben a perszonal unió alapján áll, nem csak hirdeti, hanem gyakorlatilag is igyekszik érvényesíteni azt a meggyőződést, hogy a kiegyezési törvények szelleme szerint való végrehajtása biztos alapot nyújt arra is, hogy a 48-as t párt által kívánt közjogirend, a perszonal^ unió és U hazánk teljes függetlensége és önállósága idővel meg- z valósittassék. A Deák Ferencz által megteremtett közjogi rendezés alapvető fontosságát tehát még az t a politika is elismeri, a mely különben elvi ellentét- s ben van az 1867. évi XII. törvényczikkben előirt t rendezéssel. És nem lesz olyan hisztorikusa ennek b a nemzetnek, a ki tagadni merészelje azt, hogy ha- J< zánk a kiegyezés óta és a kiegyezés folytán óriásit g haladt úgy közgazdasági, mint közművelődési téren. | És nem fogja megtagadhatni sem államférfiu, sem közjogi iró soha azt, hogy a Deák Ferencz kiegyezése U által teremtett helyzet az erőgyűjtés korszakát ve- t< zette be.

Deák Ferencz alkotásának nagyságából mit sem le von le az uraim, hogy napjainkban ostromolják a h kiegyezés épületét. Hiszen a mozgalom semmi egyébb, h mint törekvés a tovább építésre azokon a sziklákon, b; melyeket Deák Ferencz rakott le.

Én egyénileg nem rokonszenvezem azzal a s: szellemmel és azzal az irányzattal, mely a mai moz- ai galmas állapotokat előidézte. Törekvéseiben ugyan tiszteletreméltó, eljárásában azonban kíméletlen, a fegyverekben nem válogatós, az alkotmány tételeit a szükséghez képest a maga javára, önkényesen is magyarázó az az áramlat, mely ma vezet, s mely £< — valljuk meg őszintén — a rendezetlenség olyai Fokát idézte elő alkotmányos életünkben, melylyel vf szemben lehetetlen súlyos aggodalmaktól elzárkóz- nunk. Nem érdemelte azt a mi jóságos, alkotmány- Í9 tisztelő királyunk, hogy ily ridegen lépjen fel vele nJ izemben a nemzet, habár jogán kívül nem követel S£ | egyebet. es

És éppen abban az időben, amidőn égető köz- gazdasági kérdések nagy tömege várja elintézését, m imidőn a monarkia másik államához való gazdasági re uszonyunk oly régóta halasztott rendezése már-már catasztrófával fenyeget, amidőn nemzetközi gazda-** ági szerződéseink ma-holnap lejárnak, úgy hogy t° ;sak diplomácziai ügyeskedésekkel lehet még ideig- 1 iráig elhárítani a teljes gazdagi rendezetlenség be- illtát: ebben a lehető legalkalmatlanabb időben az etni fel nehéz közjogi problémák rendezését, min- ad len egyéb lehetett, de eszélyes eljárás nem volt. ne Nem rokonszenvezhetem ezzel az áramlattal ^ nár csak azért sem, mert ha a nemzeti követelmé- yeknek a hadsereg körében való érvényesítését oly Vs létérdeknek tekintették is azok, akik a mozgalmat ut ueginditották, melynek valósításával várni nem léiét, melyet még a lehető legalkalmatlanabb időben hj;

3 fel kell vetni és nagy közgazdasági ártalmak árán az

zon meg a közgyűlés, mert egynegyed százalék nem elég.

A névszerinti szavazás alkalmával az alispán indítványa mellett 62, ellene 26 bizottsági tag szavazott s igy az 1904. évben egy harmad százalékos pótadót is szed a vármegye.

Ezután tudomásul vették a közigazgatási bizottság jelentését az év első feléről, valamint a szá- monkérőszék jegyzőkönyvét a tisztikar tevékenyséis meg kell oldani, még akkor is végzetes hiba volt hogy a mozgalom nem tisztán a katonai közjogi téren maradt, hanem szükség nélkül szegény hazánk kiszámíthatatlan nagy kárára, az állami élet egész vonalára kiterjesztetett, megállította a törvényhozás munkáját, megbénította a nemzet kormányának működését.

Hiszen a törvényhozás már majdnem egy éve, semmit sem dolgozik, parlagon hagyja a nemzeti élet talaját, de nemcsak maga tétlen, hanem a kormányzat kezeit is gúzsba köti, mert nem bocsájtja rendelkezésére az állami lét anyagi eszközeit. így aztán károsodik mindenki, mert az állami élet gépezetének működése oly kiterjedt, hogy minden foglalkozás, minden tevékenység érdekközösségben, avagy kölcsönhatásban van azzal. Pang^- csődöt mond a nemzeti munka minden téren, napról-napra vészit az állam hitele a külföld előtt. Minek az állam háztartását felborítani, minek a fejlődést minden téren megakasztani akkor, amidőn csak a katonai téren kell jogokat kivívni? Az ujonczmegajánlás, íllétöleg megtagadás jogának használatba vétele igyanazzal a hatályossággal jár, mint az összes alkot- nányjogi fegyverzetnek sorompóba állítása, azzal a lágy különbséggel, hogy ha csupán katonai közjogi éren mozog az ellenállás, a nemzet nincs megaka- lályozva gazdasági fejlődésében.

Az események fejlődése rendkívül nehéz hely- ! etet teremtett, mely immár komolyan veszélyezteti király és a nemzet között fennálló egyetértést, rinden haladásunk legfőbb alapját.

Szóval, hasonló nehéz helyzetben van a nemzet, ( lint volt akkor, midőn Deák Ferencz kibékítette j irályával. Szinte kapóra jön ezekben a nehéz na- okban, tisztelt uraim, a százados évforduló. A j azafiak Deák Ferencz életirásának lapjait forgatják, f orgassák is, mert ott megtalálják a bölcs önmér- | íkletnek azt a nagy erényét, mely a jogokhoz való r irhetlen ragaszkodás mellé társul szegődve, nehéz e őkben egyedüli biztosítéka a sikeres kibontako- j isnak. p

Deák Ferencz nagy emlékét legméltóbban akkép n szteljük meg, uraim, ha igyekszünk követni az ő ^ elleniének irányát: erős elhatározást, szívós kitar- „ st törvényben gyökerező jogaink megoltalmazásá- ro, de bölcs mérsékletet, okos, eszélyes eljárást a gok kivívásában, legfőképpen pedig azt a megin- .thatatlan törekvést, hogy nemzet és királya között £ ilárd legyen az összetartás!

Nemzet és király egyetértéséből öröm és ha- lás fakad. Nemzet és király meghasonlása pedig m metője minden előremenetelünknek. ^

Ihlessen meg bennünket Deák Ferencznek szel- fé ne. Törhetetlenül ragaszkodjunk nemzeti jogaink- m z, de óvjuk, féltve őrizzük meg a királyhoz való ir gyományos hűséget és szeretetet s bölcs összhang- q n egyesítsük a két erényt! m

Általános éljenzéssel fogadta a közgyűlés a p< ínoki hévvel előadott tartalmas elnöki megnyitót, ni lely után áttértek az ügyek tárgyalására. g;

Jelentések. Pótadók. Választások. ^

Az alispánnak terjedelmes időszaki jelentését g. lomásul vették és a benne foglalt indítványhoz n( pest felkérték a gazdasági egyesületet, hogy az mkairtás biztosítása érdekében szabályrendelet tér- m :etet dolgozzon ki, valamint felírnak a kéreske- h< emügyi ministerhez az államvasutak köröstarcsai f0 galmi kitérőjének rendes állomásként való meg- a itása érdekében. Zelinka János a nagylaposi for- mi kitérőnek megnyitását is kívánatosnak tartja azt is felvenni kéri a feliratba. Indítványát elfő- iták és az alispán elnöklete alatt küldöttséget nesztettek a kereskedelemügyi ministerhez a ké- ífj em szóbeli előterjesztésére. ^

A házipénztárnak lapunkban ismertetett jövő ^ költségelőirányzatát a közgyűlés elfogadta vál- tatás nélkül, valamint a hiány fedezésére szóló izázalékos pótadót is névszerinti szavazással.

A tiszti nyugdíjintézet igazgatóválasztmánya SZ( alapnál mutatkozó hiánynak V2 százalékos pót- ál] ival való fedezését kérte. Ugyanis a tőkéhez nyúlni ve n szabad, a kamatösszeg pedig nem elegendő a dósokra.

Haviár Gyula dr. azt indítványozta, hogy ne ak hanem csak V4 százalékot szavazzanak meg, mi- n ez is elegendő. nc

Fábry Sándor alispán ezután kifejtette, hogy a va nynak fedezésére a megye köteles. Indítványozza ar nban, hogy eevharmad százalék nótadót szavaz- rá

géről.

szitott gyűlölködéssel saját hazájában megbénított magyarra rohannak az osztrák zsoldos hadak, váltakozó szerencsével folyik a harcz, megnyilatkozik a magyar nemzet bámulatos ereje, midőn hazáját és szabadságát kell védeni, a hősök vére nem hiába hull minden csöppjéből a szabadság rózsája fakad, a nemzet ellen elkövetett vétkek az ónodi és debreczeni országgyűlést egyaránt arra indítják, hogy detronizálják az uralkodó házat s még a külföld hires rokonszenve is egyformán nyilatkozik meg 1703-ban és 1848-ban. biztat, biztat és nem tesz semmit.

És a vég is ugyanaz.

A túl erő és kimerültség legyőzi a fegyver által legyőzhetetlen szabadsághősöket, féltékenység, irigység, árulás megbénítják a vezért, elbuktatják Rákóczit és Kossuthot is s a vérrel öntözött, ki- pusztitott ország határszélén felhangzik Rákóczi mé- labus bucsudala:

Zöld erdő árnyékát,

Piros csizmám nyomát Hóval födi el a tél,

Hóval födi el a téli

Jelezve, hogy nincs többé visszatérés; és felhangzik a Kossuth búcsú szava:

„Leborultam hazám földjére, zokogva nyomtam rá a fiúi szeretet bucsucsókját.“

A két nagy hontalan nem remélve semmit; a messze távolban, keserűen, nehéz szívvel nézi a pusztuló hazát, mig értők jön a megváltó halál, felriad a nemzet, egy szivdobbanással követelvén, hogy a hazában nyugodjék a szív, mely csak a hazáért dobogott.

Mind a két szabadságharcznak eredménye is ugyanaz volt, öldöklés, elnyomatás, üldözés, kiirtása mindennek, a mi magyar, mindaddig, mig a hatalmi dölyf, elbizakodottság és gőg oly helyzetbe nem sodorják Ausztriát, hogy sem országát, sem az uralkodóházat nem képes fenntartani a magyar nélkül, mint 1740-ben és 1867-ben, s akkor jön a ki- engesztelődés, az alkotmány, a szabadság, a magyar állam önállóságának elösmerése annyi ideig, mig a mi támogatásunkkal megerősödik az osztrák s mig elég erőt érez magában, hogy ismét leigázza a magyart.

* * *

Mint álom, szép és dicső álom, tűnik fel előttünk 1703. és 1848; ébredjünk fel. Megdöbbenve, megdermedve nézünk körül 1703-ban, vagy 1848-ban vagyunk megint, most az Urnák 1903-ik esztendejében?

Hisz azóta nagygyá lett a magyar, önálló lett a nemzet, fejlődtünk, emelkedtünk kultúrában, erősebbé lettünk nemzeti érzésben s mégis törni akarnak ellenünk?

Ha valaha, úgy most van szükségünk Rákóczi és Kossuth lángoló hazaszeretetére, Széchenyi és Deák bölcsességére, hogy a mikor a hatalom a kardra üt, mi vérrel írott törvénykönyvünkre üssünk s azt tartsuk fel pajzs gyanánt, mert a múltak tapasztalatai megtanítottak arra, hogy a fegyvert le lehet győzni fegyverrel, de az igaz hazaszeretet és alkotmánytisztelet legyőzhetetlen ellensége marad a zsarnokságnak I

Ti szabadsághősök, Ti szent szellemek, legyetek velünk, hogy éljen és viruljon hazánk s nemzetünk!

Majd a vármegyei állandó választmányba beválasztották Kiss Istvánt; az állandó bírálóbizottságba Berényi Ármin drt; a közegészségügyi bizottságba Qróh Ferencz és Névery Albertet ; a központi választmányba 48 szavazattal Berényi Ármin drt ; az igazolóválasztmányba pedig a főispán kinevezte Ladies László drt.

A mátra-körösvidéki egyesület helyiérdekű vasút igazgatóságában Keller Imre halálával egy tagsági hely megüresedett. Erre az állandó választmány Bodoky Zoltán drt jelölte, mig a felkiáltások Jantsovits Emil nevét hangoztatták. A főispán elrendelte a szavazást, melyben Jantsovits Emil nyerte el a többséget.

Tudomásul vették ezután a belügyminister leiratát, a melyben megsemmisíti a képviselőházi obstructió helytelenítése ügyében hozott közgyűlési határozatot.

A politikai vita.

Dr. Daimel Sándor főjegyző terjesztette elő ezután Khuen rendeletét, a mely előre jelenti az adó megtagadási határozatok megsemmisítését.

Az állandó választmány javaslatában elmondja, hogy a mostani alkalommal az adóknak csak a behajtása szünetel. A községet pedig a törvényhatóság nem utasíthatja, mert azok kötelesek a kormány rendelkezéseit végrehajtani. Az önként befizetett adók elfogadásának eltiltása nemcsak törvénybe ütköző, de államellenes cselekedet, a mely anarchikus állapotot teremt. Ajánlotta végül az állandó választmány Khuen rendeletének tudomásul vételét és ezzel kapcsolatban a hevesi és szatmárnémeti átirat tárgyalását is.

A hevesmegyei átiratot felolvasták; ez magában foglalja a nemzeti követeléseket, tiltakozik a három éves katonák visszatartása ellen, megemlékezik Chlopyról, a királyi kéziratról, röviden: magában foglalja az összes sérelmeket, melyek a válság alatt a nemzetet érték. Már az állandó választmány javaslatának olvasása alatt is kezdett mutatkozni a forrongó hangulat. A tárgyhoz szólásra jelentkezett Berényi Ármin, a ki kijelentette, hogy a ministeri leiratot nem veszi tudomásul, a hevesi átiratot pedig hasonló szellemű felirattal óhajtja támogatni. A főispán ékes szavakban hivatkozott Deák működésére, hivatkozik ő is arra. mert kell, hogy az például szolgáljon az utókornak. Méltóbban nem ünnepelhetjük Deák Ferencz emlékét, mintha a magyar alkotmány sarkalatos alapalveit minden támadással szemben megvédjük. így meg kell tartani az 1867. évi X. törvényezikket, a mely alkotmányos garancziát rejt magában és kimondja, hogy meg nem állapított költségvetés alapján adót kivetni és behajtani nem lehet. Kérdi, hogy lehet-e olyan adót mely kivetve nincsen, beszedni? Jogi nonszensz az, hogy nem létező követelésre részletfizetést lehet elfogadni. Első sorban azt a követelést kell lefizetni, a mely lejárt, de a mely le nem járt, arra nem lehet pénzt bevenni közpénztárba.

De ne nézzük a dolgot ilyen egyszerű pénzkezelési szempontból. Szomorú időkre mutat az hogy bekövetkezhetett, hogy egy magyar alaptörvénynyel szemben adókezelési szabályra hivatkoznak. Hiszen joga a parlamentnek, hogy a mikor kormányt akar buktatni, rendszert akar változtatni, megtagadja a költségvetést. Ezt a jogot az 1867. évi 10. tör- vényezikk adja meg. És most mi történik ? Ezzel az alaptörvénynyel szemben azt mondja a falusi adószedő : de én megadom! Hiszen ha ez az elv meg- állana, akkor mire való a törvény, ha nem élünk vele? Azt mondja a javaslat, hogy az adók elfogadásának eltiltása anarkhiára vezet! Az vezet anark- hiára, ha felforgatják az alkotmányt, ha rendeletben akarnak törvényt alkotni, alaptörvényt lerontani.

A vármegye az alkotmány védbástyája. Ezt nekünk eljátszani nem lehet. A főispán ékes szavaihoz sok tekintetben lehetne hozzá szólni, de csak arra reflektál, hogy nem az alkotmány tisztelő király ellen fordul a küzdelem, hanem annak rósz tanácsadói ellen. Mikor látható a nagy felbuzdulás és minden téren érvényesülni akar a nemzeti eszme, erről a királynak is tudomást kell szerezni, mint a nemzet kívánságairól. — Azt mondják, hogy 36 év eltelte óta még korai dolog felvetni a követeléseket. Nem 36 év óta, de 400 év óta küzdünk már ezekért. És a mostani harezot sem a nemzet kezdte, maga a militarizmus idézte elő, ők kértek ujoncztöbletet, ez ellen szólalt fal a nemzet. Majd hosszabb fejtegetések után azzal fejezte beszédjét: úgy van meggyőződve, hogy ha most ismét feladjuk a jogokat, az újabb kapituláczió lesz.

Lelkes éljenzés tört ki a beszéd után, majd felállott Pándy István dr. előre kijelentve, hogy az állandó választmány javaslatát nem teszi magáévá Éles hangon kritizálta a ministeri leiratot és támogatta dr. Berényi indítványát, melyhez a ki hozzá nem járul, az nem magyar ember.

Kóhn Dávid kijelenti, hogy alkotmányjogi szempontokból az adó megtagadás ellen nincs kifogása, mert ezt olyan fegyvernek tekinti, amelyet a nemzetnek és a törvényhatóságnak nem szabad kezükből kiadni. De az adó megtagadás soha sem lehet czél, hanem csupán eszköz, amelylyel a hatalmat az alkotmány megtartására kényszerítjük. Ha a vármegyének joga van ahhoz, hogy a községeket és a községi tisztviselőket az adó önkéntes beszedésétől is eltiltsa s a községek a vármegye ilyen irányú határozatának engedelmeskedni tartoznak, akkor a vármegyének ahhoz is van joga, hogy az önként befizetett adónak a kir. adóhivatalba szállítását megtiltsa. A vármegye bizottsági tagjainak több mint két harmada 200 koronán felüli állami adótfizetőkből áll. Ezeknek könnyű a helyzete, ők nem a községeknél, hanem közvetlenül a kir. adóhivataloknál fizetik be adójukat, ahol azt feltétlenül el fogják tőlük fogadni, meg is van róla győződve, hogy a bizottság tagjai közül lesznek olyanok, akik a Berényi indítványára fognak szavazni, de adójukat befizetik majd az illetékes kir. adóhivatalnál. Czélszerüségi okokból tehát alkalmat

ákárna nyújtani a szegényebb embereknek, hogy amit a virilisek megtesznek, ők is megcselekedhessék, nevezetesen, hogy adójukat, ha akarják, most fizethessék be a községeknél, amikor a termést értékesítették és amikor erre módjuk van, ne pedig — mert hiszen az ex lex állapotnak is vége lesz valamikor — majd a tél végén vagy tavasszal, amikor az adóra való pénz elúszott és azt kamattal és végrehajtással fogják rajtuk megvenni. Indítványa tehát egyrészről olyan, mely a czélt nem koczkáztatja, másrészről azonban a szegény néposztályt is ugyanolyan helyzetbe hozza, mint aminőben a nagy adót- fizetők vannak.

Dr. Ladies László törvényre utalással és gyakorlati érvekkel támogatta az állandó választmány javaslatát, majd dr. Bodoky Zoltán szólta tárgyhoz, és miután erélyes visszavágással utasította rendre a személyes élű közbeszólásokat, utalt arra a veszedelemre, amely a hatóságoknak a politikai küzdelembe való bevonásából származhat. Ezért azt tartaná helyesnek, ha társadalmi úton szervezkednék az adók megtagadását ezélzó törekvés, mert szerinte mit sem ér, ha az ellenállás csak szónoklatokra szorítkozik és azután épen a nagy adót fizetők az adóhivataloknál befizetik adójukat, a szegény népet pedig saját kárára eltiltják a községi pénztáraktól.

A folyton növekvő zajban dr. Berényi Ármin akart még válaszolni az elmondottakra, de a vasúthoz siető hívek nem hallgatták meg, hanem siketitő zajban követelték a szavazást, a mit a főispán el is rendelt. A közgyűlés a miniszteri rendelet félretételét, valamint a hevesi felirat támogatását elhatározván 36 szavazattal 27 ellen kimondotta, hogy az adók szedését és az önként jelentkező ujonezok bevonulása körüli munkálatokat eltiltja A főispán a határozat kihirdetése után kijelentette, hogy a törvénytelen határozatnak a kormányhoz való felterjesztését elrendeli és a határozat végrehajtását a miniszteri határozat leérkeztéig megtiltja.

Rendeletek és átiratok.

A vármegyei tiszti nyugdijszabályrendelet módosítására vonatkozó javaslat elfogadásával a járási hivatalszolgáknak a nyugdíjintézet kötelékébe való felvételét kimondották.

A kereskedelemügyi miniszter leiratára a vármegyei utkaparök nyugdíjügyének rendezése tárgyában javaslattételre egy bizottságot választott a közgyűlés.

A vármegyei alkalmazottak javadalmának rendezése ügyében alkotott szabályrendeletet a belügyminiszter nem hagyta jóvá abból az okból mert a vármegyét ez idő szerint állami pótjavadalmazásban nem részesítheti. Az állandó választmány az alispán előterjesztésére azt javasolta, hogy a közgyűlés feli- ratilag újból kérje a szabályrendelet jóváhagyását. Elnöklő főispán utalt arra, hogy tudomása szerint jelenleg uj felirat sem vezet eredményre; minthogy azonban kétségtelen, hogy a vármegyei al kalmazottak javadalmának országos rendezése rövid idő alatt bekövetkezik, ha Békésvármegye honorálni akarja tisztviselőinek közjóra irányzott munkálkodását, méltányosnak tartja, hogy a közönség — mint a többi vármegyék is teszik — egyelőre saját hatáskörében gondoskodjék a legszükségesebb fizetésemelésről és e czélra tűzze ki deczemberi közgyűlésre l°/„ pótadó követésének tárgyalását oly határozott kikötéssel, hogy e megterhelés csak az általános fizetésrendezés bekövetkeztéig tart. Kohn Dávid a már megalkotott szabályrendelethez alkalmazkodnék abban a reményben, hogy annak végrehajtásához kevesebb összeg is elég lesz. Felvilágosittatván, hogy ehez 2 */a°/0 pótadóra lenne szükség, hozzájárult a főispán indítványához, a mit a jelenvolt bizottsági tagok is egyhangúlag elfogadtak a főispán azon kiegészítő javaslatával, hogy a pótadó megszavazása esetén egy kizárólag bizottsági tagokból alakított küldöttség tegyen majd javaslatot az összeg szétosztására nézve.

A kereskedelemügyi miniszternek a III. trans- versalis-ut építéséhez való hozzájárulás ügyében fel- iratilag felvilágosítják a ministert. hogy a vármegye által már beépített összegek a hozzájárulást meghaladják.

Hasonló szellemű felirattal támogatta a közgyűlés Debreczen városának Rákóczi hamvainak hazaszállítása ügyében, Budapest székesfővárosnak az országban nem lakó, de innen jövedelmet huzó idegenek megadóztatása iránt, Szepes vármegyének a magyar értelmiségi census megvalósitása és a választó kerületek uj beosztása iránt, Szatmár vármegyének a három éves katonák visszatartása ellen a kormányhoz, illetve képviselőházhoz intézett feliratait, mig a többi átiratot tudomásul vette.

A vármegyének a Rákóczi zaráudoklatban, valamint a budapesti Rákóczi ünnepen leendé képvisel- tetését ezélzó alispáni intézkedéseket tudomásul vette.

£zmrecsányi Pál latinszertartásu és Radu Demeter gór. szert. kath. nagyváradi püspököket püspöki székük elfoglalása alkalmával átiratilag üdvözölte.

Vármegyei ügyek.

A vármegyei pénzek elhelyezésére nézve az állandó választmány a három gyulai pénzintézetben való elhelyezést javasolta. Fábry Károly a helyi jellegű alapokat igy különösen a gyomai Wodianer alapot és az endrödi Vida alapot az illető községek pénzintézeteiben helyezné el. Fábry Sándor dr. alispán kezelési szempontokból ellenzi az indítványt, hasonlóképen Kóhn Dávid, a ki a Gyulavidéki takarékpénztárt egyelőre kisebb arányban részesítené a pénzek elhelyezésében. Névszerinti szavazással kimondották ezután, hogy a pénzek 40—40 százalékát a békésmegyei és gyulavárosi, 20 százalékát pedig a Gyulavidéki takarékpénztárban helyezik el.

Az esküdtszék megalakításánál közreműködő 12 bizalmi férfiú megválasztása után a Békéscsaba IV. és Szarvas III. alkerületében megüresedett megyebizottsági tagsági helyek betöltésére a választást november 14-re tűzték ki.

Az alispán előterjesztésére elfogadta a közgyűlés a marhahajtó-utakról alkotott szabályrendeletet és a törvényhatósági utaknak az ártéri költségek alul leendő felmentése iránt feliratot intézett a kormányhoz.

Deák Eerencz születése 100. évfordulójának megünnepléséül érdemeiről való hálás megemlékezését jegyzőkönyvébe iktatta a közgyűlés.

Kliment Gyula vármegyei alpénztárnokot évi 1280 koronával nyugdíjazták.

Jancsovics Pál volt békési főszolgabírónak