Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-01 / 5. szám
Melléklet a „Békés" 1903.5-ik számához. Szalay József, dr. Erkel Rezső, 8 koronával Etuperl Ernőné, Debreczeni Károly, 5 koronával Klíma Rezső, 4 koronával Jakó Jenő, Szabó Lajos, Németh Kálmán, Megele Béla, dr. Virág Endre, Ardeleán János József, Szerb Miklós, Jantyik Mihály, Torkos Kálmán, Sztraka György, Szalay József, Rosentbál Ignácz, Sztojánovios Gyula, Rosenthál Adolf, Kiss László, Ketter Károly, Lőrinczy László, Reichart József, dr. Ürszinyi János, Pándy István, Such Kálmán, dr. Tardos Rezső, Chilkó László, Biró József, Tury László, Dreher István, Szemeti Elemér, Dán Endre, Mányi Gyula, Kiélik Pál, Kubek Sándor, Spett Gyula, Kolozsi Endre, Jeszenszky Károly, dr. Kovács László, dr. Liszka Nándor, Mayer Károly, dr. Strasser Mór, Vangyel Szilárd, dr. Berthóty Károly, Freuder Mór, özv. Horváth Károlyné Szánthó Izabella, Szánthó Dezső, Kny Antal, dr. Frey Géza, Kratochvill Gyula, dr. Szegedi Kálmán, Zachariás Gyula, Halka István, Benedikti Gyula, Natland János, V. Tóth Antal, Özv. Wigner Jánosné, Roscher Jánosné, Borsothy Gézáné, Scholoz Gyula, Mikolay Mihály, Szirmay L. Árpád, dr. Lengyel Sándor, Nigrinyi Zoltán, Benka Gyula, özv. Chistopf Frigy es né, Grimm Mór, dr. Szemző Gyuláné, Cbován Károly, Llitelbank Szarvason, Mázor Elemér, Békésszentandrási takarékpénztár, Szarvasi takarékpénztár, dr. Fischbein Sománé, Kerényi Vilmosné, Bárány Béla, Schreiber Dávidné, dr. Haviár Gyula, Bedák Mátyás, Keviczky László, Fiilöp József, Fejér Imre, dr. Dezső Antal, Baricz Árpád, dr. Sziráczky János, Tóth Béla, Soós István, Vidovszky László, A pénteken délután tartott rendezőbizottsági értekezlet ezen felülfizetőknek kegyes adományaikért hálás köszönetét nyilvánítja s egyúttal meleg köszönetét mond első sorban a hangversenyen szereplőknek, kiknek művészi szereplése ily szép eredményt hozott a kegyeletes czélnak s elhatározta, hogy az idegen művészeknek Pewny Irén, Erkel Gyula, Erkel Sarolta és Pékár Gyulának, kik lekötelező szívességgel működtek közre és főtényezői voltak az elért szép sikernek, hálája jeléül emléktárgyakat küld. Köszönetét fejezi ki a rendezőség a békésmegyei villamossági részvénytársaságnak, mely a jótékonyczélra való tekintetből a hangverseny alkalmával Önköltségén világította a termet és kö szünetét fejezi ki mindazon sokaknak, kik megjelenésükkel s egyéb módon is az est sikerét előmozdították, Veszettség gyanúja. Schriffert Mihály gyulai lakos tanyáján lakó Nyúl Mihálynénak a múlt hó 23-án egy darab sertése veszettség gyanújában el hullott, felbonczoltatott, s agya az állatorvosi akadé miára Budapestre küldetett diagnosztikálás végett. Mint hogy a sertéssel bánt Nyúl Mihálynénak időközben vágástól eredő sebe támadt, Mihály nevű 26 éves fia pedig a ki szinte a sertéssel bánt s ezen alkalommal kezét a sertés foga megsértette, az esetleges következmények meggátlása végett a nHőgyes“-féle intézetbe szállíttattak fel beoltás végett. Lopás. Balázs József gyulai lakos házából a múlt bó 24-én délután, addig, mig a gazda egyik szobában falatozott, a nyitva levő másik szobájából egy fekete rojtos gyapjukendőt és egy darab vászont loptak cl. Nyugalomba vonuló jegyző. Békésszendtandrás község első jegyzője Blazekovits Hugó, tekintettel megró igáit egészségi állapotára, nyugdíjaztatásáért folyamodott. A gyulai kaszinó tisztujitása. Január hó 25-én tartotta meg a gyulai kaszinó évi rendes tisztújító közgyűlését helyiségeiben. A választás Fürdők István korelnök vezetése mellett ejtetett meg s megválasztattak egyhangúlag elnökké : dr. Bodoky Zoltán, alelnökké Haviár Lajos, igazgatóvá dr. Ladies László, pónztárnokká Czóbel Károly, könyvtárnokká Misley Kálmán, jegyzővé dr Varga Lajos és ügyÓBzszé dr. Kóhn Mór. Az újból megválasztott elnököt a kaszinó tagjai lelkes ováczióban részesítették. A kaszinói pénzkezelés körül fennforgó sza bálytalanságok megvizsgálására egy három tagú albizottságot küldöttek ki. * S A Pálnapi belső vásárról csak a szokásnak és a hagyománynak hódolva emlékezhetünk meg, de konstatálhatjuk, hogy nem hogy rósz, hanem a mi annál is rosszabb: egyáltalán nem is volt. Iparosaink, akik költségbe verve magukat, kimentek a vásártérre, vevő közönség teljes hiányában semmit sem árultak. Ellenben igen jó volt az eladókra nézve a nyersbőrvásár, áru nem volt ugyan sok, de amit hoztak, oz utolsó darabig szilárd és emelkedő árakon kelt. Esküvő- Kálmán Lajos debreczeni kereskedő csütörtökön délután vezette oltárhoz Mezőberény- ben, az I. kér. ág. ev. templomban Piltz Márton kereskedő kedves leányát 'Mariskát. Békéscsabai tisztviselők estélye. Békéscsaba nagyközség tisztviselői kara nyugdíjintézetük alapja javára Békéscsabán, 1903. évi február hó 7-ikén, szombaton, a „Vigadó“ összes termeiben tánezmu- atsággal egybekötött hangversenyt rendez. Belépődíj : Személyenkint 3 korona, karzatjegy 3 korona. Jegyek az előadás estéjén a pénztárnál válthatók. Kezdete este pont 8 órakor. Felülfizetéseket a uyufjdijalapra köszönettel fogad és birlapilag nyugtáz a rendezőség. A rendezőség élén a következők állanak : Korosy László elnök, Fejér Béla társelnök, Áchim Gusztáv, dr. Fáy Samu, Gally Gyula alelnö kők, dr. Ursziny János háznagy, Karaszy Ödön titkár, Pávik József, Wilim István végr. bizottsági elnökök, Christian György végreh. bizottsági titkár, Hrabovszky Pál jegyző, Lizsáky László főpénztárnok, Kolpaszky László főellenőr, Krcsmarik Károly, Jancsok Endre pénztárnokok, Gally Lajos, Zsilinszky Sándor ellenőrök. Műsor: 1. Rákóozy esküje. Irta és felolvassa : dr. Székely Sándor. 2. Boka : „Ábránd.“ Saját átiratában czimbalmon játsza ifj. Purcsi János. 3. Visszavárlak. Irta Endrődi Sándor. Szavalja Sonnenfeld Margit. 4. Magyar dalok. Zongorán elő adja Kovalszky Róbert. 5. Jour a mézesbáb'oséknái. Vig magánjelenet. Irta és előadja Karaszy Ödön. 6. A mi nótáink. Hegedűn játsza Major Simon, zongorán kiséri Kovalszky Róbert. Kaszinóbál Békésen. A békési Kaszinó 1903. február hó |14-én saját .könyvtára gyarapítására Békés község bérbázának dísztermében zártkörű bálát rendez. Személyjegy 2 korona. Családjegy 5 korona. Kezdete 8 órakor. A rendezőbizottság arra kéri a hölgyeket, hogy minél egyszerűbb ruhában szíveskedjenek megjelenni. Karzatjegyek Véver Oszkár könyvkereskedésében kaphatók. Halálos esés Czigleczky János szarvasi lakos január hó 19-én szalmarakodás közben leesett koosiról és pedig oly szerencsétlenül, hogy i napra rá agyrázkódás következtében meghalt. Felgyújtott tanya. Sárkány András szarvasi akos örményzugi tanyáját január bó 18 án bősz szuból felgyújtotta egyik volt cselédje Medvegy Sárkány még a múlt év folyamán valami hanyagágáért megfenyítette Medvegyet, ki azóta mindig boszun törte a fejét s azt az említett időben végre s hajtotta. A' gyujtogatót esküdtszék elé állítják. Veszett kutyák. Békésen az elmúlt napokban egy veszett kutya kóborolt s több kutyát meg is mart, a miért is a városi hatóság január hó 15—töl számítandó 40 napig a kutyákra vesztegzárt rendelt. Sertészárlat. A békési főszolgabírói hivatal Békés községre, továbbá gróf Wenckheim Frigyes tarhosi uradalmára, az ismételten fellépett sertés vész miatt, sertészárlatot rendelt el. A viczinális vasutak életében gyakran előforduló kellemetlenség adta elő magát január hó 18-án este 8 óra 20 perczkor a szarvasi állomástól elindult helyiérdekű vasúttal. Az esti vonat mozdonya vígan poroszkált Mezőtúr felé, de egyszerre megállt benne a szusz s mozdulatlan maradt. Az utazó közönség egy kissé megszeppent, de megtudva, hogy veszély nincs, csakhamar magához tért s gyalog igyekezett a mezőtúri állomásra, hogy az Arad felől jövő gyorsvonatot In ne késsé. Azok, akik a baleset helyén maradtak, szépen bevárták, mig egy gya logos vasúti Mezőtúrról segélymozdonyt hozott, de úgy a gyalogmenők, mint a vasúton érkezők a mezőtúri állomáson rekedtek. Egyszerre hadi rendben állt a sereg. A gróf a gyakorlott parancsnok nyugalmával in tézkedett s fogoly tisztársai vezénylete alatt azonnal a domb fontosabb helyeire osztá el az embereket, Aztán felült a Lediable lovára. — Biztos ur, — ön a tartalékkal oda hátra megy! Lediable duzzogva nézett el. — Biztos ur, — hallotta ? — Igen, gróf ur . . . Ekkorra azonban már veszedelmes közelből harsogtak a braunschweigi trombiták. A né met lovasság rohamban jött előre, mögötte a gyalogság futólépésben. Sokan voltak. . . Szál tak a bombák s mindjárt a legelső ezer darabra zúzta szét a guillotineos szekeret. A mieink lövésre készen feküdtek a dombtetőn a fűben. Tisztán hallottuk, a braunschweigi lovas őrnagy mit kiabál át hozzánk: — Ti foglyok, royalisták, ne féljetek, meg mentünk benneteket! De Montmort kapitány büszkén felelt meg neki. — Nektek francziák vagyunk egyaránt mindannyian 1 S intett a kezével. Eldördült a halálthozó sor,tűz. Ledőltek a lóról a nehéz vasasok, de a a mieink meg felkeltek és szuronyt szegezve rohantak le a dombról az ellenségnek. Rövid, de emberirtó, gyilkos csata volt az, Nem állhatott volna ellent annak a forradalmi rohamnak senki ... A kik a lovasok közül megmaradtak, világgá futottak; a .gyalogság egy ideig ellenált, de aztán hegyen-völgyön_ kergették vissza azt is a franczia szuronyok. És Montmort kapitány haladt fogolytársaival mindenütt logelől. Százszámra hevertek a holtak a domb alatt. Sokan esték el a mieink közül is . . . Végre azonban gyülekezőt fuvatott a gróf. — — Es akkor aztán megtizedelve bár, de győzelmesen ott állt a kis sereg ismét az ország utón. Tulajdon azon a helyen, ahol a bomba őszszezuzta a guilotineos kocsit s ahol a rólunk leszedett rablánczok még most is egy halomban hevertek. Montmort kapitány összefont karokkal épp e lánczhalom mellől várta, hogy kato nás rendbe álljon vitéz csapata. Csupa vér volt tépett egyenruhája és véres volt az a kendő is, melyet kalaphelyett homljka köré kötött. De azért olyan szigorúan mustrálta a kis sereget, mint valami parádén. Fogoly tisztársai egymásután léptek elő s jelentették neki — legutoljára a hátulálló Lediable adott számot a tartalék állapotáról. Aztán felolvastatta a névsort, töröltette a holtakat s végül megdicsérte a bátrakat. Mikor mindennek vége volt, mégegyszer kihúzta a kardját s tisztelgést vezényelt. — Fiuk, — mondá ünnepélyesen. — köszönöm nektek, hogy dicsőséget szereztetek a franczia fegyvereknek ! — Hurrah, kapitány ur 1 — De most, — folytatá a gróf, leoldva a kardját, — most adjátok vissza lánczainkat! Hangja némi meghatottságot árult el, de azért felemelt fővel, büszkén nézett a sereg szemébe. A katonák egy darabig csak bámultak egymásra, aztán lassan kint sajátságos moraj szállt fel a sorokból. Pillanat múlva lelkes tiltakozássá, harsogó éljenzéssé nőtt ez a moraj. — Adjátok vissza lánczaimat I — Ismétlé a gróf daczosan. Egy vén forradalmár lépett elő. Elébb csendre inté a katonákat, majd tizenkét legényt szólított ki a sorból. Ezek szófogadóan ballagtak oda a lánczhalmazhoz és egymásután vál- lukra szedték a csörgő bilincseket. Ekkor az öreg sansculotte tiszteletteljesen vévé le carmagnola-kalapját Montmort kapitány előtt. És dörmögve igy szólt : — Te csak eredj elöl és vezess minket, a népet. Majd mi visszük utánad a lánczokat I Éljen a szabadság I Károsultak kerestetnek. A múlt hó 25-én megtartott gyulai országos vásáron a rendőrség által letartóztatott András Vaszali foglalkozás nélküli csavargó birtokában egy őz-figurákkal ellátott 2 m. hosszú és 1H m. széles, szines vászon asztalterítő és egy egészen uj kékszinü férfi aUó ing találta- ott, melyeknek mikénti szerzését igazolni nem tudta. Miután kétségtelen, hogy nevezett az említett tárgyakat az országos vásárban lopta, a rendőr- kapitányság ezúttal hivja fel az esetleges károst, hogy panasztétel végett jelentkezzék. Elöljáró változások. Füzesgyarmat községében egyszerre két előIjáróeági tag mondott le tisztéről. Beadták lemondásukat Erdőse István községi birú és Nagy A. Imre községi gazda. — Békésszentand- ráson Mácsár Ferencz községi közpéuztáros mondott 'e hivataláról. Helyére csütörtökön megválasztották íju Sinka Mihályt. — Mezőberényben Bagi István községi esküdt mondott le, helyére Patai Jánost választották meg. Uj község. Ismeretes a Füzesgyarmathoz tartozó Bucsa telep lakosságának az a törekvése hogy az anya községtől elszakadva, önálló községgé alakuljon. A népes telep a községtől igen távol fekszik és igy lakossága sok hátrányt szenved közigazgatási szükségleteinek kielégítésében. Ezt a tényt fejtette ki a napokban egy több tagú küldöttség dr. Lukács György főispán, dr. Fábry Sándor alispán és Csánki Jenő főszolgabíró előtt, á kik megígérték, hogy a telep lakosságának kívánalmait jóakarattal fogják mérlegelni és támogatásukat kilátásba helyezték. Gazdasági cselédek kitüntetése Mezőberényben. Szép ünnepély színhelye volt Mezőberény községházának díszterme múlt hó 24-én. Ekkor adta át Popovics Szilveszter, a békési járás főszolgabirája három mezőberényi gazdasági cselédnek, névszerint: Bojtár Gerzson, Balázs Pál és Pfeifer Mihálynak a földmivelési minisztérium által kiállított díszoklevelét. Bojtár Gerzsonnak a minisztérium az oklevél mellett 100 koronát, a két utóbb nevezettnek pe dig a mezőberényi takarékpénztár és hitelszövetkezet egyenként 50 koronát kívánt hűségük és szorgalmuk jutalmául kitüntetésképen juttatni. A terem a képviselőtestület tagjain kívül zsúfolásig megtelt a mezőberényi munkás osztály tagjaival. Ezek feszült érdeklődés közt vésték az anyagi jutalmazás erkölcsi megokolását — szivökbe. Erre a főszolgabíró miután az ünnepélyes díszközgyűlést megnyitó Jeszenszky Károly képviselőtestületi tagot kéri fel. Ez rögtönzött igen szép beszédben tett eleget a felkérésnek, A szolgálatot teljesítő cselédosztály s általában a munkások ügyének felkarolását az ország sorsát intéző tényezők részéről: azon eszmék hóditó erejének tulajdonítja, melyeket legelsőbben a pásztorfiuból királyi méltóságra emelt Dávid királynak test szerint való utódja, — s lélek szerint a teremtő Ur Istennek legtökéletesebb 1 ezért egyszülött fia | a názáreti Jézus Krisztus küldetett, ő példájával megszentelte azon állást, melyben a most kitüntetett szolgák és gazdasági cselédek keresik becsületes kenyerüket. Hivatkozott dr. Darányi Ignácz földmivelésügyi minister nemes intenczióira, ama okos intézmények közül, melyek által a kezemun- kája és szolgálata után élő szegény osztály anyagi boldogulását előmozdítani kívánja felemlítette a gazdasági cselédek és munkások baleset elleni biztosításáról és munkaképtelenség esetén való ellátásáról való országos törvényt. Példákkal illusztrálta ezen törvény áldásos voltát. — A mai ünnepélyt a magyarság diadalának tekinti. Mert a magyarság erkölcsi fogalom. Hivatkozott Kossuthra, a ki a magyarok alatt mindenkor a nemzetnek —hit és származásra való tekintet nélkül — a szine-javát, —a legderekabb, a legbecsületesebb embereket értette, üdvözölte a kitüntetett munkásokat, a kik bár különböző hitfelekezetüek és származásúak, de hűségükkel, szorgalmukkal és becsületességükkel megérdemelték a magyar nevet s a földmivelésügyi miniszter és a magyar társadalom kitüntetését. Erre a főszolgabíró buzdító, lelkes szavak kíséretében adta át az illetőknek az oklevelüket és az aranyokat. A kitüntetettek nevében 'Bojtár Gerzson mon dott köszönetét a ministeruek s ígért rendületlen hűséget és kitartást a magyar erények gyakorlásában. Végül Kolozsi Endre Községi I-ső jegyző mondott köszönetét a miniszternek, az adományozó takarékpénztárnak és hitelszövetkezetnek és Popovics föszolgabirónak. Letört bimbó. Mély részvétet keltő gyáezeset- röl ad hírt a Szeghalomról érkezett gyászjelentés Egy kedves kis leány a legvirágzóbb korban költö zött el az élők sorából, mély bánatot hagyva maga után. Eddigi élete hasonlít a verőfényhez, mely szép és bűbájos volt, még sejtelemmel sem birt az élet küzdelmeiről, már is felszállt az égiekhez. A fiatalok rémes ellensége a tűdővész vett hatalmat rajta s az ölte meg ifjú életét. A gyászjelentés, melyet a mélyen megszomorodott család adott ki a következő: özv. Dapsy Kálmánné szül. Almássy Mária, Bánffyné Dapsy Jolán és leánya Mariska, Dapsy Károly és neje Szigriszt Margit s leányuk Ella, Dapsy Béla, Gizella, Irén, Annuska, Erzsiké, Juliska és Géza, özv. Almássy Istvánná szül. Bene Julia, összes rokonaik nevtben is mély fájdalommal tudatják, hogy forrón szeretett kedves, jó leánya, testvérük, unokája és rokonuk dapsai és alsószuhai Dapsy Mariska január hó 29-én reggel 7 órakor, hosszú szenvedés és a haldoklók szentségének felvétele után, 18 éves korában osendesen elhunyt. Kedves halottunk január hó 31-én délelőtt 10 órakor fog a rom. kath. egyház szertartása szerint az epreskerti temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat, lelki üdvéért, február hó 3-án délelőtt 9 órakor foga Mindenhatónak bemutattam! Áldott legyen emléke 1 Halálozás, özv. Fáy Mórné, Fürst Mimi asz- szony január 27-ón 67 éves korában Csabán meghalt. A boldogult derék nő halála tekintélyes családot borit mély gyászba s széles körökben kelt nagy részvétet. A halálesetről kiadott gyászjelentés a következő : A legmélyebb fájdalommal jelentjük, hogy szeretett édes anyánk, nagyanyánk, testvérünk : I özv. fáy Morné, szül. Fürst Mimi ms reggel 7 órakor, súlyos szenvedés után, életóuel 67. évében elhunyt. Drága halottunk földi marad ványait folyó 28-án délután 3 órakor fogjuk a hely beli izraelita temetőben örök nyugalomra helyezni Béke hamvaira! Emlékét kegyelettel őrizzük! Erzsébet hangverseny. — 1903. január 24. — Nagyobb arányú mulatságot, fényesebb bálát tartottak már a megyei székház fényesen világított termében, — amely erre a czélra különösen alkalmas — eleget, de értékesebb és érdekesebb hangversenyt, minő a lefolyt „Erzsébet hangverseny* volt, még keveset, talán egyet sem. Művészi értékre nézve az Erkel-szobor leleplezési hangversenyt hozhatjuk vele párhuzamba, mely azonban a pavilion termében tartatván, fényre messzire maradt a mostani mögött, a hol ezer gyertya erejű villamos csillárok szórták a vakító fényt a megyeház termeiben összegyűlt díszes és előkelő publikumra, mely toalettek dolgában egy teljesen fényes elite bál kepét mutatta s a szebbnél-szebb lányok és menyecskék mintha versenyre keltek volna egymással a férfiszivek meghóditásában. Azok a tárcza- irói közhelyek, melyet a bálitudósitók egyre-máera használnak s a melyek „tÜDdéri kép*-hez, mennyországhoz szokták hasonlítani a bálterme*, — itt mintha valóra váltak volna. A megyei mulatságok állandó Staffage ai a komoly vice-comesek és borotvált arczu főispánok, akik menuette lépésben szel- desték annak idején a báltermet, bizonyára kapitulálnának a modern lányoknak -és menyecskéknek, ha kiszállnának a képkeretekből. Csak lassan alakul ki a szép publikum. A rendezőség a női öltöző körül csoportosul I karjaikon vezetik be a hölgyeket, kiknek Moldoványi Jankó — leendő megyénk pennája — állja útját egy-egy tánczrendet nyújtva át nekik. A nagyterem bejáratánál Schmidt Iván pénztárnok buzgólkod: k és szortírozza a pénzeket, család- és személy- jegyeket. Hála Istennek, van dolga elég! Csakh amar teljes a kép, tömve a nagyterem s a megdicsőült királynő gyönyörű olajfestményü képe mintha mosolyogna a falakról a szépen összegyűlt közönségre. Ilyen igéző kép láttára nem csoda ha elszorul egy kissé a szereplők szive s Lehóczky Vilmos törvényszéki albiró elfogódott szívvel ül a zongora mellé. Mi tagadás, a művészi zongorás iszonyatosan drukkolt. Elfogta a lámpaláz, ez a dilettáns betegség, mely a művészeket is hatalmába ejti olykor s a mely oly művészi játékosnál, minő Lehóczky biró, nem a kezdő trémájának, hanem a művész ambicziójának tudható be. Ennek a lámpaláznak tulajdonítható, hogy nem mert belefogni a Moszkovszky-nyitányba, hanem magyar dálokkal kezdte a programmot. De miként Antaeus, mikor a földet érte, ő is művészi biztosságához, erejéhez jutott, mikor ujjai a zongora billentyűkhöz jutottak. Csodás technikával, mély érzéssel, igaz művészettel játszta el az édes-bus magyar dalokat s a közönség igaz elismeréssel, lelkesedéssel tapsolt a kitűnő játékosnak, aki a zongorában a siró hegedűt a zengő czimbalmot tudja megszólaltatni. Vangyel Sándor tilinkójátéka érdekes magyar kuriózum, Ez a parányi, egyszerű hangszer egész regényt, eltűnt világot juttat eszébe az embernek, a magyar rónaság legelésző juhnyájait, a szerelmes pásztorfiut, a délibábos rónaság minden poézisát. Három orosházi czigány kisérte jól betanulva a rutinirt játékost, a kit sürü tapsokkal, az újrázásig honorált a közönség. Pewny Irén lépett ezután Berthóty karján az emelvényre a közönség általános, várakozásteljes figyelme között, mig a zongoránál Erkel Gyula, a magyar zeneköltészet nagynevű halhatatlanjának méltó utóda foglalt helyet. Az a csodás hang, a melylyel Pewny Irén bir, a legmagasabb fokú iskolázottság, melylyel rendelkezik, elbűvölő, megragadó, tüneménynek mondható. Szinte hihetetlen mire képes az emberi hang. Az érzést, mely hallatára elfog, definiálni nem lehet, művészetét méltányolni csak azzal az általános ámulattal lehet, mely ott tükröződik az arczokoo. A „La Grange* ária a Hunyadi Lászlóból próbaköve a hangok között a nemes éreznek s a Pewny hangja nagy könnyűséggel siklik keresztül a nehézségeken. Szűnni nem akaró lelkes tapsvihar honorálta úgy őt, mint művész kísérőjét, Erkel Gyulát, kinek tökéletes zongorajátéka bizton, diszkréten, finoman olvadt harmóniába az énekkel. Réisner Juliska mély zengésű, drámai erejű hangja ezúttal is kitünően érvényesült Endrődi „Visszavárlak“ költeményében. Hangja isteni adomány, művészi jövőre hivatott kész anyag, a mely már magában is nagy érdeklődésre tarthat igényt. — Hogy mivé fog fejlődni, — tekintve ifjú kora daczára nagy rátermettségét, komoly ambi- czióját — ahhoz a legszebb reményeket füzzük. Hogy rutinra, gyakorlatra szüksége van még, az a lehető legtermészetesebb dolog, de a mi most még hiányzik szavalatából, az tulajdonképen még nem is hiány, csak az igazi tehetség szimpatikus forrongása, mely még nem jutott kellő formához. Például látszik, hogy „nem akarja* gesztusokkal kisérni szavallatát, pedig valószínű, hogy tudná is, csak — elmúlt volna már tizenhat éves 1 Hanem, hogy a közönség elismeri és méltányolja szavallatát, ez a zugó tapsviharból és egy pár könytől csillogó szemből látszik. Aki már is ennyire tud hatni, az nem tucat szavaló ! Pékár Gyula megjelenése nagy „Eróberungot* tett a teremben, különösen a hölgyek előtt. A daliás athléta mellett mintha aszkóros lenne az égés: férfigeneráczió a teremben s szinte megdöbbenve
