Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-14 / 24. szám
, „Fekete sas* t s haza szökött atyjához, ki Endrddön vendéglős. Innen azonban rögtön távozott azzal az Ígérettel, hogy vissza megy Nagyváradra. Azonban Csabán megállapodott, revolvert vásárolt s az éjjeli vonattal újból visszatért mit sem sejtő szüleihez. Benyitott a konyhába — melynek kulosát úgy látszik magával vitte — s itt halántékon lőtte magát. Senki sem vette ezt észre I csak reggel találta meg édes anyja a konyha előtt, ahova még kivánszorgott. Délelőtti 10 órára meghalt. Levelébe azt adja tette okául, hogy ez igy volt számára megírva s nyugodjanak bele, ne gyászolják. Temetése óriási részvét mellett ment végbe. Balog István síremléke. A május 2i iki dobozi ünnepély végső aktusát befejezendő, van szerencsém az érdeklődő közönségnek az alábbi leszámolást becses lapja utján előterjeszteni. Elszámolás a. néhai Balog István hamvai eltemetése és síremlék általi költségeiről. Sopronból dr. Stengel Antal kir. alügyész által küldve a hozzá befolyt adományokból 724 borona 30 fillér, Gyuláról K. D. 10 korona, Gyoméról Debreczeni család 60, Szarvasról dr. Haviér Gyula 10, Gyoméról dr. Eisler Vilmos I Dobozról: Holdi Kálmán 20, Marcsek György 10, Kéry Zoltán 6, Frank Ferencz 50, D. Jenny Olga, Serena 30, D. J. 35, Vidovszky László 20 korona. Síremlékért fizettetett Michnay Gusztávnak 750 korona. Kiadások : a) síremlék felállításához vett ozement, tégla, homok, ennek (fuvarja és napszám) 32 korona 20 fillér; b) hulla fuvarja Békés- Csabáról (bérkocsi, rendőr stb.) 15 korona ; c) temetésnél (bérkocsi dijak, kantusnak és díszítésekre) 21 korona. Összesen bevétel volt 977 korom 30 fillér, - kiadás: 818 korona 20 fillér. — Maradt e szerint 159 korona 10 fillér. Csabán a hulla átvételnél az előirott rendőri eljárást végező orvos, dr. Rsisz Miksa, rendőrfobiztos Brabovszky János, valamint a Dobozon ezen funk- cziót végező dr. Godán, teendőiket díjtalanul végezték s ezért a nevezett urakat teljes elismerés illeti; — valamint a gyulai Dobay czéget, mely a kiosztott 1000 példány versfüzetet ajándékul adta. Az elszámolásban kitüntetett 159 korona 10 fillért az özvegygyei történt megállapodás értelmében ma Szókelyudvarhelyre küldtem, visszatérítéséül az ott felmerült exhumálás, vasúti szállítás stb. költségeknek, — mely költségek az udvarhelyiek gyűjtéséből lettek fizptve; — igy valószínűleg megvalósítható lesz azon, általam felvetett terv, hogy ott Udvarhelyen valamely stipendium (alapítvány) léte- sittessék Balog István emlékére az ottani gyűjtésekből. Midőn igy beszámoltam a Balog emlék- ünnepélyre vonatkozó anyagiakkal, köszönetét mondok szerkesztő urnák és rendező társainknak, hogy hathatós támogatásukkal szívesek voltak elősegíteni az ünnepélyt, olyanná tenni, amilyen volt Doboz, 1903. junius 10. Tisztelettel: Dómoszlayl József. Öngyilkos leány. Orosházán egy jómódú kereskedő 17 éves leánya Klein Elvira öngyilkos lett. Karbololdatot ivott s rövid ideig tartó kinos szenvedés után meghalt. Tettének oka valószinüleg szerelmi bánat volt. Az öngyilkosság óriási részvétet keltett Orosházán. A harag vége. P. Nagy János békésszentandrási lakos régi haragosa volt Macsár Mária ugyancsak békésszentandrási lakosnönek. Folyó hó 3-án dél után azon szándékkal ment Macsár Máriához, hogy azt agyonveri. Amint benyitott a szobába s látta, hogy Macsár Mária a földön fekszik, a kezében levő kalapácscsal orvul fejbeverte, majd fojtogatni kezdte. Macsár Máriát az ütés nem szédítette élj lármázni s dulakodni kezdett P. Nagy Jánossal, majd kicsavarta kezéből a kalapácsot i kirohanva az udvarra, segítségért kiabált. P. Nagy JánoB e nem várt fordulattól annyira megijedt, hogy nyomban kiment gödényhalmi tanyájára s ott egy ákácz- fára felakasztotta magát s mire tettét hozzátartozói észrevették, már meg volt halva. Jegyzőválasztás. Békésszentandrás község képviselőtestülete szerdán tartott közgyűlésén töltötte be a nyugdíjazás folytán megüresedett első jegyzői állást. Az állásra, melynek betöltése elé élénk érdek lődéssel nézett a község lakossága, tizen pályáztak. A választás három jelölt között, névszerint: Tóth László helyettes első jegyző, dr. Hajas József szarvasi ügyvéd és üarza Ferencz öcsödi jegyző között, szavazással döntetett el, a melynek során dr. Hajas József ügyvéd 26 szavazattal, Tóth László 12 sza vazata ellenében a község első jegyzőjévé választatott. Utonállás. Molnár László és Cs. Mészáros Gábor verekedő természetű, duhajkodó békési légé nyék, május ho 30-án este 9 órakor Vágási Pétert, midőn haza felé haladt, megtámadták, leteperték s az árokba húzták, hol a fejét addig rugdosták, mig csak eszméletét el nem veszítette s azután tőle heti keresményét, melyet kendőben kötve vitt volna haza családjának, elrabolták s a tehetetlen embert ott hagyták az árokban. A csendőrség hamarosan kézrekeritette az útonálló duhajkodókat, a kiket, bár részegséggel védekeztek, átadott az ügyészségnek. Halálozás. Szokolay Lajos czipészmester polgártársunkat súlyos csapás érte, felesége— Füredy István hivatalszolga leánya — hunyt el a héten - árván hagyván apró kis gyermekeit. Temetése nagy részvét mellett ment végbe. Nyugodjék békével ! Házasság. Lukovánszky Lajos pénzügyi’ számtiszt e hó 4-én vezette oltárhoz Rimaszombatban bájos menyasszonyát Illés Irént Felhívás- Értesítem a t. zenekedvelő közönséget, hogy Gyulán, egy a kor igényeinek megfelelő magán zeneiskolát óhajtván nyitni s ennek leendő biztosítása czéljából aláirás utján kísérlem meg bizonyos számú növendék részvételét, illetve biztosítását. Létesítendő iskolám magában foglalná a magán ének, zongora, orgona, hegedű, gordonka, czimbalom és zeneelmélet korszakokat. Iskola év: szeptember 1-től junius végéig. Heti óra szám 3. Tandíj havil2 korona bármely hangszerre. Magán ének havonta 20 korona. Az iskola rendez évente három nyilvános hangversenyt, két évközit (karácsony és husvétkor) s egy vizsgálati hangversenyt. Czélja ennek az, hogy a közönség meggyőződést szerezhessen a növendékek előhaladásáról s másrészt, hogy a növendék szokjon a nyilvános szerepléshez, a mi játékára mindenkor kihat. Növendékek 6 éves kortól felvétetnek. Növendékek az év végével bizonyitványnyal láttatnak el. Tanítás egész kezdettől | felső ki művelésig. Az ideiglenes beira- tással Dobay János ezéget bíztam meg, *a hol e czélhól kitett beiratási Ívre bezárólag Julius hó 1 tg fogadtatnak el aláírások, mely az első egész iskolai érre kötelező. Felhívom mindazokat, kik gyermekeiket, vágy gyámoltjaikat zenére tanitani óhajt-' ják, hogy a jelzett ideig azokat beíratni szíveskedjenek. Ha elegendő számú növendék jelentkezik, a mely biztosítja egy zeneiskola fenállását, akkor az f. évi szeptember 1-én megnyittatik. Esti tanfolyam is nyittatik felnőtteknek, ez azonban egész évre nem kötelező. Budapest, 1903. junius hó. Pásztor Jánosné, zenetanár. Színház. Gondosan összeállított változatos műsor került előadásra az elmúlt héten. Opera, operette, színmű, vígjáték és bohózat váltakoztak a repertoiron, fényes bizonyítékát szolgáltatván a társulat jól szervezettségének és sokoldalúságának, amelynél fogva a darabok mindegyike kifogástalan előadásban került színre. A mikor pedig a társulat ily lelkiismeretesen teljesíti művészi feladatát, örömmel látjuk, hogy a közönség szinpártolása is napról-napra élénkül és hogy a héten nem egyszer szép számú közönség élvezte végig az előadást, sőt a Bob herczeg harmadik és a Bajusz második előadása zsúfolt házat hozott össze a darabok jó hírének és az előadások kiválóságának köztudattá válása folytán. A szinpár- tolás észrevehető fellendülése ismét csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy a niveaun álló társulat értékének felismerése kimozdítja a közönséget abból a tartózkodásból, melylyel a szezon kezdetén a társulattal szemben a már ismertetett okokból viseltetett és reményt nyújt arra, hogy az idei szezon anyagi sikere sem marad el az előzőké mögött, amely mos? toha elbánásra a társulat előkelősége nem is szolgál rá. a- hét előadásairól a kővetkezőkben számolunkbb: Troubadour. Érthető várakozással, bár az előzmények után bizalommal nézett közönségünk az első operaelőadás elé. Bizalmában nem csalódott, mert az előadás felülmúlta a legoptimisztikusabb várakozást , ís és egészében szinte kinőtt azokból a szűk köretekből, a melyet egy vidéki aréna külső eszközei szabnak meg.- Verdi nagy alkotása méltó bemutatásra talált és igaz műélvezettel töltötte el a hallgatóságot. Az elő-, adás sikerében az összes közreműködők teljes igyekezettel és kitűnő képességekkel osztozkodtak. Müller Ottó karmester erélyes vezetéssel biztosította az opera szépségeinek érvényre juttatását, dirigálása, mellett a jól szervezett zenekaré az első érdem a szép előadásban. A magánénekesek egytőLegyig sikerrel állották meg helyüket. B. Ruisinszky Hona asszony Leonora nehéz partiját mindvégig briliáns teehnikával énekelte és szép játékáért, gyönyörű énekéért minden jelenése után zajos meleg ovácziók- ban részesült. Nyílt színen is többször tapsot kapott, a felvonások végén pedig ismételten szólították a lámpák elé, tisztelői pedig egy szép koszorúval ajándékozták meg. Az alt szerepet (Azuczéna) Székely Anna énekelte, kinek a czigánynő kiváló alakítása. A közönség megelégedéssel ismerte fel és a nyújtott élvezetért szives elismeréssel honorálta szép énekelőadását és főleg azt az erős drámai szenvedélyt kifejezésre juttató játékot, amelylyel a bosszúra vágyó czigánvnőt alakította. Kifejező játékával szerzett érdemet az elismerésre Horvát Kálmán (Luna gróf), mig játékbeli fogyatkozásai mellett is szép énekével kellően megállta helyét a tenorszerepben Békefi Lajos (Manrico), aki főleg a stretta szép előadásáért kapott sok tapsot. A játékban több melegséget, az^ énekben nagyobb önbizalmat szeretnénk látni ettől az énekestől, kinek különösen felső hangjai tisztán csengők. Kisebb szerepeikben Csatád (Fernando) és Halmainé (Ines) állották meg jól helyüket és a darab solószámainak szépségén kívül á remekül sikerült együttesek (a börtön előtti jelenét! és a festői csoportozásu kar derekas precziz közreműködése tették tökéletessé az előadást. A közönség a drágább helyeket egészen megtöltötte és megújuló tetszésnyilvánításokkal hálálta meg a szép előadást. A bajusz. Verő György kedves magyar tárgyú dalosjátéka, melyről részletesebben lapunk múlt számában, az első előadás alkalmából megemlékeztünk, zsúfolt házat csinált másodszor is az arénánkban Meg is érdemli ez a pompás darab ezt az elismertetést, mert szerencsés feldolgozásban érvényesülnek benne mindazok a motívumok, melyek magyar embernek, magyar szívnek kedvesek. De megérdemlik a színészek is az elismerést közönség nem is fösvény- kedett a tapsban, lelkesedésben s Parlagit, a darab fő női szereplőjét sok szép csokorral tüntette ki a publikum, köztük egy »a legkedvesebb Matildának — gyulai tisztelői« feliratú, rózsaszín szallaggal is. A kiváló ensembleből Horváthot, (Kozáry Gábor) Benkő Jolánt (Amelie), Szathmáryt (János), Berlányit (Rosett) emelhetjük ki, mint főrészeseit a sikernek. A főid. Tagadhatatlan, hogy érdekes problémák körül forog a Malonyai és Kemechey társszerzők uj darabja, a »Föld« czimü szinmü. A magyar földbirtokosságnak akar egy kis leczke lenni, hogy becsüljék meg a föld bírását, a mely a nemzet erősségét jelenti, mert a 'pusztuló birtokos osztálylyal pusztul a magyar nép is, mint a hogy »elpusztul a fészek is az eresz alatt, ha bedől az eresz«. Mint ilyen, afféle irány darab, amely élénk szinekkel, életteljes alakokkal demonstrál a mottója mellett, bemutatván a közállapotok korrumpáltságát, a földéhes arany parasztot, a pusztuló gentryt, a gentrys- kedő zsidót, kinek e tulajdonsága vesztét okozza, a pusztuló, minden szépre és jóra már képtelen parasztot, a szocziálistát, a nazarénus és agyafúrt pórmunkást. S mindezek daczára a darab még nem tud kellő hatást kelteni, nincs eléggé a színpadnak dolgozva. Valahogy érezzük, hogy ilyen nagy feladattal megküzdeni még olyan kiváló Íróknak, mint Malonyai és Kemechey, sem sikerült. Kesztler Edének (Dobos Kovács József) minden elismerésreméltó művészi tulajdonságai daczára nem való ez a szerep. E kiváló drámai hős nem tudja megszokni, hogy nem kothurnusban, hanem paraszt csizmában játszik s kissé sok benne a páthosz. Kitűnő alak azonban benne Krasznay (Marosi), akinek az úri passzióknak hódoló imitált gentryt pompás alakításban sikerült bemutatnia. Nem a Deésy, hanem a szerzők hibája, hogy Vékey Gedeon alakját nem egészen tudjuk megérteni s apostoli küldetését elhinni. Ilyen ideálisták ma már csak bizonyos engedményekkel vannak az életben. Markáns, életteljes alakot mutatott be Bognár Bodra kocsis szerepében. A nőszereplők valamennyien jók voltak, Kápolnay Juliska a büszke paraszt nábob leányát, Benkő Jolán a darab egyik legérdekesebb jellemét Irma asszonyt, Berlányi vonzó kedves úri leányt, László Irén a jukker asszonynak termett Marosi kisasszonyt alakították sok szerencsével. Jó alak volt Szarvasi és Szőke is. Az összjá- ték tökéletessége daczára is a dafab nehezen gördül. Bob herczeg. Kedden került harmadszor színre a »Bob herczeg« a czimszerepben Parlagi Kornéliával, a ki ezúttal is kitünően játszotta az utczák királyát s az szerelmesével Anniéval ( Haller Irma) nagy tetszést arattak újból. A többi szereplők ugyanazok voltak s szintén hozzájárultak az est sikeréhez. Az előadást zsúfolt ház nézte végig. L o u t e. Lehetetlennél lehetetlenebb helyzeteket kitalálni s azoknak komikus voltával beteggé nevettetni a közönséget, ebben a tekintetben a franczia szerzők valóban utolérhetetlenek. Ez a Loute a helyzet- komikumnak olyan tökéletes kihasználásával, irt bohózat, hogy a tavalyi Lotti ezredeseit kivéve, nem nevettek soha ennyit az arénában. Loute, aki Páris- ban cocotte és szeretője Dupontnak, Yireben erényes uriasszony s Castillon, aki Fárisban viveur és roszra csábítója, lümp pajtása a kalandokban Dupontnak, későbben apósává lesz fiatal barátjának, mert ő is két életet él s odahaza Yireben férj és családapa, Babuson, aki férje Loutenak s maga is sokszor félrelép a házasság szent ösvényéről s Francolin, a tipykus tanár, akit amellett hogy a menyasszonyát elviszik az orra elől, a megfigyelőbe is csukatnak, ezek az alakok a helyzetkomikumnak és a kiapadhatatlan franczia szellemnek olyan bőséges forrásai, hogy a nézőnek szinte jól esik, hogy a két első felvonás folyton fokozódó hatása után egy kis esést tapasztal a harmadik és negyedik felvonásban, hol egy jussé mesterséges mederbe van terelve a darab fejlődése. Ez volt a bemutatkozója a társulat egyik légértékesebb nőtagjának, E. Kovács Mariska szendé- •nök, aki ízléssel, temperamentummal játszik s rendelkezik mindazon külső és belső tulajdonságokkal, melyek egy színésznőt kedveltté tehetnek. Loute alakja tökéletesen volt játszva — s bár ez a jelenet nem egészen Ízléses — a harmadik felvonásbeli be- csipési jelenetében kitűnő alakítást nyújtott. Társalgási darabok főszerepeiben nagy hatással érvényesül. Tóth Eleket, Krasznayt, Szathmáryt együtt kell megdicsérnünk, mert valamennyien újból fényes tanúságot tettek kitűnő alakitó képességükről. Hálás szerepét tökéletesen sikerült kihasználni Deésy-nek is s túlzott színei daczára is állaudó derültség keltője volt, ha a színpadon megjelent. Berlányi Vandát, Benkő Jolánt s általában az összjátékot, s a rendezést kell még megdicsérnünk s akkor körülbelül nagyjából beszámoltunk -az estéről. • A szultán. Verő Györgynek szép muzsikáju operettje ismét alkalmat adott B. Ruzsinszky Ilona asszonynak, hogy a czimszerep nehéz énekpartijában óriási terjedelmű és a legfinomabb színezésre alkalmas hangját csillogtassa. Különösen szép volt a második felvonásbeli serenád és a »Szeretlek Roxelanom« kezdetű dalok előadása, mely utóbbit meg kellett ismételnie. Bájos és élénk Roxelán volt Parlagi Kornélia, kinek három szép bokrétát is nyújtottak fel a -zenekarból. Bérczy (Ali), valamint Sziklay (Rettenetes basa,) és Szathmáry (Kellemetes basa) bőségesen találtak alkalmat arra, hogy sokoldalú komikumukat érvényesítsék és a közönséget, főleg az ünnepre begyült karzati publikumot állandó derültségben tartsák. Ügyes volt közülök Szathmáry maszkja, mint török gigerli, kisebb szerepeikben Agnelli (Délia), Békefi (Gaston), T. Pogány Janka (Adelgunda), Csatár (Müezzim), valamint a mindig jó kórus segítettek az előbbieknek, hogy a színkört szépen megtöltő közönségnek tetszését és állandó derűs hangulatát biztosítsák. A darabot Müller Mátyás karmester gondosan dirigálta. Boszorkányvár. Millöcker Károly kitűnő operettejét pénteken este megismételték, azonban részint a darab ismere tes volta, részint a kedvezőtlen időjárás miatt kevés közönség előtt, pedig az előadás épp úgy, mint az első, telt hazat érdemelt volna. B. Ruzsinszky Ilona (Coralie énekesnő) ezúttal is lelkes tapsokra ragadta a közönséget gyönyörű hangjával, úgyszintén Parlagi Kornélia (Verus), Horváth (Andris), Békefi (Józsi). A többi szerepeket ugyanazok játszották, mint az első alkalommal, teljes sikerrel. A jövő hót műsora. Hétfőn »Cyrano de Bergerac«, dráma; kedden »Csepürágók« operette ; szerdán »Doktor ur« vígjáték; csütörtökön »Görög rabszolga« operett; pénteken »Zsidónő« opera; szombaton »Lotti ezredesei« operette. Ipamuram. Ez a czime a Major Simon legújabb népszínművének, amely most van előkészületen a Somogyi társulatánál s mely bizonyára újabb babérokat fog hozni a tavalyi bemutatón szép sikert elért fiatal szerzőnek. Kesztler Ede a Nemzeti Színházban. A jelenleg Gyulán időző nagyváradi színtársulat kiváló drámai hő s szinésze: Kesztler Ede két estén az ország első müintézetében a Nemzeti Színházban vedégszerepel és pedig tegnapeste az »Arauyember«, csütörtökön az »Othello« czimszerepében. A vidéki férfi vendégszereplők küzül keveseknek jut ki az a kitüntetés, hogy ily nagy szerepek eljátszására meghivassanak és azért maga a meghívás szép elismerése Kesztler művészétének. A vendégszereplés sikeréről lapunk jövő számában fogunk megemlékezni. Színházi apróságok. (Parlagi Kornélia Budapesten). Farlagi Kornéliát hívják a népszínházba vendégszereplésre, ahol a »Bob herczeg«-et kellene bemutatnia. Eddig Fedák Sári után Székely Irén és Rózsa Lili mutatkoztak be ebben a szerepben a fővárosi közönség előtt. Sikereikről a lapok eltérően nyilatkoztak. Parlaginak előreláthatólag zajos sikerei lennének ebben a szerepben, azonban eddig még nem határozta el magát, mert olyan szerepben szeretne fellépni, amelyet még nem ismer annyira a publikum, mint a »Bob herczeg«-et, szóval ambi- cziója az lenne, hogy önálló alakítási képességét, felfogását s énektudását fejthesse ki. A népszínház igazgatósága bizonyára figyelembe fogja venni a művésznőnek ezt az óhaját s Parlagit legközelebb fel fogja léptetni valami uj darabban. (A nagyváradiak Gyulán). Azóta, hogy a színészek eljöttek Nagyváradról, Gyulán állandóan vanpaknagyváradi vendégek. Az igaz, hogy a vendégjoggal némelyik csúnyán visszaélt, mert mikor innen visszakerült, leszólt bennünket a sárga földig. De azért mi szívesen látjuk őket, jöjjenek minél többen és sűrűbben, ha nekik ez jól esik s reméljük, hogy megismernek bennünket, sikerülni fog őket jobb véleményre hangolni. Mindenesetre jó lesz, hogy ha előbb a maguk szemében látják meg a gerendát, mint a mieinkben a szálkát. Azt természetesen nem fogják elérni, hogy színésznők szerint is, pártokra szakadjunk, elég, ha a bohémek egymás közt veszekesznek folytonosan s egyik a másikára irigykedik a sikerei miatt. Hát a bohém szív sem mentes ezektől az emberi gyarlóságoktól. Igazi művész és művésznő pedig csak az, akit a külső hatás nem befolyásol játékában, aki »az inspekeziós rendőrnek és önkéntes tűzoltónak« is olyan hévvel játszik, mint zsúfolt ház előtt, mert akit a művészet szent heve szárnyaira kap, az nem ér rá játék közben megfigyelni, hogy partnerének hány tisztelője, udvarlója van a- nézőtéren, kinek a játéka után fitődött össze több tenyér? Gyulai élet. — Válasz Nagyváradra. — Gyula, 1903. junius 10. Egy nagyváradi ujságirócska — aki most küz- ködik a betűvetés elemeivel — csúnyán lepiszkolt bennünket gyulaiakat. Nem kevesebbet tett, mint pellengérre állított bennünket, akik nem pártoljuk eléggé a színészetet, hogy 8 órakor lefekvő parasztok vagyunk, hogy Somogyi az éhenhalással és a közönynyel kínlódik Gyulán, hogy a járdánk komisz, a villanyvilágításunk sötét, a korcsmáink csukva vannak, hogy a publikum savanyu képpel ül a színházban és nem tapsol s a színészek a siralom völgyében vannak Gyulán és megváltásként várják, hogy visszakerüljenek Váradra. És az Isten tudja, hogy mi mindent ránk fogott ez a nagy fantáziával biró dühös kis riporter, aki nem átallotta felületes impressiók alapján ítéletet mondva szerény kis agyacs- káját egy czikk erejéig megerőltetni, mely elhisz- szük, hogy neki nagy fáradságába került, de nekünk önkéntelenül is azt juttatja eszünkbe, hogy »sutor, ne ultra crepidam«, mert efféle szenzácziós ferdítéseket eltűrhet a »hírrovat«, de nem hisszük, hogy otthon lett volna a szerkesztő, mikor ez a czikk a »Nagyvárad «-ba került. Szomorú volna, ha a közvélemény az apró- cseprő riporterecskék egyéni nézete szerint igazodnék. Sőt arról is megvagyunk győződve, hogy az illető kis riporterecskének egyénileg igaza lehet, ha Gyulára dühösködik. A vele hasonló egyéneknél gyakran konstatálható önérzet tultengésben szenvedvén, bizonyára »különös«-nek találta, hogy őt, mikor vendégként Gyulára jött, nem fogadták bandériummal, hanem kutyába se vették, rá se hederitettek, ez az oka nagy haragjának. Ohó, uracskám ! nem egészen parasztokból áll ez a- város, vannak itt még olyan emberek, akik nem fekszenek le este 8 órakor, (ha ez olyan nagyon nagy érdem ön előtt), vannak itt intelligens úri emberek is, amiért önnel szóba nem állottak, ha nem siettek is önnek potyavacsorát fizetni s hogy ön véletlenül ilyenekkel nem találkozott — hát kérem kiki a maga ízlése és igényei szerint válogatja meg a nekivaló társaságot. De egy város közönségének, — amely büszkén hivatkozhatik a múltra müpártolás tekintetében — ilyen Claquehutesi nagyképűséggel neki menni, mégis csak felhívja igazságérzetünket, hogy reflektáljunk arra az egyébként válaszra sem érdemes kacsaszárny-' csattogtatásra. Mert tessék elhinni, hogy Gyula sokkal jobb renumét szerzett már a múltban magának ezen a téren, semhogy ehhez hasonló kirohanásokkal csorbát lehetne ütni rajta. Kevesebb lármával ugyan mint Nagyvárad, de aránylag több eredménynyel tett már szolgálatokat a magyar színészet ügyének s nem lármás sikerekben, de meleg értékes pártolásban volt már része Gyulán sok jó társulatnak s nem is nagyon kellene megerőltetni az emlékező tehetségünket annak kimutatására, hogy a nagyváradi »fényes« és lármás sikerek után nem egy szinészdirektor a gyulai »hideg és fanyar« publikum erszényéből regresszálta magát. Tagadhatatlan, hogy a szezon gyengén kezdődött. De annak okaira igen könnj'en rámutatunk. Publikumunk tájékozatlan volt. Somogyi direktornak tudvalevőleg, elvét képezi, hogy a társulat ne reklámmal, hanem értékénél fogva nyerje meg a közönséget. A társulat értékét kiismerni pedig idő kell.
