Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-14 / 24. szám
Ä4»ik szám Gyula, 1903. junius 14-én XXXV, évfolyam f 1 Sierkesilfiség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendSk. Kéziratok nem adatnak vissza. Befizetési díj: Kgész évre . . 10 kor. — fill. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fül. L ________Ä Tá rsaclalmi és közgazcLásza,ti hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Or. Uodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: K.óhn Dávid. 7^ Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, bova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Kyilt-tér sora 20 fill. Ipar kiál litás Gyulán. A szorosabban vett magyar Alföldnek Gyula városa a legrégibb és legnagyobb tradiczióju ipartelepe. Lakosai számához viszonyítva iparosainak száma sokkal nagyobb százalékú, mint bármely alföldi városé, ezen utóbbi városok közé számítva a hozzá közellekvő Arad, Szeged és Nagyvárad városokat is. A múlt század második felének iparfejlődése talán egyetlen egy alföldi város iparosaira nézve sem volt oly végzetes hatású, mint épen Gyula városára, Gyula városa iparosaira nézve. Akik nagy számukkal és az akkori viszonyok között hasonlithatlanul magas ipari képzettségükkel évtizedeken keresztül az ország délvidéki határáig verseny nélkül uralták a helyzetet és látták el szolid iparczikkekkel hét vármegye közönségét: számban mit sem fogyatkozva, sőt szaporodva, ipari tudásuk, ambicziójuk, szorgalmuk, munkásságuk mellett évről évre tért veszítenek; kiszorítja őket részben a mindenütt fejlődő helyi, — részben és főleg pedig a külföldi gyáripar. A folytonos térvesztés, a vele járó anyagi bajokon kivül, igen rósz következményt vont maga után. Gyula városa iparosai — sajnosán kell ezt róluk megmondani — elvesztették önbizalmukat. Az elégiiletlenségnél sokkal nagyobb baj, sokkal végzetesebb érzés vett rajtuk erőt: a közöny, a fásultság. Ennek a közönynek, ennek a fásultságnak illusztrálásául csupán egy ténykörülményt említünk fel. Gyula város iparosai nem alkottak ipartestületet. És pedig nem — mint másutt történt — az ipartestület iránti ellenszenvből, hiszen ilyen ellenszenv ellen szól több évszázadra terjedő tradiczió, amikor Gyulán volt Bzámra nézve legtöbb, tekintélyre nézve is legkiválóbb iparos czéh, hanem a folytonos térvesztés keserűségéből származott közöny és elfásultságból. A gyulai iparos ifjúság önképed egylete az egyetlen szaktestület Gyulán, a mely ipari czéloknak szolgálatában áll bizonyos fokig T Á. R C X A. A színészet varázsa. A zenekar egy lármás, uj angbl operett nyitányába kezdett. Itt, ott egy-egy páholy-ajtót csuktak, egy-egy széket odább toltak, aztán csönd lett az arénában. Mindenki helyén ül s kíváncsian várja, mikor lép a lámpák elé a diva, a fővárosi közönség elkényeztetett kedvencze, a kit sikerült az áldozatkész igazgatónak pár estére terjedő vendégszereplésre megnyerni, mielőtt megkezdené nyaralását, kipihenve a tenger hüs hullámai között, a téli saison szakadatlan ünneplésből álló fáradtságát. A villamos lámpák egyszerre kialszanak, csak a rivalda lámpái világitnak meg egy bájos csipkekölteményt, melyből egy édes, naiv baba- arcz mosolyog elő a lélekzetviszafojtottan figyelő közönségre. A belépő-dalba fog a diva. A hegedűk lágyan kisérik, a celló és fagót vissza-vissza térve a vezér motívumra, a hárfa gyöngyöző futamai s a triangulum néha bele- csendülő ezüst harang hangja gyönyörű harmóniába olvad össze a tüneményes énekkel. Majd pajkos tánczzenébe megy át a dal s a villamos reflektor rávetitett változó fénykörében tánczolni kezd a művésznő, előbb lassan himbálva gyönyörű termetét, majd mind gyorsabb, gyorsabb ütemben fordul, hajlik, mint egy indus bajadér s végül egy pajkos pirouettel belibben az egyik suffitta mögé. Az öreg „arany csillag“ Mátray bácsi ott1 ül leányával Gizikével a harmadik padsorban • A leány arcza csupn láng, egész lelke a szemébe! betölti ama űrt és hézagot, amit az ipartestület hiánya tagadhatlanul okoz. Ezen önképző egyesület, mely saját házában szerető otthon iparos segédekből álló tagjainak, utasfogadójában ingyen szállást ád a városba jövő s itt munkát kereső legényeknek, nagy körültekintéssel összeállított könyvtárával és megválogatott hírlapokkal gondoskodik a minden jó s rósz benyomásokra egyaránt fogékony' iparos ifjak szellemi s lelki szükségleteiről, közhasznú működésének huszonötödik esztendejét ez év augusztus havában tölti be s közönséges, sablonos vigalmak helyett munkával akarja megünnepelni fennállásának huszonötödik évfordulóját. Ez és különösen ama körülmény, hogy Gyula városa iparosait, az iparügyek iránti lethargiájából felrázza s megszabadítsa, vezette az iparos ifjúsági egyletet ama elhatározásra, hogy folyó évi augusztus 15-töl 23-ikáig terjedő időben Gyulán, önállók, segédek és tanonczok munkáiból iparkiálli- tást rendezzen. A kiállítás egyik czélja továbbá a mai tarthatatlanul nyomott anyagi viszonyok között némi lendületet, némi életet, némi munka alkalmat a gyulai iparos osztálynak szerezni. A kiállítás sikerét biztosítandó, az iparos ifjúság egylete, Gyula városa összes iparosai bevonásával állította össze a rendező bizottságot ; a kiáliitás diszelnöke s védnökéül dr. Lukács György főispánt kérve fel, aki ösmerve s méltányolva ama fenn ecsetelt üdvös czélokat, amelyek a kiállítás rendezéséhez fűződnek, készséggel fogadta el a neki felajánlott tisztet. Az iparosok jobbjai, akikben tudniillik az iparközügyek iránti érzéket a közöny és nem törődés érzete nem irtotta ki teljesen, örömmel csatlakoztak a kiállítás eszméjéhez. A bejelentési ivek szépen folynak be s már az eddigi eredményből is megállapítható, hogy a kiállítás, úgy a kiállítók számát, mint a kiállítandó iparczikkek mennyiségét és minőségét illetőleg, méltó lesz a gyulai iparosok minden kételyen felül álló jó hírneve s szakképzettségéhez. Kiállítókul ugyanis eddigelé jelentkeztek: gyűlve figyeli a színésznő minden mozdulatát, szavát. Mellette ül az elegáns Gerő ur, atyjának első segédje, ki hiába beszél hozzá, kínálja czu- korkával, minduntalan kijebb huzgálvaészbontó angolos manohettjeit, a leány, ki máskor oly élénk és szívélyes, most elmerül ábrándjaiban s el is felejti hol van. Régi vágya, hogy színésznő lesz s a diadalok melyeket, mint a műkedvelő- társaság starja aratott, csak erősbitették elhatározását. Végre a mai este után ellenállhatlan vágyat érez, hogy megvalósítsa terveit. Mintegy alvajáró megy a színházból kaczagva, zajongva kitóduló közönség között hazafelé atyja karján. Otthon, kis leányszobájában lefekvés után még soká forgolódik ágyában, egyik gondolat a másikat kergeti i elhatározza, hogy még holnap szól atyjának, ki bizonyára nem tagadja meg egyetlen leánya kérését, kit anyja halála óta szinte bálványozva szeret. Álmában újra a színházban van, magát látja az ünnepelt színésznő helyében, a mint büszkén és boldogan hallgatja a zugó tapsokat, a koszorúk és virágok halmaza között. Atyja eleinte hallani sem akar róla, hogy leányát magától elbocsássa, de végre is engedni kénytelen, mert nem tudja nézni, mint jár, kel busán, szomorúan egyik szobából másikba az ő kedvencze, kiért mindent megtenne, csak szomorú ne legyen. Augusztus közepén lejön Mari néni a pesti rokon, a ki elfogja vinni Gizikét magához Pestre és beíratja egy jónevü szini-iskolába. Giziké újra vidám, csapongó jókedve felveri a házat s mikor eljő a bucsuzás pillanata, Gerő urnák is jut egy forró kézszoritás s kaczagva kiáltja vissza a kocsiból: a viszont- 1 látásra t Schmidt Antal rézműves Grünfeld Mór czipéaz Grünfeld Jakab asztalos Dobay János könyvnyomda és könyvkötészet Széles András lakatos tanoncz Karácsony M hály lakatos Karácsony Lajos lakatos segéd Geiszt György lakatos Takács Viktor agyagkályhás segéd Szécsey Károly kalapos tanoncz Valent Pál agyagkályha és edény készítő Szállá Lajos kalapos Kelemen Miklós kályhás és fazekas Braun József szabó tanoncz Schőnbrun Perencz fényképész Gyepes Gergely szabó Szenigyörgyi Ferenez lakatos segéd Kelemen Béla lombfürészelö Kukta József kőmives segéd Sál István bádogos Karácsonyi István szíjgyártó segéd T. Nagy Imre csizmadia segéd Ludvig Lajos szíjgyártó segéd Turbucz Mihály takács Balog István szűcs Csomós István lakatos segéd „Első gyulai kötött és szövött iparáru gyár részvénytársaság“ „Weisz Mór és társa“ cognac és pálinkafözde s likörgyár Jontz Ferenez eczetgyáros Licska József asztalos Kenéz László kádár tanoncz Endrész János kádár Hudik János bádogos segéd Jeszenszky Nándor rostás Árgyeláu Péter férfi szabó tanoncz Dulo János csizmadia tanoncz Bekkor Antal bádogos Bartus József csizmadia segéd Kiss Károly csizmadia segéd Kliszek György csizmadia segéd Felföldi József fazekas ' Puczkó Imre csizmadia segéd Verner Károly kalapos Verner János kalapos Múlt Sándor kalapos Dávid Pál timár Gyepes Gáspár csizmadia Nevery Albert ruhafestő és vegytisztító Ge^ő ur visszatámolygott a boltba s egy mogyorószsákra ülve, busán hajtja fejét tenyerébe s nagynehezen fojtva el kitörni készülő zokogását, igy sóhajt: elment, pedig hogy szeretem, nem is látom én többé viszont, nem fog megismerni többé a nagy, hires színésznő, engem a szegény kereskedőt. Az öreg Mátray sem találja helyét sehol, még a pipája sem esik jól neki, egyre hajtogatja: elment, elszállt az én dalos kis madaram. Hja! Ez a lány sorsa, vagy férjhez megy s akkor is itt hágy bennünket, vagy mint ez. hires, kiváló művésznő lesz, akire büszke lehetek. Majd eljő a nagy sikerek után pihenni hozzám, hisz tudja mennyire szeretem. Ez a Gerő úgy látom belekozmásodott egy kicsit, de hát hova gondol, az én leányom és egy kereskedő? Szegény, pedig derék fiú, igazán derék fiú. * * * A magán szini-iskola kis házi színpadján ép véget ért a próba. A tanár ur az egyik fővárosi színház művésze, ki az „isteni szép“ jelzőt kapta a szép lipótvárosi asszonyoktól s kit a leánynövendékek etiymásközt »édese néven emlegettek, — megezirógatta a kis Mátray Giza arczát és behizelgő hangján suttogta: hát kicsikém, el ne felejtse, holnap próba után jöjjön hozzám s majd megkapja az Ígért szerepet s pár jelenetet be is tanulhatunk belőle. Azzal leveszi a kabátjára tűzött óriási fehér szegfűt s gyöngéden feltüzi a piruló leány paletotjára. A szinfal mögött öltözködő leányok suttogva bújnak össze s a classikus szép arczu, magas, karcsú Törő Ella, ki minden dologban tekintély, a többi növendék előtt, — maliciózusan fordul Mátray Giza felé : Csodálatos, szinészLapvmls: mai számáh.oz egész Itt zaaellélslet van csatolva. Bal József asztalos Ipariskola rajzosztály Máyer István asztalos Kiss Mihály czipész Remete József czipész Karácsony Béla kocsinyerges és kárpitos Ludvig József italmérő Ifj. Szabó Antal csizmadia Bende János kovács segéd Tóth Pétor kovács segéd Trippa János kovács tanoncz Szilvásy István csizmadia tanoncz Verner Lajos kalapos tanoncz Marosán György mézeskalácsos és viaszgyertya öntő Steigerwald János műaranyozó LukácB Péter agyagkálvbás Lukács Imre agyagkálykás tanoncz Kiisik János kalapos tanoncz Matusek Pál érezfényező és mázoló Kronberger Sándor kovács Kovács Károly csizmadia tanoncz Körösi János kötélgyártó segéd Viszt János kötélgyártó Sándor György kosárfonó segéd Gergely János kosárfonó Juhász Lajos kosárfonó segéd Deme Imre kosárfonó segéd Krizsán András csizmadia Klinkovics József csizmadia Junászka Sámuel csizmadia Túri Károly csizmadia Névery István csizmadia Siflis György csizmadia ISzőke Ferenez csizmadia Bakob György csizmadia Balázs János csizmadia Somogyi János csizmadia Kiss József csizmadia Junászka Mihály csizmadia Ifj.-Junászka Mihály csizmadia Ficzere Mihály csizmadia Szilvási Lajos csizmadia Török János csizmadia Gyepes István csizmadia Géczi Mátyás csizmadia Fekete Ádám csizmadia Braun János csizmadia Hegyi Ferenez csizmadia Pumucz János csizmadia Siflis Mátyás csizmadia nőnek készül s mégis oly naiv, mint egy ezuk- rászleány. Hát nem tudja miért hívja magához ? Elhiszi neki. hogy csupán a tehetsége érdekli? Érdekli bizony az üdesége, a naivsága s mikor megunja, elfogja dobni, mint egy hervadt virágot. Igen — folytatja, magát mindjobban beletüzelve — igy jártam én is, eldobott, mikor egy másikat, újabbat talált. Hittem neki én is, mert bennem is nágy ambiczió élt művésznőnek lenni s hittem neki, mikor hízelegve magasztalta fejedelmi alakomat, színpadra termettségemet, természetes bájos mozdulataimat stb. amiknek mi ostobák hinni tudunk. Hát csak menjen kis csibe, jó mulatást. Ernő ! — szól oda egyik férfi növendéknek, ki az egyik színfalnál a szép vöröshaju Bartal Hédi czipö szalagját kötve évődött a jó kedvüen kaczagó leánynyal, ma veletek ebédelek, az öreg elutazott, szabad vagyok mára, még pár bevásárlást teszek s aztán veled megyek, várj meg a „Rókus“ nál. Fölteszi nagy párisi kalapját, melylyel nem rég lepte meg öreg barátja a gazdag háziúr, a fiatal, kezdő művésznők maecenása. Kiér az utczára, belevegyülve a déli korzó sétáló közönségébe s kecsesen himbálózó járással indul a belváros felé. Gizikét már várja Mari néni az ebéddel, de ő alig kóstolva meg az ebédet, fáradtságot adva okul, szobájába megy s a divánon végigdölve, gondolkozik az Ella szavain. „Eh ! irigyel, any- nyi az egész. De milyen csábitó szép is volt az a férfi ma is.“ Maga elé idézi öt, amint a múltkor látta a színházban Duval Armand szerepében s hosszas gyötrődés után kipirulva súgja: „Szeretem, elmegyek hozzá.“ Nénike — kiált át
