Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-24 / 21. szám
közigazgatás érdekeit érintő és állami követelményt képező kérdést haladéktalanul rendezzék és közmegelégedésre oldják meg. A vármegyei köskórház költségvetését es ezzel kapcsolatosan a kórházi alkalmazottak fizetése rendezésének ügyét mplt számunkban a közigazgatási bizottság üléséről adott tudósításunkban ismertettük. Egy uj vasuttervhez kéri az engedélyei Bókésvármegye anyagi hozzájárulását. Dr. Ecsery Lajos szentesi ügyvéd ugyanis előmunkálati engedélyt nyert egy Tiszaughtó Kunszentmárton és Öcsödön át Mezőtúrig vezetendő helyi érdekű vasútra. Öcsöd község 120,000 koronát szavazott meg hozzájárulásként, a vármegyétől pedig 80000 korona hozzájárulás megszavazását kéri az engedélyes. Az ipari élet terén fontos szabályok érvényre juttatását czólozza az a javaslat, melyet a kereskedelemügyi miniszter ajánlatára a kereskedelmi és iparkamara, valamint a vármegyei ipartanács dolgozott ti és a mely a kőműves és ácsmunkával foglalkozók munkarendjére, a segédek és mesterek között e tekintetben fennálló viszony szabályozására tartalmaz intézkedéseket. Közérdekű tárgy még a vármegye múlt évi számadása, melyet utoljára állított össze a volt vármegyei pénztár és számvevőség a szokott pontossággal. A számadásra nézve,' a mely 264223 korona 96 fiilér bevétellel, 264154 korona 12 fillér kiadással és igy 69 korona 84 fillér maradványnyal zárult a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség a felmentvény kiadását javasolja. Vízvezeték Gyulán. Múlt számunkban részletesen ismertettük azt a tervet, melyet dr. Fábry Sándor alispán kezdeményezésére az országos vízépítési igazgatóság mérnöke Riedl Frigyes dolgozott ki a városnak vízvezetékkel való ellátásáról: dr. Fábry Sándor alispán a tervbe vett vízvezeték ügyében a múlt vasárnap értekezletre hívta egybe az érdekelt lakosságot. Az értekezleten igen szép számmal jelentek meg. Ott voltak : dr. Bodoky Zoltán országgyűlési képviselő, Dutkay Béla polgármester, Haviár Lajos, dr. Bárdos Arthur, dr. Márki János, dr. Berkes Sándor, dr. Zöldy János, dr. Kún Pál, dr. Ladies László, Erkel János, Künzl Ernő, Jantsovits Emil, Kliment Gyula, Reisner Emánuel, Szabó Emil, dr. Follmann János, Wolf Zsigmond, Popovics Jusztin, Hauberl, Weisz Mór. V. Szakmáry Arisztid, Deimel Lajos, Szarvassy Arzén, Molnár János, Bálint Fe- renoz, Nyisztor Adorján, Bekker Antal, Mandorf. Névery Albert, Schmidt Antal, Gerlein Reinhart, K. Schriftart József, Endrész András, Roth József, Diósy Béla, Sál István, Bandhauer György, Ritsek János, Rosenzweig Hermann, Sal József, dr. Kovács Károly, Hoffmann Mihály, Murvay András, Vidó István, dr. Varga Lajos, Rombay Zsigmond, Fábián Ferencz, Ventilla György, Noránt István, Kiss László, Dubányi Imre, Szállá Lajos. Diószeghy László, Pay Leontin, Végh Gábor, Somogyi M stb Dr. Fábry Sándor megnyitván az értekezletet, mindenek előtt örömmel üdvözölte a szép számmal egybegyűlteket s ezután előterjesztette részletesen a már ismertetett vízvezetéki tervezetet. A beható ismertetés érvei a jelenlevőket mind meggyőzte arról, bogy az ártézikut felesleges vizének a vízvezeték czéljaira való fel nem használása Gyulaváros részéről igen nagy mulasztás lenne, miért is egyhangúan határozattal kimondották, hogy a vízvezeték létesítését óhajtják. Az alispán előadta, hogy már 1896-ban megindította Haviár Lajos a mozgalmat egy a Megyeháza és az Arpád-utczákra kiterjedő vízvezeték létesítése iránt, már meg is volt az engedély rá, azonban e tervezetnek csak az Árpád-utczai része valósult meg, a többi elmaradt. Most azonban a mind általánosabban nyilvánuló közóhaj alapján remélli, hogy a most már egy nagy városrészre általánosított tervezet meg fog valósulni. A tervezet szerint 3—4 közkút létesittetnék, még pedig az Oláhváros sarkán, a Józsefvárosi templomtéren, a vasút és a törvényszéki palota előtt. A vizvezetés segélyével lehetővé voloa téve az ut- czák rendszeres locsolása, 25—30 tűzcsap által, melyeket természetesen a tűzoltásnál is eredményesen használhatnának fel. Ezután Haviár Lajos az államépitószeti hivatal főmérnöke ismertette szakszerűen a műszaki tervezetet, a melyet egyelőre csak a belváros területére javasol megvalósítani, úgy a miként az alispán kifejtette és pedig főképen azért, hogy a viz használat mennyiségéről pozitív adatok legyenek beszerezhetők s ha majd a lakosság látni fogja I a város meggyőződik a vízvezeték kiszámithatlan előnyeiről, értékéről és hasznosságáról, az egész várost ellehet látni vízvezetékkel. O a város feladatának tartja első sorban a vízvezeték létesítését, mert ez közegészségügyi feladat s ez hatósági teendő és mert a város kötelessége, hogy a lakosság érdekeit szolgálva kielégítse annak a várossal szemben fennálló igényeit. Kimutatta, hogy a városnak, ha a vízvezetéket létesíti, abból feltétlenül haszna lesz A másik módja a vízvezeték létesítésének a részvénytársaság alakítása, a melyben a város a közfogyasztásnak megfelelően bizonyos számú részvényekkel szerepelne, a harmadik alakulat lenne, ha tisztán részvénytársasági alapon oldatnék meg a kérdés s végül lehetne az egész terv keresztül vitelét magán vállalat utján megvalósítani, azon ban ez legtöbbe kerülne a vizfogyasztó közönségnek. Az értekezleten megjelentek közül hozzá szólották még a kérdéshez K. Schriffert József, a ki a várost újabb tehertől félti s ezért a konzorcziumot tartja megalakitandónak. Az alispán újból hangoztatta K. Schriffert felszólalására, hogy a város megterhelése, ha létesíti a vízvezetéket, feltétlenül ki van zárva, mert a város úgy állapíthatja meg szabály- rendeletileg a vizdijakat, hogy a befektetés letörlesztetik s még a városnak haszna lehet, a vizdijak a kiszámítás szerint pár évig olcsók lesznek. Haviár Lajos újabb felszólalásában újból hangoztatja, hogy az egész országban mindenütt a városok csinálják a vízvezetékeket s mindenütt hasznot húznak abból. Ha Gyula város nem fogja közébe venni a dolgot, magára vállalja ő az egész terv megvalósítását, mert azt annyira közérdekűnek s a közszükséglet kielégítésének tekinti, hogy megvalósittatlanul nem szabad hagyni. Javasolja, hogy a részletek kidolgozására egy szükebb körű albizottság küldessék ki. Dr. Bodoky Zoltán felszólalásában szintén a várost tartja elsősorban hivatottnak arra, hogy a feladatot megoldja, a melylyel a közegészségügyet kötelessége szolgálni, ha azonban a város még sem lenne hajlandó nrra, úgy felkérendő, hogy adja meg az engedélyt az ártézi kút vizének felhasználására s ebből a czélból alakíttassák egy részvénytársaság. Dr. Zöldy János a maga részéről nagy örömmel és lelkesedéssel van eltelve a terv iránt s az értekezlet elismerésének ad kifejezést dr. , Fábry Sándor alispán ügybuzgalmáért, aki Gyufaváros érdekeit felkarolva, egy újabb s messze jövőre kiható kész tervet ad a városnak, hogy azt megvalósítva, ismét egy nagy lépéssel haladhasson előre a kulturális s közgazdasági fejlődés terén. — Különösen közegészségügyi szempontból méltatja a tervezett vízvezetéket s hozzáfűzi ehhez a rendészeti érdekeket. Szeretné, hogy h t a város csatornázásával kapcsolatosan történtek volna a tervezések. Dr. Fábry Sándor alispán ezután összegezvén a felszól látásokból az értekezlet megállapodását kimondja, hogy az érdekeltség óhajtja a vízvezeték létesítését és pedig azon az alapon, hogy ez a város feladata, amely megterhelés nélkül teljesítheti azt, sőt haszna lesz belőle. Éppen azért egy memorandumot dolgoz ki, amelyet megküld a városnak, hogy azt tárgyalva, határozzon a létesítés kérdésében. A továbbiak iránt majd ezen az alapon fog intézkedés tétetni. A memorandum elkészítésére az értekezlet kebeléből kiküldött bizottság elnökéül egyhangú lelkesedéssel dr. Fábry Sándor alispán választatott meg s jegyzőül Molnár Albert városi mérnök, tagokul pedig Dutkay Béla, Janteovits^ Emil, Szarvassy Arzén, dr. Bodoky Zoltán, dr. Márki János, dr Zöldy János, Berenyi Ármin, Erkel János, dr. Berkes Sándor, Künzl Ernő, dr. Kevács Károly, dr. Varga Lajos. Ezzel az értekezlet véget ért. A tervek az értekezlet megállapodása értelmében való átdolgozás végett visszaküldettek az egészségügyi mérnöki osztályhoz s csak ha onnan visszakerültek, ül össze a kiküldött bizottság a memorandum elkészítésére. _________ Ba log István síremlék leleplezési ünnepélye. (Május 21.) Lélekemelő, impozáns, mindenkit lelke mélyéig megható, kegyeletes, ritka szép ünnepélynek volt színhelye ős Doboz község református temetője Aldozó-csütörtök délutánján. Az a részvét, amely a kegyeletes aktus iránt megnyilatkozott, úgy Doboz község minden rendű s rangú lakossága körében, mint a közeli s távoli vidékről, honnan minden várakozást felülmúló nagy számban sereglettek egybe, akik Balog Istvánra igaz szeretettel, fájó kegyelettel emlékeznek, a legsivárabb kedélyt is megragadta s a legnagyobb pessimistát is kiengesztelte. Mert kibékítő, kiengesztelő hatást keltett ama — sajnos — hovatovább mindig ritkábban tapasztalható látvány, hogy az embereket érzelmük megnyilatkozásában is nemcsak hivalgás, érdek, vagy legjobb esetben conventió, hanem minden salaktól ment szinarany kegyelet is tudja vezetni. Hiszen akik szegény zsellérfiuból élte tragikus végéig igénytelen maradt pádagogus és lyrikus végtisztességére zarándokoltak, azokat semmi érdek, semmi hivalgás, hanem tisztán a fájó kegyelet hozta össze. Ezéit és különösen ezért volt szép és megkapó az ünnepély, mely Balog István szeretteinek, barátainak, mély fájdalmukban is enyhet, megkönnyebbülést adó, feledhetlen, kedves emlékük marad. Olvasóink ösmerik az ünnepély előzményeit. Amit a barátok kegyelete Balog István tragikus halálakor átérzett, amit a költő fájó sejtelemmel dalolt, ime megvalósult: a Körös vidékének poétája, szülőföldje annyiszor és oly szépen megdalolt földjében alussza örök álmait. A holttest már szerdán megérkezett Dobozra, egyenesen kiszállították az őt már készen váró sírba, amely fölött fekete márvány hirdeti: ZB-A-XjOOkir. tanfelügyelő 1857-1902. Végén majd a vándorutnak Ha a hantok rám borulnak : Ahol egykor születtem én, Ott zengjen a búcsúzó dal A kanyargó Körös mentén . . . Állították a boldogultnak barátai és tisztelői. Csütörtök délután 2 óra tájban a falu egész népe vándorolt ki a temető felé. Ugyanakkor Csaba, Gyula és Békés felől végtelen kocsisor hozta közel és messze vidékről Balog István barátait és tisztelőit. A résztvevő közönség soraiban volt Doboz község földesura Wenckheim Dénes gróf, a községi elöljáróság és a ref. presbyterium testületileg. Eljött az igazgató vezetése alatt a csabai ág. ev. főgymna- 8ium diák küldöttsége. Ott volt özv. Debreczeni Endréné úrnő Gyomáról fiaival, akiknek a boldogult évekig nevelője volt. A 85 éves édes atya, a gyászoló özvegy, aki már napokkal azelőtt érkezett Pécsről Dobozra és akik mindenüket elvesztették a boldogultban, a sirkő közvetlen közelében foglaltak helyet, körülöttük sereglettek a nagy kiterjedésű Balog család tisztes férfi és nőtagjai. Az ünnepély kezdete előtt a rendezőség megkapó kedves figyelméből Balog István dobozi vonatkozású gyönyörű költeményeiből Dobay János gyulai könyvnyomdájában készült ezer füzetet osztottak ki a nép között, amely áhítattal és könyes szemekkel merült el azok olvasásában. Domoszlay József a rendező bizottságnak a kegyeletes aktus körül nagy érdemeket szerzett elnöke keresetlensége mellett megkapó rövid szavakkal nyitotta meg az ünnepélyt. Az iskolásfiuk egyházi éneke következett, mely után Dombi Lajos esperes, gyulai ev. ref. lelkész mondott szívből fakadó s -szivekhez szóló költői szár- nyalású gyönyörű imát, amely alatt nem maradt szem szárazon. Az ima a következő : Mindenható Isten! élet és halál ural Te nagy vagy, mi pedig kicsinyek; hatalmad uralkodik mindeneken, mig teremtményeid legerősebbje is gyarló, tehetetlen; mi egy napsugár, porszemet sem alkothatunk, tőled függ hogy éljünk, vagy alkonyra szálljon élet napunk. örök végzésed jelöli meg mindnyájunknak az élet utak s eszmék irányát; ember meg nem változtathatja, mert te vagy a teremtő s az emberiség bölcs édes atyja; miénk a küzdelem, nálad a segedelem; életünk mint a füst és pára, mely szétfoszlik a halál fuvallatára. Téged keres azért lelkünk s hozzád fohászkodunk, mert segedelmet rajtad kívül sehol nem találunk. Az özvegyeknek bánatos sóhaját, az árváknak zokogó jajszavát, a szülőknek omló könyeit te meghallod, megszámlálod, gyógyitgatod, száritgatod, mert öreg és ifjú, gazdag és szegény, boldog és szenvedő mind-mind a te gyermeked s a hozzád esedezők fohászát meg nem veted, téged megtalál mindaz, ki gyermeki szerető szívvel keres . . . Oh tekints azért most is reánk édes atyánk, midőn lelkünk téged keres s hallgasd meg szivünk dobbanását, ajakunk fohászkodását, midőn itt e nyugalom csendes helyén sírnál állunk, könyet sírunk s bánat sebünkre gyógyító balzsam cseppet tőled esdünk és remélünk. Tudjuk oh nagy Isten, hogy »csak bujdósók és jövevények vagyunk* e földön s »elébb-utóbb meg kell jelennünk* a te ítélő széked előtt, mégis midőn elszakadoznak a földiség kötelékei, midőn koporsó és sir a tett mezejéről elszólit, felzudul lelkűnkben a fájdalom hullám árja, miként tenger habjai, ha megrázza azokat a tomboló vihar. Nagy a mi bánatunk, szivünk vérzik most is égi atyánk! lelki szemeinkkel látjuk küzdelmes életfolyását a mi barátunknak a ki aluszik, alussza a halál álmát, mely akkor szállt szemeire, midőn a lezajlott vihar után fényes lett felette az élet ege, midőn vágyainak, reményeinek révpartján a boldog jövendő kies tájéka mosolygott feléje . . . Oh, hogy öröme csak délibáb, tűnő napsugár lön s ragyogó napja oly hirtelen sir éjjelébe szállt . . . Nem mondjuk el, hogy ki volt a koporsóban nyugvó, mert te Atyánk ismerted őt, mint minden teremtményedet: te vezérelted életsajkáját küzdelmek, háborgó tenger hab-árja között és felett, te alkottad ugv az ő szivét, hogy erős legyen benne- a hit, remény és szeretet; te ihletted meg lelkét a költészet varázsával, hogy dalba öntse érzelmeinek drága kincseit, tenger bánatát, parány örömét.... Benned bízott, benned remélt, te aranyoztad meg ragyogó fénysugarakkal az alkony közelében élete egét.. . Oh de e költő ajkaira vehette méltán halálos ágyán ama költői szavakat: »Vágyirn és szivképek, kik valátok, oszlatok, kihűlt a hő kebel és ti egykét tiszta hü barátok, busán állatok mint siri jel, hull könyü a hamvadó porára, alszik ö s nem ébred föld zajára.* De nem, nem halt meg ő, dalában él, a szivek őrzik emlékezetét, kik őt szerették, ismerték, nem feledik el nevét . . . A te rendelésed volt nagy Isten, hogy messze idegenben dobbanjon végsőt ama szív, melynek meleg érzése életében őt állandóan e földhöz kötötte; te kormányoztad úgy a sziveket, hogy haló porában ide hozzák pihenni őt, kinek révpart volt küzdelmei közepette e szeretett falujának csendje, hogy itt hangozzék felette: »Jobb lesz majd ott lent pihenni, odalent már nem fáj semmi!« Oh adj azért csendes nyugalmat a rokon porok között porainak, lelkének pedig adj idvességet. Nekünk, kik őt szivünkben gyászoljuk vigasz balzsamát nyújts szerető Atyánk. Beszélgetéseik közben szóba jött a mozgó tömeg szomorú helyzete; a kormány tűrhetetlen politikája s Bercsényi örömmel vette észre, hogy Rákóczi, bár német ruhát visel: szivében tel jesen osztozik s résztvesz a magyar nemzet állapotának megváltoztatásán. A nép nyomora sürgette a segitséget. Látta Rákóczi és Bercsényi, hogy tenni kell valamit. Apró emberek vezetése alatt már hozzá is fogott a tömeg a zsarnokság lerázásához, de Rákóczi s Bercsényi tudta, hogy a magyar sokkal gyengébb, semhogy maga menthetné meg magát: idegen hatalom segítségét keresték éppen, mikor XIV. Lajos franczia király követe felszólította Rákóczit, hogy álljon a mozgalom élére s ö hajlandó pénz- és katonasegitséget küldeni a németek ellen. Rákóczi hosszas gondolkozás után — a szegény nép sóhajaitól meghatva — Bercsényi s más föurak tanácsára levélben közölte XIV. Lajossal a magyar n ;mzet állapotát s a franczia segítség igénybe vételét helyezte kilátásba. Ez a levél — Rákóczinak első s ártatlan tevékenysége is — egyenesen Bécsbe s csak onnan jutott a franczia királyhoz, ki azonnal pártoló választ küldött, amely szintén Bécsen át jutott Rákóczi kezébe .... Erre lestek Bécsben. E levelezés alapján Rákóczit beteg neje szobájában német katonák elfogták s Eperjesre, majd Bécs-Ujhelybe vitték s éppen abba a tömlőczbe zárták, honnan Zrínyi nagyapját kivégezték. E tömlöczből egyik ra jongó nő tisztelője s egy százados segítségével kiszökhetett s Lengyelországba menekült. Itt a lengyel főurak védelme alatt, mint építők éltek Bercsényivel s ott hallottak újabb híreket a mozgalomról egy-egy, őket kereső követ utján. 1703. május 10-én, tehát ma egy hete volt 200 éve, hogy elküldte fegyverre hivó kiáltványát: „Minden igaz magyar hazaszerető és édes országunk régi dicsőséges szabadságát óhajtó egyházi és világi, nemes és nemtelen fegyver- viselő és otthon lakó igaz magyaroknak.“ Lengyelországból Brezán várából. Küldött zászlókat is, melyekre azt irta: „Cum Deo, pro Patria et Libertate.* „Az Istennel a hazáért és szabadságért !< Ide haza leírhatatlan lelkesedést keltett Rákóczi zászlója s mindenfelől seregestül tó dúltak alája, de pénz és fegyver nélküli rendetlen tömeget alkottak csupán, kiket Károlyi Sándor Dolhánál könnyen szétugrasztott. Ekkor Rákóczi személyesen bejött a hazába, összeszedte a kuruezok nyomorúságos csapatát s újabb kiáltványt küldött a nemesekhez, meg- magyarázván czélját, mire Károlyi és sok más főur á kuruezok táborába tért. És megkezdődött a harcz 5—6000 rendes, franczia pénzen fizetett katonával. Sok dicsőséggel és sok szenvedéssel folyt 8 esztendeig. Rákóczit 1704-ben erdélyi fejedelemmé választják. I. József Nagyszombatban tárgyalásra hivja, de minden béke kísérletet meghiúsítanak Bécsben. 1705-ben Szécsényben a rendek Magyar- ország vezérlő fejedelmévé választják s mivel a franczia király mindig azt hangoztatta, hogy mindaddig nem szövetkezhetik Rákóczival, mig Magyarország a Habsburgok örökös tartománya : ezzel felvették az eszmét az ország függetlenségének és a Habsburg-háztól való elszakadásának ügyében a mi 1707-ben junius i4-én az ónodi országgyűlésen meg is történt. Ekkor Rákóczit az „Egész haza képében, a haza atyja“ czimével is megtisztelték. Más családba tartozó férfit kerestek ezután, kit királylyá válasszanak. Rákóczi: Péter orosz czárral alkudozott, a ki 3 Bajor fejedelemnek szánta a koronát; XIV. Lajos franczia király pedig a porosz királynak óhajtotta volna. Mig király kereséssel bajlódtak : Trencsénnél Ocskay kuruezvezér árulása folytán a kuruezsereg teljesen tönkre veretett. Eddig is mindenki óhajtotta a békét, csak Rákóczi maga bízott az idegen segítségben, mcst azonban beleegyezett, hogy fővezére: Károlyi Sándor a királyi hadak fővezérével Pállfy Jánossal béke-alkudozásba kezdjen. Rákóczi orosz biztatásra Lengyel- országba ment s-mig odajárt, Károlyi Sándor megkötötte a nagyfontosságu szatmári békét 1711. ápril 30-án. Ezen békekötés következtében hosszú időre elveszett ugyan az állami önállóság minden lé- nyeges kelléke, de megvalósította a kuruezok legelső kívánságát, hogy t. i. Magyarország magyar maradjon. E békében Rákóczinak s társainak József király közbocsánatot hirdetett; ígérte, hogy vallásszabadságot biztosit; az alkotmányt helyre állitja s a nemzet sérelmeit a jövő országgyűlés orvosolni fogja. Ekkor a i4,ooo főre menő kuruez had nem mint levert fél, hanem fegyveresen széledt a haza nagy máj tényi sikról, a hüségi eskü letétele után. Egyedül a felkelés vezére Rákóczi és néhány társa, közte Bercsényi is — nem tudott a dolgok uj rendjével kibékülni s önkéntes számkive* tésbe távoztak. 1715-ben az országgyűlés végleg száműzte őket. Lengyel országból, Franczia és Angolországon keresztül Törökországba bujdostak, hol Rodostóban telepedtek le s itt lehelték ki a szabadságért lángoló nemes leiköket. Beteljesült hát a mit énekeltek : „Amerre teuger zug Amerre a szél j'ár Csillag lehanyatlik, Olt nyugszom meg én már.“ És most már kétszáz éve, hogy a megindult mozgalomnak a rodostói temetőben ment végbe a szomorú utolsó mozzanata ; s azóta mesz- sze napkeletről a Márvány tengerből sürü pára száll fel a magasba s a partján porladozó hősök sóhajaival egyesülve, elborítja felettünk az eget. Szívig ható hangok csapják meg füleinket, ama Iá as hatású induló első akkordjai: „Isten adj hazánk felett Tiszta, fénylő, kék eget“ . . • Mily megrendítő jelenet az, melyben a bujdosók örökre búcsút vesznek hazájuktól s szinte a szívok szakadt meg, mikor elénekelték: Édes h azám Isten veled I . . . Ne marja tovább szivünket e keserves búcsú siralmas hangja s hadd ragyogjon édes hazánk felett derülten az égbolt azért óhajtjuk s kérjük, hogy ama nagy hős és társai küzdelme — a kuruez világ — jogos tiszteletet gerjesszen minden hazafiban s porladó csontjaikat az anyaföld kedves ölébe szállítsák haza. Ha ezt a nemzet megteszi: a Rákóczi név varázsára kitörő lelkesedés hulláma tovább visz fejünk felől minden szomorú felleget, vagy ha zápor támad a lelkesedés öröm könnyeiből: lemossa nomzetünkröl a reátapadt hálátlanságot. Adja a jó Isten, hogy ezt minél hamarabb megérhessük. Vineze Ferencz,
