Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-24 / 21. szám
2I-ik izám. Gyula, 1903. május 24-én, XXXV. évfolyam r Szerkeszlőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem aduinak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fill, Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám éra 20 fill. Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kába Dávid. Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, | kiadóhivatalban. ^ lyllt-tér sora 20 fill. täs ___________________Á Me gyegyülés előtt. Alig egy hónapja tárgyalt le egy egész csomó ügyet rendkívüli közgyűlésén a törvényhatósági bizottság és a május havi rendes közgyűlésre ismét 104 pontból álló tárgysorozatra való anyag gyűlt össze, a melyet még a póttárgysorozatba foglalandó ügyek szaporítanak. A közeli rendkívüli közgyűlés a sürgősebb közérdekű ügyeket elintézvén, a tárgysorozat túlnyomó részét helyiérdekű tárgyak foglalják el, de azért van néhány fontosabb ügy, a mely általános érdeklődést van hivatva felkölteni. Az alispáni jelentés a vármegyei közügyek állapotáról összegezve tünteti fel azokat a statisztikai adatokat, a melyekről az utóbbi bárom hónapra vonatkozólag havonként a közigazgatási bizottságnak beszámolt. A közegészségügyről szóló rész, a közkórház forgalmáról szólva, kiemeli annak folytonos növekedését úgy, hogy. az 530 ágyra berendezett közkórházion ma is átlag 600 a beteglétszám. Minthogy a betegek visszautasítása nehéz dolog, kívánatos volna a kórház tovább fejlesztése, de ez tetemes beruházás árán volna lehetséges. Mégis, ha az intézet állaniositása, a melyre vonatkozó kérelem a kormány döntése alatt áll, hamarosan be nem következik, komolyan és behatóan kell majd foglalkozni e bajok orvoslásának kérdésével. A közbiztonsági viszonyok ismertetése után a munkásmozgalmak lefolyásáról számol be a jelentés, majd a kivándorlás fokozódását említi fel. Ez évben eddig 182 útlevelet kérelmeztek, túlnyomó részben Amerikába, ahova eddig 99 útlevéllel 126 egyén vándorolt ki. A folyamatban levő útépítési és vasútépítési munkálatok állásának ismertetése után a közgazdasági viszonyok tárgyalásával kapcsolatosan a munkás nép nehéz helyzetéről szól a jelentés. Legvégül p idig a szegényügynek a községek részéről való ellátásáról, a községi szegényalapokról és a kiadott segélyekről közöl érdekes adatokat. Választások is lesznek a közgyűlésen. A Geist Gyula halálával megüresedett köz- igazgatási bizottsági tagsági hely és a bókés- csanádi vasút egy igazgatósági tagsági helye lesznek betöltendők. T Á 11 C Z A. A kuruczvilágról. „Emlékezzünk régiekről.. . . igy kezdődik a magyar irodalom egyik régi ereklyéje, a „Pannónia megvételéről* való ének. Ezzel kezdem mondani valómat én is, mikor a 48-as kör választmányának felkérése folytán ünnepi órát akarok szentelni a magyar nemzet nagy sza- badságharcza — az örökre emlékezetes kurucz- világ — dicső vezérének, II. Rákóczi Ferencznek emlékezetére. A nemzeti és vallási sérelmek végtelen sora szülte a kuruczvilágot, amelynek valóságos jeligéje lehetne ez a versecske, melyet magának Rákóczinak tulajdonítanak : „Ne higyj magyar a németnek, Akár mivel hitegetnek; Mert, ha ád is nagy levelet, Mint a kerek köpönyeged, S pecsétet üt olyat rája, Mint a holdnak karimája: Nincsen abban semmi virtus, Verje meg a Jézus Krisztus I" Bárki volt e dalocska szerzője, világosan kifejezte benne, hogy e szomorú korszak minden keserűségét az az átkozott Bécs okozta! Gyöt- relmes helyzetben volt akkor a magyar nemzet; a 150 esztendős hosszú török járom alól való felszabadulásának sem örülhetett, mert a pogány uralom helyett még lelketlenebb és zsarnokibb német kormány jött rá. Igaz, hogy másfél századig nyögött hazánk a félhold uralma alatt, de e hosszú időben a török egyszer sem bántotta magyart sem hitében, sem nemzeti mivo'tában, A vármegye által a honvéd tisztképző intézeteknél létesített alapítványi helyek közül a jövő tanév kezdetén egy nagyváradi honvéd hadapródiskolái hely fog a közgyűlésen betöltetni. Az alapítványért a pályázatra kitűzött határidőn belül négy ifjú folyamodott, nóvszerint Dutkay Lajos és Sál István gyulai, Oláh Gábor és Varga Ferencz békési illetőségű tanulók. A vármegyei tiszti nyugdijszábályrendélet módosítása ügyében a belügyminister a vár- megye feliratával szemben is ragaszkodik azon kívánságához, hogy a járási tiszti hajdúk is felvétessenek a nyugdíjintézet kötelékébe, valamint hogy a nyugdijak megállapítása és folyósítása, úgyszintén a jelzálogos kölcsönök megszavazása kizárólag a törvény- hatósági bizottság hatáskörébe utaltassék. Ily értelemben e szabályrendelet átdolgozandó lesz. A törvényhatóságok átiratai között szerepel Hevesvármegyének az önálló magyar hadsereg felállítására vonatkozó körlevele, a mely tárgyban a törvényhatóság már ólt felirati jogával ; Jásznagykunszolnok vármegyének átirata Deák Ferencz születése 100-ik évfordulójának megünneplése tárgyában. — Fogarasvármegye a m. kir. állatorvosokat kívánja utiátalánynyal elláttatni, Csanádvármegye pedig a szegények jogvédelmét akarja intézkedésekkel biztosíttatni, végül Pozsony- vármegye az egyesülési és gyülekezési jognak törvényileg leendő szabályozása iránt, valamint a magyar nyelvnek az üzleti élet körében leendő érvényesülése tárgyában az országgyűléshez intézett feliratait küldi meg hasonló szellemű feliratokkal való támogatás végett. Egyik legfontosabb tárgya a közgyűlésnek a vármegyei alkalmazottak javadalmazásának rendezése. Ismeretes dolog, hogy a vármegyei tisztviselők fizetése átlag jóval alul marad azon a javadalmazáson, amelyben a hasonló állású állami tisztviselők ma részesülnek, az állami tisztviselők fizetésének tervbe vett emelésével pedig még szembe- szökőbb lesz ez a különbség a vármegye szolgálatában állók hátrányára. Különös sérelmük a vármegyei tisztviselőknek, hogy részükre nincs megadva a fokozatos előlécsak pénz és pénz kellett a basáknak, amit az isteni gondviselés mindig megadott; hanem a németek, kik Magyarország felmentésének érdemét egyedül maguknak követelték s a magyarok önfeláldozó közreműködését semmibe sem vették : nem érték be a rabló zsarolással, hanem a felmentésért hálából az ország alkotmányát követelték. I. Lipót akkori uralkodónak nyilt politikája az volt, hogy Magyarországot osztrák tartománynyá tegye s lakosait katholi- ku sokká. Ebből a korlátlan uralomra törekvésből kifolyólag, első sorban megsarczolták a népet elviselhetetlen adóval, majd ki akarták vetköz- tetni a magyart nemzeti jellegéből s minden alattomos eszközt felhasználtak arra, hogy a nemzetet számban s erőben gyengítsék. Egymásra uszították a magyart. Testvér testvér ellen harczolt; a labancz és kurucz kegyetlenül pusztította egymást. A bécsieknek ez kellett. Sőt, mivel a protestantizmusban németesitő czél- jaiknak erős akadályát látták; minden ürügyet megragadtak a reformáczió elnyomására is. — Német zsoldosok sanyargatták a népet; azonfelül nagy adót vetettek ki rájuk; feljebb emelték még a só árát is, úgy hogy a szegény nép csak könnyeivel sózhatta meg mindennapi kenyerét. Bús nóták szólnak a boldogtalan ország dúlásáról s a katonaság rablásairól. Az a hires Rákóczi nóta is szomorú tükre a nép helyzetének. Tovább tűrni nem lehetett a magyar alkotmány és nemzetiség ellen irányuló törekvéseket; s mikor a protestánsokat nyíltan üldözni kezdték, lángra lobbant a szikra s 8 hosszú esztendeié állapítva. — Ezen fokozatban az egyes vármegyei állások csoportjai a következőleg állapíttattak meg: alispán 6400—10,000, főjegyző és árvaszéki elnök 4800—8000, főügyész 4400—7200, főszolgabíró, főorvos, I. aljegyző, árvaszéki ülnök 3600 — 6000, többi aljegyző, alügyész, árvaszéki jegyző és szolga- biró 2600—4400, levéltárnok 2600—3000. allevéltárnok, járási orvos, árvaszéki nyilvántartó, kezelőszemélyzet (iktató, kiadó, irattárnok) 2000—2400, Írnok 1400—1800, hivatalszolgák 600, 700, 800, 900 korona fizetőssel láttatnának el akként, hogy a megállapított csoportokon belül 3600 koronáig az elólépés 4 évenként, azonfelül 5 évenként történnék. A főszolgabíró fizetésén kívül még 600 korona működési pótlékban részesülne. Fontos még a javaslatnak az a rendelkezése, mely azon állások betöltőit, akik 3200 koronán felül nein emelkedhetnek, az ugyanazon állásban eltöltött 12—16 és 20 szolgálati év után, 200—200 korona kórpótlékban ré8zesiti. — Kettős czélja van tehát a javaslatnak, hogy t.. i. a vármegyei alkalmazottak az állami alkalmazottaknál szükségként elismert és a képesítésnek, valamint a munkakörnek megfelelő javadalmazásban részesüljenek és hogy ugyanazon állásban és a szolgálati évek arányában bizonyos fokig a fizetés emelkedése biztosíttassák részükre. Maga a kongresszus megokoltan hangsúlyozza, hogy a fizetésrendezés ilyetén lehetővé tételét, a szükséges fedezetről való gondoskodást állami féladatnak ismeri és azért az a ténye, hogy kérésével a vármegyékhez fordul, csak a szolgálatadónak tiszteletteljes megbecsülése és viszont méltányos igénytámasztás azzal szemben a tisztviselők törekvéseinek erkölcsi támogatására. Mi hisszük, hogy Békésvármegye közönsége, mely méltán büszke tisztviselői karára és páratlanul álló jó közigazgatására, amely megfelelő alkalmakkor mindig kifejezést adott annak, bogy a tisztviselők jelenlegi fizetését megfelelőnek nem tartja, nem fogja megtagadni ezt az erkölcsi támogatást, hanem segítségére siet érdemes munkásainak méltányos törekvésükben és erélyes szóval fogja maga részéről is sürgetni a törvény- hozást és a kormányt, hogy a nem egyéni érdeket és társadalmi szükségletet, de a jó % pés lehetősége, az állásokban való előhala-1 lás a vármegyei tisztikarok elkülönített i sis státusaiban esetlegességektől függ, lassú i 58 igen korlátozott, akinek pedig a szerencse I lem kedvez — bár egész életen keresztül i -ölt be megfelelően bizonyos állást — min-1 í'g egy és ugyanazon silány fizetése marad, i Ezek a bajok és sérelmek indították az ország vármegyéinek 6000-re menő alkalma- : sottjait, hogy országos mozgalmat indítsanak 1 helyzetük javítása érdekében és a múlt hó 26-án az egész ország érdeklődése mellett lefolyt országos tisztviselői kongresszuson állapították meg azon módozatokat, amelyek szerint a kérdés országosan egyöntetűen leendő megoldását kívánják. A kongresszus, bár a kérdés rendezése eminenter állami feladat, az önkormányzati jogok tisztelet- bentartásával á vármegyénkhöz fordult első 3orban és megkereste törvényhatóságunkat is, hogy a kongresszus által megállapított fizetési tervezetet tegye magáévá, arra nézve alkosson szabályrendeletet és feliratilag kérje az országgyűlést és a kormányt, hogy a vár megye által elfogadott szabályrendeletnek az állami tisztviselők fizetésének ujabbi szabályozásával egyidejűleg, vagy legkésőbb 1904. január 1-ón leendő hatályba léptetéséhez most első Ízben igényelt és a jövőben a fokozatos előlépésekkol igénylendő összegekkel a vármegye állami javadalmát megfelelően emelje és feliratait egy, a saját kebeléből kiküldendó küldöttség utján juttassa az országgyűléshez és a kormányhoz. A fizetésrendezési tervezet az állami tisztviselők javadalmazására vonatkozó és az országgyűlés előtt fekvő javaslatot veszi alapul és attól csak a vármegyék különleges helyzetére való tekintettel tér el egyes részeiben, amennyiben a vármegyei tisztviselőket nem az állami fizetési osztályokba, hanem külön fizetési csoportokba osztja. Az egyes csoportok az állami alkalmazottakra nézve megállapított fizetési fokozatok honfoglalásával állapíttattak meg úgy, hogy a vármegyei alkalmazottak fizetésének minimuma is 1400 koronában és azután fokozatosan 1600, 1800, 2000, 2200, 2400, 2600, 2900, 3200, 3600, 4000, 4400, 4800, 5400, 6000, 6400, 7200, 8000, korona s végül maximumként 10,000 koronában lenne meglobogott ama nagy szabadságharcz felett, mely tkuruczvilága-nak neveztetik. E harcz eszménye Magyarország önállóságának, anyagi és szellemi virágzásának megteremtése ; a gyilkos idegen kormányrendszer megszüntetése; a testi-lelki rabság lerázása s a lelki- ismereti szabadság megőrzése volt. Minden korszak megtermi a maga embereit s a rendkívüli idők rendkívüli embereket szülnek, így a kuruczvilág folyamatában is egész sorát találjuk a hősöknek, kiknek hire büszkeséggel tölthet el bennünket. És emez időszak első embere II. Rákóczi Ferencz volt, kinek személyében a szabadsághösök minden dicsősége és minden gyásza találkozott. Rákóczi neve a szabadsággal úgy össze van forrva, hogy z század szülte nagy eszmék és nagy emberek sem voltak képesek nevének varázsát a magyar nemzet lelkében elfelejtetni vagy kisebbiteni is. Tudom, hogy mindannyiunk szive nagyot dobban a Rákóczi név hallatára s érzem magamról, hogy kuruczvértől duzzadnak izmaink: mégis, hogy emlékezetünkben felfrissüljön s lelki szemeink előtt ma ismét megjelenjék az ő legendaszerü daliás alakja, élete és szomorú sorsa, röviden elmondom, hogy ki és milyen volt? Miért áldozta fel minden erejét s milyen sorsra jutott a legnagyobb Rákóczi ? II. Rákóczi Ferencz i676. márczius 27 én született a borsi várban; atyja I. Rákóczi Ferencz, czimzetes erdélyi fejedelem volt; ko rán meghalt, úgy, hogy fia soha sem ismerte; édesanyjától Zrínyi Ilonától a bécsi kormány elszakasztotta s a jezsuiták neuhausi kolostorában, majd Prágában 1 évelték óvatos figyelemmel arra, hogy az ifjú Rákóczi fülét soha ne érje a magyar szó s lelkét magyar szellem. Isten kiváló testi és lelki tulajdonságokkal áldotta meg. Mély tudományu és buzgó vallásos volt. Alakja oly daliás, férfias szépség volt, hogy nején kivül, — ki német herczegnő volt — számos hölgy rajongott érte, kik sokszor a legveszedelmesebb helyzetből mentették meg életök eszményét. A bécsi kormány német szellemben neveltette s német nőt vétetett el vei-, hogy az ellenállhatatlan asszonyi szóra hátha könnyebben németté*tehetik. Rákóczi tényleg sok ideig teljesen elvonult nagy sárosi várában s nem törődve nemzetével, csendesen vadászgatott. A politikától félt, hiszen ott állt elrettentő példaképpen nagyatyja s nagybátyja szomorú sorsa. Oly dús vagyont és rangot örökölt, amelyet nagyobbitani már nem is lehetett; de örökölt nevével szenvedést és keserűséget még többet, mint' vagyont. A bécsiek, mint a Rákócziak és Zrínyiek örökösét, már született összeesküvőnek tekintették s minden cselekedetét kémlelték. Mikor ő várában elvonulva élt, akkor már a nyomorúságot tovább nem tűrő tömeg mozgolódni kezdett. Ez elöl ö Bécsbe költözött s felajánlotta magyar birtokait német herczegsé- gért cserébe, de nyugodtságában s ajánlatában a kormány nem bízott, sőt kigunyolták az udvarban. Ekkor haza jött s megismerkedett gróf Bercsényi Miklóssal, a felvidék egyik leghatalmasabb főurával. Rákóczinak Bercsényivel való megismerkedése forduló pontot idézett elő életében. — Xja.pia.rtIs: mai számálioz egész iv melléklet van csatolva.
