Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-10 / 19. szám
19-ik szám Gyula, 1903. május 10-én. XXXVe évfolyam f-------------1 Szerkesztőség: Tem plom-tér, Dobay Jáuos kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények inte/endßk. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dl]: Egész évre ! . 10 kor. — fill. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ f w Társadalmi és közgazdászat^ ketilap Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. L J Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Keim Dávid. 1 Nyilt-tér sora 20 fill. &S_________________________Á Ip arkiállitás Gyulán. Örömmel Írhatjuk, hogy az augusztusi kiállítás eszméje napról-napra hódit iparosaink körében és azokat is magával ragadja, akik az eszmét annak megpenditésekor talán hűvösen, vagy bizalmatlansággal fogadták. Nem csupán az iparosokban minden szép és jő iránt kifejlődött lelkesedés, hanem jogosult tisztes és komoly számítás is buzdítja Gyulavárosa iparosait, hogy a kiállítás munkájában résztvegyenek. Gyulavárosa iparosai átérzik a szükséget, hogy a város és annak vidéke fogyasztó közönsége előtt, amelytől fejlődésük, lételük, sőt kenyerük függ, be kell bizonyitaniok — amiről a gyulai iparososztály iránt különben jóindulattal viselkedő embereknek, talán egész társadalmi rétegeknek nincs tudomásuk, — hogy a gyulai iparosok nemcsak mindazokat az iparczikkeket, amelyek az úri közönség éB földmives osztály házi s gazdasági szükségleteit, hanem ezeknek kényesebb igényeit is képviselik, époly csínnal, ízléssel és azonkívül feltétlenül nagyobb szoliditással készítik, mint akár a külföldi, akár a fővárosi nagyiparos. Ennek áz igazolására fog alkalmul szolgálni a gyulai iparkiállitás és ennek a bebizonyítására vesznek abban részt és kelnek egymással testvéri érzületen alapuló nemes versenyre Gyulavárosa iparosai. Iparosainknak, akik ha az ipari értelmiség oly magas fokán állanak is, amely őket szellemileg képesítené, — anyagi erő hiányában ez idő szerint gondolni sem lehet arra, hogy szorgalmuk és tehetségük produktumait a világpiaczon értékesítsék. Iparosainknak ez idő szerint és még évtizedeken át arra kell első sorban törekedniök, hogy a helyi s közel vidéki ipari szükségletet lássák el, hogy a helyi s közel vidéki piaczot megtartsák, illetőleg hogy azt maguknak visszahódítsák. Igenis : visszahódítsák. Mert bármily fájdalmas is, de be kell ösmerni, hogy a helyi ipar indokolatlanul és pedig többször elfogultságból és tájékozatlanságból, mint közönyből vagy roszin- dulatból, háttérbe szorul a fővárosi sőt külföldi ipar mellett. — Ezreket és ezreket költünk olyan messze tőidről származó ipar- czikkekre, amelyeket itt helyben Gyulán, ugyanolyan kiállításban akárhányszor még olcsóbb áron is beszerezhetnénk, mint idegenből cselekesszük. E sorok Írójának többször volt alkalma elfogulatlan jó indulatu embereket ténybeli példákkal meggyőzni a fenti tétel igazságáról. Nem restellették bevallani, hogy fogalmuk sem volt róla, hogy amit messze földről szereztek be drága pénzen, ugyanazt helyben Gyulán, ugyanolyan árban megcsináltathatták volna hasonlithatlanul jobb minőségben. Elfogulatlan, jóindulata embereket irtunk, mert vannak olyanok is, akiknek mihelyt gyulai, legyen az bár szakértőiig és igazságosan megbírálva — azért rósz, mert gyulai, amint hogy hozzájuk hasonló gondolkodású buta emberek, ba budapestiek, épugy fumigálják a budapesti ipart, mint ezek a buta fráterek a gyulai iparral szemben cselekesznek. Szerencsére, az ily roszindulatu, buta emberek mégis csak kivételes jelenségek, habár — fájdalom — sokkal több a kivétel, mint amenynyire a szabály megerősítésére szükség volna. Gyulavárosa iparosai nem ezekre, hanem a jóindulatuak nagy többségére számítanak. Ezek előtt akarják s fogják bebizonyítani, hogy bármenynyire megnehezült, amint hogy bizony bizony „megnehezült az idők viharos őket a húzás, a fészekrakás, a szerelem, a költés, az öregedés, a fióknevelés idejében — melyik türelem nem rokkan bele ? Nem lapozhat senki ebben az újabb Brehm kötetben (helyesebben: Brehm nyomán készült Chernél István-féle kötetben), hogy a legnagyobb tisztelettel és csodálattal ne adóznék az állatvilág kutatóinak. Könnyű annak, aki az északi sarkra törekszik — vagy előbbre jut, vagy be- fagy — hazaérkezik, vagy otthagyja fogát. Vállalkozása merész, de helyzete amilyen válságos, annyira egyszerű is. Könnyű a Kolumbus Kristófoknak uj világrészeket, a Stanleyeknek fekete országrészeket átkutatni; az objektumuk egy helyben marad és csak az a kérdés: ők hogyan tudnak mozogni. De tessék valamelyik kis trógont kiismerni Dél-Afrika belsejében és Abesziniában, Amerikában megállapítani, itt milyen, ott meg amolyan. Puszta megfigyeléssel megállapítani ennek a kis madárnak a fiziológiai karakterjét. Törni magát a rengetegekben, üldözni őt a lévegőégben, megtudni mit eszik, ráakadni a fészkére, hogy az milyen, megállapítani a fészek alját, milyen a tojása, hány tojást rak, mennyi ideig tart a költése ? Ha egyetlen fajtája volna, a feladat akkor is szédítő, de hány szárnyas teremtése van ennek a mi világunknak ! Bizony nem szoba-tudomány ez 1 S rég letűnt az ideje annak, hogy a zoológus a kitömött példányokon szerzi be a tudományát. Aki nem maga nézett utána annak, amit másoktól tanult, az nem zoológus. Különösen nem ornitho- lógus. A német professzor,pápaszemmel az orrán, zöld botanizáló dobo.zal anyakán ma már csak operette figura. A mai természettudós ereiben a vadász és a condottieri vére csörgedezzen s a járása fölöttük,“ mostoha viszonyokkal küzdve, mégis haladuak a korral, haladnak iparukban és hogy nincsenek rászorulva a lealázó „pártolás“ kikunyorálására, hanem a fogyasztó közönség az, amely saját jól felfogott érdekében fog cselekedni, ba jövőben érdeme szerint, mert csak ezt kérik és semmit többet, fog a gyulai iparososztályról tudomást venni. Epre lesz alkalom a gyulai kiállítás, amelynek sikere a gyulai iparososztály érdeke s presztízse, amelyben minden tisztes gyulai iparos legjobb tehetségével részt fog venni. Felhívás Gyula városa igen tisztelt iparosaihoz ! A gyulai iparos ifjúság önképző egylete fen állásának 25-dik évfordulója alkalmából Gyulán 1903. augusztus 15-től augusztus 23-ik napjáig önálló iparosok, segédek és tanonczok munkáiból iparkiállitást rendez. A kiállítás a Göndöcs-népkertben levő nyári szinkörjien rendeztetik. A kiállítás összes költségeit kizárólag az iparos ifjúsági egylet viseli. Eme elhatározásból kifolyólag térdijak nem lesznek fizetendők, és igy a kiállítókat csakis az iparczikkek készítése s azoknak a kiállítási színhelyre való oda s visszaszállítási csekély költsége terhelendi. Gyula város az alföldnek legrégibb és legtekintélyesebb iparos városa. A kiállítással egyrészről alkalom nyílik városunk mai iparos nemzedékének bebizonyítani, hogy ipari csin, jó munka s megbízhatóság tekintetében méltó utódja iparos elődeinek, másrészről alkalom nyílik Gyula városa s annak közeli 8 távoli vidéke fogyasztó közönségének meggyőződést szerezni róla, hogy a gyulai ipar és iparos osztály lépést tartott a korral és hogy a helyi ipar támogatásával első sorban saját jól felfogott érdekeinek fog eleget tenni. — Eme tudattól, eme meggyőződéstől vezéreltetve, bizalommal fordulunk Gyula város tisztes iparos osztályához és felkérjük annak minden tagját, hogy kiállításunk eszméjét szeretettel és teljes ügybuzgalommal felkarolni, annak munkájában résztvenni s e őzéiből a teendők misszionárius rajongása töltse el. Apró madarak megismerése: a legkeményebb férfinak való föladat. Bámulatos, hogy micsoda hősök élnek manapság, akik soha csatát nem nyertek, mégis a Hunyadiak, a Kinizsiek és a Dugovics Tituszok fajtájából valók. Erről még nem igen esik szó ami iskoláinkban, mi még ott tartunk, hogy bátorságot, vitézséget csak a katonákon mutatunk a gyerekeknek, holott ma ezek a férfierények a tudósokba költöztek s ott fejlődnek páratlan tökéletességre. S milyen érdekes, milyen tanulságos e férfias kitartás gyümölcse, a madarak százainak az életleirása! Megelevenedik előtted az őserdő, a pampák, a prairiek pusztaságaiban csattognak a szárnyak, sziklás odvakban hallik a különféle madárhang. Játék és csata, szerelem és halál száz változatban, belső összefüggésben a környező természettel. A tudomány költészetté ihletödik s a leírásból regény lesz. Mennyi érdekes, megkapó dráma pörög le Chernél vaskos kötetében! S milyen szívesen és ékesszólóan, milyen megkapó elevenséggel és jellegzetességgel tudja elénk varázsolni! Könnyű olvasmány és súlyos tanulság — valóban, egy nemzet kultúrája nagyon is fogyatékos az ilyen munkai nélkül. Brehm óta a madarak életének az ismerete nagyon haladt. A kutatók százai hordták össze újabb megfigyeléseiket, amelyek sokrészben ellentmondanak egymásnak is, az öreg Brehmnek is. De bármilyen becses és tökéletesebb az újabb kutatók munkája, szinte megdöbbentő, mennyire megmaradt gigászi jelentőségében alapjául a mai tudománynak mindaz, amit Brehm Alfréd maga hordott össze és állapított meg. megbeszélése végett 1903. május 10-én, vasárnap délután 4 órakor, a népkerti csarnokban tartandó általános iparos értekezleten, melyre csupán a falragasz szolgál megbivóul, teljes számban megjelenni szíveskedjenek. Tisztelettel: A kiállítást rendező bizottság. Balog István síremléke. Jelenteni kívánom, hogy a tudva levő Balog István ügyben ismét előbbre vagyunk egy lépéssel. Ugyanis a múlt vasárnap, május 3-án összejöttünk, hogy egyet mást megbeszéljünk. Előadtam az egybegyült uraknak, hogy a sírkő meg.van rendelve Békéscsabán Michnai sírkő-árusnál, ára 750 korona, alapzattal, kerítés fal és vaskerítéssel együtt, teljesen készen felállítva és felírással ellátva. A vállalkozó 10 dike után már fel is állítja az egészet, úgy, hogy május 17-én, vagy ami valószínűbb május 21-éu, áldozó csütörtökön — de ekkor minden esetre — megtörténhetik a temetés. Felemlítettem: hogy úgy megyénk érdemes alispánja, valamint Udvarhelymegye alispánja az ügy iránt a legnagyobb előzékenységgel viseltetnek és mindkettő megígérte hatásos támogatását kegye- letes tervünk bevégzéséhez. Hogy ügyünk iránt a közönség is érdeklődéssel viseltetik, azt mutatja egy levél, melyet hozzám Békéscsabáról irt G. P. molnár-mester, ki annyira nagy tisztelettel viseltetik az elhunyt Balog István iránt, hogy annak hamvai hazaszállításánál még bandériumot is szeretne látni; de szeretem hinni, hogy a most még nem tudom mi okból — kevés kivétellel — kissé hidegen viselkedő dobozi ember is annak idején megmutatja, hogy igen is tudja mi az a kegyelet és merő roszakaratu ráfogás, a midőn valaki azt állítja, hogy a ref. ember előtt ismeretlen dolog az, a mit pedig megczáfol azon tény is, hogy halottak napján valóságos virágos kert a dobozi temető és éppen ezért erősen meg vagyok győződve, hogy a dobozi ember hálásan veszi, a mikor falujának egyszerű szülöttje iránt megnyilatkozni látja a kegyelet és a tisztelet jelét. Összejövetelünk alkalmával szóba került, hogy az emlék fentartására teendő alapítvány kezelésére aligha fog vállalkozni a dobozi eklézsia, mert ilyen Az ő ismereteiből indul ki mindegyik s az ö tanulságaihoz tér vissza valamennyi. Soha irodalmi munkán annyit nem változtattak és soha irodalmi munka annyira változatlan jelentőségben nem maradt meg, mint Brehmnek ez a csodálatos alapvető nagy enciklopédiája. Sem a szempontjain, sem a konklúzióin nem kell változtatni, legfölebb az adatain. Ez a nagy tudós mesés intuícióval is dolgozott. Megöregedett a munkája, de sem meghalni, sem elavulni nem fog sohaf Ezt ismerték el a magyar kiadás kitűnő rendezői, akik át tudták ültetni Brehmet a magyar irodalomba és a tudomány mai nívójára, úgy, hogy megtartottak mindent, ami Brehmé és át tudták alakítani a maguk modern és teljesebb tudományukká, anélkül, hogy elvetették volna az eredeti munka jellegét. Nagy értékű ez a magyar természettudományra: a maga fejlettségét tudja demonstrálni a német munkán. S hatása a közművelődésre ngyancsak jelentékeny: ez a diszmü, mely szemnek, művészi érzéknek több, mint kellemes, egyszersmind a legszórakoz- tatóbb olvasmány is. Megismertünk általa nehány magyar irásmüvészt, akiket eddig csak tudósoknak tartottunk a akiknek színes stilusa és erős magyarsága töb hívet szerez a tudományos érdeklődésnek, mint a tudományos akadémia összes kiadásai. Kóbor Tamás. A kaszinó mulat. István, a nagytanultságu kaszinói portás, izgett-mozgott kapualatti páholyában. Dusprémü bundája ma nagyon meleg volt neki és monolo- gizálni kezdett: — Na, ha nincs háború ott förtn az urak Xjapvmlc mai számához egész iv melléklet van csatolva. Madarak. Igazabban azt szeretném czimül adni az írásomnak: a tudós lesben. A Brehm állatok világa czimü müvének ötödik kötete jelent meg most a Légrády-czégnek ama remek kiadásában, mely a világ tipográfiái művészetével szemben is tisztességgel megállná helyét, ez pedig folytatólag a madarakról szól. Már az első madárkötet megjelenésénél kifejtettem, milyen mérhetetlen becses a tudomány, még inkább az élet megismerése szempontjából az a metódus, melyet Brehm Alfréd inaugurált s utána egész serege a tudósoknak adoptált: a puszta anatómiai és természetrajzi leírás és ismertetés helyett az egyes állatok élete módjának a fürkészése és ismertetése. Az állatot voltaképen az teszi, ahogyan él, még a szervezete is részben az életmódjának a produktuma. A hal nem azért vízi állat, mert kopol- tyuja van, hanem onnan való a kopoltyuja, hogy vízben #él. Ez az antitézis foglalatja az egész darvinizmusnak, a darvinizmus pedig ma sarkköve összes tudományainknak, természettudományon, fiziológián keresztül a politikáig és szo- cziologiáig. Megérteni ezt könnyű, elismerni még köny- nyebb: jellemezni az egyes állatfajokat az életük módjával. De hogyan ismerni meg ezt az életmódot? Különösen a madárét, mely épenséggel nem ül nyugodtan a szemlélőnek, mint az ember a fotográfus gépnek. Meglesni a remete-baglyot a rengeteg legsötétebb zugaiban. Ki képes erre ? Kergetni a vándorló madarat két világrészen keresztül, apró fajok százának, ezerjének, kikutatni a földrajzi elterjedését, látni és megismerni
