Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-03 / 18. szám

18-ik szám. Gyula, 1903. május 3-án XXXV. évfolyam T~ Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . ! 10 kor. — fill. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . | „ 50 „ Társadalmi és közgazdászati hetilap. Kiadébivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Egyes szám ára 20 fül. L ________Á Me gjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kéhn Dávid. L________A Me gmozdult a nép. Tizenkét év óta nem öltött nagyobb ará­nyokat vármegyénkben az a mozgalom, a melyet közönségesen socialis mozgalomnak nevezünk és a melynek főczélja és rugója íöldmivelő munkás népünk helyzetének javí­tása volna. Az egy évtizeden át teljes csend­ben folyó ezen jogos törekvés az idén az Alföld több községében és vármegyénkben is a tömegek csoportosulásával, különböző kívánalmak felvetésével jutott kifejezésre és a mesterségesen is szított izgalonj közepette egyaránt a munkásnép józanságának és ha­tóságaink tapintatos és erélyes fellépésének ke'll betudnunk, hogy a mozgalmak mind­eddig nem fajultak el erőszakos kitörésekké. Ha a nép mozgolódásainak indító okait keressük, most is főként két körülményre kell azt visszavezetnünk. Egyik a munka és kereset hiány, a megélhetés nehézsége és ebből folyólag a munkás nép helyzetének javítására irányuló törekvés, — a másik a népen kívül álló elemeknek, a különböző sócialista pártok vezetőinek befolyása és iz­gatása arra, hogy a nép szervezkedjék a mai helyzet javítására. Lényegében egyik ok sem olyan, a mely­ből a mai társadalmi rendre veszélyt lehetne következtetni, ellenkezőleg mindkettőnek meg van a jogos alapja és igy örömmel kellene azt látnunk, ha a törekvéseknek az általános jó előmozdítására irányuló volta mellett az okokban, a kivitelben és a czélokban nem játszanának közre oly mellékkörülmények, a melyek a nép mozgalmainak veszélyes jelle­get adnak és épen azért kárára vannak épen azoknak az érdekeknek, a melyeknek elő­mozdítását föczélul tűzték ki. Földmivelő munkás népünk a tavasz- közeledtével mindig nehéz megélhetési viszo­nyok közé jut. Ennek a ténynek okát nem egyedül a téli munkahiányban kell keresnünk, hanem abban a még mindig fenálló körül­ményben, hogy a mi munkásnépünk a régi viszonyok között megokolt szokásból nem tud kivetkőzni. A mai életviszonyok és a fokozódó igények és drágaság mellett az a kereset, a mely az aratásból jut a mezei munkásnak, nem elég egy egész év szükség­leteinek fedezésére, az aratáskor összegyűlt élelem a tavaszi munkák megnyílta előtt el­fogy és bekövetkeznek a munkáscsaládokra a nehéz idők. Állandó ez a tapasztalat és a nép nagy része még sem segít magán úgy! a mint kellene. Mert itt nem a sócialista gyűlések tartásában, hanem a folytonos mun­kában 'volna a segítség. Az alföldi munkás a földmivelő munkás­ság arisztokracziája. Nagy átlagban ma sem vállalkozik könyebb és csekélyebb napi ke­resetet nyújtó munkára és ha nem talál oly napi keresetet nyújtó munkát, amely a nyári idő viszonyított igényeinek megfelel, inkább tétlenül marad, fogyasztja a készletet és át­engedi helyét idegen, kisebb igényű munkás­nak. Nem szorgalom hiányából van ez igy, mert hisz az alföldi népnél szorgalmasabb, munkabíróbb munkás nincsen a föld kerek­ségén, de bizonyos arisztokratikus hajlamból ered, melynél fogva saját kárára sem tér el magas igényeitől. Pedig mennyire más volna népünk helyzete, ha a nagy gazdasági idő­ben összegyűjtött keresetét azon kívül, bár csekélyebb keresettel, pótolná és nem kellene a készből élnie. Fényes igazolása ennek az állításnak a békési mozgalomban hangoztatott az a kö­vetelés, hogy oly munkát adjanak a népnek, a hol legalább napi két koronát megkeres, mert kevesebbért nem áll munkába. Az igaz, munkahiány okozta nyomor nem válogatós, megelégszik a betevő falattal akkor, midőn többet nem kaphat. Itt már túlhajtott igé­nyek és külső izgatás irányítják a nép magatartását. Ez az izgatás a másik baja, sőt vesze­delme a nép mozgalmának. Nem az a baj, hogy a nép szervezkedik, hogy a különben sok üdvös elvet valló szo- cziálista pártok egyike vagy másika körül tömörül, de az, hogy e tömörülés nem a jogos törekvések kielégítésére szorítkozik, hanem egyéb kielégíthetetlen rendbontó kö­vetelések hangoztatásával párosul. Ez pedig igy lesz addig, mig a magu­kat 8zócziálÍ8tapartöHrak “ffevező szövetke­zetek vezetői megbízhatatlan elemekből álla­nak, amig ezek nem a szép elvek megvaló­sítását, hanem saját érdekük istápolását he­lyezik előtérbe és a mig ezek a nép hely­zetének javítása helyett saját zsebük meg­töltését ismerik első, legkedvesebb felada­tuknak. Egész sereg munkátlan, pályáját elha­gyott ember ól a szocziális pártok központ­jából igen szép, mondhatni busás fizetést huzva azokból a pártadó, előfizetés gyűjtés és egyébb czimeken összegyűjtött partkasz- szákból, amelyeket a legszegényebb és leg­inkább félrevezetett nép igazán a szájától von el és adakozik össze és amelyekből vajmi kevés jut arra, hogy a nép igaz ér­dekeit szolgálja. Az önzés és haszonlesés azutáo ösztönzi ezeket a vezéreket a zava­rosban való halászásra, a fennálló állami és társadalmi rend megbontására, kielégíthetet­len, jogtalan követelések felvetésére, ame­lyek mind a tudatlanságra utazva, félreve­zetik a jó, a becsületes munkást, hogy tel­jes egyéniségével oda dobja magát az iz­gatok kezébe és nem annyira lelkesedésével, mint inkább keserves keresményéből elvont adóval szolgálja a vezetők önző érdekeit. Mennyi hasznos művelődési eszköz lenne nyújtható a népnek, ha azt a pénzt, amit ma műveletlen, írástudatlan egyének által összefirkált és nem szakdolgokkal, hanem többnyire piszkolódásokkal telt úgynevezett „szaklapok“ előfizetési dija czimén barácsol­nak ki a néptől, igazi szakismereteket nyújtó olvasmányok beszerzésére fordítanák?! Minő gazdasági fellendülés, jólét követné a nép szövetkezését, ha filléreit nem egy sereg munkanélküli fentartására szolgáló pártkasz- szába, hanem saját hasznát szolgáló takarék- szövetkezetekbe hordaná össze?! A szor­galom ily okos takarékossággal párosulva, megteremtené azt a jólétet, amit ma az iz­gatok nagyhangon Ígérnek, de a minek kö­zelebb hozatalára egy hasznos lépést nem tesznek és akkor nem lenne szükség párt­szervezkedésre, gyűlésekre, zavargásokra, hanem kiki becsületes munkájában megta­lálná a boldogulásához vezető igaz és egye­dül helyes utat. A múlt betek munkásmozgalmai reményt adnak arra, hogy az izgatok befolyása né-' pünkre mindinkább szünőben van és hogy népünk minden rétegében rövid időn belül teljesen fel fogja'ismerni az itt is elmondott igazságokat és odahagyva félrevezetőit, nem zavargásokkal, hanem egyéniségébe vetett bizalommal, az állami rend korlátain belül mindenkinek biztosított jogos eszközökkel fog szellemi és anyagi jólétének emelésére törekedni. A vármegye közgyűlése. Váratlanul szép számban összegyűlt bizottsági tagok részvételével folyt le a törvényhatósági bizott­ság rendkívüli közgyűlése. A tárgysorozatban egy a békéscsabaikat érdeklő útépítésről volt szó és ez hozta be a békéscsabai tagokat. Az ntngy letárgya- lása után kitartott az érdeklődés a szeghalmi máso­dik patika ügyének tárgyalásáig, melyre vonatkozó­lag pro és contra előzetesen agitáltak a sárrétiek. Több felszólalás után névszerinti szavazással döntöt­ték el a kérdést, a mely az uj patika ellenesek győ­zelmével végződött. A szavazás után csaknem telje­sen kiürült az ülésterem és a többi tárgyat csak néhány résztvevő jelenlétében, valamint a békési községház építése kivételével gyors tempóban tár­gyalták le. A közgyűlésen dr. Lukács György főispán elnökölt és jelen voltak: Dr. Fábry Sándor alispán, dr Daimel Sándor vármegyei főjegyző, Berthóty István tb. főjegyző, Kiss László és dr. Konkoly Tihamér várm. aljegyzők, Moldoványi János tb. jaljegyző, dr Zöldy János vármegyei tiszti főor­vos, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Lukács Endre és Csánki Jenő főszolgabirák, Schmidt Iván várm. levéltárnok, Tardy Lajos, Kliment Z. János, Kocziszky Mihály, Kitka János, Kliment János, Reck Géza, Maczák L. György, Seiler Elek, Gerlein Reinhardt, Morvay Mihály, Achim H. Pál, Botyánszki János, ifj. Lanrinyecz István, Mázán M. János, Mengyán Pál, dr. Ladies László, Jantsovits Emil, dr. Berényi Ármin, Schmidt József, Kukla Ferencz, Cs. Demkó József Schriffert József, Achim F. Tamás, Lavatka Gyula, Horváth János, Beliczey Géza, Rosenthal T Á. R C Z Al. Kiss József költeményeiből.*) A naphoz. Ó tűzz le forrón az én szép hazámra, Legizzóbb lángod, te nap, ide vesd I Hogy kétszer érjen a rónák kalásza, S kétszer piruljon a szőlőgerezd. Delelő fényed, nyugvásod harmatja A mi ezüstünk, a mi aranyunk — S ha a föld egyszer tejét le nem adja, Mi oly Ínséges szegények vagyunk. Tápláló anyja más népnek a tenger, Sós habja drága, apadatlan kincs, Mi kulcslyukon át nézzük sóvár szemmel, De a karunknak hozzá köze nincs. Hatalmas rajban járnak a hajók kinn: Visszatérőben ide egy se tart — Az Oczeánok nagy végtelenségin Ki is ösmerné a szegény magyart? Hol évmilliók ősvetése hült le: Gyémántmezőkön ásónk nem kutat; Másé a Dél — rejtelmesen terülve, S művészetével a gőgös Nyugat. Lomhán gomolyg a gyárkéményűnk füstje, Versenyre brittel, frankkal nem kelünk — 'A hármas hegy — a négy folyam ezüstje — Oly szűk világ, de nekünk mindenünk 1 És mienk vagy te örök nap az égen I Oly éltetőn nem sütsz te sehova, És lángod lüktet a férfi szivében S fényedtől édes a nő mosolya. Nem vág oly rendet, mint rainálunk, senki, Rendet a réten, rendet a csatán, És könnyű vérrel úgy gondot temetni, Sírva vigadni sem tud senki ám I Kelet pusztáin már téged imádtunk És pogány sorban neked áldozánk, *) A költő felolvasta Gyulán, a szanatórium estélyen. A termő róna napsütötte álmunk, E föld élt bennünk sejtelem gyanánt. Sokszor lehunytál véres alkonyatban, Sokszor kerestünk: nem voltál sehol 1 Mint a szerelmes, ki búvik, felbukkan S párjával végül mégis egybeforr. 0 tűzz le forrón az én szép hazámra. Legizzóbb lángod, te nap, ide vesd ! Hogy kétszer érjen a rónák kalásza, S kétszer piruljon a szőllőgerezd. Forrald merész nagy tettekre a védünk, Ha lankad a hit s csügged a remény — És aranyozd be a mi szegénységünk, Te arany nap az égbolt tetején I A trombitás. Messze még a Tisza — este ott kell lenni, Fáradt a legénység, nem ér rá pihenni. — Trara — trara — Talpra baka, rongyos baka 1 Huszárok nyergelni I Csak egy legény maradt a seregből hátra Két ölelő karnak édes mámorába’: — Trara — trara — A trombitás, a zászlóalj Legszebb katonája. Már pirkad a hajnal lenn az ég peremén, Hogy kengyelbe hágott a daliás legény. — Trara — trara — Még csők tüzel az ajakán, Még álom ül szemén. S ahogy térül-fordul, utczák során vágtat, Minden utczasorbul — álom-e, kaprosat ? — Trara — trara — Vad idegen trombita búg Idegen nótákat. S mint mikor a Tisza tavaszszal megzajdul S messze süvít a part dÖDgéstől, morajtul, — Trara — trara — Vad, idegen hadak árja Csap ki a talaj bul. „A muszka! A mUBzka! A czár katonája! S te zászlód elhagytad — egy asszony csókjára I — Trara — trara — Nosza kardom, jó paripám, Mossatok tisztára 1“ Megeresztő lova aczél zaboláját, Meg is suhogtatta rozsdátlan szablyáját, — Trara — trara — Csalogatta ki a sorbul Sorra a muszkáját. „No hát jertek, jösztök, valahányan vagytok, Isten az atyám, ma mind fűbe haraptok, — Trara — trara — Egy igaz magyar huszártól □ős halált arattok.“ Egyszer csajt hideget érez szive táján, Bugyborékol a hang a trombita száján : — Tra — ra — ra — Csurog a vér — meg is alszik A nyereg kápáján. És szól a kapitány, a hadak vezére: „Sortüzet fiuk, a bős tiszteletére!“ — Trara — trara — Trombita, dob, puskadörej A katona bére. — . . . Tavaszi pacsirta berepül az égbe Öreg anyó méláz egy kis domb tövébe*, — Trara — trara — Egy trombita — egy trombitás Kóvályog eszébe’... Sanatoriumi hangverseny. — Április 26. — Fedák Sárinak bizonyára nem ez volt a leg­nagyobb sikere. Olyan hatalmas keretekben nyilat­kozó tüntető ovácziók között, a minőkben neki országszerte része van, a gyulai vendégszereplés meglehetős szerény helyet foglal el, mert hiába, nekünk nincs fiatalságunk, a mely rekedtté kiabálja magát, nincs diákságunk, a mely befogja magát a ló helyett a diva kocsijába, nekünk csak komoly, meglett polgárságunk van, pályán levő megállapo­dott kenyérkeresők, akik szívesen megváltják a jegyet a színházba, de a tetszés és a szeretet ki­mutatásában nem olyan leleményesek, mint azok az ifjú lelkesedő emberek, akik a Múzsák szolgá­latában ráérnek az effélékre. Ismerve a gyulai viszonyokat, a hangverseny sikerét kolosszálisnak, a lelkesedést elementárisnak kell tekintenünk. Hiszen egy héttel azelőtt élet- halálharczok folytak egy-egy páholyért s a színház nézőtere gyönyörű képet mutatott vasárnap eBte. Zsúfolásig telve az egész szinház, Gyula és kör­nyéke honoráczior eleme teljes számban, azt lehet mondani ott volt minden újságolvasó ember. S egy város és környékének ilyen általános megmoz- dúlását — ha a mérlegelést rám bíznák — mindig nagyobb sikernek tudnám tekinteni, mint a zajos tüntetést, a mely lehet őszinte is, lehet mondva­csinált is, de a publikum — a publikum az mindig biztos siker, annak tömege mindig imponáló. No tessék! az én lokálpatriotizmusom ismét kiBÜti, hogy Fedák Zsazsának a gyulai szereplés volt művészi pályája legnagyobb sikere. Hagyjuk hát abba a fejtegetést és térjünk a dologra. A fogadtatás. A sanatoriumi hangverseny és estély rég nem látott általános érdeklődést és óriási közönséget gyűjtött a színházba. A hangverseny szereplőit Fedák Sárit, B. Lenkei Hedviget, faragó Sándornét és Bokor József népszínházi karnagyot — az ismert operetteszerzőt küldöttség fogadta a békéscsabai állomáson, a hova a Fedák Zsázsát látni akarók nagy számmal jöttek ki a perronra. Előbb a vásár­helyi vonat érkezett s vele Faragó Sándorné a szép­I \ Xjapta.ri.ls: mai számálioz eg^ész ítt melleidet van csatolóra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom