Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-19 / 16. szám

16-ik izám. Gyula, 1903. április 19-én XXXV« évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dóba; János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatlak vissza. Előfizetési di|: Egész évre ! . 10 kor. — fill Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre ! 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. 2 Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő': Or. JBodoky Zeitén. Felelős szerkesztő: Kőhn Dávid. Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott ároa fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Hyilt-tér sora 20 fill. L _______ \ Ip arkiállitás Gyulán. Husvét inásodnapján szépen látogatott értekezletet tartottak Gyulaváros iparosai s elhatározták, hogy ez év augusztus havában önálló segéd és tanonczmunkák bevonásával Gyulán iparkiállitást íognak rendezni. Az eszmét már az iparos ifjúság önképző egyletének ez évi február havi rendes köz­gyűlésén vetette fel az egylet tisztviselői kara. Es pedig ama jogczim alapján, hogy a gyulai iparos ifjúsági egyesület ez év őszén tölti be fenállásának huszonöt esztendejét. Az iparos ifjúsági egylet önérzettel, jogo­sult büszkeséggel tekinthet vissza negyed százados fenállására s ez idő alatt kifejtett működésére. Az egyetlen iparos egyesület mely saját hajlékkal rendelkezik városunkban, sőt abban a kerületi betegsegélyző pénztárnak is hajlékot adni képes; a csizmadia ipartársulattól elte­kintve, az egyetlen testület, amely az ipari szak és társadalmi érdekeket istápolja s a nem létező ipartestületet pótolja és helyet­tesíti. A gyulai iparos ifjúsági egyesületnek, fenállása óta voltak igen szép, mondhatni fényes napjai is, melyek tisztességet, becsüle­tet szereztek az egyesület tagjainak, egyben dicsőséget árasztottak a városra is. Ilyen volt az 1883-ik esztendőben, a magyarországi iparos ifjak egyesületeinek vándorgyűlésével kapcsolatban gr. Apponyi Albert védnökségé­vel általa rendezett országos segéd és tanoncz munkakiállitás, mely legfényesebb lapja váró sunk mult százada történelmének, amikor az ország összes számottevő iparosai s a köz­gazdaság minden terén működő vezérférfiak találkoztak városunkban és az egész ország figyelme volt e városra 8 az itt történtekre irányítva. De az ily fényes emlékkel teljesen egyenrangú sikere a gyulai iparos ifjúság önképző egyletének az az egészséges közszellem, melyet zajtalan, közhasznú működésével éb­resztett és konzervált tagjaiban, mondhatni Gyulavárosa egész iparos generácziójában, — akiknek túlnyomó része már önállósította T A. li C Z A. Magyar remekírók. A „Franklin-Társulat“ e korszakos vállala­tából megjelent a harmadik sorozat. Ma már, midőn a „Magyar remekíró“ diszes és becses köteteinek ezrei, sőt tízezrei forognak az ország­ban, fölösleges lenne ennek a klasszikus gyűj­teménynek akár a kulturhistóriai, akár a .nem­zeti fontosságát hajtogatni; az a közönség, mely­nek Ízlésében, műveltségében és hazafiságában bízva a kiadó-társulat, e nagy vállalkozásra el­szánta magát, fényesen bebizonyította, hagy érti és érzi a „Magyar remekírók“ nagy jelen­tőségét s nem azt a könyvet veszi meg, amely- lyel legügyesebben kinálgatják, hanem azt, a melyiknek belső értékéről is helyes Ítélete van. Egy szóval : nem Maecenas többé a müveit magyar közönség, hanem — müértő : nem adó­zik, hanem vásárol, nemcsak adni akar, hanem élvezni is. Ebben pedig bő része lehet, ba a „Magyar remekírók“ köteteit forgatja; mert lassan-las- san, amint a kötetek egymásra gyűlnek, a ma­gyar irodalom kodifikálása lesz ez a gyűjtemény. Egymás mellé sorakoznak a könyves polczokon a magyar nemzet nagy szellemeinek alkotásai s mire mind az ötvenöt kötet megjelenik, — nem lesz mit irigyelnünk a nyugati nemzetek­től:— a mi irodalmunknak is vannak oly gyön­gyei, aminökkel más nemzetek nem kérkedhet­nek. A „Magyar remekírók“ első két sorozatá­nak tiz kötetében ugyanis Arany János, Csiky, Garay, Kossuth Lajos, Reviczky, Szigligeti és Tompa müveit kaptuk, vagy teljesen, vagy rész­ben : a most szétküldött uj sorozatban pedig Vörösmarty harmadik kötetén kivül Czuczor, Kazinczy, Kölcsey és Vajda egy-egy kötetét találjuk. A magyar szellemi élet pangása, nemzetünk fásult közömbössége soha sem volt szembetű­nőbb, mint a Kazinczy fellépésének idejében. Herder szavait, hogy „a magyarnak nincs többé ugyan magát, de szeretettel gondol vissza arra a meleg otthonra, melyet az iparos ifjú­sági egylet, mint egy családi tűzhely nyújtott néki 8 nyújt mind e mai napig tagjainak. Teljesen érthető s jogosult tehát ezen egylet ambicziója, hogy fenállása negyedszá­zados fordulóját nem csupán közönséges, sablonos mulatsággal, hanem nagyobbszabásu ipari tevékenységgel óhajtja megünnepelni. Az egyesület kötelékén kivül álló gyulai iparos osztály a húsvéti értekezleten lelkese­déssel tette magáévá az iparos ifjúsági egylet eszméjét. Az értekezleten csaknem minden iparág képviselve volt több tagjával, a vezető egyéniségek egyértelmüleg üdvözölték az iparos ifjúsági egylet kezdeményezését és végül kimondották, hogy a kiállitás eszméjét Gyulaváros összes iparosai — 8 miután a város iparosainak érdekét, hírnevét érinti, Gyula­városa ' összes iparosainak becsületbeli ügyévé nyilvánítják. Az értekezleten jólesőleg tapasztalt lel­kesedés nem volt fel- és ellobbanó szalma­láng. Akik ott voltak, mindnyájan komolyan hangoztatták, hogy Gyulavárosa iparosai, saját jól felfogott érdekükben cselekesznek, ha nyomott helyzetük daczára, sőt épen eme nyomott helyzetük következtében, résztvesznek a kiállításon; nevezetesen ha megragadják az alkalmat és bebizonyítják e város és e város közeli s távoli vidéke közönségének — mely utóbbi is bizonyára fog érdeklődni az egyéb ünnepélyességekkel is összekapcsolandó ki­állitás iránt — hogy Gyulavárosa mai iparos nemzedéke úgy szakértelem, mint szolid megbizhatÓ8ág s ipari csín tekintetében tel­jesen méltó ama elődökhöz, akik az egész magyar alföldnek évtizedeken keresztül leg- becsültebb és legkeresettebb iparosai voltak Az értekezlet — amint természetes is — egyelőre csupán a főbb elveket állapította meg Nevezetesen azt, hogy a kiállításon minden gyulai önálló iparos, segéd és tanoncz részt vehet; a kiállitás a Göndöcs-népkertben, a város és a szinészetpártoló egyesülettől e czélra elkérendő nyári színkörben rendez tetik. — A kiállitás augusztus 15-én, Nagy­Boldog-Asszony ünnepén — szombati napon — nyittatik meg és nyolcz napig, vagyis bezá­rólag augusztus 23-áig fog tartani. A kiál­litás összes költségeit kizárólag az iparos ifjúsági egylet viseli. A kiállítók térdijat nem fizetnek, tehát az iparosokat csakis az iparczikkek készítése s azoknak a kiállítási sziphelyre való oda- és visszaszállítási cse­kély költsége terhelendi. Az értekezleten jelenvoltak vállalkoztak rá, hogy kiki szakmájabeli iparostársait a kiállításon való részvételre felhívja s buzdítja. A bejelentések két héten belül fognak meg­történni. — A jövő hó elején megalakul a kiállítási bizottság, amely a gyulai iparkiálli­tás ügyeit fogja vezetni s az eszmét Gyula­városa iparosai hirnevéhez és érdekéhez méltóan diadalra vezetendi. Üdvözöljük Gyulavárosa iparosait lelkes tervükhöz. Kívánunk nékiek teljes sikert és megvagyunk győződve, hogy a város minden rendű s rangú lakosa szeretettel fogja őket nemes szándékukban támogatni. mit keresnie a földön“, akárhányan néma fáj­dalommal olvasták és igazoltnak hitték. Ez a Kún Lászlóénál is mostohább idő“, — a hogy Vitkovics Írja, — kétségb j ejtette a nemzet leg­jobbjait, akik semmi vigasztalót se láttak a haza sorsában. A hazafias írói törekvéseknek szárnyát szegte a czenzura és szellemi életünknek néhány szórványos nyilatkozása is inkább csak a vég- vonaglás tusájáról lebbentette fel a fátyolt . Egyedül Kazinczy nem csüggedett: — a múlt dicsőségének sírján a feltámadás lehetőségét hirdette, — se hitének apostolaként, szinte egy maga vállalkozott a gigászi feladatra, hogy a tetszhalott magyarba uj életet önt, a fásult szi vekbe pezsgő vért ereszt és felrázza dermedt­ségéből az alvó társadalmat. „Illő, hogy aki erőt érez magában, ellene szegezze magát a reánk törő szörnyű veszede lemnek“, — irja Vida Lászlónak; s ő maga jár jó példával elül. Izgató szenvedélye egy perczig se hagyta pihenni az aczélos lelkű, lángoló szivü reformátort; — de a czélt elérte; élete végére megérhette azt az örömet, hogy eszméi az egész nemzet életét megtermékenyítették, ö volt az irodalom és a közélet Széchenyije; —a nemzet- ébresztő legnagyobb magyar abba a földbe ve­tette el politikai reformjainak magvait, a melyen a Kazinczy tolla szántott barázdákat. „Szellem vala ő, — irja róla Kölcsey, aki legbuzgóbb ta­nítványa volt, „— mely a tespedő egészet oly sokáig csaknem egyedül elevenité; s lépcső, melyen egykorúi magasbra hághassanak s a szerencsésebb maradék tetőre juthasson . . .* Az az egy kötet, amelyet Váczy János, Kazinczy leghivatottabb kritikusa válogatott össze a nagy agitátor munkáiból, egész képét adja irodalmi újjászületésünk e buzgó apostolá­nak és munkásának. A mi eredetit versben irt, azt mind felvette a kötetbe; eredeti prózai dol­gozatai közül pedig a legfontosabbat, a Pályám emlékezetét. Egy egész könyvet töltenek meg Dalai és ódái, kettőt a Tövisek és virágok, egyet-egyet az Epigrammák, a Vegyesek és az Epistolák: s e hat könyv után következik a Pályám emlékezetének négy könyve. Megelőzi A gyula - barakonyi vasút. ii. A kis va8utakról — A keskeny vágányu, jobban kis vasutak ról sok szó esett, számos vita támadt. A mint gyűléseken és beszélgetés közben meg figyoltem, lényegben és főleg a következők ről folyt a tárgyalás : teljesítő képesség, átrakás,(kérdését is törékenyárú és állatszállítás, várható forgalom, jövedelmezőség. Ezekre fogok ezúttal röviden kiterjeszkedni. A keskenyvágányu vasutak teljesítő ké­pessége iráut régebben táplált aggodalmakat az újabb tapasztalatok teljesen eloszlatták. Megfelelő pályaberendezés, felszerelés és üzemvezetés mellett a keskenyvágányu vas­utak, úgy személy, mint áruszállítás tekin­tetében nem várt eredményeket mutatnak fel. A breslaui 60 és 78 5 cm. nyomtávú keskenyvágányu vasutak 1889. évi teher­szállítmánya például mindeu pályakilomete­ren 241,413 tonna, (1000 kg=10 q.), a Fes- tinio vasutén 113,000 t., a boszniai vasuta­kon 72,000 93,624 t. és a Rhene-Diemelt völgyén 63,470 t. — Ezekkel szemben és ugyanazon években az osztrák-magyar nor­mális vasutak átlagos szállítása minden pálya- kilometeren 360,000 t., a német vasutegyesü- letieké 459,000 t. volt. A személy szállítás évenként és minden kilométeren volt a külföld több pályáján 159 ezer, 331,495 utas, naponként és átlag min­den kilométeren 430—900, sőt a párisi vi­lág kiállításon a 60 cm.-esDecauville-pályán szeptember 8-án 63,276 utas (6 hónap alatt összesen 6.302,670.) Az alföldi első gazdasági vasúton volt 1901-ben minden kilométeren az utas 13,560, a teheráru pedig 16,800 q; a bevétel pálya­kilométerenként 2080 korona, naponként át­lag 300 korona. A mi kis vasutunkon az ismertetésben számított forgalom a pálya minden kilomé­terére átszámítva évenként 38,000 utast és 17,000 t. tenne ki; a nyers bevétel pedig kilométerenként 2400 koronának, naponként átlag 340 koronával van előirányozva. Az átrakás költségei a boszniai vasuta­kon q.-ként átlag 20 fillérre adódnak. Szász­országban megfelelő gépberendezések mellett ugyanezen költség (H2—-0'30 fillérbe kerül, Ezen költségek tehát igen csekélyek. „Itt lesz helyén érinteni az átrakodás mondja Lipthay, — amely­ből oly erős fegyvert kovácsoltak a keskeny- vágányú pályák ellen. Bosznabródon az árúk átrakásáért q.-ként egy krt fizetnek és az ezen czimen évenként fizetett összeg kerek számban 4000 frtra tehető.“ Ha ugyanezen 8000 koronát vesszük alapul a gyulai majdani átrakási költsége­kül, úgy ez 4°/0-kal még mindig csak 200000 korona beruházásának felel meg. Az át nem rakható áruk a szállító-zsá­molyokon a nagy vasúti kocsival együtt vi­tetnek át. Ezek apró, négy kerekű, keskeny­vágányu kocsik, a melyek a nagy kocsi ten­pedig Kazinczy írásait a Váczy János dr. Beve­zetése, mely rövid, de annál tömörebb és igaz­ságos kritikával méri a széphalmi mester nagy érdemeit. Kölcsey Ferencz, a nyelvujitás mesterének legtehetségesebb tanítványa, — „voltaképpen több irót foglal magában“, — a hogy Greguss jellemzően mondja róla : Angyal Dávid, aki a „Magyar remekírók“ sorába felvett Kölcsey- kötet elé alapos és kimerítő kritikai bevezetést irt, igen nagy szeretettel foglalkozik e sokoldalú költővel. A hymnus Írója erős, élénken fürkésző, bátor elme volt, igazi hőse a meggyőződésnek, de mélyVe ható s élesen bonczoló logikája mel­lett van benne Urai érzés, költői fogékonyság és szubjektív színezés is. A húsz Íves, tartalmas kötetben megvannak Kölcsey összes verset, melyek közül több nem az irodalomtörténeté csupán, hanem az egész nemzeté is. Prózai munkái közüf a legjeleseb­beket válogatta ki Angyal Dávid : — a Berzsenyi Dániel verseiről irt kritikáját, emlékbeszédjét ugyancsak Berzsenyi Dániel felett, a gyönyörű Parainesist, melyet mindnyájan olvastunk és tanultunk az iskolában, s amelynél szebb okta­tást, legalább magyar .'nyelven, ma sem isme­rünk. Mintha csak ebben tette volna le Kölcsey a maga ideális egyéniségének az ethekai hit­vallását, hogy — „bár minden küzdéseink mel­lett a magunk számára jobb napokat nem vív- hatánk ki; de, tisztán érözve, hogy emberi rendeltetésünk főczélja nem is ez vala : nem né­zünk átokkal vissza a pályára, mely ha nekünk tövist hozott is, nemünknek most, vagy a jöven­dőben virágot és gyümölcsöt teremhet .. . “ Czuczor Gergely, a hazafias érzésű benczés kőltői munkáit Zollvány Irén rendezte sajtó alá s ugyancsak ö irta meg kiváló rendtársának az életrajzát is. A sokat szenvedett, testestől-lelkes- től magyar Czuczorral, Petőfit kivéve, nincsen újabb költő, aki „népszerűség“ tekintetében ve­tekedhetne. Egy híján negyven dalát énekli má már a nép s költészetének bizonyára legbecse­sebb részét teszik e népies dalok. De talentuma más irányokban is nyilatkozott: — az óda, eléeia, epigramma, szatíra és éposz különböző hangjai mind megcsendesülnek a lantján s költészeté­nek az erős nemzeti érzés volt a legfőbb táp­lálója. — A Riadó költőjét bilincsekb * verték ugyan, de magyar lelkét nem lehetett békókba szorítani. Ebben a kötetben együtt találjuk lyrai és vegyes költeményeit, jeles műfordításait (különö­sen nevezetes „Horatius episfolája a Pisókhoz, a költészetről“, mely eddig csak összes müvei­ben volt meg), népdalait, paprikás verseit, raj­zait, életképeit, népregóit (köztük a hires „Falusi kis leány Pesten“), balladáit és legendáit, hős költeményeit (köztük a nagy konczepczióju „Hunyad“-ot, mely nemcsak Czuczornak lett volna főmüve, hanem epikai költészetünknek is legtökéletesebb alkotása, ha szerzője abba nem hagyja) stb. Bezárják a kötetet a rövid mesék, melyeknek allegórikus keretében „magyar példa­szók“ erkölcsi foglalatjait magyarázza Czuczor. A Vörösmarty Mihály munkáinak végleges, teljes kiadásából, mely ebben a vállalatban je­lenik meg, a harmadik kötetet kapjuk, a nagy költő drámai költeményeinek első felét. Meg­alkotásuk időrendjében következnek egymás után Salamon király, Hábador, A bujdosók és Csongor és Tünde, mely a magyar költői nyelv legszebb diadala. Általában megszokták csak a lírai és epikai költőt magasztalni Vörösmarty- ban; pedig filozófiai mélység, a gondolatok költői szépsége, a hasonlatok fönsége és merészsége dolgában semmit sem irt Vörösmarty, a mi drámai költeményeinek f létté állana. Valósá­gos Shaksperei forrongás nyilatkozik eszméi­ben, mig hibátlan, zengzetes sorain szintén meg­látszik, hogy sokat tanult a brit szellemóriástól, akinek hatása lépten-nyomon nyilatkozik min­den sorában. Technikája meg valósággal párat­lan : a blank-verset senki se kezelte nagyobb művészettel nyelvünkben, mint ő. A harmadik sorozat öt kötetéből csak ehhez az egyhez nin­csen arczkép és bevezetés; mind a kettő a leg­első Vörösmarty-kötet előtt van, mely az első sorozatban jelent meg s az életrajzot Gyulai Pál irta meg mesteri tollával, arczképét pedig, va Xja,p"u.nlE mai számálioz egész iv xnellélslet van csatolva..

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom