Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-11-30 / 48. szám

rövid idő alatt megtelt díszes közönséggel s a szarvasi zenekar nyitánya után kezdetét vette a hangverseny.

A műsor első pontjában Szeredai Leó, kiváló humorista, hírlapíró. A házasélet bajairól olvasott s a közönséget állandó derültségben tartotta felolvasásának ötletes humorával, melynek végeztével erősen megtapsolták. Majd Kiss Katicza énekelt el több dalt, tiszta, csengő érzésteljes hangon, melyhez a pompásan simuló zoDgorakiséretet Veres Ilonka adta. A két hölgyet a közönség szívesen megtapsolta. Éppenugy tapsot kapott Belenczéresi Dezső hírlapíró „Mese a kincses tündérkirályról“ czimü novellájának felolvasásáért és Kató József „A rabnő dala“ czimü hévvel és érzéssel elszavalt megkapó, hangulatos költeményéért. Végül Brónyai (Budapest), énekelt nagy tetszés mellett kuplékat és mondott el egy monológot. A műsor végezte után „Részvét-hangok“ czimmel 12 oldalas szép kiállítású emléklap jelent meg rendkívül érdekes tartalommal, ólén József főherczeg, Lukács György főispán és Fábry Sándor alispán kézirataival. A hangversenyen és a reggelig tartó vidám mulatságon jelen voltak: özv. Kellner Dávidné (Budapestről), dr. Kiss Istvánná, ifj. Pikó Béláné, Pétermann Józsefné, Schröder Jánosné, Molnár Ignáczné, Kardosáé, Biró Benedekné, Kner Izidorné, Papp Gá borné, Arany Andrásné, Hartenstein Vilmosné, Házi Imréné, özv. Klein Adolfné, Králik Pálné, Mányi Gyuláné, Kovács Jánosné, dr. Eisler Vilmosné, dr. Jakus Benőné (Endrőd), Halász Oszkárné, Kemény Gyuláné, Augenfeld M. Miksáné, Schwarcz Adolfné, Kner Sámuelné, Ausch Hermanné (Budapestről), özv. Felbert Imréné (Békéscsaba), Deutsh Lajosné, Bauer Józsefné, Pap Gáborné, Schwarcz Ignáczné, Hartenstein Ignáczné, Papp Bálintné, H. Kovács Mihályné, Négyes! Istvánná, Molnár Lászlóné, Kovács Jánosné, Breuer Mórné, Klein Vilmosné, Blum Mérné, Zilles Jánosné, Kovács Lajosné, Kovács Mihályné, Réthy Pálné és Scheiber Adolfné. Kiss Katicza és Annuska, Máday Blanka és Bella, Kálmán Ilonka es Vilma, Holler Berta, Biró Matild és Szerén, Gajdács Alvin (Tótkomlós), Rosenberg Czeczilia, Iszlay Etel (Kolozsvár), Arany Milli, Klein Gizi, Garzó Bella, Goldstein nővérek, Schwarcz Hermina, Veress Ilonka, Klein Giza, Fisher Erzsiké (Békéscsaba), Bauer Klárika, Papp Erzsiké, Schwarcz Irma, Pap Eszti és Margit, Molnár Emma, Négyessi Szidi, Rosenthal Bella (Endrőd), Bernstein Szerén, Kovács Mariska és Scheiber Irma.

A sikerült estély anyagilag is kedvező eredménnyel járt és csinos összeget juttatott a József főherczeg sanatorium-egylet és a magyar nyomdá-. szók üdülőhelye javára.

Hírek.

A békés—gerlai Út épitése. A vármegye alispánjának elnöklete alatt folyó hó 20-án tartatott meg a helyszíni bejárás, melyen a békés—gerlai út iránya a tervezetről eltérően állapíttatott meg. A tervezet szerint az út a gerlai hídtól kiindulva, több kanyarulatot téve, vezetett volna Békésre. A bizottság abban állapodott meg, hogy az út közvetlen ne a gerlai hídról induljon ki, hanem a békéscsaba—dobozi úttestből, mely esetben teljesen egyenessé válik s rövidebb is lesz Gr. Wenckheim Géza megbízottja beleegyezett abba, hogy az út irányának változása folytán az úttest áthelyeztessék

Mikor a költő sorsa jobbra fordult, első dolga volt édes anyját kiemelni a bajból. De hiába gondoskodott arról, hogy édes anyjának meg legyen mindene a mit szükségei, hiába rendezett be neki lakást Székesfejérváron: az özvegy bánatosan, sokat sírva töltötte napjait mindaddig, mig fia nem szerezte neki vissza a nyéki szőlőt, hol újra gazdálkodhatott és gyógyíthatott. Utolsó éveit boldoggá tette fiának hálája és szeretete. Ez a boldogság csodálatosan védte meg őt az idő romboló hatásától; hatvan éves korában még fekete volt a haja.

Anyján kívül két nőnek jutott nagy szerep Vörösmarty életében.

Az egyik Perczel Sándor földbirtokosnak leánya, kinek házánál Vörösmarty több éven át nevelő volt. És pedig nem, rr.int Eötvös Károly tévesen állítja, a legifjabb, hanem a legidősebb leánya Etelka; Ez kiderül a költőnek Zádornevü barátjához irt leveleiből, melyekben nyíltan emlegeti szive bálványát.

Az ifjú költőt lelkesítette a szelíd, tisza lelkű leány ; róla irta első szerelmi költeményeit, melyek fényes ábrándokkal vannak tele. így szól hozzá:

Miért jelensz meg álmaimnak,

Ki tőlem ébren elhajolsz?

A legvidámabb hajnal arczídon,

Szemedben a szép csillagok sugára,

Buháid ezüstös fellegek Az est fuvalmán ringadozva, így jösz keservim éjjelen,

Nyájasb az égnél, a földnél kegyesb!

Etelka szemét igy Írja le:

A szem, melyet én szerettem,

Mely szivembe tőrt vete,

Nem volt sem világos égszin,

Sem borongó fekete,

Nyájasabb a feketénél,

Gyenge kéknél tüzesebb,

Gyorsabb ennél, hivebb annál,

Andalítóbb, csendesebb.

s 20—22 méter szélességű területátengedését ajánlotta fel olykép, hogy a régi úttest planirozva, a mi telekkönyvileg úgyis a gróf nevén áll, vissza- bocsájtassék a gróf tulajdonába. A bizottság ily értelemben tette meg javaslatát. Az út földmunkálatai lehetőleg még ez évben elkészülnek s a jövő év nyarára maga a kőút is ki fog építtetni.

A városi első jegyzöség. Gyula városánál megüresedett első jegyzői állásra a korteskedések kö rülbelül be vannak fejezve, a pártok már kialakultak s az ügy megérett a választásra. A jelöltek azok, akik voltak. A vármegye alispánja kiirta a pályázatot, melyszerint úgy az első, valamint ennek folytán esetleg megüresedő másodjegyzői állásra a pályázati kérvények deczember 20-ig adandók be bezárólag. A választás deczember hó 24-én lesz. Az első jegyzői állásra pályáznak Hoffmann Ferencz, városi másodjegyző, dr. Bucskó Korjolán árvaszéki ülnök, Szikes György gyulavárii első jegyző.

Jóváhagyás. A belügyminister a „gyopárhalmi- 8zabadszenttornyai katbolikus kör“ alapszabályait jóváhagyta.

Névváltoztatások. Forsner Jenő szarvasi lakos vezetéknevét „Faragó“-ra és Teichner Lajos gyomai illetőségű egyén vezetéknevét „Fodor“-ra változtatta át belügyministeri engedélylyel.

Az Országos Közegészségügyi Egyesület békésármegyei osztálya évi rendes közgyűlését, mint azt már előre jeleztük, e hó 23-án Gyomán tartotta meg. A szép számban ez alkalomra érkezett vendégeket a vonatnál Gyoma község intelligencziájá- nak élén Rohoska Mihály főszolgabíró üdvözölte, mely után a vendégek hosszú kocsisorban vonultak l'észben elszállásolt helyeikre, részben pedig a városházára, hol a község nagy tanácsterme hama- osan megtelt az érkező vendégekkel és a gyomai ntelligencziával. Az érkezett vendégek közül hevenyében a következők neveit jegyeztük fel: Dr. Lukács György főispán, dr. Fábry Sándor alispán, dr. Zöldy János, dr. Hajnal Albert, dr. László Elek, dr. Kaczvinszky János, dr. Bárdos Arthur, r. Bartha Gusztáv, dr. Déri Henrik, dr. Eisler Vilmos, dr. Frey Géza, dr. Jakus Benő, dr. Keleti Ignácz, dr. Kulpin Dániel, dr. Kun Pál, dr. Nagy Ernő, dr. Szondy Lajos, dr. Vörös József, dr. Wallfisch Ferencz stb. A közönség egybegyülte után dr. Fábry Sándor elnök az egyesület czélját szakszerűen fejtegető lendületes beszéddel nyitotta meg s üdvözölte a termet megtöltő díszes közönséget, majd felkérte dr. Kaczvinszky Jánost, hogy értekezését olvassa fel. Úgy az ülést megnyitó al- spánt, mint az emelvényre lépett Kaczvinszky főorvost lelkes éljenzéssel tüntette ki a közönség. Dr. Kaczvinszky János felolvasása a tisztaságról szólott, tárgyát érdekesen fűszerezve, világos, kellemes előadással adta elő, úgy hogy a közönség érdeklődése nyilvánvaló volt, a tisztaság előnyeinek fejtegetése közben főleg azokra utalt, melyek nem a gyakorló orvost érdeklik, hanem a hygiént s vele a nagy közönség érdekét szolgálják. Adatokkal igazolta, hogy a talaj, a levegő, a viz : e három főtényező tisztaságától függ a lakosok egészsége, jóléte. Ennek kapcsán csatornázás és vízvezeték minden nagyobb községben való behozatalának eszméjét óhajtja a közegészségügyi egyesület pro- pagativ feladatává tenni. A második felolvasó dr. Eisler Vilmos volt, ki az alkoholizmus romboló hatását az emberiségre — fejtegette érdekesen, kimerítően sorolva fel azon ártalmas és káros hatásokat, melyek az alkohol túlságos használata folytán az emberiséget testileg, lelkileg tönkre teszik. A közönség mindkét felolvasót megéljenezve oszlott szét. Az olt maradt egyesületi tagokkal az évi rendes közgyűlését tartotta meg a közegészség- ügyi egyesület osztálya. Ennek lefolyása a sablonos közgyűlési tárgysorozatoktól, pénztári szám adás, számvizsgáló bizottság jelentése, felmentés megadása, számvizsgáló bizottság kiküldése stb., csak annyiban tért el, hogy elnöklő dr. Fábry Sándor indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy dr. Kaczvinszky főorvos és dr. Eisler j. orvos felolvasásait kinyomatja s ingyen fogja széjjel osztatni, a hangoztatott elveknek népünk minél nagyobb rétegében való terjesztése czéljából. A közgyűlés ezen kívül mindkét felolvasónak köszönetét nyilvánította 8 Kaczvinszky főorvos azon felvetett eszméjét, hogy osztályunk a csatornázás és vízvezeték eszméjével foglalkozzék, magáévá téve, annak tárgyalását úgy az orvosi, mint a közigazgatási szakosztály feladatává teszi.

Megsemmisített rendőrbiztos választás. A vármegye törvényhatósági bizottsága a békéscsabai rendőrbiztosi választást megsemmisítette, mivel a belügyminister által már elvileg jóváhagyott, bár a község szabályrendeletébe még fel nem vett intézkedés ellenére nem a járási főszolgabíró, hanem a képviselőtestület választmánya gyakorolta a kijelölést. A közigazgatási biróság a beadott panaszt a vármegye által felhozott indokokat elfogadva elutasította, s ennélfogva a választást megsemmisítő törvényhatósági véghatározat jogerőre emelkedett s uj választás utján fog az állás betöltetni.

Gyűjtés engedélyezéso. A csorvási evang. templomi építési költségeinek beszerzése czéljából a belügyminister az-egész ország területére szóló kö- nyöradomány gyűjtési engedélyt adott.

A dohánybeváltás határideje. A krr. kincstár a vármegye területén közhírré tette, hogy a folyó évben kincstári engedélylyel termelt dohány a békéscsabai dohánybeváltó állomáson 1903. évi január hó 2-tól február hó 20-ig fog beváltatni.

A gyulai színművészet pártoló egyesület, kiküldött albizottsága ma délután tartandó ülésében fogja megállapítani a nagyváradi Szigligeti színház gazgatójával Somogyi Károlylyal megkötendő szerződés szövegét. A szerződés szerint tudvalevőleg a nagyvárad-gyula-orosházi szinikerület egyelőre addig fog fennállani, még a Szigligeti színházat Somogyi vezeti, vagyis az 1903. és 1904. évi nyári saisonokban.

Az érem másik fele. Mikor az első hó leesik i szürke égboltozatról és az ablakokon fantasztikus virágokat rajzol a téli fagy, azok, akiknek gondtalanul s az élvezetnek adatott elme, piros öröm rajzolódik hidegtől csípett arczocskáikra s jó kedvvel csörtetve nickel korcsolyáikat, sietnek le a jégpályára mulatni, vagy uj toilettjeiket felöltve, vidáman mennek a zsúrra, bálba, estélyre, mely a téli szezon örömeit képezi. Azok azonban, akiknek osztályrészéül juttatta a sors a nyomorúságot, a véres verejtékkel szerzett falatokat, a koplalást és rongyos ruhát, azokra nézve véghetetlen szenvedést, kínok elviselését jelenti a tél kezdete. — A munka megszűnik, az élelem, a fa drága s az éhezve fázlódónak fizikai szenvedéseit megszázszo- rozza a tudat, hogy vannak, akik vele, miatta, érte szenvednek és nélkülöznek rongyos felesége és éhező gyermekei. Az éhező, munkaképes, de tét - enségre, nyomorra kárhoztatott ember vad elkeseEtelkát nemcsak kisebb verseiben dicsőítette, de nagy, hős költeményeinek legszebb alakjaiban Etelkáját irta le. Cserhalomban az agg lErnyei leányát „a szöghaju, nyájas Etelkát, kit László király ment meg rablóitól“ igy festi: Asszony nem szülhető ilyet,

Tej nem táplála, hanem élt fenn illatözőnnel, Elkerülték öt a szelek és harmatba íürészté Arczait a hajnal i mert arczai szebbek azénál,

A hajnal csak azért lett szégyent vallva pirossá Nézzed bár szemeit, mi van abban földi? Az éjfél Legfeketébb foltját napnak közelébe ha tenném.

Még az lenne talán szeme nyílt fényére hasonló.

Zalán futásában is a „deli Hajna* Perczel Etelka képemása.

Tiszta sugár te,

Mely csillogva leszállsz az egeknek fénykebeléből,

A hév nap tüzes arczáró), te is el ne sötétítsd Hajna szelíd kebelét, mely szebb a reggeli hónál, Szebb a hattyúnál s mint hajnal csillaga, oly szép.

Vörösmarty ez első szerelme megmaradt költői ábrándnak. Sohasem vallotta be Etelkának, hogy szerette. Tudta, hogy mielőtt Etelkát, büszke családnak nagy igényű gyermekét megkérhette volna, tekintélyes állást kell szereznie, ez pedig nem sikerült neki. Ilyen a költő végzete. Mire eléri az őt megillető dicsőséget, elszalasztja élete boldogságát és a dicsőséget többé nem élvezheti. Perczel Etelka máshoz ment feleségül, Vörösmarty pedig feljött Pestre, hogy folytassa dicsőséges küzdelmeit.

A sors utóbb kiengesztelte a költőt első szerelmi ábrándjának szétfoszlásaért. Vörösmarty férfikorának is meg volt a szerelme és ez volt az igazi. Ezt. már nem volt kénytelen visszafojtani. Már az egész ország ünnepelte őt, mikor a sors összehozta őt Csajághy Laurával, ki testvére volt Bajza József nejének. Bajza Józsefék házában Vörösmarty mindennapos volt. A költő már első látására megszerette Laurát, ki fekete hajú, feltűnő szép termetű, vig kedélyű leányka volt

fedésében, ilyenkor a pálinkához fordul, a pálinka pedig veszedelmes bosszút áll, álomba ringatja, megvigasztalja a hozzá fordulót, de ez az álom egyenlő a halállal annak, akit szabad levegőn fog el. Az első ilyen bepálinkázás folytán megfagyott embert Békésen találtak a Körösparton. Csibor Józsefnek hivják, napszámos volt s megfagyva találták reggel az emberek.

Sokaknak szivét

Kovács László.

Vörösmarty hozzá irt első verseiben szinte tréfás hangon évődik vele :

Nagy szálka vagy szememben kis leány,

Nem látok, bár szememben nincs hiány,

Nem láthatok sem földet, sem eget,

Csak tégedet, csak bűvös képedet.

Eldalolja, hogy szomjas, de szóraját nem olthatja el sem a bor, sem a viz, még az egész Balaton sem. Ö lángot, tüzet szomjazik: Laura szerelmét. A költő szerelme egyre nő és egyre szenvedélyesebben dalol Lauráról: Eltépném lel- kemet szerelmedért, énekli :

Bád nézek, mert gyönyört ad Szemlélnem arezodat;

Bád nézek, mert öröm lesz Meghalnom általad.

Laurát meglepte az annyira ünnepelt költő szenvedélye, kit ő oly magassan látott maga felett. És Vörösmarty Laurának előbb a lelkét hóditotta meg, csak azután a szivét. De végre s meghódította és Laura az ő menyasszonya lett. Vörösmarty ekkor gyönyörű költeményt irt hozzá, a mit Laura hálásan fogadott, „Ka- pott-e valaha menyasszony, szebb, szebb nászajándékot ? — szólt évek múlva. E költemény A merengőhöz.“ Melyik magyar nő olvashatja meghatottság nélkül e költeményt 1 Egész világ nem a mi birtokunk,

A mennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Valóban, ha látjuk azokat a nőket, kiket épen túlzó igényeik tettek boldogtalanokká, nem dicsérhetjük eléggé a költő életbölcsességét. Ezt a költeményt minden magyar anyal vésse leányának szivébe.

Vörösmarty csakhamar oltárhoz is vezette Lauráját; e házasság tartós boldogság alapja, maga a menyegző valóságos örömünnep volt. A költő, mint barátai leírták, közép termetű, izmos vállu férfiú volt, kissé himlőhelyes. Vonásai rendesen komolyak és mélázók voltak, de ha

érzékenyen érintő hir terjedt el Békésen e hó 24-én a reggeli órákban, mely Kovács László nyugalmazott ev, ref. tanító, volt 48/49-es honvéd, váratlanul történt elhunytát tudatta a boldogult személye, népes családja s kiterjedt rokonsága iránt érdeklődő közönséggel. Nyugalomba vonulása óta annyira megszokták a békésiek naponként látni s köztiszteletben részesíteni ezt bő mértékben kiérdemelt személyét, hogy szinte hihetlenül hangzott az elhunytáról szóló hir. Pár órai csendes haláltusa s szenvedés nélküli agónia után kilehelte lelkét az a férfiú, ki 45 évi tanítóskodása alatt annyi gyermeki lélekben s agyban gyujtá meg az értelem s tudomány fáklyáját ; a ki a nyugalom csöndes idejét csak rövid három évig élvezheté. Temetése e hó 26-án délelőtt 10 órakor ment végbe impozáns közönség részvételével. Testületileg megjelent kartársai megható gyászénekeket zengedeztek — a család és rokonságon kívül, a ref. tanítói testület és a „Békési Dalegylet“, (melynek az elhunyt hosszú időn át egykor tényleges, utóbb pedig tiszteletbeli karnagya volt), remek koszorúival borított ravatala felett; Kecskeméti Ferencz lelkész, országgyűlési képviselő pedig a tanítói hivatás fenséges voltát szépen festő gyászimával vigasztalta a mélyen sebzett sziveket. Tanitótársai gyalog kisérték utolsó útjára s hült hamvainak a családi sírboltba lett helyezése után Tassy Sándor tanító vett tőié búcsút a következő rövid siri beszéddel, melyet szerzője, lapunk munkatársa, Jámbor Lajos rekedtsége miatt nem mondhatott el személyesen : „Valahányszor nyílik kapuja e helynek, ahol most is állunk : könnyező szemekkel, zokogó kebellel és fájó lélekkel lépünk be ide, hol sirok domborulnak, sirgödrök mélyednek, hogy magukba rejtsék, köblökre öleljék holt sze- relmesinket. íme most is egy sir nyílott meg előttünk, a melynek ölébe fektetnünk oly nehéz, annyira fájdalmas, ki e gyászos laknak, sötét koporsónak szótalan lakója lett közülünk immár. Könnyeink zápora, sürü sóhajtásunk, szivünk vonag- lása, a zokogó család, a népes kiséret mind, mind arról beszél a fájdalom hangján, hogy jó Kovács Lászlónk, a szerető hü férj, gondos családapa, a szeretett rokon, a képzett tanító, a jó barát és kartárs — nincsen, nincsen többé! Hetven évre terjedt tisztes életéből negyvenötöt tölte a népnevelésnek hü szolgálatában. Megviselte testét, de nem:’ erős lelkét a legdicsőbb, ámde testetőrlő munka; s hogy onnan ne dőlne ki a nemes utón, lehangzott hozzája amaz égi szózat: „Jól vagyon hü szolgám . . . elég immár, hagyd el !“ 8 nyugalomba vonult közbecsülés közben, élve családjának : testi gyöngesége kárpótolva lön a szemekből feléje tűző szeretettel. A jól teljesített kötelességérzet nyájas, szelíd fénynyel vonta be éltének utolsó napjait. Es az, ki midőn a haza veszélyben volt, úgy szólván mint gyermek, annyi ezerekkel, honvéd bajtársaival méné védelmére; ki csaták tüzé- ben, ellenség közepett, ágyudörej közben bátran

felindult, kedves mosoly játszott ajkain. Magas homloka és nagy barna szeme tették arczát érdekessé. Szemében erős fény lángolt.

Lauráról házasélete alatt is csak a legben- söbb gyöngédséggel, szerető hálával emlékezik meg :

Nem fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek és ha Megszédit a gond, törni szeszélyeimet?

Nagy feladás vár rád: fiatal szivednek erényét Tenni napul megtört életem árnya fölé.

E boldog házasélet nyugalmát csak a sza- badságharcz gyászos kimenetele szakitotta meg. Vörösmartyt, ki mint az almási kerület képviselője az országgyűlés tagja volt, i849 júliusában az egyesült orosz és osztrák seregek előnyomulása Pest elhagyására kényszeritette. A búcsú szerető nejétől nagyon nehéz volt, úgy váltak el, mintha többé nem látnák egymást viszont. Hosszú bujdosása után azonban az osztrák kormány abba hagyta üldözését; és ö a fejérvármegyei Baracskán újra- találkozott nejével, ki aztán velemaradt halála napjáig.

E házasságot három gyermekkel áldotta meg az Isten. Fia, Béla, most a kúria al- elnöke, nagyobb leánya, Ilonka, Magyarország kiváló miniszterelnökének, Széli Kálmánnak neje. Lelkes szivü honleány, ki mélyen átérezte atyja költészetét; és bár még gyermek leány volt, mikor atyját elvesztette, mélyen emlékébe véste őt, erről tanúskodnak a Vasárnapi Újságban megjelent napló töredékei, melyekben eleven színezéssel ir atyjának szokásairól, kedvteléseiről, sétáiról.

E leányt I|onának — barátai feljegyzése szerint azért keresztelte, hogy mintegy örökségül hagyja neki egyik legszebb költeményét, a „Szép Iluskát.*

Ennél szebb költői elbeszélést magyarul még most sem Írtak. Szép Iluska, az ősz Peterdy leánya, ki lepkéket üz Vértes vadonéban, mi-