Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-09-14 / 37. szám
37-ik szám. Gyula, 1902. szeptember 14-én, XXXIV. évfolyam. f----------------1 Sz erkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illet® közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. — fill. Fél évre ... fin — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. _____;______________ r Tá rsadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Fó'szerkesztó': Or. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Feroncz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 till. L_________ Századik évforduló. Kossuth Lajos születésének századik évfordulója közeledik és e nap hatalmas érzelemben egyesíti a magyar haza polgárait, a mely érzelem széles e hazában lelkes ünne pélyek tartásában nyilatkozik meg. Nem a jövőnek eszméi gyűjtik ezúttal össze a lelkesedő nemzetet, nem a jövő reményei, — hanem a múlt nagyidők és azok halhatatlan szereplő iránti kegyelete lesz az ami együvé sorakoztatja. Egy pillanatra megfeledkezik az egész magyar nemzet a létkérdésről, hogy áldozzon a múltaknak, a múlt egy dicső, nagy fenséges alakjának, kinek glória övezte alakja előtt fejet, térdet hajt minden magyar ■ Kossuth Lajos édes apánknak ! Hisz félistene volt ép akkor e magyar nemzetnek, mikor az idegen bálványokat imádni többé nem akart. Félistene volt, mert a mit O mondott, a mit tett, — az egy bü vös, csodás hatalom megnyilatkozása volt. Félisten volt, kinek sújtó keze nemezis- ként érte utói a gőgösöket, kinek hatalma, szent keze megmutatta az utat a boldoguláshoz. Szavára egy ország adta össze millióit, hogy megvédje érdekeit. Volt e szónak oly hatalma, a minőt soha egy nemzet fia fel mutatni nem tudott, — csak Kossuth Lajos. Lelkesített, biztatott, gyújtott, lángra lobbantott! Kitört és rombolt! Nem azt nézte, hogy mi a saját érdeke, hanem azt tette, a mi a nemzet érdekében állott. . Önzetlenség, becsületesség, fáradhatlan, puritán tevékenység, ez jellemezte már az ifjút, kit lángoló hazaszeretete és a nemzet ellenségeinek gazsága korán ismertetett meg a börtön bűzös levegőjével s a hazaszeretet vezérelte tevékenységre a férfit, mikor tapasztalta, hogy a korszellem hatása alatt egy egész nemzet követi a tettek mezejére. rr M R C Z A . | Kossuth Lajos emlékezete. 1 jp 1902, szeptember 19. * Szabadság tündére I Jer csókolj homlokon, Hogy e naphoz méltón zenghessen dalt kobzom, Szívből, szívhez szólva . . . Ragyogó napsugár, éjnek éjszakája, Az ősz hervadt lombja, tavasz szép virága, Hadd jöjjenek sorba! . . Mert nagy nap virradt ma az egész hazára, Dicső fényben ragyog tündöklő sugára, S lángot gyújt a szívben, Megfonni a hála babér koszorúját, Becsülni a nemzet küzdelemdus múltját, Mindörökre híven . . . Csokorba szedve a kegyelet rózsája, Emlékezet hint fényt a bérezre, rónára, Szellő suttog halkan ; A hazaszeretet, miként dalos madár, Uj életre ébred, apáról fira száll, S erős lesz mint hajdan. A mohosult sírok megnyilanak rendre, T.estet ölt a nemes, örök dicső eszme, A nép szabadsága; S kik érte küzdöttek, áldozatot hoztak, Előhirnökei voltak egy jobb kornak, '* Győznek valaháral . . Sötét éjszaka volt, a csillag sem fénylett, Qyászfelhő takarta kárpitját az égnek, Haldoklott a magyar; „Múltadban nincs őröm, jövődbeu nincs remény, Hanyatló szép hazám miattad vérzőm én Iu . . — Ez volt a eiri dal. ____ Ne m tűrt megalkuvást, consequens volt első ideáljához, első eszméihez s mig ezrek tértek vissza, változott viszonyok mellett a hazába, addig a törhetetlen jellem jobban érezte magát idegen földön, ott abban a tu- rini kis házban, hol a nemzet szent igazai elárultatván, — más eszmék kezdtek tért hódítani, mint az ő egyedül honboldogító eszméi. Volt-e igaza az agg államférfiunak, mikor e lépésre szánta el magát, azt most ne keressük, de ismerjük el, hogy még ez az elhatározás is emelte az ő dicsősógteljes fénynyel övezett alakját. S ha megszólalt borús napokban, mikor a magyarság egét, — pillanatra bár — felhők borították, szava verőfény volt, mely áttört a félhők mögül, biztatólag hatott a kétkedőkre s reménysugárként a kétségbeesettekre ! Örökké emlékezetesek lesznek azok a levelei, melyeket egykoron Írogatott. Ezekben fejezte ki politikai hitvallását, nézeteit eszméit, terveit, melyeket pedig oly áhítattal hallgatott a magyar. Mert volt a levelekben valami lélekemelő, megkapó, fenséges hangulat, ami me- aDcholikus, lemondó bánata, hazáját sirató, biztató hangjával még inkább megragadta az olvasó figyelmét. Minden egyes mondata úgy tetszett mint egy egy vissza visszatérő hang, mely felrázza a kétkedőt, biztatja a reménytelent, 8 uj életre lelkesíti a tespedőt. . . . „Uraim ! A haza veszélyben van,... s ón Önöket ezennel egy nagyszerű határozatra hivom fel . . . Mondják ki, hogy a nemzet elvan határozva, koronájának, szabadságának, önállóságának védelmére, a leg nagyobb áldozatokat is meghozni . . . Egyenesen és ünnepélyesen kérem tehát, adják meg a kétszázezer katonát!“ Ezeket mon dotta a legnagyobb magyar az 1848. juuius 11-ón tartott országgyűlésen, a nemzet pe dig azt felelte rá : „Megadjuk !* Most pedig már évek óta ott pihen, annak az imádott földnek belsejében, a mely földre élve visszatérni nem akart; nem tudta látni, mint döntötte romba az ármány és rosszakarat azt a fényes palotát, melyet a magyar nemzetnek ő épített egy emberöltőn át való fáradtságos, nehéz, küzdelmes mun kában. Nem akarta látni, mint taszították le a haza ellenségei diszes magaslatáról azt a határkövet, melyet tövisekkel és vérrel kirakott utón ő vitt fel oda, ahonnan a haza minden polgára megláthatta azt, reményt és boldogulást merítvén annak fényéből. A történelemé már ő, de szent Neve bői a magyarság örökké fog erőt meríteni s Nevének varázsában örökké fog bízni. Még onnan a síron túl is} mintha tettre lelkesítené e nemzetet még onnan a síron túlról is, mintha megszólalna néha, hogy lelkesítsen, biztasson: „Uraim, mentsék meg a hazát . . .“! Azt mondtuk, hogy a múltak emléke gyűjti össze a nemzetet az ünneplésre ! ? Nem: nemcsak a múltak emlékei, hanem a jövőbe vetett hit és remény. Kossuth Apánk eszméi még nem mentek teljesedésbe, Kossuth Apánk szelleme még mindég vezérel bennünket, a czél, a kijelölt végpont még mindig messze vanj de a mit Tőle tanultunk, az biztat, hogy azt is elfogjuk érni. Hisz Tőle tanultuk szeretni e hazát és tenni is e hazáért, az ő fenséges lelke mutatta meg, mi a magyar kötelessége, mi a magyar jövője ? S ma, mikor a hömpölygő óczeánhoz hasonlít az az embersokaság, a mely az ország szivébe, az újkori Mekkába, a Kossuth Lajos mauzóleumának helyére indul, a mikor a haza minden zugában az ő nevével ajkán fohászkodik a nemzet minden tagja, adjunk hálát az Istennek, hogy megérhettük e napot, mikor az ország újabb bizonyítékát nyújtja annak, hogy élni a hazáért van benne hit és erő. He egy-két pászf őrtűz fényt lövelt az éjbe, Fellobogott lángja, vesztatüzként égve; S megújult a remény, Hogy sötét éj után érkezik a hajnal, Nem halt meg, csak alszik a tetszhalott magyar Koporsó fenekén . . . Az, ki ma száz éve született minékünk, Hajnalcsillagunk lett, örök büszkeségünk, Szivünk drága kincse; Lánglel ke szikráit szórja szünet lenül, Tőle millió szív dobban, elevenül, S törik rabbilincse . . . Mig a kis ökörszem a bokorban pihen, Addig a királysas magasba száll frissen, S röptét megcsodálják; Kossuth Lajos, kora e hatalmas sássá, A törpék köréből felszáll a magasba, S minden ténye áldás. Ámde olyan erős a szolgaság járma, Nem tördelheti szét a sas erős szárnya, Egy pillanat alatt . . . Az eszme harezosa azért még sem csügged, Hbzához, nemzethez mindörökre hü lesz, Utján bátran halad . . . Sötét börtönben ül Kossuth Lajos, a rab, Gyászfelhőbe borúi ez önkényre a nap, Alkony száll a tájra . . . Dúló vihar nyoma látszik meg a lombon, Hogy vérezzék a szív, panaszhang zokogjon, Rémes éjszakába . . . Sivatag királyát ha ketreezbe zárják, Porba hervasztják le élete virágát, S így már élve halott; Szabadság bajnoka a börtönbe űzve, Hogy legyen szövétnék, szent jogok őrtüze ?. . Éjben nap sem ragyog 1 . . . De az igazságnak nem örökös álma, Súlyos teher alatt növekszik a pálma, Az a nemzet, mely igy becsüli meg nagyjait, mely egy „legyen" szóra odagyülekezik egy sirhant köré, hogy újabb hűséget esküdjék az 0 magasztos eszméinek, az a nemzet, még állani fog magasságának zenithjén is, az a nemzet eléri még azt a perczet, mikor egy világrész fogja ismételni Kossuth Apánk szavait: „Leborulunk a nemzet nagysága előtt!“ Nem hal meg az eszme . . . A Kossuth élete Isten nagy áldása, A sok vihart állott nemzetre, hazára, Dicsőn ragyog neve . . . „Az idők mohától a derék nem félhet“, Örökélete van tündöklő nevének, S mohosült sírjára Nefelejtset ültet az igaz kegyelet, Emlékezet vírraszt a porai felett, S könyet sir a hála . . . Szabadság tündérei jelenj meg e napon, Hogy a magyar nemzet ma sírva vigadjon, Nemzeti ünnepén; A hazaszeretet, alkotmányvédelem, Mennyei szent tüze maradjon végtelen A szivek rejtőkén. Ha ellenség ismét letiporni akar, S csatasikra szólít a „Talpra magyar“ dal Akkor magyar ébredj 1 Mert csak szabad haza nevel szabad népet, Szolgaság nyűgében nyögő szárnyatépett S élve sírba lépett 1 . . Nagy Kossuth szelleme 1 viraszsz mi felettünk, Hogy boldog lehessen hazánk és nemzetünk Most és mindörökre I . . Száz éve születtél, évek óta porladsz, De vezércsillaga maradsz mindenkornak S unokák öröké 1 Dombi Lajos. Színész fotográfiák. — Amateur felvételek. — Az ötödik hete, hogy a Zilahy társulata Gyulán aratja habárait, itt az ideje, hogy képet alkossunk róla. A komoly „kritikus® urak dolga, hogy a társulatról bírálatot mondjanak, én most csak fotográfus akarok lenni s czélom az nekem, hogy a Dobay János könyvkereskedésének kiraKossuth ünnep a vármegyében. Az országos Kossuthünnepélyből Békésvármegye is kiveszi részét, legkivált Gyula, a vármegye székhelye. Nagy a lelkesedés s a hazafias láng, mely- lyel Gyulaváros közönsége készül megünnepelni Kossuth Lajos születésének századik évfordulóját, az ünnepély programmja is mutatja, hogy mily nagy arányú lesz a közeledő Kossuth ünnep. A programm, mely falragaszon is olvasható, a következő : Kossuth Lajos. Halandónak neve egykoron, ma már eszmény, múltak dicsősége, jövök reménye. Szeptember hó 19-én, e héten pénteken lesz száz esztendeje annak, hogy 0 született. Ezen a napon, ezen az évfordulón le kell bo- ulnunk emléke előtt. Nem azért, hogy nevét védjük az elmúlástól. Gyöngyként ring az a századok hullámaiban. Le kell borulnunk, hogy bálát adjunk Istenünknek, hogy nekünk adta Öt. Őt megbecsülni, a magunk megbecsülése. Emlékezzünk és ünnepeljük, hogy élete, teremtő ereje, honszerelme, szenvedése, tanításainak őrök igazságából erőt és hitet merítsünk. Gyulaváros lelkes honleányai és honfiai ! Ünnepeljük meg szeptember 19 ét, mint a hogyan azt a haza minden városa s községe megfogja ünnepelni, osztatlanul és egységesen. Véssük szoborba alakját. Zengjük el a templomban és Isten szabad ege alatt nevét, mert Róla megemlékezni, öröm és vigasztalás. Nevét kimondani : hit Is imádság. katában levő fotográfiákhoz amateur felvételeket eszközöljek. Hölgyeim és uraim j tessenek mosolyogni. Úgy ............még eey kis türelmet kérek.........köszönöm, a felvétel megtörté nt. Hogy a kép sikerül-e, azért nem állok jót, ám jöjjenek sorba, mind, a kik a magyar művészetnek lelkes bajnokai. Zilahy Gyula. Más néven Zsül, a ki a csoport élén áll, tehát övé az elsőség. Elsején ugyan szeretné elengedni ezt az elsőséget és sóhajtva gondol vissza azokra a nem rég letűnt szép napokra, a mikor mégő is a »gázsiéták> közé tartozott. Minden idejét a társulatnak áldozza s testestül telkestül azé. Igazi művész a színpadon s úgy játszik mint egy angyal. Szerencséje van a játékban, mert mindig nagy tetszést arat, de szerencsés a szerelemben is, mert egyik leg- bájosabb színésznő a felesége. Az életben arany- szivü ember s ez a tulajdonsága sok aranyába kerül. Annyi előlege egy direktornál sincs a tagoknak, mint ő nála. Nem szereti a zajos mulatságot, de szűk körben barátai, különösen pályatársai között, jól érzi magát s szívesen elidőzik. Két nagyra törekve fia van, a Pali és ifj. Zilahy Gyuluska, a kiknek legjobb barátjuk Sárkadi Aladár. Zilahy rövid itt tartózkodása óta iS nagyon megszerette a gyulaiakat s a gyulaiak is lelkesednek érte. Zilahyné Singhoffer Vilma. Az igazi művész felesége, a nagy művésznő. A mi férje prózában, ugyanaz ö költészetben, a dalban. A mi a szerelemben a dal, a vigalomban a zene, ugyanaz ő a színpadon. Fénye, csillaga, napja a társulatnak. Szépsége felment mindenkit az alól, hogy hízelegjenek neki s ha dalolni hallják, egyszerre királynő lesz s uralkodik a sziveken. Versenyezni nem versenyezhetnek vele, tehát a társulatnak minden tagja egyformán lelkesül érte. Ó is szeret mindenkit a társulatnál. Még meg sem érkezett, már hiányát éreztük s az első este meghódított bennünket gyönyörű, szép, tiszta hangHiap-unls mai számálioz fél iv melléklet van csatolva. Legjobb, legtartósabb és legszebb az „EMKE“ padlófénymáz. 5% az Emke javára. Gyártás és fŐeladás: BERKES BERTALAN Isiereslsed.ésé'foerx., Zöldfa-utcza. NAGYVÁRAD Fö-utcza. Elárusítók s 309 2—ío Gyulán: Féhn István. Békéscsabán: Deutsch J., Fischer H. M. és Gruber. Gyomán: Klein Vilmos, Schröder János. Békésen: Kürthy Mihály. Eleken: Ament Antal. Mezőberényben: Csermák Lajos. Mezőtúron : Bordáts. Túrkevén : Sckvartz Ignácz. Szentesen: Eisler Lajos
