Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-06-22 / 25. szám

A vallás és közoktatásügyi miniszter ur | nagy méltósága engem bizott meg azzal, hogy 0 császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb kitünteté­sének díszes jelvényétünnepeltünknek átszolgáltassam. Hazafias örömmel teljesítem ezt a megtisztelő megbízatást és midőn a díszes érdemrendet kiválóan tisztelt polgártársunk mellére tűzöm, magyar lelkem mélyéből mondok hálás köszönetét neki négy évtized fáradtságos, nehéz, de áldásos és eredményekben gazdag munkásságáért. Istennek annyi áldása szálljon a nemes férfiú ősz fejére, ahány müveit magyar hazafit a mi szere­tett hazánknak felnevelt. Viselje sokáig mélyen tisztelt igazgató ur a felséges király legmagasabb kitüntetésének jelvényét teljes lelki és testi erőben, környezve polgártársai­nak tiszteletétől, tanítványai sok nemzedékének sze- retetétől és hálájától 1 A főispán beszédét többször éljenzés szakította félbe különösen kitört ez akkor, mikor az érdem­rendet felfűzte. Benka igazgató állva fogadta az érem átadását s a főispán beszédét követő hosszantartó éljenzés csillapultával ő kezdett beszélni. Első szavai a hála és köszönet voltak, melyekkel ä kitüntetésért adó­zott.' »Nem a fénycsillám — mondá — de a benne megnyilatkozó tény erkölcsi értéke kötelez igazán hálára, mert látom benne szeretett királyunknak a polgári erények iránt is mindenkor kitüntetésre kész figyelmét, látom benne kifejezve azt, hogy a becsü­letes kitartó munkát becsülik odafenn a trón ma­gasságában.« Ezután igy folytatá: Mózes 40 évig vezette Izrael bolyongó népét Arábia sivatagjain, Istenhez vágyó lelke, midőn a Sinai hegyre felkivánkozott, egy égő, de soha el nem égő csipkebokor állotta útját, a fény káprázatából hangot hallott: »Vesd le a te saruidat, mert szent az a hely, ahol most állasz.« A kitüntetés fénye mellett mintha telkemet hasonló szózat érintené, mintha 0 Felsége, szeretett királyunk mondaná hozzám: »Szent az a munkakör, melyben eddig éltél.« A nemzeti művelődésnek, az ifjú nevelésnek felelősséggel járó terhes, de dicső munkaköre és a magasból hozzám szálló hangnak ezen hatása alatt önként a hálaérzet keletkezik lelkem mélyén, hálát adok a Mindenhatónak, ki megengedte nekem, töré­keny embernek, hogy 40 évig működtem azon munkakörben, melyet lelkiismeretem szerint betölteni mindig kész voltam és mindig törekedtem. (Éljen­zés.) Negyven év hosszú idején át vezethettem ennek a mi vidékünknek, ennek a mi áldott magyar al­földünknek Szarvason iskolázó ifjúságát. Isten meg­engedte, hogy részese legyek erkölcsi jellem fejlesz­tésére czélzó, hazafias, nemes érzületnek terméke­nyítő hatása alatt az ifjúságot czéltudatra vezető munkának, melyben ma a szarvasi gymnasiumban alkalmazott tanártársaimmal osztozom. Mintha a fény és a hang hatása alatt villamos erő emelne magasra, úgy érzem magam, mint tán Mózes érez­hette, midőn a Hóreb hegyére felment, hogy be­pillantson az Ígéret földjére. Én is bepillantok 40 évi tanári szolgálatom magaslatáról a jövőbe s lel­kem teljes örömével hiszem és remélem azt, hogy nemzetünk nagyrahivatott, sokat szenvedett nemze­tünk egy uj ezredév küszöbén a szebb jövő felé halad. Á szebb jövő biztosítékát látom abban is, hogy a király és nemzet egymást megértik, egymás­ért élnek, együtt küzdenek azért, hogy a sokat küzdött nemzetet egyszer a kívánt sikerhez elvezessék. Küz­denek azért, hogy legyen végre ez a magyar magáé, magyar testestül, lelkestől, fenntartsa itt a kelet és nyugat választó vonalán, a keresztény szellemű, emberséges, humánus, hazafias műveltségnek zászló­ját magasra. A jó gazdaasszony, visszavonult élet, taka­rékosság és efféléről zengett ódák: gyermek mese, dajka beszéd, a könnyen hivő szerelmes férfiak tőrbecsalása. Solymáry Gida nem fog lépre menni, 6 erős ember, nagy ellentálló képességű, az opti­mista világ nézetekben szűkölködik. De azért mégis — mégis! — Az a rózsa oly hivogatólag mosolyog feléje az íróasztalról, átható illata már szinte elviselhetlen. Vagy talán nagyon befü- töttek a kályhába, oly nyomasztó a kis garzon­szoba levegője. Kitekint az ablakon. Az őszi nap gyorsan tűnő fénye nyugovóra száll. Az utcza sáros és néptelen. Egy pár diák most kezdi esti sétáját — hódolatát bemutatva az átellenben lakó czipészmester szép Erzsiké- jének. Es amott az elhagyott sétatér sárguló bokrai közt egy szerelmes pár suhan el karöltve, egymáshoz simulva . . . Nincs többé maradása a szűk, tulmeleg szobában. Solymáry Gida az nap este 8o pengőt ve­szít ferblin a- városi kaszinó egyik hűvös szepa- réjában és hajnali 3 óra tájban éppen a tizen­harmadik szivarra gyújt rá, remegő, ideges kézzel. * * * Alarczos bál a központiban, a főispánná védnöksége alatt. Az adventi időszak egyedül frequentáit mulatsága, mely ruhát, czipőt, hoz karácsonyra a didergő, szegény kicsinyeknek. — Van is nagy tolongás az oszlopos, virágos előcsarnokban, mintha az egész vármegyei székhely vidám, mu­latni vágyó népe egy hóbortos maszk alá rej­tőzve, ki akarná tombolni jó kedvét. Ragyogó jelmezek, kaczér enyelgós és ka­landos ismeretségek egész tömkelegé, az álar- czos bálák ez a megszokott látványossága, ma is teljes mérvben tért hódit a központi vendéglő fényes nagy termében. Solymáry Gida is ott van. Ott kell lennie, hisz ő neki van a legszebb szőke bajusza az egész vármegyében ;— az ilyen embe­rek szükséges alakjai a jól sikerült bálák­nak. De ez alkalommal a gondos komité Végül megköszönte a főispánnak a közbenjá­rását és fáradságát, hogy megjelent a kitüntetés átadása végett. A hallgatóság a gyönyörű szép, eszmei gazdag beszédét az igazgatónak, a legnagyobb csendben hallgatta végig s lelkesen megéljenezte. Benka beszédét követte programm szerint a főgimnáziumot fenntartó arad—békési, békési és csanád—csongrádi egyházmegyék részéről Veres József békési egyházmegyei esperes üdvözlete. Az esperes érczes, erős, férfias hangon beszélt s ki­emelte az ünnepelt munkásságát, jellemét, melyet — úgymond — mindannyian ismertünk, hisz köz­tünk nőtt fel, fejlett ki a szorgalmas ifjú s vívta ki magának az elismerést, melyet most 0 Felsége ki­tüntetése jelképez a legszebben. — Éljenzés és taps hangzott fel e beszédre. Ezt követőleg dr. Fábry Sándor kir. tanácsos, Békésvármegye alispánja állott fel szólásra s tőle; megszokott ékesszólással, költői szépségekkel s ha­sonlatokkal telt következő beszédet intézte az ünne­pedhez : Tisztelt ünneplő közönség! A békési esperes-1 ségnek szarvasi gimnáziuma, amely immár a századik esztendőt éli meg, mindenkor egyik leghatalmasabb és hosszú időn át egyetlen hatékony tényezője volt Békésmegyében a közművelődésnek. Mennyi jeles tanár került ki ebből az intézetből! a kik innen keltek szárnyra, itt nőttek nagygyá és lettek az ország büszkeségévé. Mennyi jeles ifjú került ki ebből az intézetből, kik bár elszóródva szerte az országban, mégis legnagyobbrészt mind munkásai, derék művelői lettek a közügyeknek, a hazafiságnak és a jó, melyet szolgálnak és előmozdítanak, az igaz lelkű férfiúnak legnagyobb lelki sajátja. Ilyen szellemben mérlegelte mindenkor Békésvármegye közönsége és törvényható­sága a szarvasi főgimnáziumnak.jelentőségét. Ennek a gimnáziumnak tanára és igazgatója egy emberöltőn át munkálkodott, fáradhatlanul. Gondozó keze alól hány ifjú került ki, a kik most értesülve a szép ünnepélyről, bizonnyal mindnyájan örömmel gondol­nak a távolban is, azokon kívül, a kik itt környéke­zik, mindenkor szeretett tanárukra. Békésvármegye egész társadalma ismeri igazgató urnák díszes tudá­sát. Jól tudjuk, mint oltotta bele és oltja bele tanítványai leikébe az ő puritán lelkének tisztaságát, mint adja meg ezzel az ifjaknak az öntudatos jelle­met, a mely a legbiztosabb kalauz az élet küzdelmei­ben. Jól tudjuk, mint osztja meg tudományosságát tanítványai között, mely olyan, mint a szeretet, megosztva csak növekedik. Jól tudjuk, mint oltja bele a hazaszeretet szent érzését tanítványaiba s tanítja őket lelkesedésre a haza s a szép iránt. Mélyen tisztelt igazgató ur! A tanítónak, tanár­nak működése hasonló a kertészéhez. A tanár is igyekszik a ferde hajtásokat lenyesegetni dúsan termő, egyenes törzseket nevelni és a tövisek között: is ékes virágokat. De a tanár működése sokkal, de sokkal szebb ennél, mert a természet legszebb anya­gát, az embert neveli. S neveli nem mint a kedv­töltő, esetleg önző kertész. Neveli a társadalomnak, a családnak, önmagánák. Igaz, legszuróbbak is tövi­sei e pályának, mint a latin költő megírta. Én e szép ünnepen kívánom, igazgató ur! hogy ha érte valaha tövisszurás, igazságtalanság, a szeretetnek ezen meg­nyilvánulásában felejtse mind azt, és lássa ezentúl mindenkoron csupán áldásos működésének gyümöl­csöző voltát. Igazi lelki gyönyörűséggel veszek részt ez ünnepélyen, mint Békésmegye alispánja. Lelki gyönyörűséggel veszek részt, mert ez ünnepen látom [azt, hogy a legfelsőbb kitüntetés összetalálkozik a társadalmi elismeréssel, (úgy van!) a mi ennek valódi lényegét adja meg, mert társadalmi elismerés nélkül a legfelsőbb kitüntetés hiú kitüntetés volna, és nem adná meg annak igazi lényegét. Ezért gyö­aligha pillant hálásan e fiatal ember műkö­désére, mert oly közönyösen, oly szkeptikusan szinte elárvultán támaszkodik a bejárat egyik czifra karfájához, mint egy világot megvető hypochonder, avagy épen egy köszvényes agg­legény. Nem visel álarczot, simán oldalra fésült szőke hajával egy szolid, fiatal családapához hasonlít. Fekete frakkos tetszetős alakján szíve­sen pihen meg a káprázatos szinpompában ki­fáradt szem. Repülnek is feléje minden oldalról ja felhevült asszonynép pajzán megjegyzései: Az Ön közönye az a kerti takaró, melyhez vágyakozva simul a virágos folyondár. Avagy „Gida, édes Gida, miért oly szomorú, tán csak nem akarja, hogy a lappangó érdeklő­dés forrongása az előtörő érzelmek heves fel­kelésévé fajuljon ?* * Egy illír parti halászleány meg épen Arany Jánosból szellemeskedik: »vagy mint nap az égen a napraforgókkal, csöppet sem törődik szegény leányzókkal.“ Solymáry Gida gyengén mosolyog a recitáló hölgy felé, de szeme a terem másik sarkában tévedez. Ott áll egy csoport udvarlótól körülvév Márta, szép formás termetén pompásan feszül meg az aranyzsinóros, czobolylyal beszegett kaczabajka. Kicsi lábai rámás lakkcsizmába vannak bujtatva. A lengyel slachla asszonyai­nak bájos, nemzeti costümjében csábítóbb, szebb a leány, mint a-párisi divat legraffináltabb öltö­zékében. Észreveszi Gidát és gyorsan feléje kö­zeledik. Azután fülébe súg halkan, bizonytalan hangon. — Nem kínálna meg egy pohár pezsgővel ? — Ha épen úgy kivánja, — szól Gida és udvariasan karját nyújtja a hölgynek. — Dehogy kívánom, minthogy azonban nincs párja, megsajnáltam — és Márta komikus mozdulatot tesz karjával a levegőben, miközben nevető ajkai egy egészséges fogsort láttatnak az álarcz nyílásán. — De kérem 1 — Gida büszkén akar tilta­kozni, de szava elvész egy keringő lármás, bra­vúros introductiójában. Hozzá meg a leány oly szorosan, oly bizalmasan kapaszkodik a karjába, nyörüséggel veszek részt és hálás köszönetét fejezek ki az igazgató urnák azon áldásos működésért, me­lyet a vármegye érdekében kifejtett és kívánom lel- kemből, hogy a mi a férfiú munkásságának legszebb jutalma, az elismerés fokozza, hatványozza igazgató urnák életkedvét és munka erejét és aranyozza be hosszúra nyulóra életének öreg napjait 1 (Lelkes éljenzés.) Az alispán beszédét követő lelkes éljenzés el­hangzásával Mocskónyi József a tanári kar nevében szólott és üdvözölte a szeretett tiszttársat és igaz­gatót. Szavai szívből fakadtak s a szeretetről és egyetértésről tettek tanúságot, mely a tanári kar kebelében honol. Súlyos kereszt a tanári működés — úgymond — ennek megjutalmazásául most az igazgató urat egy könnyebben elviselhető kereszttel tüntette ki a királyi kegy. A főgimnázium jelenlegi tanuló ifjúsága részé­ről — mely teljes számban jelen volt, — Horváth Dezső VIII. oszt. tolmácsolta a tanuló ifjúságnak rajongó szeretettel párosult jó kívánságait. Benka Gyula meghatottan válaszolt mindezen beszédekre. A beszédek hatása alatt ajkára jövő s az ö eszmékben gazdag leikéből fakadó, keresetlen szavakkal köszönte meg egymásután az egyház­megyéknek, a vármegye alispánjának, a tanári kar­nak s a kedvestanuló ifjúságnak üdvözleteit, melyek neki oly véghetetlenül jól estek ezen a napon, amelyet megérhetett, megköszönte a szeretetet, melyet a ki­tüntetést soha nem kereső egyszerű személye iránt ma kifejezésre is juttattak. Az igazgató beszéde közben és végén meg-megujuló éljenzés elhangzásával folytatták a tisztelgést az egyes küldöttségek. Frint Lajos - az aradi, Bikádi Antal az orosházi ág. hitv. ev. egyházak képvisele­tében tartottak üdvözlő beszédet. Dr. Rell Lajos a békéscsabai testvér főgymnasium részéről az egész hallgatóságot magával ragadó, szép beszéddel járult az ünnepély fényének emeléséhez. Zvarinyi János a szarvasi ág. ev., Szirmay L. Árpád a róin. kath. egyházak, dr. Szemző Gyula a szarvasi izr. neolog, dr. Reismann Adolf az orthodox hitközségek, Salacz József főjegyző Szarvas város, Molnár János tanító a szarvasi tanitó-egyesület nevében üdvözölték Benka Gyulát, különböző czimen ugyan, de mindannyian igaz szeretettel s a meleg érzés sugalta szebbnél- szebb szavakkal Ezekre a beszédekre is szívhez1 szólóan válaszolt az ünnepelt igazgató s különösen meleg hangon emlékezett meg az ev. egyházak és tanitó-egyesület iránta mindenkor tanúsított jóindu­latáról, s őt nehéz fáradságos pályáján támogató sze-1 retetéről s kérte a Mindenhatót, hogy a jövőben még inkább vállvetett, a haza boldogitására irányuló hazafias együttműködésükhöz adjon erőt, hogy azt ezután is siker koronázza. A tornacsarnokban lefolyt fényes ünnepséget a szarvasi féríi-dalegylet erre az alkalomra szerzett s művésziesen előadott éneke fejezte be az ünneplő közönség s lelkes gimnáziumi ifjúság harsány éljen­zésétől kisérve. A közönség távozása előtt egyszerre állott fel mindenki a »Szózat« hangjaira, melyet együttes áhítattal énekeltek el. Ez volt a tornacsarnokban az ünnepély lefolyása. Délután 1 órakor az »Árpád« szálló- díszes nagytermében közebéd volt Benka Gyula tiszte­letére. Az ebéd 500 terítékre szólott, résztvett azon az egész ünneplő közönség. A hölgyek a karzatokon foglaltak helyet s kritizálták a férfiakat, akik a fehér asztalnál éppen nem tudnak csendesebben vi­selkedni a nőknél. A Garai testvérek, a szálloda bérlői igen ügye­sen állították össze a menüt s az étkek, miket izle­hogy szégyenli saját szivének heves dobbanását. Atbotorkálnak a mulató, zajongó tömegen ki a büffébe. — Milyen szép pár 1 — hangzik feléjük a főorvos indiszkrét, rikácsoló megjegyzése. Tovább mennek. Gida gépiesen, szórako­zottan parancsol valamit a pinczérnek, maga sem tudja mit, talán épen cognacot pezsgő helyett. Leülnek egy kis kerevetre. Méla csend van a szobában, csak messziről hallszik a nagy bőgő recsegő hangja, mintha fát fűrészelnének. Gida oly ostobának érzi magát, mint soha éle­tében. Egy szót sem ázól és zavartan nézegeti elegáns lakktopánját. A leány hirtelen hozzáfordul, leomló hosszú hajának egy fürtje oda repül a fiatal ember vállára. Sebaj, ott hagyja. Aztán könnyed moz­dulattal ledobja álarczát és ragyogó tekintettel mondja: ' — Melyik a kedvencz virágja Solymáry ? — Miért kérdi ? úgyis tudja, hogy a piros rózsa. Ismét egy pauza. Márta hátra dől és be­hunyja szemét. Csábitó igy a fehér arcza, a ki­pirult füle. A szoros bársony kaczabajka teljesen kiemeli kifejlett szabályos termetének báját. Gida erőltetett mozdulattal tölt a poharakba és a leánynak nyújt egyet. De a pohár valahogy kisiklik kezéből és a földre esik. A leány ijed­ten lehajol, miközben erősen megszorítja a fiatal ember karját. Fürtös, illatos feje lanyhán oda ütődik Gida vállához és ott marad pár pillanatig. Az ellenálló képesség erős várának utolsó bástyája le van döntve. Gida sápadt arczczal, hevesen megcsókolja a leány nyakát, fülét, ajkát. Márta hirtelen talpra ugrik, hátra simítja zilált haját és csengő hangon, enyelegve mondja: — Solymáry ne legyen bolond 1 — aztán kiszökik a szobából. * * * Másnap reggel Gida ideges és kedvetlen hangulatban ébredt. A helyi lapot közömbösen nézegetve, szeme hirtelen egy Hymen-hiren akadt meg: Márta kisasszony tegnap jegyet váltott a háziezred köztiszteletben álló ősz parancsnokával. Röthy Emilné. tesen tálaltak fel, a legkényesebb igényeket is ki­elégíthették. Az ebéd alatt a szarvasi czigányzene- karok felváltva szórakoztatták a közönséget és a szarvasi férfi dalegylet énekelt szebbnél szebb dalokat. Dr. Lukács György főispán mondotta az első felköszöntöt O Felségére, alkalomszerűen juttatván kifejezésre a legalkotmányosabb uralkodó kiváló erényeit. A szép beszédet a közönség nagy csendben és állva hallgatta végig. Sikerült felköszöntőt mon­dott Veres József országgyűlési képviselő dr. Wlas- sics Gyulára, a közoktatásügyi miniszterre, mint a közoktatásügy legelső apostolára Magyarországon. Haviár Dániel a gimnáziumi bizottság elnöke, ékes szavakban emlékezett meg Benka Gyuláról kitünte­tése alkalmából. Haasz Antal aradi esperességi felügyelő az arad- békés-, csanád-, csougrádi egyházmegyék részéről emelt poharat Benka Gyulára, az ünuepeltre. Benka Gyula két szempontból szólalt fel. Először éltette dr. Lukács Györgyöt, Békésvármegye ha tenni kell erélyes, ha szólni ékes, a szeretetben meleg és köz­lékeny, az érintkezésben finom és előzékeny főispánját. Azután meleg szeretettel emlékezett meg a fentartó egyházakról, azoknak mindenkor, vele szemben is tanúsított áldozat készségéről, s ezért ezúttal is kö­szönetét mondott. Dr. Fábry Sándor alispán mély gondolatokban gazdag, szép beszédet mondott, melyet nagy tetszés­sel fogadtak, dicsérvén Benka Gyula demokratikus érzelmeit, éltette Haviár Dánielt, mint a főgimnáziumi kormányzótestület, elnökét. Dr. Zsilinszky Endre a hölgyeket köszöntötte fel, különösen az igazgató nejéről és családjáról emlékezett meg. Reviczky László nagyszabású beszédben méltatta dr. Fábry Sándor alispán kiváló érdemeit, kinek működése a várme­gyére áldásdus s az ő egészségére ürítette poharát. Kiss László a jelenvolt tanítványok nevében beszélt s a tanári karra emelte poharát. Gajdács Pál tótkomlósi lelkész ugyancsak Benkáról emléke­zett meg. Benka Gyula ismételt felszólalásában rész­véttel adózik Pohl Dániel emlékének s Mikolay kir. közjegyzőt éltette. Beszéltek még Haviár, dr. Zsilinszky, Haasz s többen. Felolvasták a táviratokat, elsőnek Wlassits Gyuláét, ki Szepesváraljáról küldött üdvözlő táviratot. Ezen kívül az ország minden részéből ér­keztek táviratok, köztük a volt tanítványoké, a melyek hangja mindarról a rajongó szeretetről tettek tanú­ságot, a mi tanárt és tanítványt talán egy gimnázi­umban sem fűz úgy egymáshoz, mint a szarvasiban. A bankett a legjobb hangulatban oszlott szét délután 4 órakor. A vendégek a bankettről a gimnáziumi fiatalság tornaünnepélyére mentek, hol a testedző, igen ügyes mutatványokban gyönyörködtek késő estig. 2185—1902. Hivatalos hirdetés. Gyula városában az 1902. évre előirt általános jövedelmi pótadó kivetési lajstrom a kir. pénzügyigazgatóság által számvevőileg megvizsgáltatván, az 1883. évi XLIV. t.-cz. 16. §-a értelmében folyó évi juniUS 23-tÓI julius hó l-ig a városi adóhivatal helyiségé­ben közszemlére kitéve tartatik. Azon adózók, akik eme lajstromban fog­lalt adónemmel, már a múlt évben meg vol­tak róva, a lajstrom közzétételének napját követő 15 nap alatt, akik pedig most első Ízben lettek megróva, adójuknak könyvecs­kéjükbe történt bejegyzését követő 15 nap alatt felszólamlásukat hozzám adják be. Gyulán, 1902. junius 19-én. Dutkay Béla, 316 1—1 polgármester. T a it ü g y. Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi minis­ter Krämer Gyula békéscsabai állami polgári iskolai tanítót a IX. fizetési osztály harmadik fokozatába léptette elő. Tanárválasztás. A szarvasi ág. h. ev. főgim­názium felügyelő-bizottsága kedden tartott ülésé­ben a főgimnázim magyar-latin nyelvű tanszékére rendes tanárul dr. Nemes Béla eddigi helyettes tanárt, helyettes tanárul egy évi próbaidőre Wün- schendorfer Aladár tanárjelöltet választotta. Évzáró vizsga. A békéscsabai m. kir. földmives iskola 1901—1902-ik tanévének záró vizsgái folyó hó 22-én, vasárnap tartatnak meg. A záró vizsgán az iskola másodéves tanulói adnak számot mindazon ismeretekről, melyeket az iskolában két év alatt szereztek. A vizsga reggel 9 órakor kezdődik. Hírek. A vármegye főispánja és alispánja az elmúlt két hét folyamán több napig a fővárosban időztek, ahol részt vettek a közigazgatási egyes ügyágainak rendezésére és egyszerűsítésére irányuló ügyviteli szabályzatok megállapítása czéljából a belügymi- nisteriumban tartott értekezleten, mely értekezlet anyagáúl szolgáló javaslatok egyes részleteinek elő­készítésében a kormány megbizásából közreműköd­tek. Az ankét beható tárgyalás után elfogadta a javaslatokat és azokat most a belügyministerium az egész országra kötelező egyöntetű ügyviteli sza­bályzatok alakjában fogja életbe léptetni. A »József főherczeg szanatórium egyesület“ pénztára, melybe most folynak be az alakulás során jegyzett adományok és tagsági dijak, ujabbi aján­dékozásokkal is szépen gyarapodik. A szanatórium czéljaira újabban adakoztak : báró Wodianer Albert 500, Kny Antal kanonok 100, Hartenstein Zsigmond 100, Babarczi Schwartzer Ottó 50, ifj. Babarczi

Next

/
Oldalképek
Tartalom